2020. április 4. szombat
Ma Izidor névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Szokás

Öreg Dezső
Öreg Dezső
Szokás
Milan Beko

Hozzászoktunk már, hogy eluralkodott az erőszak. Ahhoz is, hogy szinte mindennaposak a gyilkosságok. Nem nyugodtunk bele, csak hozzászoktunk. Az ilyen és efféle hírekhez. Sajnos az ember ilyen. Ilyen a természete. Hogy hozzászokik a rosszhoz. Mint a Nobel-díjas magyar író, Kertész Imre Sorstalanságának a hőse az auschwitzi meg buchenwaldi táborokhoz. Annak idején, az újabb kori balkáni háborúk, a példátlan infláció és az emberi lét semmibe vevése is a mi sorsunk része volt, amihez így vagy úgy hozzászoktunk, valamilyen módon alkalmazkodtunk. Hogy túléljük azt a periódust.

De amikor már azt gondoltuk, hogy sikerült megúszni, mögöttünk hagyni, amikor lassan kezdett kikopni emlékezetünkből, megdöbbentett bennünket a hír, hogy ismét megpróbáltak megölni egy itteni közéleti személyiséget. Azok közül valót, aki a hírnevet nem a színpadon, kétkezi munkájával, tehetségével vagy szépségével érdemelte ki, hanem azzal, hogy igen rövid idő alatt szédületes karriert futott be és rengeteg, hihetetlenül rengeteg pénzt keresett. Tehát abból a fajtából valót, akit itt és a rendszerváltás országaiban, talán az egykori NDK kivételével, oligarchának neveznek. Akinek vagyona eredetét szinte senki sem firtatja, legalábbis azok nem, akik tehetnék. Olyan értelemben, hogy az eredményt is hozzon. Mondjuk annak az államnak, amelyikben szerezte a tömérdek pénzt az illető. Tehát Belgrádban, a Dedinje villanegyedben több lövést adtak le Milan Beko üzletemberre. Ketten voltak a támadók, állítólag sok nyomot hagytak maguk után, ami, a miniszterelnök szerint arra utal, hogy nem hivatásos bérgyilkosokról van szó, ha egyáltalán létezik ilyen kategória. Vagy csak bérgyilkos. Ebben az esetben ez teljesen lényegtelen. A lényeg az, hogy a Milan Beko elleni támadás országos port kavart, hogy a sürgősségi osztályon végzett műtéten jelen volt az egészségügyi miniszter is, hogy azonnal nyilatkozott a kormányfő meg a belügyminiszter, hogy az újságok megteltek a hírrel, az elektronikus sajtó is, természetesen. És mindenki fölháborodott. Holott, mint említettem, már hozzászoktunk az efféle hírekhez, ahhoz, hogy eluralkodott az erőszak, hogy mindennaposak a gyilkosságok... Félreértés ne essék. Semmiképpen sem akarom eljelentékteleníteni a Beko elleni támadást. Gyilkosságkísérletet. Még csak a rendőrség , a miniszterek és a kormányfő viselkedését sem akarom ezúttal bírálni. Ők a fiatal Tijana Jurić esetében is gyorsan és szakszerűen jártak el, és ami ennél sokkal fontosabb, hatékonyak voltak. Akkor is felhorkant a közvélemény, hiszen egy

15 éves kislányról volt szó, akit egy surčini hentes erőszakolt majd gyilkolt meg Bajmok közelében. Felhorkant a közvélemény, az esetről napokig cikkezett a sajtó és aztán semmi. Azaz a minden csoda 3 napig tart szólás szellemében elmaradnak a hírek, jön az új szenzáció. Ez sajnos a sajtó exluzivitás-éhségének a következménye. De ez sem lenne így, ha a közönség nem várna állandóan újabb és újabb csodára, káprázatra, rémületre. Így lesz ez Beko esetében is, le lehet fogadni.

Pedig róla lehetne írni más ügyek kapcsán is. Szédületes az életpályája. Amelyet az üzlet és a politika jellemez. Nem megy ez már másképpen Szerbiában. Csak arra kell vigyázniuk a nagysikerű üzletembereknek, hogy a politikához látszólag semmi közük sem legyen. Lehet ezt csinálni, ügyesen, ha valaki eléggé tapintatos és nem zsugori. Mármint a politikusokkal szemben. Az, hogy az államnak tartozik néhány millióval, bocsánatos bűn. Csak a munkásnépen szokta behajtani az állam az adó vagy egyéb tartozást. Ha kell, végrehajtók révén. A gazdagok, az igazán gazdagok, azok, akik emellett gálánsak is, már más lapra tartoznak. Lásd Bekot. Aki soha egyetlen pártnak sem volt a tagja. Nem jó az embernek egy valaki mellett elköteleznie magát. Még ha szervezetről van is szó. Igaz, hogy ebben az országban nem számít nem, hogy főbenjáró, de még közönséges bűnnek sem ha valaki egyik napról a másikra diametrálisan ellentétes politikai nézeteket vall, de az már igen, ha ennek a valakinek annyi pénze van, hogy eljátszadozhat a többi politikusocskával. Ha ilyen sok pénz kerül a birtokába, legjobb azt megosztani azokkal, akik ezt lehetővé tették. Gálánsan. És ha lehet, mindenkivel, aki egyszer esetleg olyan helyzetbe kerül, hogy számon is kérhetné vagyonod eredetét. Mivel Szerbia a kisemmizett csalódottak országa, előbb-utóbb mindenki sorra kerül a hatalomban. Csak ki kell várni. Mert ezek rosszak voltak, próbáljuk meg a másikat – logikával szavaz az itteni polgár. És közben elfelejti számon kérni az ígéreteket. És hozzászokik az eluralkodó erőszakhoz, a mindennapos gyilkosságokhoz, a rosszhoz, a nincstelenséghez. És nem követeli meg, ha kell, erőszakkal, hogy ne csak ígérjék a jogállamot, jobblétet és fellendülést. Inkább megszokja a rosszat. Csak nehogy a Sorstalanság hősének sorsára jussunk..., ha megjön a jó, nem tudunk hozzászokni.

2014. november 16.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Londoni levél - A hibernáló metró

A lakásunk egy tágas parkra néz, nagy pázsittal. Senki. Pedig Angliára az a jellemző, hogy amint >

Tovább

A Fidesz Waterlooja

A magyar kormány nagyon túllőtt a célon. Arra számított, a koronavírus tombolása közepette senki sem figyel >

Tovább

Az EU tehetetlen a zsebdiktátorral szemben

Az unió nélkül Magyarország egészen más volna. Hála a sokmilliárdos támogatásnak a gazdaság virágzik, az életszínvonal >

Tovább

Egy ravasz, de gátlástalan kalandor

Az elmúlt 10 évben csaknem egymillió magyar fordított hátat országának, amelyet visszataszít a múltba egy ravasz, >

Tovább

Orbán mint a Bond-filmek gonosztevője

A mázli sokat segített neki. Magyarország kicsi, az EU-nak sokkal fontosabb, hogy a 40 milliós Lengyelországban >

Tovább

Az autokraták titokban imádják a világjárványt

Orbántól Kaczynskiig azért imádják, mert az a háborúhoz hasonlóan rendkívüli intézkedéseket igényel, beleértve a szabadságjogok korlátozását. >

Tovább

Nyugi!

Senkit nem visznek el, senkiért nem jön a fekete autó, és senkit nem hurcolnak be egy >

Tovább

Spiegel: Orbán Viktor – Európa szégyene

Így értékeli a lap, hogy az unió kellős közepén egy kvázi diktatúra jött létre. A kormányfő >

Tovább

Az eltűnt vírus nyomában

A pontos válasz tehát az, hogy nem tudjuk, mi történik éppen Vuhanban, de sejthetjük, hogy a >

Tovább

Mától partvonalon a kritikai hang és az ellenzék Magyarországon

Működő demokráciákban az úgy szokott lenni, hogy ha egy politikus rendkívüli felhatalmazást kér, és ha megkapja, >

Tovább

A vírus: háború és béke

A vírus korába értünk. A világjárvány a világháború utáni legsúlyosabb esemény. Érinti az egész emberiséget. Egyszerre >

Tovább

Újra előkerült a diktátor elnevezés

A kormányfő erős és szuverén kríziskezelőnek akar látszani a választói előtt. Sok jel utal arra, hogy >

Tovább