2020. október 31. szombat
Ma Farkas, Rodrigó, Wolfgang névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Napi ajánló

Két megkésett árulás

„A magyar miniszterelnök szalma-piramisa még áll, a román ex-elnök kártyavára omladozik.” Magyari Nándor László (Systemcritic):

Egyre szembetűnőbbek a hasonlóságok a nemrég még „két jó barát”, Orbán Viktor és Traian Basescu között[1], kezdve személyiségvonásaiktól, politikusi habitusukon át, hatalomimádatuktól autoritér/diktatórikus vezérkedő hajlamukig, és nonkonformista (unortodox) vezetési stílusukig, stb., bezáróan. Mindketten igazi, karizmatikus politikai ragadozók, sőt egyszerre „rókák” és „oroszlánok” (Pareto), az egész pályás letámadás hívei, ellentmondást nem tűrő akarnokok. Egyikük sem demokrata (legfennebb afféle „illiberális demokraták”), csak a demokratikusnak mondott intézmények hatalmi célú kisajátítói, stb. Azt hiszem a homológia átnyúlik azon is, hogy más-más módon szabályozott, viszont központi jelentőségű hatalmi pozícióból igyekeznek/tek egyszemélyes diktatúrát kiépíteni. Orbán kezében a teljes hatalom (Magyarországon az elnök csak afféle szimbolikus jelentőséggel bír), míg Basescu állandó harcot vívott az elnöksége alatt regnáló miniszterelnökökkel (a jelenlegi román Alkotmány felemás módon szabályozza az elnök és a miniszterelnök közötti hatalommegosztást, ezt az ex-elnök a maga javára használta ki, az Ab hathatós segítségével); Orbánt egy monolit párt parlamenti kétharmada támogatja, Basescunak soha nem volt reális parlamenti többsége, viszont valahogyan, unortodox módszerekkel, csellel gánccsal, a választói akarat ellenében is, „teremtett magának” („immorális megoldás”). Csakhogy amiben az idősebb akarnok, a román politikai konjunktúra és kultúra, a jellemző felállás, miatt fényesen belebukott, abban az ifjabb követő, ismét csak a magyarországi politikai mezőny sajátos konstellációja okán – egyelőre – sikeres, vagy legalábbis annak tűnik. A román ex-elnöknek éppen úgy szándékában állt a demokratikus intézmények testre szabása, kezdve az alkotmánnyal, médiák megrendszabályozásával, fékek és ellensúlyok rendszerének maga alá rendelésével, stb., mint Orbán tette/teszi, csak ez rendre elbukott (egy ilyen félsiker következtében lett egy teljességgel kiszámíthatatlan eredményt hozó választási szabályozás). Egyszóval a dolgok mai állása szerint a magyar miniszterelnök szalma-piramisa még áll, a román ex-elnök kártyavára omladozik. Nem kizárt viszont, hogy a két politikus jövője, illetve utóélete még több analógiát hoz majd, a történetírás ugyanazon skatulyájába (szemétdombjára?) kerülhet mindkét excentrikus figura: Basescu politikai sorsa az Orbánét vetítheti előre.

Fogalmam sincs, hogy a jó öreg Plutarkhosz, a párhuzamos életrajzok mestere, helyén valónak találná-e egymás mellé állítani és összevetni a magyarországi politikai botrányhős és az itteni, nevezett Simicska Lajos és Elena Udrea, közéleti életrajzát, de én látok közöttük hasonlóságot, (strukturális homológia) mégpedig néhány igen fontos vonatkozásban. Mindketten egy-egy vezér árnyékában lettek a gazdasági és politikai mezőnyben is igen befolyásos oligarchák és mindketten elfordultak a vezértől és a rendszertől, amikor sarokba szorítva érezték magukat: megszegték az omertát és veszni fognak.

Maradva a jelenben, már alig van elemző/értelmező, aki ne látná, hogy mindkét nagyratörő apró termetű vezér, Orbán és Basescu,  maffiahálózatokra építette hatalmát, mindketten klientúrát építettek maguk körül, olyan gátlástalan meggazdagodni vágyó oligarchákat termeltek ki, illetve hoztak helyzetbe állami/költségvetési pénzeken, akik a maguk során mindenhatónak képzelték magukat, akik a „főnök” bizalmát élvezve saját birodalmat fabrikáltak: a maguk során csaltak, loptak hazudtak, maffiahálózatot építettek maguk körül is. Nos, az így kiépített rendszer lett láthatóvá, illetve kezdett szétmállani, ott is itt is azzal, hogy két fő-fő oligarcha, a vezérek legfőbb szövetségese, megszólalt. Megkésve ugyan, de feljelentéssel felérő nyilvános vallomást tettek mindketten, persze csak részlegeset, amolyan taktikusan meghagyva a visszavonulás lehetőségét, mégis felkavarva a nyilvánosságot és bepillantást biztosítva a hatalmi boszorkánykonyhákba, a maffia-rendszer működési módozatába, és ez sem kevés. Még megtörténhet, hogy tettükkel hozzájárulnak a hálózat lebontásához, csakhogy – és ez mellett próbálok meg érvelni a következőben – mindkét följelentő megkésett a gesztusával, ezért nem válhat(ott) pozitív hőssé, tragikussá, azért még igen! A megkésettséget – és ez a politikában több mint bűn, ez biza végzetes hiba – egy apró gondolatkísérlettel igyekszem szemléltetni. Azt, a történészek által kerülni ajánlott, de a dolgok lényegét esetünkben jól megvilágító kérdést teszem fel, hogy mi lett volna, ha Simicska és Udrea korábban beszél?

