Ma Ervin, Klétusz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Az erdélyi magyar közösséget a saját intézményei aknázzák alá
„A sikersztori felszíne alatt azonban valami tragikusan elromlott.” Szilárdistván (Kettős Mérce):
A román korrupcióellenes harc hevülete, úgy tűnik, elkerüli az erdélyi magyar nyilvánosságot. A gyanúba keveredő közszereplők automatikusan előhúzzák a nemzeti kártyát, többségi elnyomásról, a kisebbségi társadalom megőrzéséről kezdenek el prédikálni, és ezzel el is kerülik azt a nyilvános számonkérést, ami román kollégáik életét pillanatnyilag megkeseríti.
Trianon óta az erdélyi magyarok többször is álmodtak maguknak egy társadalmat. Egy kisebbségi társadalmat, amelyen belül szabadon használhatják nyelvüket, és ápolhatják a kultúrájukat. A párhuzamos kisebbségi társadalom elképzelése igazából nem arról szólt, hogy az erdélyi magyarok görcsösen és irracionálisan ragaszkodni akarnának valami barbár zsigeri identitáshoz, vagy transzcendentális elkötelezettségből őrizni szeretnék a nemzet esszenciáját (a magyarországi szekértáborok ugyanis e két értelmezés közül válogatnak), hanem valami teljesen másról. Arról, hogy egy államon belül minden polgár egyformán boldogulhasson, függetlenül attól, hogy a többséghez tartozik-e épp vagy sem. A kisebbségi társadalom tétje, hogy senkinek ne kelljen mássá válnia, plusz erőforrásokkal új kulturális képességeket elsajátítania ahhoz, hogy ugyanúgy boldogulhasson, mint többségi társai. A kisebbségi társadalom tétje a kisebbség és többség közötti egyenlőség.
A legutolsó újratervezéskor, a rendszerváltás környékén a kisebbségi társadalom álma a demokrácia, a népuralom iránti vággyal is párosult. Huszonöt évvel később a sztori viszonylagos sikertörténetként is elmesélhető. Erdélyben létrejött egy kiterjedt intézményrendszer, iskolákkal, egyetemekkel, magyar nyelvű sajtóval, politikai képviselettel, önkormányzatisággal. A sikersztori felszíne alatt azonban valami tragikusan elromlott.
Kamuállások a politikai holdudvarnak
Itt van például egy friss példa. Az elmúlt hetekben egy kolozsvári román lap, és annak nyomán az Átlátszó Erdély beszámolt arról, hogy Nagy Debreczeni Hajnal, Kelemen Hunor RMDSZ-elnök sajtótanácsadója, és kabinetfőnökének felesége évi 3 millió forintos fizetést vesz fel a Kolozsvári Rádiótól, ahol azonban egyszer sem látták őt megfordulni az alkalmazottak. A történet igen sokrétű, és sajnos kevés részletét ismerjük.
Az Átlátszó Erdély összeállításából kiderül, hogy a Román Televíziótársaság igazgatótanácsában is helyet foglaló sajtófőnök helyzete nem egyedüli, a román politikai pártok saját embereiknek hasonló kamuállásokat tartanak fenn a közmédiában, hogy az ínséges időket, az ellenzékiség időszakait legyen hol átvészelniük. Felmerült az összeférhetetlenség gyanúja is, a televízió társaság felügyelőbizottságában elfoglalt pozíció, a rádiós munka, és a pártpolitikai elköteleződés törvényileg nem összeegyeztethető.
A Transindex megkeresésére Nagy Debreczeni Hajnal elmondta, jogi szempontból minden rendben van, a Kolozsvári Rádiónál elfoglalt állása pedig szervezői, kapcsolattartói feladatokat jelent, nem tartalomgyártást, így érthető, hogy nem jár be az intézménybe napi rendszerességgel, mint teszik azt az újságírók és a szerkesztők. Pénteken pedig azt is bejelentette, hogy lemond erről az állásáról, hogy megszüntesse az eset miatt megnyitott támadási felületet. (A dolgok persze nem simultak azóta sem, például kiderült, nemrégiben valaki látványosan meghamisította a Kolozsvári Rádió szerkesztőségének jelenléti naplóját feltüntetve Debreczeni nevét ott, ahol korábban nem szerepelt)
Kiszolgáltatottság és nyomásgyakorlás?
Függetlenül attól, hogy formáljogi értelemben mennyire kóser, az ügy felvet pár kellemetlen kérdést, amely az erdélyi kisebbségi társadalom intézményes újragondolását is előirányozhatja. Mellbevágó például az a mély hallgatás, amely a közösséget szolgálni hivatott sajtóban figyelhető meg. Az így vagy úgy a politikai establishmenttől függő, piaci alapon nem önfenntartó sajtóorgánumok ebben az esetben sem voltak képesek részleteiben feltárni a gyanús ügyet, a sajtómunkások hallgatása mögött pedig a mélyben függőségről és különböző erősségű nyomásgyakorlásról lehet (meg nem erősített) pletykákat hallani.
