Ma Zita, Mariann, Anasztáz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Ukrajna – a globális konfliktust sem lehet kizárni
„A nemzetközi porondon nála gyengébb pozíciókat aligha mondhat magáénak európai politikus.” Ara-Kovács Attila (Magyar Narancs):
Angela Merkel német kancellár és François Hollande francia elnök Kijevbe, majd Moszkvába tett látogatásával új szakasz kezdődött az Oroszországgal szembeni nyugati politikában. Az eljövendő események annak megfelelően formálódnak majd, hogy Vlagyimir Putyin milyen választ ad a nagyon egyszerű kérdésre: folytatni akarja-e azt a geopolitikai játszmát, amit a nagyorosz sovinizmus és a – a nyugattal szemben viselt – hidegháború inspirált már eddig is? E kérdés nyilvánvalóan túllép Ukrajnán, még ha az ukrajnai „forró háború” aktuálisan a legfontosabb konfliktusa is e szembenállásnak.
A Merkel-Hollande javaslatról nem sokat tudni, még formálódóban van.
(a) Szinte bizonyos, hogy annak minden mozzanatát egyeztették előzőleg Washingtonnal.
(b) Egyértelmű továbbá, hogy visszaléptek attól a korábbi, múlt májusban hallgatólagosan megfogalmazott nyugati ajánlattól, hogy a Krímért cserében, melynek annektálásába végül is készek belemenni, Moszkva meg kell szüntesse a Donyecki-medence orosz lázadóinak biztatását, a nekik nyújtott katonai segítséget. Merkel legújabban már ismét arról beszél, minden megállapodás előfeltétele, hogy Moszkva elismerje az 1994-es Budapesti Memorandum érvényét és járuljon hozzá Ukrajna teljes területi integritásának helyreállításához.
(c) Cserében ezért az oroszok által lakott területek nagyon széleskörű autonómiát kapnak, s a normális állapotok helyreállításából a nyugat is jelentősen kiveszi majd a részét.
(d) Az egyébként nehezen definiálható, napról-napra változó frontvonalaknál 50-70 kilométeres demilitarizált zónát hoznának létre, nemzetközi ellenőrzés mellett.
(e) Ha Moszkva nem tesz mindennek eleget, újabb szankciók következnek.
Hogy a nyugat mennyire veszi komolyan a mára mintegy öt és félezer áldozattal járt donyecki konfliktus gyors lezárását, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy most először a politikai és gazdasági jellegű szankciók mellett katonai szempontból is komoly elmozdulás történt.
(a) Nyilvánvalóan kormánysugallatra egy vezető elemzőkből, magas rangú tisztekből és volt diplomatákból álló csoport – a Brookings Institute, az Atlantic Council, valamint az úgynevezett Chicago Council on Global Affairs vezető munkatársai – kidolgoztak egy tervezetet, amit a napokban adtak közre. Címe mindent elmond: Ukrajna függetlenségének megőrzése, az orosz agresszió megfékezése: Mi az, amit az Egyesült Államoknak és a NATO-nak tennie kell? A 17 oldalas anyag négy pontban foglalja össze a teendőket:
(1) A Fehér Ház és a Kongresszus haladéktalanul létre kell hozzon egy alapot, mely idén 1 milliárd dollárt szán az Ukrajnának nyújtandó katonai támogatásra, a következő költségvetési években pedig ugyancsak 1-1 milliárdot bocsát majd Kijev rendelkezésére, kifejezetten védelmi célokra.
(2) Az Egyesült Államoknak meg kell változtatnia eddigi politikáját, és nem csak az élet kioltására alkalmatlan eszközöket kell szállítania Kijevnek, mint eddig tette, hanem komoly védelmi fegyvereket, melyek felérnek az oroszok által a terroristáknak szállítottakkal.
(3) Az Egyesült Államoknak meg kell győznie NATO-szövetségeseit, hogy hasonlóképpen járjanak el.
Amint a tervezet nyilvánosságra került, számos bíráló hang született. A komolyabbak amellett kardoskodtak, hogy a nem-háborús arzenált a nyugat még egyáltalán nem merítette ki, a komolytalanabbak viszont azt állítják: Putyin az agresszív fellépésnek mindig ellenáll, s még inkább felkorbácsolja az orosz nacionalizmust, ha a nyugat katonai eszközökkel lépne közbe.
