Ma Paulina, Tamás névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Szokás
Öreg Dezső
Hozzászoktunk már, hogy eluralkodott az erőszak. Ahhoz is, hogy szinte mindennaposak a gyilkosságok. Nem nyugodtunk bele, csak hozzászoktunk. Az ilyen és efféle hírekhez. Sajnos az ember ilyen. Ilyen a természete. Hogy hozzászokik a rosszhoz. Mint a Nobel-díjas magyar író, Kertész Imre Sorstalanságának a hőse az auschwitzi meg buchenwaldi táborokhoz. Annak idején, az újabb kori balkáni háborúk, a példátlan infláció és az emberi lét semmibe vevése is a mi sorsunk része volt, amihez így vagy úgy hozzászoktunk, valamilyen módon alkalmazkodtunk. Hogy túléljük azt a periódust.
De amikor már azt gondoltuk, hogy sikerült megúszni, mögöttünk hagyni, amikor lassan kezdett kikopni emlékezetünkből, megdöbbentett bennünket a hír, hogy ismét megpróbáltak megölni egy itteni közéleti személyiséget. Azok közül valót, aki a hírnevet nem a színpadon, kétkezi munkájával, tehetségével vagy szépségével érdemelte ki, hanem azzal, hogy igen rövid idő alatt szédületes karriert futott be és rengeteg, hihetetlenül rengeteg pénzt keresett. Tehát abból a fajtából valót, akit itt és a rendszerváltás országaiban, talán az egykori NDK kivételével, oligarchának neveznek. Akinek vagyona eredetét szinte senki sem firtatja, legalábbis azok nem, akik tehetnék. Olyan értelemben, hogy az eredményt is hozzon. Mondjuk annak az államnak, amelyikben szerezte a tömérdek pénzt az illető. Tehát Belgrádban, a Dedinje villanegyedben több lövést adtak le Milan Beko üzletemberre. Ketten voltak a támadók, állítólag sok nyomot hagytak maguk után, ami, a miniszterelnök szerint arra utal, hogy nem hivatásos bérgyilkosokról van szó, ha egyáltalán létezik ilyen kategória. Vagy csak bérgyilkos. Ebben az esetben ez teljesen lényegtelen. A lényeg az, hogy a Milan Beko elleni támadás országos port kavart, hogy a sürgősségi osztályon végzett műtéten jelen volt az egészségügyi miniszter is, hogy azonnal nyilatkozott a kormányfő meg a belügyminiszter, hogy az újságok megteltek a hírrel, az elektronikus sajtó is, természetesen. És mindenki fölháborodott. Holott, mint említettem, már hozzászoktunk az efféle hírekhez, ahhoz, hogy eluralkodott az erőszak, hogy mindennaposak a gyilkosságok... Félreértés ne essék. Semmiképpen sem akarom eljelentékteleníteni a Beko elleni támadást. Gyilkosságkísérletet. Még csak a rendőrség , a miniszterek és a kormányfő viselkedését sem akarom ezúttal bírálni. Ők a fiatal Tijana Jurić esetében is gyorsan és szakszerűen jártak el, és ami ennél sokkal fontosabb, hatékonyak voltak. Akkor is felhorkant a közvélemény, hiszen egy
15 éves kislányról volt szó, akit egy surčini hentes erőszakolt majd gyilkolt meg Bajmok közelében. Felhorkant a közvélemény, az esetről napokig cikkezett a sajtó és aztán semmi. Azaz a minden csoda 3 napig tart szólás szellemében elmaradnak a hírek, jön az új szenzáció. Ez sajnos a sajtó exluzivitás-éhségének a következménye. De ez sem lenne így, ha a közönség nem várna állandóan újabb és újabb csodára, káprázatra, rémületre. Így lesz ez Beko esetében is, le lehet fogadni.
