Ma Dömötör, Armand, örs névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
A vajda és a „tettestárs”
J. Garai Béla
„Azonnali fordulatot ígér, az uniós csatlakozás leállítását és az Oroszországhoz való csatlakozást.” J. Garai Béla (Vajdaság Ma):
Miközben még arról folyt a licitálás, hogy mennyien is voltak a csetnik vajda visszatérésének örömére rendezett szombati belgrádi nagygyűlésen – az állami hírügynökség szerint háromezren, a radikálisok szerint több, mint tízezren – a hágai jövevény máris rendesen elfoglalta a címoldalakat a hazai sajtóban.
Tetszik ez a hatalomnak, vagy sem: ezekben a napokban Vojislav Šešelj uralja a közbeszédet.
Hiába hangoztatták kormánykörökben, hogy Šešelj „Szerbia múltja, és hazatérése semmit sem változtathat meg” (Ivica Dačić), vagy hogy „fontosabb dolgunk is van, mint Šešeljlyel foglalkozni” (Aleksandar Vučić), mégis róla beszélnek az emberek, ő van középpontban. Az is szembetűnő, hogy a kormánypártokhoz nem kötődő lapoknak egy csapásra megjött a bátorsága, és egy az egyben, címben emelek ki a vajda sommás véleményét az államelnökről és a kormányfőről, még csak idézőjelet sem használva, amikor hazaárulónak minősíti volt munka-, és eszmetársait, és megdöntésükre szólítja fel híveit. (…)
Lehet, hogy súlyos betegsége tudatában úgy gondolja: semmi sem drága ahhoz, hogy végrehajtsa bosszúját.
Bár egyelőre képtelenségnek tűnik az a fogadkozása, hogy képes lesz újraéleszteni pártját tetszhalotti állapotából és kikényszeríteni a rendkívüli választásokat már jövőre, hogy megbuktassák a „hazaáruló kormányt”, mérget azért ne vegyünk rá. A vajda a populizmus nagymestere: tudja, hogy óriási az elégedetlenség, a tömegek csalódtak a Vučić-kormányban, amely egyre újabb megszigorításokat vezet be és mind későbbre ígéri a felvirágzást. Ő viszont azonnali fordulatot ígér, az uniós csatlakozás leállítását és az Oroszországhoz való csatlakozást, ami amolyan varázsformula a patrióta tömegek számára. És ha mindebből semmi sem jön be, akkor is jó sok gondot fog okozni a hatalmiaknak.
Különösen akkor, ha bekövetkezik az az általa említett szituáció, hogy a hágai Nemzetközi Bíróság megváltoztatja az ideiglenes szabadlábra helyezéséről hozott döntését, és elrendeli visszaküldését. Šešelj sietett kijelenteni, hogy esze ágában sincs engedelmeskedni és önként visszamenni a scheweningeni fogházba. „Ebben az esetben Tomislav Nikolićnak és Aleksandar Vučićnak le kell engem tartóztatniuk, és kiadni Hágának”, hangoztatta a vajda a SRS zimonyi székházában tartott első sajtóértekezletén, majd epésen hozzátette: „Ez lenne a legnagyobb paradoxon: hogy azok szolgáltatnak ki, akik a legközelebbi munkatársaim és tettestársaim voltak a háborús bűnök elkövetésében. Mit gondolnak, hogy én lemondanék egy ilyen alkalomról?”. (…)
Az ilyen-olyan fondorlatok és teóriák, a Nagy-Szerbiát felidéző álmok közepette arról esik a legkevesebb szó, hogy mit is követett el ez a nagyhangú csetnikvajda? Naponta olvashatunk a hágai bíróság tehetetlenségéről, az elhúzódó perekről, a Vojislav Šešelj életéből elrabolt tizenkét esztendőről, megbetegedéséről, csak éppen az általa elkövetett háborús bűncselekmények áldozatairól feledkeznek meg. Már-már őt sajnáljuk a súlyos kór miatt, és nem azokat, akik miatta vesztették életüket a haláltáborokban vagy miatta voltak kénytelenek elhagyni szülőföldjüket.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Az értelmiségi hivatásról
A szerbiai európai irányultságú értelmiségiek sziszüphoszi feladatot vállalnak, ám a helyzetük súlyosabb, mint Sziszüphoszé. Camus Sziszüphosza >
Pártszínház
Az MNT legutóbbi ülése is a már előre megjósoltak szerint zajlott. Pártszínházi előadáshoz hasonlított. Hajnal Jenő >
A hazugságpolitika és a kirekesztés ellen
„Pásztor István újfent bizonyította, hogy csak azt tartja a magyar közösség tagjának, aki a munkahelye és >
A párbeszéd hangját a követelések kiabálásai helyettesítik
Abban is igaza volt, hogy termékeny talajra találnak a szélsőséges és populista irányzatok amennyiben a politikusok >
A párbeszéd hangját a követelések kiabálásai helyettesítik
Abban is igaza volt, hogy termékeny talajra találnak a szélsőséges és populista irányzatok amennyiben a politikusok >
Szép csendben kiléptem a közéletből
Legfeljebb az újonnan megjelent könyveim megjelenésekor lépek fel egyik-másik rendezvényen, vagy nyilatkozom egyik vagy a másik >
Támogatjuk Márki-Zay Pétert!
„A Magyar Mozgalom partnere kíván lenni azoknak a magyarországi erőknek, amelyekkel közösen elérhetjük, hogy valóban minden >
Az Édentől balra
Csak annyi erőm maradt még, hogy eldadogjam egy régi 1968 után írt esszém címét. Előtte is, >
„Mikor megy már nyugdíjba?”
A „csaknem 15 éves pártelnöki munkájának” és a magyar közösségre tett hatásainak az értékelése még várat >
Ki kellene lépni abból az értelmiségi buborékból
Néhányan kérdik tőlem, hogy miért nem írok például a VMSZ-ról. Miért? Azért, mert az többé nem >
Az utolsó percig nem hittük, hogy ebből háború lesz
És most, amikor hazamegyek, fáj a szívem, mert nem azt a falut látom, ahonnan annak idején >
„Úgy hullottak szét a családok, mint Jugoszlávia”
A békéről szeretnék írni, mivel sokat írtam már a háborúról. Most azt szeretném körüljárni, milyen az, >