Ma Ervin, Klétusz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Látszat és valóság
„Romániában a legjellemzőbb a múlt rendszer okkult hálózatainak továbbélése, a szekusmúlt folytatása.” Magyari Nándor László (Systemcritic):
Már-már közhelynek számít, hogy a román és benne, a még úgy ahogy létező, rommagyar kisebb társadalom, akut bizalmatlanságon épül, még nyomatékosabban általános közbizalom-hiányban szenved, és ez az általános bizalmatlanság rendre zsákutcába, mellék-, sőt tévutakra tereli a társadalmi-gazdasági folyamatokat, hitelteleníti a mégoly ambiciózus modernizációs-fejlesztési programokat is: zombitársadalmat termel.
Paradox módon, a politikai mezőny és a benne folyó csatározások – Baudrillard nyomán – általam sokszor megfogalmazott szimulákrum jellegét, illetve kialakulásának hátterét, az elnök sejtető bejelentése – miszerint a mostani elnökjelöltek egyike, másika titkos ügynök, vagy az volt – és aztán, különösképpen egy ismert újságíró, valós vagy csupán elbeszélt titkosszolgálati hátterének (coming out-ja) kitálalása mutathatja meg. Turcescu bejelentése (pontosabban patetikus/giccses vallomása, vagy nevezhetjük akár gyónásnak is), mintegy megbillenti a szőnyeg sarkát, mely alá be lett seperve a szekusmúlt és a jelenlegi titkosszolgálati hálózatok működésének, természetének és megnyilvánulásainak, stb. minden szennye. Ezek a gesztusok lényegében – minden bizonnyal szándéktalanul – azt a régebbi felvetést igazolják, illetve kezdik el feltárni, hogy a felszín, a szcéna politikai káosza mögötti „láthatatlan rend” alapja a szekus-árnyékvilág fennmaradt hálózataira épül, annak „valóságát” és szabályrendszerét, bevett szokásait, stb. követi. Nem lehet kétséges, hogy, a jelenséget, mintegy véletlenül, (és vétlenül – perverz hatásként) leplezi le az elnök és az újságíró gesztusa. Kampánytémaként, ellenfél lejáratásának szándékával jött elő a lelepleződés Damoklész-kardja, viszont az ön-leleplező gesztus jelentősége – manipulált és/vagy valódi jellegétől függetlenül – a rendszer mögöttes tartalmának, a politikai szcéna rejtett hálózatainak leleplezésében teljesedhet ki.
A média és újságírótársadalom, a politikum, és (i)gazságszolgáltatás, stb. titkosszolgálati behálózása, a rejtett ügynökök beszivárogtatása világossá teszi: a román és rommgyar politikába minduntalan beavatkozó „láthatatlan kéz”, a volt szeku által létrehozott, de soha le nem leplezett, illetve fel nem számolt „szekus-kéz”! A rendszerváltás politikai kudarcának magja a szekusmúlt fel nem tárása, illetve szokásrendjének, sőt hálózati (ön)szerveződésének láthatatlan továbbélése, ez mára világosabb, mint bármikor az elmúlt 25 esztendőben. A mai politikai osztály – így pártállástól, vagy pillanatnyi pozicionálástól függetlenül – Ceausescu bosszújának és örökségének az áldozata! Nem véletlen, hogy Romániának van a százezer lakosra számított legtöbb titkosszolgálati ügynöke, hogy összesen (legkevesebb) 7 ilyen szervezet működik, nem kétséges, hogy gyakran más-más hatalmi gócpont ellenőrzése mellett, és az sem lehet véletlen, hogy mindenik hatalmi csoport igyekszik megfelelni a titkosszolgálati rendszer elvárásainak. A jelenlegi kormány éppen most emeli a nekik szánt (amúgy is csak részben átlátható) költségvetési támogatást, és – némiképp meglepő módon – Johannis, az ellenzéki elnök-jelölt beállt a sorba, egyetért a titkosszolgálatoknak a médiába való beszivárogtatásával.
