2019. október 23. Szerda
Ma Gyöngyvér, János, Gyöngyi névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Október elején

Öreg Dezső
Öreg Dezső
Október elején
Belgrád, 2000. október 5. - a fordulat kezdete

Jöttek-mentek a politikusok az elmúlt 9 évben, amióta Szerbiában megbuktattuk a diktatúrát és a demokrácia fényes útjára léptünk. Jöttek-mentek a hatalmat gyakorlók, és gyakoroltak rajtunk. Az inaséveket átugorva ilyen-olyan titkárok, államtitkárok, elnökök, választott vagy politikai kereskedelemmel kialkudott igazgatók, igazgató- tanácsok, polgármesterek, frakcióvezetők, miniszterek mind-mind rajtunk gyakoroltak. Sikeresen. Mert ők általában sikeresen teljesítették a célt. Az általuk kitűzöttet.

Kevesen, nagyon kevesen feleltek a félresikeredett vállalkozásokért. A rossz irányba tervezett autópályáért, a fizetőképtelen vevőknek elkótyavetyélt privatizációs vagyonért, az evolúció elméletének iskolai kitiltásáért, a közbiztonság romlásáért. Azért, hogy lelőtték, hogy lelőhették a miniszterelnököt a kormány épületének udvarában. Azért, mert a korrupció és a bűnözés soha nem tapasztalt méreteket öltött. Azért, mert olyan ember irányíthatta évekig a rendőr-minisztériumot, aki egyetemista korában trafikot rabolt. Azért, mert a pártkönyvecske fontosabb lett, mint annak idején az egypártrendszerben volt. Mert az szavatolja az előrehaladást vagy esetleg a betevő falatot. Egy egyszerű munkahelyet. Amellyel akár 3-4 szájat is be lehet fogni, és talán még ennél is több hálás vagy bizakodó szavazatot lehet szerezni.

Nem feleltek a politikusok a demokrácia fényes 9 évében azért sem, hogy hatalom és ellenzék talán soha sehol nem volt ennyire elnéző egymás bűnei iránt mint itt, Szerbiában. A parlamenti és helyhatósági szócsatákat, amelyek a nyilvánosságnak szóltak, nem követték tettek. 2000. október 6-án senkit sem vontak felelősségre, és 9 év sem volt elég az átvilágításra. Mái napig nem tudjuk, kik voltak a besúgók és a hátramozdítók, a rendőrség és a titkosszolgálatok beépített emberei a bíróságokon, vállalatokban, iskolákban, sajtóban és nem utolsó sorban az alakuló pártokban. Akkor, amikor a bontakozó többpártrendszert kellett ellenőrzés alá vonni. Most már nem is fogjuk. Most már nem is fontos. Soha, szinte soha senki nem kifogásolta komolyan, hogy 2000 októbere után ugyanúgy halmozták a tisztségeket az új egyesek, mint a korábbiak. Senkinek nem szúrt szemet, hogy egy és ugyanaz az ember szabja a törvényeket, és részt vesz ellenőrzésükben. Hogy valaki képviselő és miniszter egy személyben. Hogy egy és ugyanaz az ember vállalkozó, és irányítja a gazdaságfejlesztési pénzeket. Hogy magas beosztású köztisztviselők olyan civil szervezeteket vezetnek, amelyek működtetéséhez az állam pénzét használják. Hosszú és kínos történetbe kezdenénk, ha megpróbálnánk kibogozni a tántorgó külpolitika céljait, és megoldhatatlan feladatot vállalnánk, ha fel akarnánk sorolni eredményeit.

A 2000 októbere előtti eszmék hitele talán soha sem foszlott olyan gyorsan semmivé, mint az elmúlt 9 évben. Az ember, a nagyvárosi ember talán még az újabb kori balkáni háborúk idején sem érezte magát ilyen bizonytalanul, mint most. Bizonytalan a munkahely, bizonytalan a jövő, az ígéreteket senki sem tartja be, és nem tudjuk, merre tart az ország. Európára szavaztunk, de Ázsia felé indultunk. Az elmúlt 9 évben nem változtak a mítoszok, nem változott a gondolkodásmód. Az idegenek iránti bizalmatlanság sok esetben idegengyűlöletté vált. Ezt nevelték azokba a nemzedékekbe, amelyeknek alkalmat sem adtunk, adtak az idegenség megismerésére, elfogadására, a vele való megbarátkozásra. Ezt láthatjuk most nap-mint nap Belgrád utcáin. Most, amikor ismét októbert írunk Szerbiában. Októbert írunk mi, magyarok is. Csak azért mondom, mert vannak, akik szerint mindebbe nekünk nem kell beleszólnunk, mert ez szerb ügy. Maradjunk csak a saját problémáinknál, amelyek csak magyarok. Pedig nem fog becsületesebb, elnézőbb, igazságosabb kenyeret enni, munkát kapni, főnököt, politikát szolgálni, politikust választani az a kisebbségi sem, akinek csak a kisebbségi vezetők szava melengeti autonóm lelkét. Mert a történet azonos, csak más szereplőkkel.

2009. október 3.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Orbán washingtoni embere

A New York Times úgy mutatja be a budapesti amerikai nagykövetet, mint aki elszabadult és keresztezi >

Tovább

Macron politikai vandalizmusa a Balkánon

Az Euobserver kommentárja alaposan leszedi a keresztvizet a francia elnöktől, aki magához akarja ragadni az kezdeményezést >

Tovább

A magyar ellenzék Isztambul-momentuma

Nagy hiba volt Orbán részéről, hogy nem vette le még időben a tábláról Borkait, mert máskülönben >

Tovább

Putyin, Orbán Ukrajna ellen hergelte Trumpot

Az orosz és a magyar vezető szerepéről George Kent, a külügyi tárca helyettes államtitkára számolt be >

Tovább

Az erkölcs visszanyal

A szavazás előtti héten sok millió magyar polgár kényszerült szembenézni a dilemmával, hogy Orbán Viktornak higgyen-e, >

Tovább

Miért vesztette el a Fidesz Budapestet

Amit Orbán a Fidesz közösségének titulál, ellenben az ellenzék fideszes maffiának nevez, azt a vakhűség, az >

Tovább

Ki nyert vasárnap?

Érdemes megemlíteni viszont Karácsony józan és egyben biztató nyilatkozatát: azt, hogy az együttműködés érdekében nyomban kapcsolatot >

Tovább

Bumeráng

A megtörténtekre nem azért kell emlékeznünk, mert az “történelem” hanem azért, mert ennek köszönhetjük akár pozitív >

Tovább

Érinthetetlen-e Orbán?

A szex- és korrupciós botrány megrengeti az orbáni rendszert. Normális körülmények közepette a helyi választások sokkal >

Tovább

Egy szerény javaslat

Úgyhogy azt javaslom, senki ne keressen létező és nem létező kifogásokat: ha már egyszer mi nem >

Tovább

Ritka összefogás Orbán ellen

Ritka módon összefogtak Budapesten Orbán ellenfelei és Isztanbul példája nyomán azt remélik, hogy a főváros a >

Tovább

Gyalázatunk vissza fog hullni ránk

Erdogan etnikai tisztogatást végez Szíriában, hogy a Törökországban élő hárommillió menekültet oda tudja telepíteni, és ezzel >

Tovább