2020. június 4. csütörtök
Ma Bulcsú, Kerény, Kerubin névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

A Vatikán 166. sz. közleménye

Ma tették közé a Szentszék állásfoglalását. >

Tovább

A hűséges Hachiko története

Hachiko 1923 novemberében látta meg a napvilágot Japánban, Odate városában. Alig két hónapos volt, amikor >

Tovább

Amerika felfedezése annak köszönhető, hogy Kolumbusz nőtlen volt

Kolumbusz Kristóf kizárólag azért fedezhette fel Amerikát, mert nőtlen volt – jelenti kanadai tudósítónk. Tudniillik ha >

Tovább

A fasiszták zászlaja alatt

A fasiszták zászlaja alatt1 A filozófus bevásárolt és már majdnem hazaért a lakásába. Fényes nappal, Budapest szívében. >

Tovább

Okosabb vagy, mint egy ötödikes?

– Budapest melyik európai ország fővárosa? – így hangzott az amerikai iskolákban a harmadikos földrajz tananyagnak >

Tovább

Hogyan szaporodnak a rendőrök?

Dublinban elszabadult egy rendőrségi ló. Utóbb a termetes állatból előtört a párzási ösztön, és majdnem >

Tovább

Motivált zsírégetés

Végre egy szellemes hirdetés a reklámok sivárságában: >

Tovább

Úrvezetők Kínában

A felvételek gyűjteménye gyakorlatilag egyetlen sarkon készült. >

Tovább

Előkerült az egyik legijesztőbb felvétel a Japánt sújtó szökőárról

Néhány napja tűnt fel a videómegosztókon a döbbenetes amatőr felvétel. >

Tovább

Mosdók a világ minden tájáról

A leleményesség határtalan. >

Tovább

Balla László esete Tito marsallal

Balla László* mérnök, a szabadkai Műszaki Iskola igazgatója, neves sportoló, Szabadka város díszpolgára, az egykori Jugoszlávia >

Tovább

Távol Nigériától

Közel tíz éve, amikor először jártam Nigériában, ellenállhatatlanul magával ragadott a földrész gyönyörűsége. Megismerni egy másik, >

Tovább

Napi ajánló

Oroszország áldemokráciája apátiából táplálkozik

„Azok, akik túlságosan lelkesen menetelnek és túlságosan hangosak, gyanússá  válnak.” The Moscow Times/Galamus:

A The Moscow Times című angol nyelvű orosz napilap Jekatyerina Sulman cikkét közölte Oroszország áldemokráciája apátiából táplálkozik címmel.

Orbán Viktor, Magyarország új miniszterelnöke nemrég azzal szórakoztatta az értelmiségi világot, hogy bejelentette: „illiberális demokráciát” akar kreálni Magyarországon – Oroszországot használva fel példaként –, mert a liberális modell túlélte a saját hatékonyságát.

Tény, hogy a modern politikatudományban nincs fontosabb tanulmányozandó terület, mint a hibrid rezsimek. Sok elnevezés van az ilyenre, és ez azt jelzi, hogy kutatási témaként még alakulóban vannak: illiberális demokráciák, áldemokráciák, választásos tekintélyelvű államok vagy nem zsarnoki autokráciák. (…)

A hibrid rezsimek a tekintélyelvűség új történelmi szintje. A tekintélyelvű és a totalitárius rezsimek között már meghatározták a különbséget: míg az előbbiek a passzivitást táplálják a polgáraikban, addig az utóbbiak mobilizálják őket. A totalitárius rezsimek részvételt követelnek: aki nem menetel és nem énekel, nem lojális.

Másfelől a tekintélyelvű rezsimek azt akarják, hogy a köznép otthon maradjon. Azok, akik túlságosan lelkesen menetelnek és túlságosan hangosak, gyanússá  válnak, függetlenül dalaik ideológiai tartalmától vagy a menetelésük irányától.