(b) Bár az európai politikusok azonnal siettek kizárni a katonai megoldást Moszkvával szemben, sőt az amerikai külügyminiszter, John Kerry is – óvatosan bár –, de reményét fejezte ki, hogy erre nem kerül majd sor, a NATO volt (Anders Fogh Rasmussen) és jelenlegi (Jens Stoltenberg) főtitkára azonnal állást foglalt, méghozzá élesen és azonos tartalommal. A szervezet főparancsnoka, Philip Breedlove tábornok pedig, az épp most zajló Müncheni Biztonsági Fórumon jelentette ki: „egyáltalán nem lehet kizárni a katonai megoldást”.
(c) A NATO hirtelen az eddig csak tervezgetett gyorsreagálású erő létrehozása mellett döntött, sőt megtette az első lépéseket, hogy az orosz határ közvetlen közelében olyan felderítő pontokat állítson, amelyek „valós időben” jelzik az orosz hadsereg mozgását.
Minthogy a Moszkvát sújtó komoly gazdasági kihívások nem rettentették el Putyint, sőt egyre kihívóbban viselkedik nem csak Ukrajnában, de a NATO-tag Észtországban is, ahol a nagyszámú orosz ajkú lakosság védelmére hivatkozva egyre gyakrabban gyakorol nyomást, így a nyugati ellenlépéseket nem lehet halogatni, a helyzet gyors és jóindulatú – vagy ésszerűnek mondható – megoldásában nem lehet reménykedni. Ám nem csak a Baltikum van veszélyben, az orosz diplomácia és hírszerzés Európa szerte komoly kapcsolatokat keres azokkal a politikai és gazdasági tényezőkkel, amelyek segítségükre lehetnek, hogy az unió kohézióját, illetve a transzatlanti szövetség erejét aláássák.
E tekintetben érdekes újra megvizsgálni Angela Merkel budapesti útját. Mint korábban megírtuk: biztos információk vannak arról, hogy a kancellár a múlt év folyamán sorozatosan elutasította azokat a magyar megkereséseket, hogy látogasson el az országba. Hogy most ezt az álláspontját felülvizsgálta, több mint érdekesen árnyalja a képet, s Orbán Viktor „magyar ügyét” is más megvilágításba helyezi. Mondhatni úgy is: a moszkvai vizit után többet tudunk – de mindenképpen többet sejthetünk – a budapesti útról is. Orbán szempontjából viszont aligha nevezhető túlzottan előrelátónak, hogy következetesen visszautasította a kancellár azon kérését, hogy vizsgálja felül a magyar-orosz kapcsolatokat. A magyar miniszterelnöknek lehet ugyan kétharmada itthon, ám a nemzetközi porondon nála gyengébb pozíciókat aligha mondhat magáénak európai politikus.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Von der Leyen ismétel, vagy?
Az Economist úgy ítéli meg, hogy von der Leyen nagy esélyes ugyan, mégsem lesz könnyű elérnie, >
A Fico-kormány átneveli a közmédiát
A populista-nacionalista szlovák kormány neki kezes intézményre akarja lecserélni a közmédiát. Már elfogadta az erre vonatkozó >
Nehogy tragikus hős legyen
Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >
Politikai válság Horvátországban
Paul Lendvai azt írja a horvát választás után, hogy a zágrábi politikában jelenleg minden elképzelhető. Válság >
Veszélyes lehet-e ez az ember Orbán számára?
Nemigen fordul elő, hogy valaki veszélyessé válik Orbán Viktor számára, de most valami megmozdult az országban, >
A szélsőjobb át akarja venni Európát és Meloni mutatja hozzá az utat
Ezt írja Rómából a New York Timesban David Broder, aki nemrégiben könyvet jelentetett meg a mai >
Orbán illúziói a nagyságról
Orbán hiú reményei összeomlottak. A miniszterelnök azt remélte, hogy egy nacionalista, bevándorlás-ellenes, Putyin-párti ellenforradalmat vezethet Európa >
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >
A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről
Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >
Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?
Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >
A világ a háború szélén áll
Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >
A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar
Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >