2020. július 5. vasárnap
Ma Emese, Sarolta, Antal névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Szokás

Öreg Dezső
Öreg Dezső
Szokás
Milan Beko

Hozzászoktunk már, hogy eluralkodott az erőszak. Ahhoz is, hogy szinte mindennaposak a gyilkosságok. Nem nyugodtunk bele, csak hozzászoktunk. Az ilyen és efféle hírekhez. Sajnos az ember ilyen. Ilyen a természete. Hogy hozzászokik a rosszhoz. Mint a Nobel-díjas magyar író, Kertész Imre Sorstalanságának a hőse az auschwitzi meg buchenwaldi táborokhoz. Annak idején, az újabb kori balkáni háborúk, a példátlan infláció és az emberi lét semmibe vevése is a mi sorsunk része volt, amihez így vagy úgy hozzászoktunk, valamilyen módon alkalmazkodtunk. Hogy túléljük azt a periódust.

De amikor már azt gondoltuk, hogy sikerült megúszni, mögöttünk hagyni, amikor lassan kezdett kikopni emlékezetünkből, megdöbbentett bennünket a hír, hogy ismét megpróbáltak megölni egy itteni közéleti személyiséget. Azok közül valót, aki a hírnevet nem a színpadon, kétkezi munkájával, tehetségével vagy szépségével érdemelte ki, hanem azzal, hogy igen rövid idő alatt szédületes karriert futott be és rengeteg, hihetetlenül rengeteg pénzt keresett. Tehát abból a fajtából valót, akit itt és a rendszerváltás országaiban, talán az egykori NDK kivételével, oligarchának neveznek. Akinek vagyona eredetét szinte senki sem firtatja, legalábbis azok nem, akik tehetnék. Olyan értelemben, hogy az eredményt is hozzon. Mondjuk annak az államnak, amelyikben szerezte a tömérdek pénzt az illető. Tehát Belgrádban, a Dedinje villanegyedben több lövést adtak le Milan Beko üzletemberre. Ketten voltak a támadók, állítólag sok nyomot hagytak maguk után, ami, a miniszterelnök szerint arra utal, hogy nem hivatásos bérgyilkosokról van szó, ha egyáltalán létezik ilyen kategória. Vagy csak bérgyilkos. Ebben az esetben ez teljesen lényegtelen. A lényeg az, hogy a Milan Beko elleni támadás országos port kavart, hogy a sürgősségi osztályon végzett műtéten jelen volt az egészségügyi miniszter is, hogy azonnal nyilatkozott a kormányfő meg a belügyminiszter, hogy az újságok megteltek a hírrel, az elektronikus sajtó is, természetesen. És mindenki fölháborodott. Holott, mint említettem, már hozzászoktunk az efféle hírekhez, ahhoz, hogy eluralkodott az erőszak, hogy mindennaposak a gyilkosságok... Félreértés ne essék. Semmiképpen sem akarom eljelentékteleníteni a Beko elleni támadást. Gyilkosságkísérletet. Még csak a rendőrség , a miniszterek és a kormányfő viselkedését sem akarom ezúttal bírálni. Ők a fiatal Tijana Jurić esetében is gyorsan és szakszerűen jártak el, és ami ennél sokkal fontosabb, hatékonyak voltak. Akkor is felhorkant a közvélemény, hiszen egy

15 éves kislányról volt szó, akit egy surčini hentes erőszakolt majd gyilkolt meg Bajmok közelében. Felhorkant a közvélemény, az esetről napokig cikkezett a sajtó és aztán semmi. Azaz a minden csoda 3 napig tart szólás szellemében elmaradnak a hírek, jön az új szenzáció. Ez sajnos a sajtó exluzivitás-éhségének a következménye. De ez sem lenne így, ha a közönség nem várna állandóan újabb és újabb csodára, káprázatra, rémületre. Így lesz ez Beko esetében is, le lehet fogadni.

Pedig róla lehetne írni más ügyek kapcsán is. Szédületes az életpályája. Amelyet az üzlet és a politika jellemez. Nem megy ez már másképpen Szerbiában. Csak arra kell vigyázniuk a nagysikerű üzletembereknek, hogy a politikához látszólag semmi közük sem legyen. Lehet ezt csinálni, ügyesen, ha valaki eléggé tapintatos és nem zsugori. Mármint a politikusokkal szemben. Az, hogy az államnak tartozik néhány millióval, bocsánatos bűn. Csak a munkásnépen szokta behajtani az állam az adó vagy egyéb tartozást. Ha kell, végrehajtók révén. A gazdagok, az igazán gazdagok, azok, akik emellett gálánsak is, már más lapra tartoznak. Lásd Bekot. Aki soha egyetlen pártnak sem volt a tagja. Nem jó az embernek egy valaki mellett elköteleznie magát. Még ha szervezetről van is szó. Igaz, hogy ebben az országban nem számít nem, hogy főbenjáró, de még közönséges bűnnek sem ha valaki egyik napról a másikra diametrálisan ellentétes politikai nézeteket vall, de az már igen, ha ennek a valakinek annyi pénze van, hogy eljátszadozhat a többi politikusocskával. Ha ilyen sok pénz kerül a birtokába, legjobb azt megosztani azokkal, akik ezt lehetővé tették. Gálánsan. És ha lehet, mindenkivel, aki egyszer esetleg olyan helyzetbe kerül, hogy számon is kérhetné vagyonod eredetét. Mivel Szerbia a kisemmizett csalódottak országa, előbb-utóbb mindenki sorra kerül a hatalomban. Csak ki kell várni. Mert ezek rosszak voltak, próbáljuk meg a másikat – logikával szavaz az itteni polgár. És közben elfelejti számon kérni az ígéreteket. És hozzászokik az eluralkodó erőszakhoz, a mindennapos gyilkosságokhoz, a rosszhoz, a nincstelenséghez. És nem követeli meg, ha kell, erőszakkal, hogy ne csak ígérjék a jogállamot, jobblétet és fellendülést. Inkább megszokja a rosszat. Csak nehogy a Sorstalanság hősének sorsára jussunk..., ha megjön a jó, nem tudunk hozzászokni.

2014. november 16.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Londoni levél – A „hazai hivatal”

Az itteni belügyminisztériumot 1782 óta Home Office-nak hívják, a kitöltendő kérdőívem fejlécében is ez volt. Tárgyilagos >

Tovább

A szélsőjobb királycsináló lehet Horvátországban

Egy zágrábi történész arra figyelmeztet, hogy az ország az eddiginél sokkal közelebb kerülhet a populista, a >

Tovább

Az orosz bénultság

Megint divatba jöttek az üres politikai rituálék, akárcsak a Brezsnyev-érában. De a hasonlóság vonatkozik arra is, >

Tovább

Asselborn: Magyarországnak semmi keresnivalója az Európai Tanácsban

A magyar modell már nem demokratikus, élesen elüt a nyugati értékkánontól. Jean Asselborn, aki ádáz ellenfele >

Tovább

Bajban Orbán szlovén klónja

Belebukhat a szlovén kormány a vírus elleni felszerelések beszerzése körüli simlis üzletekbe. A gazdasági tárca vezetőjét >

Tovább

Az emberiség válaszúthoz közeledik

A világgazdaság már amúgy is súlyos visszaesést produkál és ehhez jön még az egyre erőteljesebb amerikai-kínai >

Tovább

A nemzet golyóstolla második fordulóra kényszerül

Arra lehet számítani, hogy Trzaskowski mozgósítani tudja a 3., illetve 4. helyen végzett jelölt szavazóinak jó >

Tovább

A rajongók köztársasága

Az ok az, hogy megosztott társadalmakban az emberek sokszor a pártos ösztöneiket követik és nem a >

Tovább

A SZER irányvonala még nem dőlt el

Pár hónap múlva ismét megkezdi működését a Szabad Európa magyar programja, hiszen nagyon kell a független >

Tovább

Az agytalanság országa

Legyen meg az ő akaratuk, csakis az övék, és bocsássa meg mindenki az ő vétkeiket, miképpen >

Tovább

A szovjet kultúra

Úgy érti, David Boriszovics, hogy nincs igazi, szovjet kultúránk? – érdeklődött hűvös hangon Sztálin elvtárs, és >

Tovább

Veszélyben a magyar független sajtó zászlóshajója?

A DW megjegyzi, hogy az aggodalmak már csak azért is jogosak, mert Orbán Viktor így darálja >

Tovább