Így van ez akkor is, ha egyesek ki- illetve felhasználják a szeku hálózatait, mások pedig – időszakosan, vagy a hatalmi csoportok egymást váltogatva – üldözöttjei a „rendszernek” (emlékszünk még Emil Constantinescu elnök kifakadására, hogy a titkosszolgálatok áldozata lett, akiket nem volt képes uralni?), mindnyájan a szekus múltból fennmaradt hálózatainak éltetői. Márpedig annak a rendszernek leglényegesebb vonása a magán- és a közbizalom aláaknázása volt, és ma is az (jól leírja a régi/új rendszer, a besúgóhálózat és intézményi beszivárgás mechanizmusát egy román újságíró!). Ez eredményezi, hogy ma sem tudjuk egy egy sajtótermék cikkeiből, tévéadásokból, stb., vagy egyik másik politikus beszédéből pontosan „ki beszél”, ki áll mögötte? Az elnök és Turcescu gesztusa azt sugallja, sőt bizonyítja, hogy szkepszisünk, a politikai osztály hitelességét illető kételyeink megalapozottak. Nem tudjuk, hogy hányan és nem tudjuk, hogy pontosan milyen szándékkal, stb. épül(t) be a hét titkosszolgálat besúgóhada a médiákba és politikai pártokba, az (i)gazságszolgáltatásba, az adminisztrációba, esetleg civil társadalmi szerveződésekbe, de tud(hat)juk, hogy a jelenség létezik. Egyre inkább látható, hogy a manipulációt a háttérből irányítják és az is, hogy a régi bevett módszerekkel zsarolással, megfélemlítéssel, elvtelen alkukkal, és végeláthatatlan korrupcióval, stb. a háttérben ott van, és ebolaként fertőz az idejekorán eltemetett szekus rendszer.
A titkosszolgálatok okkult hálózatainak előterében, azok által manipuláltan, csak a demokratikus politikai szcéna szimulákruma alakul(hatot)t ki, nálunkfele. Végső soron csak a javíthatatlan naivak gondolhatják, hogy egyfelől a silány politikai dráma (még inkább tragikomédia vagy egyszerű szitkom) amiben játszanak valós, és ők valódi befolyással rendelkező szereplői a játszmának, mint ahogy másfelől a szavazók sem szabadon választó polgárok. A háttérmanipuláció szemmel láthatón eltéríti a választók politikai szándékát, ezt a legutóbbi 2009-es elnökválasztás, melyet Basescu a „külföldiek szavazatával” gyanús körülmények folytán nyert meg, éppen úgy igazolja, mint az 2012-es elnökleváltási népszavazás kimenetele, mely az Ab döntése nyomán, a népakarat ellenére hagyta funkcióban az elnököt.
Bizakodásra csak az adhatna okot, ha a most beindult önleleplező folyamat folytatódik, illetve ha a nagyon kevés valódi civiltársadalmi szerveződés és a polgárok kierőszakolják a rendszer feltárását és végső soron felszámolását, hiszen az egész térségben talán egyedülállóan Romániában a legjellemzőbb a múlt rendszer okkult hálózatainak továbbélése, a szekusmúlt folytatása. A szekus-hálózatok szétkapcsolása, és felszámolása elemi fontossággal bír, a román demokrácia jövőjének szempontjából, az hogy ki lesz az elnök, ehhez képest lényegtelen. A kérdés újfent az, hogy a láthatatlan, tovább élő, szekus-múltat le lehet-e váltani békés választások útján? S, ahogy a dolgok állanak sem Ponta, sem pedig Johannis nem erre készül, a többiek meg outsiderek.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Von der Leyen ismétel, vagy?
Az Economist úgy ítéli meg, hogy von der Leyen nagy esélyes ugyan, mégsem lesz könnyű elérnie, >
A Fico-kormány átneveli a közmédiát
A populista-nacionalista szlovák kormány neki kezes intézményre akarja lecserélni a közmédiát. Már elfogadta az erre vonatkozó >
Nehogy tragikus hős legyen
Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >
Politikai válság Horvátországban
Paul Lendvai azt írja a horvát választás után, hogy a zágrábi politikában jelenleg minden elképzelhető. Válság >
Veszélyes lehet-e ez az ember Orbán számára?
Nemigen fordul elő, hogy valaki veszélyessé válik Orbán Viktor számára, de most valami megmozdult az országban, >
A szélsőjobb át akarja venni Európát és Meloni mutatja hozzá az utat
Ezt írja Rómából a New York Timesban David Broder, aki nemrégiben könyvet jelentetett meg a mai >
Orbán illúziói a nagyságról
Orbán hiú reményei összeomlottak. A miniszterelnök azt remélte, hogy egy nacionalista, bevándorlás-ellenes, Putyin-párti ellenforradalmat vezethet Európa >
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >
A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről
Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >
Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?
Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >
A világ a háború szélén áll
Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >
A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar
Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >