2019. november 17. vasárnap
Ma Hortenzia, Gergő, Dénes névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Napi ajánló

Leleplezzük a norvég krimi rejtélyét...

... és a Norvég Alap elleni hajszát

Szerbhorváth György
Szerbhorváth György
Leleplezzük a norvég krimi rejtélyét...
(deirie illusztrációja)

„Ám jelzésértékű, ahogyan a norvégok, a könyvtárosaik erre ügyelnek, itt, egy külvárosban, az idegenre, a külföldire, a bevándorlóra, aki itt él, dolgozik.” Szerbhorváth György (Librarius):

Jelzésértékű, ahogyan a norvégok, a könyvtárosaik ügyelnek itt a külvárosban az idegenre, a külföldire, a bevándorlóra, aki itt él, dolgozik.

A norvég krimi – illetve általában a skandináv – hihetetlenül népszerűvé vált. Egyet sem olvastam, talán valamit egyszer elkezdtem, de minthogy életemben két Agatha Christie-n, ha túljutottam, és a Derricket is csak azért néztem, mert nem volt más a tévében, így szakértő aligha vagyok. Akkor már inkább az északi, morbid filmek, ezek egy része is krimi, legalább szépek a tájak.

Joggal kérdezi az olvasó,

miért fecsegek arról, amihez közöm nincsen? Hát mert ha már Oslóban, illetve a vele egybeépült faluban, Haslumban vagyok, utána is nézhetnék akár. Mondjuk, egy jó kis interjú erejéig – nem mintha a norvégből tíz szónál többet értenék. De hát vendéglátóm is az egyik első számú norvég írósztár, Jo Nesbø Snømannen c. kötetét olvasgatja, bár ő sem halad vele. És most olvastam a szerzővel egy interjút, mit mondjak, szép az, hogy Thaiföldön írogat épp, ki ne írogatna Thaiföldön, bár az kissé meglep, amikor azt mondja, „igyekszem kerülni a kapcsolatot az olvasókkal, nem nagyon beszélgetek velük. (…) íróként így könnyebb. Könnyen elronthatja az embert, ha túl sokat beszélget az olvasókkal.” Az már inkább tetszetős, hogy fegyelmezett alkotónak mondja magát. A norvégok ugyanis tényleg azok. Kivéve, ha nem, de arról majd alant.

Ő amúgy nem tipikus norvég krimi író, korábban taxizott és rockzenélt. Mert ahogy itt mesélik, a tipikus norvég krimi író mégis más életúttal bír – rendőrből lesz krimi író. Húsz évet leszolgál, aztán jöhet az élmények feldolgozása. Mert ugyan Norvégia békés országnak volt mondható (kivéve a kegyetlen vad világban szükséges erőszakot), mára itt ez a sok bevándorló, drogoznak, lopnak, csalnak. Kertkapu amúgy sincs sok, és ha valami baj van, könnyű mindent az idegenekre kenni. Igaz is, nemsokára Oslo lakosainak fele külföldi (származású) lesz. Meg ugye ott volt-van a Breivik, minap láttam a börtönét is, állítólag szuper kényelmes. Ha börtöntöltelék akarnék lenni, itt szeretnék az is lenni. Breivik apja, egykori diplomata, most jelentette be, hogy könyvet ír arról, miképp sikeredett vajon ilyenre a gyerek. Alig várjuk.

A magam szerény eszközeivel

a norvég krimi rejtélyének más módon eredtem az útjába. Se íróval, se rendőrrel nem találkoztam, ex-rendőr íróval pláne nem. Rendőrrel errefelé amúgy is ritkán futsz össze, öt éve láttam párat, még a breiviki idők előtt, amikor a fegyvertelen lovas rendőrök épp Mikulás-sapkában treníroztak.

De még a norvég lazaságra visszautalva: péntek este a szomszédban hatalmas bulit csaptak, majd reggel dajdajoztak, de azt hiszem, egy vidéki magyar lagzi – képviselőstől, komondorostól, mulatóstól és pancsolt pálinkástól – sem érheti el ennek megbotránkoztató színvonalát. Nem tudhatom, mi történt a garden party-n, a lányok sikongtak, a férfiak pedig egyre mélyebb hangon utánozták a rénszarvas-bikát. Talán párzási időszak van, bár nem hiszem. Egy biztos, diszkó, kocsma errefelé nincs, a pia iszonyat drága, este nyolc után úgysem adnak a boltban sem, hát így oldják meg. És van is miből, jóléti társadalom ez a javából. És a drogok sem ismeretlenek. Úgyhogy nem kell szidni az angolokat, mert szétüvöltik a pesti romkocsmákat – jaj nekünk, ha a norvégok is megindulnak. Másnap csak azt kérdeztem, a szomszédság sem hívja a rendőröket? Kár próbálkozni, mondták, a rendőrségi válasz mindig az: nincsen emberük.

PERSZE, HA HÚSZ ÉV UTÁN ELENGEDIK ŐKET ÍRÓNAK.

Szóval a nyomozás szimpla módját választottam, átgyalogoltam a szomszéd faluba, Bekkestuába (ami szintúgy össze van nőve Oslóval, mint Haslum). Mondjuk, nekem falunak néz ki, van egy csöpp központja boltokkal, pár kávézó, Meki, meg egy csomó nyugdíjas otthon. Meg a – nevezzük így – kerületi központi könyvtár (ebből úgy három kilométerenként akad). S innentől kezdve világos, miért népszerű a norvég krimi. Mert itt még adnak a könyvtárak. Olvastatnak és olvasnak.

Oké, hogy ez az egyszintes kb. akkora, mint a Kálvin téri Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár egy szintje, és az itteni állományból nem lehetne elvégezni egy egyetemet (bár ez se biztos), de ha egy kis vidékies könyvtár ilyen, jól jelzi, mit tartanak fontosnak a norvégok. Lehet arra hivatkozni, hogy olajpénzek, befektetések, IT, életszínvonal és átlagfizetés, de itt az alkoholra fordított különadót nem stadionépítésekre fordítják – pedig a norvég, az aztán sportol (jórészt magának) -, hanem ilyen közkönyvtárra. Ahol nem is voltak sokan, a nyugdíjas néni az asztalnál olvasgatta a napisajtót, közben megkente a magával hozott rozskenyerét krémmel (ilyenért nálunk kirúgják az embert, illetve be sem engedik), amott egy másik netezgetett, békebeli hangulat.

A legnagyobb poén, hogy amíg a budapesti központi Szabóban a beiratkozási díj 5700 Ft (más kerületekben a helyi leányvállalatoknál meg 2300 vagy 4100 Ft), addig Norvégiában mindez ingyenes. Nem csak az, hogy bemész újságot és szabadpolcos könyveket olvasatni (nálunk az sincs ingyér, lásd az OSZK-t is), hanem a könyv-, a DVD- és a CD-kölcsönzés is. Ha nincs meg a könyv, beszerzik. Ha kéred, beszerzik az elektronikus könyveket is. Bármilyen nemzetközi folyóiratból a (szak)cikkeket. Csak kérjed. Ne óvd a könyvtárost! Magyarba’ alig mersz hozzászólni – és tudod is, azért a fizetésért miért is tenné ki a szívét, legalább annyi baja van, mint neked.

MAGYARORSZÁGON CSAK NÉMELY STADIONBA, SPECIÁLIS ALKALMAKKOR LEHET INGYEN BEMENNI. AKKOR MEG SZINTE KÖTELEZŐ.

De visszatérve a bekkestuai „megyei” könyvtárhoz. A krimiknél kezdtem – összesen két polcnyi akadt (ebből relatíve sok Jo Nesbø Policeman-jából) -, de ellentétben ismét a FSZEK-kel, ahol ahogy belépsz, rögtön a salátára olvasott ponyvákkal szembesült, itt ezek inkább hátul vannak. A norvég spórolós, nem szórja a pénzt könyvre sem, s kétlem, hogy mindenki magának megvenné a krimit is, de ezek ápoltaknak tűntek. Ahogy az egész. Belföldi és külföldi újságok, magazinok sora, amott a filmek, zene, minden, ami egy modern könyvtárral jár. Szóval semmi különös. Az sem, hogy idegen nyelvűek is akadnak, angolul rögtön szembe tűnnek. És van valamennyi német, orosz, spanyol, olasz, francia. És van arab meg pastu. Van lengyel is. És meglepetésemre van szerbhorvát is, amit még lebontanak horvátra és bosnyákra. Hatvan-hetven könyv, néhány új könyv ex-jugoszláv íróktól, maiak, frissek, de lefordítva a Harry Potter és pár klasszikus is. Szóval, vannak.