Hibrid rezsimek általában olyan országokban alakulnak ki, amelyek gazdagok természeti forrásokban, s amelyeket néha „olajállamoknak” neveznek, bár jövedelmező forrásaikat nem feltétlenül a kőolaj alkotja. Ezek olyan rezsimek, amelyek ingyen jutnak pénzhez – vagyis nem a kormányzás eredményeként, hanem az ország természeti gazdagsága révén. A hibrid rezsimek lakossága csupán akadály, amely kockázatot jelent az ugyanazon vezetés permanens kormányzásáról szóló álomra nézve. (…)

Nyugati kutatók, akik a hibrid rezsimeket illiberális demokráciáknak vagy választásos tekintélyelvű államoknak nevezték, csupán egyetlen elemre összpontosítottak: az ilyen államok demokratikus intézményeinek dekoratív jellegére. A hibrid rezsimek rendeznek választásokat, de a kormány nem változik.

Van több tévéállomás, de mind ugyanazt mondja. Van ellenzék, de nem áll szemben senkivel. Így tehát – mondják a nyugati politikatudósok – ezek csupán dekoratív cirádák, amelyek az ismert tekintélyelvűséget rejtik. (…)

Vessenek egy pillantást az oroszok 87 százalékára, akik mindent helyeselnek a katonai inváziótól az élelmiszer-szankciókig. Arra a kérdésre, hogy „Ön helyesli-e?”, mindig „igennel” válaszolnak. De ugyanakkor nem tesznek semmit.

Nem csatlakoznak önkéntes katonai egységekhez, és nem mennek el a katonaságot pártoló tüntetésekre. Még a választásokon se nagyon vesznek részt, és ez az oka annak, hogy a hibrid rezsimeknek mindig meg kell hamisítaniuk a választási részvételi adatokat és a választási eredményeket. Az egyetlen politikailag motivált cselekedet, amelyre ezek a polgárok vállalkoznak, hogy kiveszik a pénzüket a bankszámláikról, dollárra váltják, és vajat vesznek. (…)

Csakis a politikailag aktív kisebbség véleménye fontos. Ez magyarázza a törvényhozók oroszországi paradoxonát: egy olyan kormány, amelynek látszólag szilárd az országos támogatottsága, miért nem használja fel ezt a támogatást, ahelyett, hogy egyre újabb elnyomó és defenzív törvényeket hozna?

Az új törvények talán az aktív kisebbség kipuhatolását szolgálják. Lehet hogy kettős állampolgárok vagy különféle szervezetekkel állnak kapcsolatban. Talán bloggerek, vagy ők azok, akik tüntetésekre járnak és szeretnek éttermekben dohányozni.

Hogyan lehet őket megtalálni és eltaposni – nem túl nyilvánvalóan, de könnyedén? Még jobb lenne értéktelen árulóknak lefesteni és távozásra bírni őket. A hibrid rezsimek sohasem próbálják visszatartani az embereket akaratuk ellenére; mi több, inkább emigrálásra bíztatják az aktív kisebbséget.

Ezek a rezsimek meglehetősen stabilak és maradandóak. Kihasználják a majdnem-piacgazdaság és a részben szabad közélet előnyeit, és ezért a diktatúráktól eltérően nem egyetlen nap alatt buknak meg.

Ezt érdemes észben tartani azoknak, akik a Szovjetunió bukásának újrajátszására számítanak, és azoknak, akik a Szovjetunió hamarosan bekövetkező restaurációját várják. Éppen olyan nehéz lenne elkötelezett fasisztaként felébredni valakinek hatalma 16. esztendejében, mint hirtelen a liberalizmus ragyogó példájává válni.

Ebből következően a hibrid rezsimek stabilak. Vágynak a stabilitásra, és a stabilitás érdekében készek ellenállni bármiféle felkelésnek. A látszólagos ellentmondás alapvető oka a döntéshozási mechanizmusban van – ez a hibrid rezsimek Achilles-sarka.

