Ma Ervin, Klétusz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Két világ
„Ma csak suttogva és bizalmas körben beszélnek arról, hogy ami a „közmédiában” történik, kísértetiesen idézi fel a Rákosi-rendszert.” Aczél Endre (Galamus):
Esküszöm, nem ugyanabban az országban élünk.
Ha az ember a közrádiót hallgatja, a köztévét nézi, csupa derűs dolgot lát és hall: szabadságharcunk eredményes, gazdaságunk helyzete kiváló, növekedésünk irigylésre méltó, a foglalkoztatottak száma nő, az infláció jelentéktelen, dúl a rezsicsökkentés, és így tovább. Ezzel persze semmi újat nem mondok, hiszen akik a Galamust olvassák, pontosan tudják, hogy az Orbán-kormány tevékenységének folttalansága, a kormányfő érinthetetlensége a „közök” szent tehene. Nem létezik Orbán–Simicska-párbaj, nincs Közgép, Mészáros Lőrinc nem is él, csak a tolvajokat sarcolják, nincsenek megszorítások, a fejlesztési miniszter és az összes többi miniszter makulátlan igazmondó, az államtitkárokról és helyetteseikről aztán nem is szólva. (Az meg kit érdekel, hogy Rogán megígérte, választások után beszámol róla – természetesen soha nem számolt be –, miből vette az ingatlanjait és miből költekezik messze a legális jövedelmén felül?) Viszont az ég kék, a madarak csicseregnek, a zemberek meg üdvözült arckifejezéssel adnak hálát a sorsnak – de leginkább a miniszterelnöknek – azért a sok jóért, ami őket éri. Most épp olimpiát akarnak rendezni a közmunkás-jövedelmükből.
Ezzel szemben ha az ember mondjuk az ATV-t vagy (újabban) az RTL Híradóit nézi és a Klubrádiót hallgatja (olvasnivalóról most nem beszélek), akkor csupa-csupa ronda és nyugtalanító dologról értesül. Se kék ég, se madárfütty. Van viszont… Nem sorolom. Tudja mindenki.
De hát ez mégis elképesztő. „Idegesítetek” – mondja egyik (baloldali érzelmű) rokonom (mintha közöm volna bármihez is), és bevallja: átkapcsol az M1-re meg a Kossuthra, mert nyugalmat akar. Nézi a közhíradót, hallgatja a Vasárnapi újságot. Vágyik egy olyan országképre, amely – mint Fekete György művészetideálja – a derűt és az örömöt sugározza, és nem háborgatja a lelket botrányokkal, korrupciós ügyekkel, Lázár-vadászatokkal, felcsúti történetekkel, devianciákkal. Legfeljebb a szocik és társaik ilyen-olyan félrelépéseivel.
Mint effélékben jártas embernek, sokszor volt olyan érzésem, hogy a „közmédia” műsorterveit a Fidesz sajtósai gyártják napszámban. Ha nem a Lendvay utcában, akkor a stúdiók környékén. Le, egészen a riportok, interjúk szerkezetéig, tartalmáig.
Ebben semmi új nincs. Most történetesen az ötvenes évekről írok egy könyvet, és van képem arról, mit jelentett a pártfelügyelet a Szabad Népnél és a rádiónál azokban az időkben. A lapot olvasva és a Kossuthot hallgatva pompásan lehetett aludni (szó mi szó, a Vasárnapi újságra is!), végtére is a „kollektív agitátorok” voltak kötelesek gondoskodni a nép nyugalmáról. És ha történetesen a sajtó „elszemtelenedett” – mint a Nagy Imre-korszakban –, akkor jött a nyakazás. És ideig-óráig visszatért a világ istentől (a párttól) való rendje. Ma csak suttogva és bizalmas körben beszélnek arról, hogy ami a „közmédiában” történik, kísértetiesen idézi fel a Rákosi-rendszert, de ha már beszélnek, akkor én itt miért hallgassak? Beástam magam a történetébe.
Azt is elmondom, hogy a Kádár-rendszer utolsó évtizedében vagy annak a második felében a pártközpont már alig pofázott bele abba, hogy mi hangozzék el a rádióban vagy jelenjen meg a képernyőn. Minél mélyebb lett a válság, annál szemérmesebbé vált ő maga.
Persze igaz, hogy akkor is, mint harmincegynehány évvel korábban, csak egyfajta nyilvánosság volt, ma pedig (még) létezik sokféle, meglehet, épp nyakazás előtt. Mert az a „másik Magyarország” kétségkívül elszemtelenedett, ahogyan Rákosi pajtás szokta volt mondani.
Akárhogyan is: megértük, hogy két Magyarország-kép létezzék egymás mellett. Ilyen a Lajtán túli civilizált világban nincsen. Az nem képzelhető el, hogy mondjuk a BBC kommentátorai ne vesézzék ki a kormányzó konzervatív párt belső gondjait, hatalmi viszályait etc. Olyan nincs, hogy ez a hatalmas médiabirodalom egészen más képet rajzoljon az országról, mint amilyet akár a jobb-, akár a baloldali vagy liberális sajtó. Ilyen csak nálunk van.
A múlton merengve egyedül az vigasztal, hogy a Rákosi-rendszer legepésebb, legelszántabb publicistái is arra ébredtek egy szép nap, hogy van borotválkozó tükrük, és ha belenéznek, szembe kell köpniük magukat. Attól a naptól egyenes út vezetett ’56-ig.
P.s. Egyáltalán nem irigylem azokat az ifjabb pályatársaimat, akik úgy szocializálódnak (meglehet, nem olyan hévvel és meggyőződéssel, mint az imént idézettek), hogy a Párthoz való lojalitás minden igazságot, rációt felülír, egyszersmind a biztos út és recept a felemelkedéshez. Javaslom nekik, ismerkedjenek meg Spiró György A kert című, majdnem elfeledett drámájával, amely (részben) azon mereng, hogy a megvilágosodás vajon ad-e felmentést a korábbi bűnök alól. És ha igen, akkor hány évnyi Canossa-járással lehet jóvátenni azt, ami jóvátehetetlen?
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Von der Leyen ismétel, vagy?
Az Economist úgy ítéli meg, hogy von der Leyen nagy esélyes ugyan, mégsem lesz könnyű elérnie, >
A Fico-kormány átneveli a közmédiát
A populista-nacionalista szlovák kormány neki kezes intézményre akarja lecserélni a közmédiát. Már elfogadta az erre vonatkozó >
Nehogy tragikus hős legyen
Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >
Politikai válság Horvátországban
Paul Lendvai azt írja a horvát választás után, hogy a zágrábi politikában jelenleg minden elképzelhető. Válság >
Veszélyes lehet-e ez az ember Orbán számára?
Nemigen fordul elő, hogy valaki veszélyessé válik Orbán Viktor számára, de most valami megmozdult az országban, >
A szélsőjobb át akarja venni Európát és Meloni mutatja hozzá az utat
Ezt írja Rómából a New York Timesban David Broder, aki nemrégiben könyvet jelentetett meg a mai >
Orbán illúziói a nagyságról
Orbán hiú reményei összeomlottak. A miniszterelnök azt remélte, hogy egy nacionalista, bevándorlás-ellenes, Putyin-párti ellenforradalmat vezethet Európa >
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >
A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről
Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >
Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?
Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >
A világ a háború szélén áll
Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >
A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar
Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >