2020. december 1. kedd
Ma Elza, Natália, Blanka, Bonita névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Napi ajánló

Két világ

„Ma csak suttogva és bizalmas körben beszélnek arról, hogy ami a „közmédiában” történik, kísértetiesen idézi fel a Rákosi-rendszert.” Aczél Endre (Galamus):

Esküszöm, nem ugyanabban az országban élünk.

Ha az ember a közrádiót hallgatja, a köztévét nézi, csupa derűs dolgot lát és hall: szabadságharcunk eredményes, gazdaságunk helyzete kiváló, növekedésünk irigylésre méltó, a foglalkoztatottak száma nő, az infláció jelentéktelen, dúl a rezsicsökkentés, és így tovább. Ezzel persze semmi újat nem mondok, hiszen akik a Galamust olvassák, pontosan tudják, hogy az Orbán-kormány tevékenységének folttalansága, a kormányfő érinthetetlensége a „közök” szent tehene. Nem létezik Orbán–Simicska-párbaj, nincs Közgép, Mészáros Lőrinc nem is él, csak a tolvajokat sarcolják, nincsenek megszorítások, a fejlesztési miniszter és az összes többi miniszter makulátlan igazmondó, az államtitkárokról és helyetteseikről aztán nem is szólva. (Az meg kit érdekel, hogy Rogán megígérte, választások után beszámol róla – természetesen soha nem számolt be –, miből vette az ingatlanjait és miből költekezik messze a legális jövedelmén felül?) Viszont az ég kék, a madarak csicseregnek, a zemberek meg üdvözült arckifejezéssel adnak hálát a sorsnak – de leginkább a miniszterelnöknek – azért a sok jóért, ami őket éri. Most épp olimpiát akarnak rendezni a közmunkás-jövedelmükből.

Ezzel szemben ha az ember mondjuk az ATV-t vagy (újabban) az RTL Híradóit nézi és a Klubrádiót hallgatja (olvasnivalóról most nem beszélek), akkor csupa-csupa ronda és nyugtalanító dologról értesül. Se kék ég, se madárfütty. Van viszont… Nem sorolom. Tudja mindenki.

De hát ez mégis elképesztő. „Idegesítetek” – mondja egyik (baloldali érzelmű) rokonom (mintha közöm volna bármihez is), és bevallja: átkapcsol az M1-re meg a Kossuthra, mert nyugalmat akar. Nézi a közhíradót, hallgatja a Vasárnapi újságot. Vágyik egy olyan országképre, amely – mint Fekete György művészetideálja – a derűt és az örömöt sugározza, és nem háborgatja a lelket botrányokkal, korrupciós ügyekkel, Lázár-vadászatokkal, felcsúti történetekkel, devianciákkal. Legfeljebb a szocik és társaik ilyen-olyan félrelépéseivel.

Mint effélékben jártas embernek, sokszor volt olyan érzésem, hogy a „közmédia” műsorterveit a Fidesz sajtósai gyártják napszámban. Ha nem a Lendvay utcában, akkor a stúdiók környékén. Le, egészen a riportok, interjúk szerkezetéig, tartalmáig.

Ebben semmi új nincs. Most történetesen az ötvenes évekről írok egy könyvet, és van képem arról, mit jelentett a pártfelügyelet a Szabad Népnél és a rádiónál azokban az időkben. A lapot olvasva és a Kossuthot hallgatva pompásan lehetett aludni (szó mi szó, a Vasárnapi újságra is!), végtére is a „kollektív agitátorok” voltak kötelesek gondoskodni a nép nyugalmáról. És ha történetesen a sajtó „elszemtelenedett” – mint a Nagy Imre-korszakban –, akkor jött a nyakazás. És ideig-óráig visszatért a világ istentől (a párttól) való rendje. Ma csak suttogva és bizalmas körben beszélnek arról, hogy ami a „közmédiában” történik, kísértetiesen idézi fel a Rákosi-rendszert, de ha már beszélnek, akkor én itt miért hallgassak? Beástam magam a történetébe.

Azt is elmondom, hogy a Kádár-rendszer utolsó évtizedében vagy annak a második felében a pártközpont már alig pofázott bele abba, hogy mi hangozzék el a rádióban vagy jelenjen meg a képernyőn. Minél mélyebb lett a válság, annál szemérmesebbé vált ő maga.