Az ilyen rezsimek teljes sötétségben működnek, mivel elzárnak minden csatornát, amelyet a visszacsatolásra lehetne felhasználni, és ezeket a csatornákat idővel megtömik szeméttel.

Az eszközök, amely útján ezek a rezsimek kapcsolatba kerülhetnek a realitással, a magának beszélő televízió, az alkalmatlansága miatt kiválasztott elit, és a vezetőjük érzései, akinek a szíve együtt kellene hogy dobogjon a népéével, de amely szív a vezető elszigeteltségben töltött sok éve alatt nagyon is felvehetett saját ritmust.

Ezért egyfolytában találgatniuk kell, hogy a tetteik elfogadhatóak lesznek-e külső és belső hallgatóságuk számára. A hibrid rezsimekben nincs tolatási fokozat; stabilak, de nem irányíthatók.

Az áldemokráciák felemelkedése nem a valódi demokráciák kudarcának eredménye. Ez a morális progresszió gyümölcse; az 50 évvel ezelőtti meggondolatlan, széles körben elterjedt erőszak már nem elfogadható. Ha „a képmutatás olyan adó, amelyet a bűn fizet az erénynek”, akkor az imitáció az illeték, amelyet a diktatúra fizet a demokráciának.

2014. augusztus 27.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Pánikreakció

A világtól való félelmükben fegyverükbe kapaszkodó demonstrálók megpróbálnak jogvédő demokratának látszani, de ez elég nehezen megy >

Tovább

Válságos idők Oroszországban

Az ország nehéz helyzet előtt áll. A következő két-három hétben fog eldőlni, hogy a járvány milyen >

Tovább

Amerikai szoci

Amerika még mindig nagyon jó munka- és életlehetőségeket kínál, ám mostanra jórészt kimerítette a csupán az >

Tovább

A német elbizonytalanodás

Ami már csak azért is kockázatos, mert Trump destabilizálja a nemzetközi rendet. Azon kívül a populista >

Tovább

Útban a banánköztársaság felé (trumpizmusok)

Az Egyesült Államok veszélyesen csúszik lefelé a demokratikus jogállamiság lejtőjén. A leváltási tárgyaláson felmentett Trump valóban >

Tovább

Teheránt és az Iszlám Államot is kisegítette Trump a Szulejmáni-merénylettel

Annyi bizton állítható, hogy Szulejmáni likvidálása nem egy átgondolt, a tanácsadókkal alaposan megtárgyalt döntés eredménye volt, >

Tovább

Trump ukránokkal akarta megismételni, amit az oroszokkal megcsinált

Trump szokásos módon boszorkányüldözést emleget, de az ügy kirobbanása után tartott első sajtótájékoztatóján szokatlanul megszeppent, visszafogott >

Tovább

WP: A NATO-nak ideje megválni Törökországtól

A Nyugatnak meg kell határoznia: a NATO sima biztonsági szerveződés, vagy pedig a tagoknak egyben igazodniuk >

Tovább

A nemzetközi sajtó von der Leyen esélyeiről

Elvileg 374 voks elegendő a megválasztáshoz, de ha nem szed össze legalább 400 szavazatot, akkor igencsak >

Tovább

Lendvai: a csúcsjelölti rendszer igazából nem demokratikus

Weber cseppet sem tett volna jót a Bizottságnak, hiszen 2010 óta pátyolgatta Orbánt és lehetővé tette, >

Tovább

Nem rossz, de nem is az igazi

Von der Leyen hatalmas meglepetés, rá senki sem gondolt volna előzőleg Juncker utódjaként. Róla Németországban úgy >

Tovább

Bohócorr

Kezdettől látszott, hogy egy bohóc, de mostanra a saját karikatúrájává vált. Donald Trump oszakai ámokfutásán már >

Tovább