A romániai MAGYAR nyilvánosság szinte teljesen kimaradt az országot magával ragadó korrupcióellenes hévből, a rendszeres időközönként felmerülő gyanú vagy jogerős ítélet nem kerül kibeszélésre, és a közösségen belüli visszaélések sem jutnak túl a szigorúan etnikai kereten. A megvádolt közszereplők automatikusan előhúzzák a nemzeti kártyát, többségi elnyomásról, a kisebbségi társadalom megőrzéséről kezdenek el prédikálni, és ezzel el is kerülik azt a nyilvános számonkérést, ami román kollégáik életét pillanatnyilag megkeseríti.
Nagy Debreczeni Hajnalt megilleti az ártatlanság vélelme, és amíg a sajtó vagy a hatóságok fel nem derítik az ügy valós tényeit, addig nem állíthatjuk, hogy jogi kihágás történt volna. Ám az RMDSZ-hez közeli források azon érvelése, amely szerint a kisebbségi intézmények papíron történő felduzzasztása nemzeti érdeke lenne, erősen sántít. Az Átlátszó Erdély kérdésére RMDSZ-közeli személyek úgy érveltek, a román nyelvű szerkesztőséggel, adásidőért és erőforrásokért való küzdelemben fontos ütőkártya a rádiónál dolgozó apparátus mérete. A papíron alkalmazott, a rendes médiamunkásoknál jóval nagyobb fizetést kapó „potyautasok” ekképp változnak át a magyarság megmaradásának eszközévé.
És ez nincs rendjén.
Nemes ideálok önös érdekek általi korrumpálásáról van szó ilyen esetekben, és ez nem lehet az erdélyi magyarok érdeke. A legnagyobb baj nem az, hogy klientúrahálózatok szipolyoznak ki közösségi javakat, jutnak kisebb-nagyobb anyagi előnyökhöz, hanem hogy mindez végérvényesen szétrombolhatja a kisebbségi közösség megmaradását szolgálni hivatott intézmények minőségét. Világosan kirajzolódó tendencia ez Erdélyben: legyen iskolánk, legyen sajtónk, legyenek intézményeink, az már nem számít, hogy az ezek által nyújtott szolgáltatások minősége is megmarad-e. Az eredmény használható készségeket nem nyújtó, diákhiánnyal küzdő oktatási intézmények tömege, alapvető watchdog funkcióját elhanyagoló sajtó stb., amelyek következményeként egyre több polgár tekinti az egész kisebbségi létet kilátástalannak, és vándorol el vagy asszimilálódik a román többséghez.
Nagy Debreczeni Hajnal esete csak egy friss példa ebben a folyamatban. Egy klientúrarendszerek által eltérített, korrekcióra képtelennek tűnő és nem hatékony intézményrendszer, egy politikai emlőkön csüggő sajtó, egy vízfejű elit tünete ez az eset.
Az erdélyi sajtónak óriási a felelőssége, hiszen látványosan vallhat színt, és bizonyíthatja be, kit is szolgál: a közösséget vagy a kezet, amely a kenyeret adja? Amennyiben a második eset az igaz, úgy morális létjogosultsága megszűnik. Úgy a kisebbségi társadalom eszménye végérvényesen a szekeret köti az ökrök elé, és az intézményrendszer fenntartását teszi meg céljául a kisebbségi közösség fenntartása helyett, vagy épp annak rovására.
Ebben az esetben pedig radikálisan újra kell álmodni mindent.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A Fico-kormány átneveli a közmédiát
A populista-nacionalista szlovák kormány neki kezes intézményre akarja lecserélni a közmédiát. Már elfogadta az erre vonatkozó >
Nehogy tragikus hős legyen
Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >
Politikai válság Horvátországban
Paul Lendvai azt írja a horvát választás után, hogy a zágrábi politikában jelenleg minden elképzelhető. Válság >
Veszélyes lehet-e ez az ember Orbán számára?
Nemigen fordul elő, hogy valaki veszélyessé válik Orbán Viktor számára, de most valami megmozdult az országban, >
A szélsőjobb át akarja venni Európát és Meloni mutatja hozzá az utat
Ezt írja Rómából a New York Timesban David Broder, aki nemrégiben könyvet jelentetett meg a mai >
Orbán illúziói a nagyságról
Orbán hiú reményei összeomlottak. A miniszterelnök azt remélte, hogy egy nacionalista, bevándorlás-ellenes, Putyin-párti ellenforradalmat vezethet Európa >
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >
A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről
Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >
Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?
Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >
A világ a háború szélén áll
Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >
A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar
Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >
Az ember, aki kihívja Orbán Viktort
A kormány elbizonytalanodása kézzel fogható. A kegyelmi ügy keményen eltalálta Orbánékat, annál is inkább, mert a >