2019. augusztus 24. szombat
Ma Bertalan, Aliz, Detre névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Október elején

Öreg Dezső
Öreg Dezső
Október elején
Belgrád, 2000. október 5. - a fordulat kezdete

Jöttek-mentek a politikusok az elmúlt 9 évben, amióta Szerbiában megbuktattuk a diktatúrát és a demokrácia fényes útjára léptünk. Jöttek-mentek a hatalmat gyakorlók, és gyakoroltak rajtunk. Az inaséveket átugorva ilyen-olyan titkárok, államtitkárok, elnökök, választott vagy politikai kereskedelemmel kialkudott igazgatók, igazgató- tanácsok, polgármesterek, frakcióvezetők, miniszterek mind-mind rajtunk gyakoroltak. Sikeresen. Mert ők általában sikeresen teljesítették a célt. Az általuk kitűzöttet.

Kevesen, nagyon kevesen feleltek a félresikeredett vállalkozásokért. A rossz irányba tervezett autópályáért, a fizetőképtelen vevőknek elkótyavetyélt privatizációs vagyonért, az evolúció elméletének iskolai kitiltásáért, a közbiztonság romlásáért. Azért, hogy lelőtték, hogy lelőhették a miniszterelnököt a kormány épületének udvarában. Azért, mert a korrupció és a bűnözés soha nem tapasztalt méreteket öltött. Azért, mert olyan ember irányíthatta évekig a rendőr-minisztériumot, aki egyetemista korában trafikot rabolt. Azért, mert a pártkönyvecske fontosabb lett, mint annak idején az egypártrendszerben volt. Mert az szavatolja az előrehaladást vagy esetleg a betevő falatot. Egy egyszerű munkahelyet. Amellyel akár 3-4 szájat is be lehet fogni, és talán még ennél is több hálás vagy bizakodó szavazatot lehet szerezni.

Nem feleltek a politikusok a demokrácia fényes 9 évében azért sem, hogy hatalom és ellenzék talán soha sehol nem volt ennyire elnéző egymás bűnei iránt mint itt, Szerbiában. A parlamenti és helyhatósági szócsatákat, amelyek a nyilvánosságnak szóltak, nem követték tettek. 2000. október 6-án senkit sem vontak felelősségre, és 9 év sem volt elég az átvilágításra. Mái napig nem tudjuk, kik voltak a besúgók és a hátramozdítók, a rendőrség és a titkosszolgálatok beépített emberei a bíróságokon, vállalatokban, iskolákban, sajtóban és nem utolsó sorban az alakuló pártokban. Akkor, amikor a bontakozó többpártrendszert kellett ellenőrzés alá vonni. Most már nem is fogjuk. Most már nem is fontos. Soha, szinte soha senki nem kifogásolta komolyan, hogy 2000 októbere után ugyanúgy halmozták a tisztségeket az új egyesek, mint a korábbiak. Senkinek nem szúrt szemet, hogy egy és ugyanaz az ember szabja a törvényeket, és részt vesz ellenőrzésükben. Hogy valaki képviselő és miniszter egy személyben. Hogy egy és ugyanaz az ember vállalkozó, és irányítja a gazdaságfejlesztési pénzeket. Hogy magas beosztású köztisztviselők olyan civil szervezeteket vezetnek, amelyek működtetéséhez az állam pénzét használják. Hosszú és kínos történetbe kezdenénk, ha megpróbálnánk kibogozni a tántorgó külpolitika céljait, és megoldhatatlan feladatot vállalnánk, ha fel akarnánk sorolni eredményeit.

A 2000 októbere előtti eszmék hitele talán soha sem foszlott olyan gyorsan semmivé, mint az elmúlt 9 évben. Az ember, a nagyvárosi ember talán még az újabb kori balkáni háborúk idején sem érezte magát ilyen bizonytalanul, mint most. Bizonytalan a munkahely, bizonytalan a jövő, az ígéreteket senki sem tartja be, és nem tudjuk, merre tart az ország. Európára szavaztunk, de Ázsia felé indultunk. Az elmúlt 9 évben nem változtak a mítoszok, nem változott a gondolkodásmód. Az idegenek iránti bizalmatlanság sok esetben idegengyűlöletté vált. Ezt nevelték azokba a nemzedékekbe, amelyeknek alkalmat sem adtunk, adtak az idegenség megismerésére, elfogadására, a vele való megbarátkozásra. Ezt láthatjuk most nap-mint nap Belgrád utcáin. Most, amikor ismét októbert írunk Szerbiában. Októbert írunk mi, magyarok is. Csak azért mondom, mert vannak, akik szerint mindebbe nekünk nem kell beleszólnunk, mert ez szerb ügy. Maradjunk csak a saját problémáinknál, amelyek csak magyarok. Pedig nem fog becsületesebb, elnézőbb, igazságosabb kenyeret enni, munkát kapni, főnököt, politikát szolgálni, politikust választani az a kisebbségi sem, akinek csak a kisebbségi vezetők szava melengeti autonóm lelkét. Mert a történet azonos, csak más szereplőkkel.

2009. október 3.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Sírásóverseny

Állampolgári öntudat nélküli massza – most így látom a metrókocsiban körülöttem levőket. Miként nagyjából az egész >

Tovább

A SZER akkor és azóta

Nem tudom, hogy lesz-e magyar adás és ha igen, mikor. Azt hallom azonban, hogy a magyar >

Tovább

Az egységes európai értékrend ködfüggönyben

Az új magyar-német legfelső szintű forduló azonban újólag csak azt erősítette meg, amit vezető nyugati politikusok >

Tovább

Orbán új öntudata

A konzervatív Die Welt úgy látja, ma Sopronban sokkal többről lesz szó, mint csupán arról, hogy >

Tovább

A Donáth család és az evangélikus szeretetház tisztessége védelmében

És azzal is tisztában kell lennünk, hogy bárki sorra kerülhet. Elég egy felemelt tekintet, egy kritikus >

Tovább

Az ibizai csodára várva

Az újságírók alighanem reménytelen harcot vívnak a gonosszal. Leginkább ugyanis a liberális közönségnek beszélnek, amelyet azonban >

Tovább

Gyűlöld is

S minthogy az állam nem hajlandó emberségesen bánni a menekültekkel, ez a magatartás elkerülhetetlenül normává válik >

Tovább

Németh Miklós nem hisz a kerítésekben

A volt kormányfő arra is kitért, hogy a mai jobboldal szerint ugyan a Páneurópai Piknik kényszerítette >

Tovább

Szorul vissza a szólásszabadság, Magyarország az ékes példa

A Fidesz arra használja az adóbevételeket, hogy uralja a közbeszédet. Az MTI-t teletömték talpnyalókkal, viszont a >

Tovább

A békés egymás mellett élés Szigete

A Le Monde úgy mutatja be a Sziget Fesztivált, mint Európa legnagyobb zenei rendezvényét, amely azonban >

Tovább

Menjenek végig ezen az úton!

Ezen az úton már jól láthatóan nem tudnak visszafordulni. De akármilyen szörnyű is lesz az előttünk >

Tovább

Groteszk: Merkel és Orbán együtt Sopronban

Ők ketten azért alkotnak furcsa párt, mert a kancellár olyasvalakivel ünnepli a demokrácia újjászületését, aki saját >

Tovább