Udrea, a „szőke ciklon”, egy olyan rendkívüli alkalmat veszített el a megszólalásra, ami saját hatalmi ambíciói szempontjából, sőt politikai túlélésének vonatkozásában, legalábbis egy vádalkuval ért volna fel. Ha az elnöki kampányban rukkol elő azzal, hogy a Basescu-rendszer velejéig korrupt, főként azt leplezi le, hogy a titkosszolgálatok, de az (i)gazságszolgáltatás csúcsai is, okkult kapcsolatokba keveredtek az elnökkel, hatalmi és gazdasági magánérdekek szolgálatába álltak, vagy legalábbis joggal gyaníthatóak ezzel, ma pozitív hős. Hitelesítette volna leleplező gesztusát, hogy maga ellen is vall, hogy saját maga ellen beszél – ez pedig „hitelességet termel”, meggyőző lehet (Pratkanis-Aronson[) –, áldozatként, és afféle megtértként (akár Monica Macovei-el összefogva) a korrupt rendszer ellenfeleként léphetett volna fel. De, ami személyes rehabilitációjánál is fontosabb, pozitív szerepet játszhatott volna a maffia-rendszer leépítésében, gondosan gyűjtött információit és/vagy titkait (és tegyük hozzá, hogy ha igaz amit sugall, hogy volt férje a titkosszolgálat embere volt, rengeteg információja lehet), a korrupcióellenes fellépés szolgálatába állíthatta volna. Ez ma már tárgytalan, titkait minden bizonnyal behurcolja az előzetes rácsai mögé: a kirobbantott közbotrány, a leleplezések ígérete semmit nem használ, tragédiába forduló sorsa ellenére Udrea, egy előre gyártott szerep „megcsinált” epizódszereplője marad, és ennyi.

És képzeljünk el egy másik Simicskát, aki a múlt év áprilisában, a választási kampány kellős közepén rántja le a leplet (akár a jelenlegi fellépéshez hasonló agresszivitással és alpáriassággal is) saját, és jobboldalinak mondott pártsajtójának viselt dolgairól, a manipulációról, elfogultságról, stb.; és főként illetlen szavakkal, és aztán persze korrupciót alátámasztó bizonyítékokkal, comming out-ol egykori barátjáról, a mindenható miniszterelnökről. Az a Simicska Lajos kurzusfordító lehetett volna, aki (legalábbis) megakadályozza az újabb (könnyen végzetesnek bizonyuló) baljóslatú kétharmadot, a jelenlegi magyar kormány kül- és belpolitikai ámokfutását; lerövidíthette volna a maffia-rendszer uralmát, és eddigi szerepének ellenére, pozitív hős lehetett volna, így: egy előre gyártott szerep „megcsinált” epizódszereplője marad, és ennyi.

Jaj, annak az országnak és jaj, annak a kornak, amely hősökre szorul és csak álhősök és bőrük mentése közben árulóvá átvedlő, hajlékony gerincű közszereplők állnak rendelkezésére!

2015. február 14.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Az Economist Biden mellett

De a legfőbb gond vele az, hogy átgázolt az amerikai értékeken. Ily módon hihetetlen módon ártott >

Tovább

Brüsszelnek nincs választása: bemegy Orbán utcájába

A 27-ek együtt találták ki az alapot és az csak akkor kezdheti meg működését, ha minden >

Tovább

Orbán csak blöfföl

Amikor az újjáépítési csomag, illetve a következő költségvetés megvétózásával fenyegetőzik. Elemzésében a főváros brüsszeli képviseletének vezetője >

Tovább

A képzelt pszichiáter

Nincs abban semmi meglepő, hogy Semjén önmagához, mentalitásához és világlátásához abszolút következetesen a cári Oroszország és >

Tovább

Választások utáni válság lehetséges Amerikában

Timothy Garton Ash a Financial Times-ban azt tanácsolja, hogy a demokratikus világ készüljön fel, mert az >

Tovább

A média visszalengyelesítése magyar módra

A Washington Post szerkesztőségi állásfoglalásában arra figyelmeztet, hogy a lengyel kormány módszeresen zárkózik fel a magyar >

Tovább

Az echte magyar keresztény-úri polgárság

Azon tűnődöm, vajon mit szólnának ahhoz ezek a keresztény-konzervatív polgárok, ha például a Bogár Lászlót (korábban >

Tovább

Zenebohóc a szimfonikusok között

A magyarországi olvasó valószínűleg nem ismeri azt a nagyszerű érzést, ami akkor tölti el a szlovák >

Tovább

Orbán ingadozik a korbács és a mézesmadzag között

Az önmagát illiberálisnak nevező Orbán ritkán kerül szembe ilyen fizikai ellenállással, miközben egyre inkább kiterjeszti befolyását. >

Tovább

Libération: A színművészeti egyetemisták nem hátrálnak

Karsai György, aki két évtizeden át volt az iskola tanára, ahhoz hasonlítja a helyzetet, mintha egy >

Tovább

Orbán emeli a tétet az amerikai elnökválasztásban

A Frankfurter Allgemeine Zeitung vezető német jobboldali lap ezt azzal magyarázza, hogy a Fidesz közeli sajtó >

Tovább

Jó pár vezető szívná a fogát a világban, ha Trump veszítene

Így Észak-Korea, Szaúd-Arábia, Törökország, Kína, Oroszország, Brazília, Izrael, valamint Magyarország és Lengyelország első embere. Sok kormány >

Tovább