2019. december 14. szombat
Ma Szilárda, Szilárd, János névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

A Vatikán 166. sz. közleménye

Ma tették közé a Szentszék állásfoglalását. >

Tovább

A hűséges Hachiko története

Hachiko 1923 novemberében látta meg a napvilágot Japánban, Odate városában. Alig két hónapos volt, amikor >

Tovább

Amerika felfedezése annak köszönhető, hogy Kolumbusz nőtlen volt

Kolumbusz Kristóf kizárólag azért fedezhette fel Amerikát, mert nőtlen volt – jelenti kanadai tudósítónk. Tudniillik ha >

Tovább

A fasiszták zászlaja alatt

A fasiszták zászlaja alatt1 A filozófus bevásárolt és már majdnem hazaért a lakásába. Fényes nappal, Budapest szívében. >

Tovább

Okosabb vagy, mint egy ötödikes?

– Budapest melyik európai ország fővárosa? – így hangzott az amerikai iskolákban a harmadikos földrajz tananyagnak >

Tovább

Hogyan szaporodnak a rendőrök?

Dublinban elszabadult egy rendőrségi ló. Utóbb a termetes állatból előtört a párzási ösztön, és majdnem >

Tovább

Motivált zsírégetés

Végre egy szellemes hirdetés a reklámok sivárságában: >

Tovább

Úrvezetők Kínában

A felvételek gyűjteménye gyakorlatilag egyetlen sarkon készült. >

Tovább

Mosdók a világ minden tájáról

A leleményesség határtalan. >

Tovább

Előkerült az egyik legijesztőbb felvétel a Japánt sújtó szökőárról

Néhány napja tűnt fel a videómegosztókon a döbbenetes amatőr felvétel. >

Tovább

Távol Nigériától

Közel tíz éve, amikor először jártam Nigériában, ellenállhatatlanul magával ragadott a földrész gyönyörűsége. Megismerni egy másik, >

Tovább

Balla László esete Tito marsallal

Balla László* mérnök, a szabadkai Műszaki Iskola igazgatója, neves sportoló, Szabadka város díszpolgára, az egykori Jugoszlávia >

Tovább

Napi ajánló

Vissza Gázába?

Izrael és Egyiptom a terrorizmus ellen

„Mind Jeruzsálemnek, mind Kairónak legitim oka lesz az eddigieknél is nagyobb csapást mérni Gázára.”  Ara-Kovács Attila (Magyar Narancs):

Eddig három épkézláb tűzszüneti elképzelés született a gázai fronton július 8., az ellenségeskedések kiújulása óta. Kettőből nem lett megállapodás, és amelyikben benne volt ennek a lehetősége, az is nagyon gyorsan az előző, eleve halva született dokumentumok sorsára jutott: a Hamász megszegte vállalását, s újrakezdte a rakétázást.

Az ellenségeskedés első napjaiban Abdul Fattah al-Sziszi egyiptomi elnök – Szaúd-Arábia, sőt a Fatah egyetértésével – olyan előterjesztést tett le az asztalra, amely elsősorban a Gázával szomszédos két állam, Izrael és Egyiptom érdekeire volt tekintettel. A megállapodás megfosztotta volna a Hamászt fegyvereitől cserébe a gazdasági és egyéb szektoriális juttatásokért, s kötelezte volna társadalmának demilitarizálására. Washington üdvözölte a tervezetet.

Amint a megállapodást a terrorszervezet elutasította, azonnal jelentkezett Törökország egy olyan elképzeléssel, melyet Irán és Katar is támogatott. Ebben az állt, hogy tegyék lehetővé a Hamász számára határainak védelmét, fegyveres testületei – elsősorban a katonai szárny, az úgynevezett Ezz e-Din al-Kasszam – újjászervezését. Ráadásul sem Egyiptom, sem Izrael nem ellenőrizhették volna azokat az árukat – így nyilvánvalóan a fegyvereket sem –, amelyek külföldről érkeznek Gázába. Ezt az ötletet persze Jeruzsálem és Kairó is elutasította.

A múlt héten al-Sziszi – egyeztetve Netanjahuval – ismét előállt egy dokumentummal. Ez gyakorlatilag megismételte a legelső tűzszüneti megállapodás-tervezet két fontos elemét, a teljes import-export kontrollt s a Hamász lefegyverzését, és a terrorszervezet ezt nyíltan nem utasíthatta el ezúttal, sejthetően azért, mert Kairó olyan katonai nyomást gyakorolt a gázai vezetésre, amelyik elrettentette az azonnali ellenszegüléstől. Ráadásul a tervezet mögé azonnal odaállt Abdullah szaúdi király, de még Vlagyimir Putyin is. Feltűnő és teljességgel érthetetlen módon Washington azonban nem.

A-Sziszi második javaslatának céljai egyértelműek voltak:

1. Szembesíteni a Hamászt egy széles és elszánt, nemzetközileg is támogatott egységfronttal, amely kellő erővel rendelkezik, hogy Gázára kényszerítse akaratát.

2. Rábírni a Hamászt, hogy az egyiptomi javaslatokat változtatások és feltételek nélkül elfogadja.

3. Kényszeríteni a Hamászt, hogy beleegyezzen fegyvereinek megsemmisítésébe, s hogy felhagyjon az alagutak építésével.

4. Megakadályozni, hogy az Obama-adminisztráció a Hamászt a Fatahhal egyenrangú tényezőként ismerje el a jövendő megállapodásoknál.

5. Távol tartani az Európai Uniót attól, hogy a megállapodás „felhigításával” bátorítsa a Hamászt az ellenállásra.

Az uniós külügyminiszterek a múlt héten úgy tanácskoztak a konfliktusról, mintha abba érdembe tudnának beleszólni. Ennél sokkal különösebb Washington tartózkodása – ennek okát egyelőre csak találgatni lehet. Talán nem akarja rontani politikai pozícióit az épp Iránnal folyó, nem túl látványos, de sokak szerint ígéretes közeledési folyamatban. Az is lehet, hogy Barack Obama tisztában van vele: a Hamász végül úgyis felrúg minden megállapodást, hiszen ebbéli szándékából eddig sem csinált nagy titkot. Így aztán feleslegesnek tartja, hogy tiszavirág életű megállapodások mellé álljon.

Ami azt illeti, ezzel Jeruzsálemben és Kairóban is tisztában vannak. Aligha lehetne csodálkozni, ha végül kiderülne: al-Sziszi kemény feltételei épp arra jók, hogy a Hamász azokat elutasítsa, és így mind Jeruzsálemnek, mind Kairónak legitim oka lesz az eddigieknél is nagyobb csapást mérni Gázára, végérvényesen felszámolva a Hamász haderejét. Izraelben újra mozgósítanak, s diszkréten alighanem a szináji egyiptomi egységeknél is. Egy ilyesfajta csapásra ugyanis soha jobb alkalom nem volt még.

A világ figyelmét a Nyugat-Irakban – és persze Szíriában – harcoló Iszlamista Állam (IS, korábban ISIS vagy ISIL) előretörése köti le; egyre szörnyűbb képek kerülnek a nézők milliárdjai elé mindarról, mi mindenre képesek e „hadsereg” tagjai. Az Izraelre ismét orvul lecsapó gázai rakéták látványa pedig igencsak összemosódik ezzel a képpel.

Annál is inkább, mert a Hamász és az Iszlám Állam között valójában nincs is olyan nagy különbség, leszámítva, hogy az egyik reménytelenül küszködik két jelentékeny hatalommal – Izraellel és Egyiptomban –, a másik viszont megállíthatatlanul tör előre Irakban. Mindkét szervezet alapfilozófiája a terror, és mindkettejük fő célpontja a fegyvertelen civilek, nem pedig az izraeli (és az iraki) hadsereg.

Izrael két – alighanem kényszerű – hibát követett el, amikor elindította repülőit, majd tankjait és gyalogosait Gáza felé. Először is elhitte, hogy ha szétbombázza a Hamász állásait, az megoldja a konfliktust, vagy legalábbis így felmorzsolhatja az Ezz e-Din al-Kasszamot. A másik kalkulációs hiba akkor történt, amikor a végül Gázába vezényelt tankokat idő előtt hazarendelték. Meglehet, Netanjahu most ezt a két hibát igyekszik kijavítani az ismételt bevonulással, és azzal, hogy ezúttal már nem áll meg ott, ahol a nemzetközi nyomásra két héttel ezelőtt megállt. Egyiptom pedig nem marad semleges, hanem még egyértelműbben Izrael oldalára áll.

2014. augusztus 26.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Trump ukránokkal akarta megismételni, amit az oroszokkal megcsinált

Trump szokásos módon boszorkányüldözést emleget, de az ügy kirobbanása után tartott első sajtótájékoztatóján szokatlanul megszeppent, visszafogott >

Tovább

WP: A NATO-nak ideje megválni Törökországtól

A Nyugatnak meg kell határoznia: a NATO sima biztonsági szerveződés, vagy pedig a tagoknak egyben igazodniuk >

Tovább

A nemzetközi sajtó von der Leyen esélyeiről

Elvileg 374 voks elegendő a megválasztáshoz, de ha nem szed össze legalább 400 szavazatot, akkor igencsak >

Tovább

Lendvai: a csúcsjelölti rendszer igazából nem demokratikus

Weber cseppet sem tett volna jót a Bizottságnak, hiszen 2010 óta pátyolgatta Orbánt és lehetővé tette, >

Tovább

Nem rossz, de nem is az igazi

Von der Leyen hatalmas meglepetés, rá senki sem gondolt volna előzőleg Juncker utódjaként. Róla Németországban úgy >

Tovább

Bohócorr

Kezdettől látszott, hogy egy bohóc, de mostanra a saját karikatúrájává vált. Donald Trump oszakai ámokfutásán már >

Tovább

Palotaforradalom a Néppártban

Timmermans-szal szemben nagy az ellenállás az új tagállamok között. Ám ha mégis ő futna be, nos, >

Tovább

Putyin pechje

Tény, hogy a demokrácia egy ideje sok helyütt gyengül, de ez gyorsan változhat, ha az egyre >

Tovább

A nyugati gátlástalanság találkozása a közel-keleti gátlástalansággal

„Kelet-Európában is tanácsos lenne megtanulni: fehérházi perspektívából a térség sem ér többet egy messzi porfészeknél, melyre >

Tovább

Ha nem Weber, akkor ki?

Egyre több hír jön arról, hogy Merkel hiába próbálta keresztülnyomni Webert. Macron kezdettől fogva ellenezte, hogy >

Tovább

Weber helyett Timmermans?

Úgy hírlik, hogy fájdalomdíjként a bajor vezető az Európai Parlament élére kerülne. Ez viszont megnövelné a >

Tovább

Putyin: a liberalizmus ideje lejárt

Nem túl hízelgően nyilatkozott a szexuális sokszínűségről sem, mivel az szerint elhalványítja a lakosság döntő hányadának >

Tovább