Persze igaz, hogy akkor is, mint harmincegynehány évvel korábban, csak egyfajta nyilvánosság volt, ma pedig (még) létezik sokféle, meglehet, épp nyakazás előtt. Mert az a „másik Magyarország” kétségkívül elszemtelenedett, ahogyan Rákosi pajtás szokta volt mondani.

Akárhogyan is: megértük, hogy két Magyarország-kép létezzék egymás mellett. Ilyen a Lajtán túli civilizált világban nincsen. Az nem képzelhető el, hogy mondjuk a BBC kommentátorai ne vesézzék ki a kormányzó konzervatív párt belső gondjait, hatalmi viszályait etc. Olyan nincs, hogy ez a hatalmas médiabirodalom egészen más képet rajzoljon az országról, mint amilyet akár a jobb-, akár a baloldali vagy liberális sajtó. Ilyen csak nálunk van.

A múlton merengve egyedül az vigasztal, hogy a Rákosi-rendszer legepésebb, legelszántabb publicistái is arra ébredtek egy szép nap, hogy van borotválkozó tükrük, és ha belenéznek, szembe kell köpniük magukat. Attól a naptól egyenes út vezetett ’56-ig.

P.s. Egyáltalán nem irigylem azokat az ifjabb pályatársaimat, akik úgy szocializálódnak (meglehet, nem olyan hévvel és meggyőződéssel, mint az imént idézettek), hogy a Párthoz való lojalitás minden igazságot, rációt felülír, egyszersmind a biztos út és recept a felemelkedéshez. Javaslom nekik, ismerkedjenek meg Spiró György A kert című, majdnem elfeledett drámájával, amely (részben) azon mereng, hogy a megvilágosodás vajon ad-e felmentést a korábbi bűnök alól. És ha igen, akkor hány évnyi Canossa-járással lehet jóvátenni azt, ami jóvátehetetlen?

2014. szeptember 15.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Brexit után Huxit?

A Brexit után már a Huxit, vagyis a magyar uniós kilépés sem tabu többé. Ez derül >

Tovább

Elbocsátó, randa üzenet

Na de az is lehet, hogy a főnök most valagba rúgja ezt a nagyhatalmú és hatalmas >

Tovább

A bolgárok is csatlakoznak a magyarokhoz és a lengyelekhez?

Mivel Bulgáriában egyre jobban kiütközik a kegyencrendszer és a korrupció, Brüsszelben erősödik a félelem, hogy Szófia >

Tovább

Á la carte Európa felé halad az EU

Bármiféle javaslat, mármint hogy az unió váljon szét a szorosabb együttműködést szorgalmazó kemény magra, illetve a >

Tovább

Partraszállás

A megindult és 2021 tavaszától felgyorsuló partraszállási folyamat meghatározóbb lesz számunkra, magyaroknak, kelet-európaiaknak, mint vezetőink bármiféle >

Tovább

Orbán útja a mártíromság felé

Hollandiában lemondásra kényszerült a szélsőjobb vezére. Lassan lecseng Európában a Brexit mérgező hatása, ugyanakkor az unió >

Tovább

A lengyel-magyar javaslat: sohanapján, kiskedden

Nem enged a jogállam ügyében a lázadó magyar és lengyel kormány. Orbán és Morawiecki budapesti tárgyalása >

Tovább

Küzdelem a Nyugat lelkéért

A magyar és a lengyel kormány elleni küzdelem a Nyugat lelkéért indított harcot harangozza be. Biden >

Tovább

Az utolsó alkalom kínálkozik arra, hogy feltartóztassák Orbánt és Kaczynskit

Paul Lendvai szerint az utolsó alkalom kínálkozik arra, hogy feltartóztassák Orbánt és Kaczynskit, akik mindezidáig zavartalanul >

Tovább

Orbán bácsi

A gánti bánya sejtelmes késő-délutáni félhomályában a kivégzőkarót gondosan a gerincoszlophoz kalibrálva Orbán bácsi csak annyit >

Tovább

Kerül, amibe kerül, Európa nem adhatja be a derekát

A New York Times után egy nappal a másik nagy amerikai lap, a Washington Post is >

Tovább

Csak nyugi és gyerünk tovább, EU!

Ebben a helyzetben Európának meg kell őriznie a hidegvérét. Ha ugyanis a földrész nem nyújt segédkezet >

Tovább