2020. április 5. vasárnap
Ma Vince, Irén, Teodóra névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Sajtószabadság

Öreg Dezső
Öreg Dezső
Sajtószabadság
Sajtószabadság (MistoAcrilico illusztrációja)

A médiával való visszaélés szintje, a sajtóban való pluralizmus, a sajtó függetlensége, az újságírók életkörülményei, az öncenzúra elterjedtsége, a jogi keretek, az átláthatóság-transzparensség és a meglévő infrastruktúra a médiában. Nagyjából ezek azok a mércék, szempontok, amelyek alapján a Riporterek Határok Nélkül, párizsi székhelyű nemzetközi újságíró jogvédő szervezet összeállítja évi jelentését a sajtószabadságról.

A 2014-ik esztendőről kiadott összegzésből kiderül, hogy Szerbia a 67. helyet foglalja el a világ 180 országában végzett kutatások alapján. Magyarország a 65. A két szomszéd közé ékelődik Bosznia-Hercegovina. A sajtószabadság szempontjából természetesen. Magyarország 1, Szerbia pedig 13 hellyel csúszott vissza az előző jelentéshez képest. A Riporterek Határok Nélkül szervezet elemzéséből kitűnik, hogy 2014 a sajtószabadságot illetően a jelentős visszaesés éve volt. Az országok kétharmada rosszabbul teljesített, mint tavalyelőtt. Ami, ugye, nem mindig befolyásolja a sorrendet. De úgy általában rosszabb, nehezebb körülmények között dolgoznak az újságírók, mint korábban. Christophe Deloire, a szervezet főtitkára elmondta: „Különböző tényezők miatt általános hanyatlás történt az információs háborúk megjelenése nyomán, amelyekben a nem állami csoportok a tájékoztatás zsarnokaiként viselkednek”. Értjük mi ezt nagyon is, mármint azok, akiknek volt balszerencséjük végignézni, megélni és szerencsére túlélni, milyen nyomásnak voltak kitéve a szerkesztőségek, amikor a mennyei nép vívta háborúit az egykori Jugoszlávia különböző területein. És mi, akik nem tartoztunk a mennyeihez, azt is tapasztaltuk, hogy a másik oldalon ugyanolyan nyomás nehezedett az újságírókra, általuk pedig az istenadta népre az ottani hatalmi struktúrák részéről. Mert amíg el lehet hitetni az emberekkel, hogy a vezetőség az utolsó leheletével harcol értük, hogy csak a nép iránti önzetlen érzelmek vezérlik önfeláldozó cselekedeteit, addig nincs baj. Mármint a vezetők pozícióját illetően. Addig szinte embertelen áldozatokat is hajlandó vállalni a sajtó által manipulált nép, nemzet. Bizonyára ugyanez a helyzet a háborús Ukrajnában és az orosz kisebbség érdekeiért küzdő Moszkvában. Ami pedig a nem állami csoportok zsarnokságát illeti, hát elég, ha az Iszlám Állam szervezetre vagy a Boko Haram nigériai terrorszervezetre és az általuk elkövetett bestiális gaztettekre gondolunk. De ha elhagyjuk a háborús térséget, akkor a világot sújtó gazdasági meg pénzügyi válság sem kíméli a sajtót. Valamit csak az asztalra kell tenni, még ha újságírásból tengeti is az ember az életét. Nos, ami Szerbiát illeti, itt aztán nincs hiány válságból. De a nép iránti önzetlenségből és önfeláldozásból sem. A miniszterelnök naponta hangsúlyozza: tudja, hogy cselekedetei nem a saját és pártja javát szolgálják. De ennek ellenére akár életét is kész áldozni az ország jövőjéért. Ezért folytat meg nem alkuvó harcot a bűnözés, a korrupció ellen. Ezért kíméletlen a sikertelen politikusokkal szemben, saját pártjának a soraiban is. Ezért tarja állandó takaréklángon a kormányátalakítás lehetőségét. Hogy mindig a legjobbak, legrátermettebbek vezessék az országot. Ő a bátor, emberséges, ha kell, zavart, de ha az alkalom azt kívánja, határozott, sőt kíméletlen vezér. Ezt a képet pedig csakis a sajtó tudja képes kialakítani és folyamatosan fenntartani. Az a sajtó, amelyet itt írnak itteni emberek, akik újságírónak tartják és mondják is magukat. Akiknek elvben az lenne a feladatuk, hogy az istenadta népet szolgálják azzal, hogy hitelesen tájékoztatnak, magyaráznak, ha kell. A nép és az ország érdekében. Természetesen.

Rég volt ennyire egyszólamú az itteni sajtó. De a jelek szerint még sokáig az lesz. A gazdasági nyomor és a szellemi igénytelenség következményeként az itteni ember jószerével csak a bulvársajtót olvassa. Annak is a legalját. Meg az ugyanennyire főleg csak a látványosságra törekvő TV állomások műsorait nézi. A tények valóságháttere nem érdekli. Könnyebb hinni, mint kételkedni. Jobb. Jobb abban a tudatban élni, hogy keménykezű, vasakaratú vezetőnkkel az élen a lemondások után eljutunk az édenkertbe. Vagy legalábbis annak közelébe. Hogy a kerítésen keresztül a sajtó segítségével betekintsünk a paradicsomba.

2015. február 14.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A demokrácia vége eddig mindig többmilliós emberáldozatot követelt

A jogállam nem luxus, ami csak a szép időkre szól. A demokrácia, az európai egység és >

Tovább

Egy kis közös teherviselés

Tényleg? Nincs elég közös teher az embereken? Például amiatt, hogy mi lesz velük, ha ők maguk >

Tovább

Londoni levél - A hibernáló metró

A lakásunk egy tágas parkra néz, nagy pázsittal. Senki. Pedig Angliára az a jellemző, hogy amint >

Tovább

A Fidesz Waterlooja

A magyar kormány nagyon túllőtt a célon. Arra számított, a koronavírus tombolása közepette senki sem figyel >

Tovább

Az EU tehetetlen a zsebdiktátorral szemben

Az unió nélkül Magyarország egészen más volna. Hála a sokmilliárdos támogatásnak a gazdaság virágzik, az életszínvonal >

Tovább

Egy ravasz, de gátlástalan kalandor

Az elmúlt 10 évben csaknem egymillió magyar fordított hátat országának, amelyet visszataszít a múltba egy ravasz, >

Tovább

Orbán mint a Bond-filmek gonosztevője

A mázli sokat segített neki. Magyarország kicsi, az EU-nak sokkal fontosabb, hogy a 40 milliós Lengyelországban >

Tovább

Az autokraták titokban imádják a világjárványt

Orbántól Kaczynskiig azért imádják, mert az a háborúhoz hasonlóan rendkívüli intézkedéseket igényel, beleértve a szabadságjogok korlátozását. >

Tovább

Nyugi!

Senkit nem visznek el, senkiért nem jön a fekete autó, és senkit nem hurcolnak be egy >

Tovább

Spiegel: Orbán Viktor – Európa szégyene

Így értékeli a lap, hogy az unió kellős közepén egy kvázi diktatúra jött létre. A kormányfő >

Tovább

Az eltűnt vírus nyomában

A pontos válasz tehát az, hogy nem tudjuk, mi történik éppen Vuhanban, de sejthetjük, hogy a >

Tovább

Mától partvonalon a kritikai hang és az ellenzék Magyarországon

Működő demokráciákban az úgy szokott lenni, hogy ha egy politikus rendkívüli felhatalmazást kér, és ha megkapja, >

Tovább