MAGYAR KÖNYV EGY SINCS. LEGALÁBBIS MAGYARUL, KITÉVE.

És értem én, hogy az arab, a lengyel, a szerbhorvát azért van, mert az ezt beszélőkből rengeteg bevándorló érkezett ide, magyar meg kevesebb, ahogyan cseh vagy román is. (Bár a repülő tömve volt láthatólag nem üdülési célokkal érkező magyarokkal.)

Ám jelzésértékű, ahogyan a norvégok, a könyvtárosaik erre ügyelnek, itt, egy külvárosban, az idegenre, a külföldire, a bevándorlóra, aki itt él, dolgozik.

Ehhez képest a magyar kül(kultúr)politika mivel foglalkozik? Hát nem azzal, hogy esetleg könyveket küldözgetne ki a könyvtárakba, hogy ott esetleg polcot kapjon a magyar (nyelv) is (két focilabda árából kijönne egy ilyen polcnyi akármi, mint az itteni szerbhorvát), hanem azzal, hogy lehülyézze kinn azokat a magyar írókat, akik uram bocsá nem úgy gondolkodnak, ahogy „kell”.

De innentől kezdve világos, miért tart ott a norvég társadalom, ahol, és miért vannak ott a kelet-közép-európai népek, ahol. A norvégok, miközben ingyenes a könyvtár, nem restek kicsit odafigyelni a másikra sem, mi ellenben kiválóan értünk mások elhajtásához. (És ezzel persze a norvég alap elleni hajszára utalok, bár megtehetném.)

2014. augusztus 27.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Pár méterre az ígéret földjétől

Egyesek már három éve úton vannak. De mindent elvesztenek: nemcsak a családjukat és a javaikat, hanem >

Tovább

„Magyarország »hihetetlenül goromba« jelöltje a bizottságba”

Ezzel a címmel közölte a Politico amerikai portál európai kiadása Lili Bayer cikkét Várhelyi Olivérről. A >

Tovább

Magyarország immár nem demokrácia

Erre persze jöhet a másik oldal azzal, hogy Karácsony Gergely lett a budapesti főpolgármester. Ám Isztanbult >

Tovább

A halottak nem válaszolhatnak

Schmidt Mária egy államilag finanszírozott rendezvénysorozat kormánybiztosaként ismét azt teszi, amit Orbán Viktor 30 évvel ezelőtt, >

Tovább

Erődemonstráció

A november 7-ére gondosan kitervelt és megrendezett káosz nem volt más, mint a felcsúti nemzetvezető erődemonstrációja, >

Tovább

Önök úgy humanisták, ahogy orbánék krisztusi keresztények

Gyilkolni, kedves Dobrev Klára, nem csak fegyverekkel lehet. Olykor egy-egy szavazat is elég hozzá. Hadd ne >

Tovább

A nagy vonzódás személyes okai

A török üzletember, Adnan Polat boltolt Orbán vejével és rendbe hozatta Gül baba türbéjét. Azon kívül >

Tovább

Mi lett a szabadság új hajnalából

Kína nem halad a demokrácia felé, Oroszország visszatért a tekintélyelvűséghez. Új demokráciák jöttek ugyan létre, de >

Tovább

Az ellenzék káros purifikátorai

Én azt gondolom, hogy nekünk, akik szavazatainkkal segítettük az ellenzéki összefogás győzelmét, bíznunk kell bennük mindaddig, >

Tovább

Többszázezer bevándorló a migránsellenes keleten

Magyarország főként Délkelet-Ázsiára alapoz, de emellett ösztöndíjakkal igyekszik jelentkezőket becsábítani az arab térségből. És a születések-halálozások-elvándorlások >

Tovább

Nincsenek eszközök a gengszter tagállamok megfékezésére

A New York Times pár napja még a csilivili vadonatúj magyar stadionokat állította szembe az ország >

Tovább

A halál csókja

Erdoğan a múlt héten köszönetet mondott Orbánnak a szíriai konfliktussal kapcsolatban nyújtott támogatásáért. Ez halálos csóknak >

Tovább