Pedig róla lehetne írni más ügyek kapcsán is. Szédületes az életpályája. Amelyet az üzlet és a politika jellemez. Nem megy ez már másképpen Szerbiában. Csak arra kell vigyázniuk a nagysikerű üzletembereknek, hogy a politikához látszólag semmi közük sem legyen. Lehet ezt csinálni, ügyesen, ha valaki eléggé tapintatos és nem zsugori. Mármint a politikusokkal szemben. Az, hogy az államnak tartozik néhány millióval, bocsánatos bűn. Csak a munkásnépen szokta behajtani az állam az adó vagy egyéb tartozást. Ha kell, végrehajtók révén. A gazdagok, az igazán gazdagok, azok, akik emellett gálánsak is, már más lapra tartoznak. Lásd Bekot. Aki soha egyetlen pártnak sem volt a tagja. Nem jó az embernek egy valaki mellett elköteleznie magát. Még ha szervezetről van is szó. Igaz, hogy ebben az országban nem számít nem, hogy főbenjáró, de még közönséges bűnnek sem ha valaki egyik napról a másikra diametrálisan ellentétes politikai nézeteket vall, de az már igen, ha ennek a valakinek annyi pénze van, hogy eljátszadozhat a többi politikusocskával. Ha ilyen sok pénz kerül a birtokába, legjobb azt megosztani azokkal, akik ezt lehetővé tették. Gálánsan. És ha lehet, mindenkivel, aki egyszer esetleg olyan helyzetbe kerül, hogy számon is kérhetné vagyonod eredetét. Mivel Szerbia a kisemmizett csalódottak országa, előbb-utóbb mindenki sorra kerül a hatalomban. Csak ki kell várni. Mert ezek rosszak voltak, próbáljuk meg a másikat – logikával szavaz az itteni polgár. És közben elfelejti számon kérni az ígéreteket. És hozzászokik az eluralkodó erőszakhoz, a mindennapos gyilkosságokhoz, a rosszhoz, a nincstelenséghez. És nem követeli meg, ha kell, erőszakkal, hogy ne csak ígérjék a jogállamot, jobblétet és fellendülést. Inkább megszokja a rosszat. Csak nehogy a Sorstalanság hősének sorsára jussunk..., ha megjön a jó, nem tudunk hozzászokni.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Ekkorát Trump még nem hazardírozott, beleértve egész első elnökségét
Hónapokon át békét ígért, ám Amerika most nyakig van a háborúban. Alighanem az volt szemében a >
Trump annak az áldozata, hogy nincs semmiféle terve a külpolitikában
Ezt írja Washingtonból keltezett vezércikkében a Spiegelben, René Pfister. Megállapítja, hogy az elnök szívesen adja az >
A minél erősebb kétharmadért
Viszont a Momentum után Józsefváros független és népszerű parlamenti képviselője, az ízig-vérig baloldali Jámbor András is >
Sarokba szorult Vučić, a balkáni zsarnok, helyzete elbizonytalanodott
Kitartónak bizonyulnak a diáktüntetések, amelyek választásokat követelnek. Mivel azonban közeledik a tanév vége, a fiataloknak választaniuk >
Mi történhet Iránnal, ha megbukik a rendszer?
Ami egy ajatollahok utáni Iránra vár, az a belső káosz és alighanem egyfajta polgárháború. Az ellenzék >
Vučić már nem képes megnyerni a választást
A Belgrádi Egyetem egyik politológia professzora úgy gondolja, hogy Vučić már nem képes megnyerni a választást, >
Minden 2023. október 7-én kezdődött
Azt sem lehet kizárni, hogy Orbán számára is hozhatnak nemvárt komplikációkat a közel-keleti fejlemények. Az elmúlt >
Magyarország lágy hatalma találkozik Ukrajna kemény valóságával Kárpátalján
A háborúban mintegy 400 magyar nemzetiségű ember szolgált az Ukrán Fegyveres Erőkben, mások pénzügyi támogatás mellett >
Itt az idő, hogy Trump helyreállítsa Amerika elrettentő erejét
Ezt korábban alaposan megtépázta a fejetlen afganisztáni kivonulás. Ehhez az elnöknek segítenie kell, hogy Izrael felszámolja >
Netanjahu – egy zsákutcába jutott szerencsejátékos
Paul Lendvai olyan hazardőrnek nevezi Netanjahut, aki zsákutcába került. Többfrontos harcot vív, de könnyen kiderülhet, hogy >
Az iráni ajatollák gyengébbek, mint valaha
Legalábbis John Bolton szerint. Ezt látni azon, hogy nem következett be az, amiről Teherán nyugati védelmezői >
Az iráni ajatollák gyengébbek, mint valaha
Legalábbis John Bolton szerint. Ezt látni azon, hogy nem következett be az, amiről Teherán nyugati védelmezői >