2026. július 17. péntek
Ma Endre, Elek, András névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Napi ajánló

Az első száz nap

J. Garai Béla
J. Garai Béla

„A magyar káderek mindeddig láthatatlanok maradtak, így száznapos tevékenységükről sem hallani semmilyen értékelést.” J. Garai Béla (Vajdaság Ma):

(…) A Vučić-kabinet a Szerb Haladópárt elsöprő választási győzelme után lépett hivatalba, és a szocialista partnerrel együtt, kétharmados parlamenti többséggel a háta mögött bármit felvállalhatott, nem kellett alkudozni a kisebb koalíciós partnerekkel, mint a korábbi kormányoknak. Ez jelentősen megkönnyítette a dolgukat, ám ugyanakkor megfosztotta őket a kibúvó keresés és a másokra mutogatás lehetőségétől. Amit megtettek, az saját érdemük, amit elmulasztottak, az csakis a maguk hibájából történt.

Bár Belgrádban nemigen emlegetik, a haladó-szocialista, vagy másként fekete-vörös koalíciónak van egy harmadik partnere is: a VMSZ. A koalíciós megállapodás több államtitkári, tanácsadói és szakbizottsági vezetői tisztséget szavatolt a legnagyobb magyar formáció kádereinek a támogatásukért cserében, ám ennek realizálásáról nemigen hallottunk, mintha hétpecsétes titok lenne. A magyar káderek mindeddig láthatatlanok maradtak, így száznapos tevékenységükről sem hallani semmilyen értékelést.

A kormányoldal elsősorban a külpolitikai sikerekkel hozsannázik, azzal, hogy javult az ország külföldi megítélése, az uniós csatlakozási tárgyalások a tervezett ütemben haladnak és ha zökkenőkkel is, de folytatódik a párbeszéd Pristinával. Sikerként igyekeznek feltüntetni, hogy ki tudtak tartani „az EU is, Oroszország is” kurzus mellett, bár hogy meddig sikerül borotvaélen egyensúlyozni, meddig tudnak ellenállni az utóbbi napokban egyre erősödő nyugati nyomásnak, hogy hangolják össze az ország külpolitikáját Brüsszelével, és ítéljék el Moszkvát az ukrajnai beavatkozásért, ezt nehéz lenne megjósolni.

Ha nem is a kormánytagok, de a kormányhoz közelálló elemzők azonban azt már elismerik, hogy a nagy reményekkel várt Déli Áramlat gázvezeték építése valószínűleg késni fog, ha egyáltalán megépül. Predrag Simić elemző szerint Szerbiára nézve egyelőre ez az egyetlen káros következménye az ukrajnai válságnak. Belpolitikai téren pedig elsősorban a munkaügyi törvény meghozatalát emelik ki, amely, ha hinni lehet a kormánypropagandának, mint egy varázsütésre kedvező légkört teremt a külföldi beruházásokhoz, és „szerencsét hoz” az állástalanoknak, új munkahelyeket teremtve.

A legkeményebben az egyre inkább a szélső jobboldalra sodródó ellenzéki Szerbiai Demokrata Párt ostorozza a kormányt, egyenesen katasztrofálisnak ítélve az aktuális hatalom két éves teljesítményét, főleg Koszovó szempontjából. Súlyos hibának tartják, hogy ez a kormány is folytatja a demokraták „bűnös eurofanatikus politikáját”, megszegve azt az ígéretüket, hogy hatalomra kerülésük után megsemmisítik a Pristinával kötött megállapodásokat. A DSS szerint Vucicék legnagyobb bűne az, hogy az uniós tagság érdekében készek elismerni Koszovó Köztársaság „bábállamot”.

Az ugyancsak ellenzéki Demokrata Párt a gazdasági sikertelenséget rója fel a Vučić-kabinetnek, és azt állítja, hogy kudarcaik következményeit a nyugdíjasokkal és a dolgozókkal fizettetnék meg. A kormány „a történelemben harmadszor folytat kísérletet” a nyugdíjak és a bérek csökkentésével, hangoztatta Aleksandra Jerkov pártszóvivő, arra figyelmeztetve, hogy ez semmiképpen sem nevezhető reformnak. Azt is felrótta, hogy folytatódik a pártkáderek alkalmazása, például csak egy nappal a közszolgálatokban való alkalmazásról szóló törvény elfogadása után harmincezer pártkatonát vettek fel ebben a szektorban!

Az úgynevezett széles néptömegek vélekedése a kormány első száz napjáról legfeljebb a politikusok népszerűségéről készült közvélemény-kutatásokból szűrhető le. A Faktor Plus ügynökségnek és a Politika napilapnak az első száz nap kapcsán készített ankétjából olyan kép alakult ki, mintha csak Aleksandar Vučić dolgozna, miniszterei pedig csupán asszisztálnának neki. Így Vučić 4,1-es osztályzatot kapott, Ivica Dačić külügyminiszter 2,9-et, a többiek pedig ennél is kevesebbet. Azt azonban érdemes lesz megvárni, hogy miként alakulnak az osztályzatok az után, hogy szeptemberben tíz százalékkal lefaragják a nyugdíjakat és a közalkalmazotti béreket, és ugyanakkor tizenöt százalékkal felemelik a villanyáram árát. Vajon jeles osztályzatot kap akkor is Aleksandar Vučić, aki legutóbbi nyilatkozatában azt ígéri, hogy csak két-három évre lesz szükség, és máris érezhetően javulni fog az életszínvonal?

Akinek alapvető élelmiszerekre sem futja – márpedig egyes felmérések szerint Szerbia lakosságának egynegyede a szegénységi küszöb alatt tengődik -, azt aligha nyugtatja meg az ilyesfajta ígéret, hogy majd három év múlva... És nem sokat hederít a miniszterelnöknek arra a fogadkozására sem, hogy kudarc esetén lemond minden politikai tisztségéről.

Egyrészt mit segítene ez rajta? Másrészt: ugyan ki fog még emlékezni három év után, hogy mit is mondott a kormányfő, mivel ámította a plebszet az első száz nap után?

2014. július 29.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Sajnos ez a helyzet

Tehát tiszta a kép. A VMSZ megy tovább a "lenini úton", húzva magával a legtöbb vajdasági >

Tovább

A szerb miniszter gyűlöletbeszéde: Visszatérés a kilencvenes évek politikájához

Ez a fejezet soha nem zárult le. A nacionalista ideológia éppen ezt teszi: folyamatosan feltépi a >

Tovább

Új CRTA-kutatás: a hallgatói lista 44,9, az SNS 35,7 százalékon áll

A szerbiai polgárok tízből hatan úgy vélik, hogy a demokrácia a legjobb politikai rendszer, ugyanakkor ugyanennyien >

Tovább

Etnikai tisztogatás és nosztalgia

Úgy tűnik, Szerbiában kevesen hajlandók szembenézni a valósággal. Az üres nyilatkozatok, a pátosszal teli, guszlárok által >

Tovább

Rama és Vučić ugyanúgy fojtják el a tiltakozásokat, a Balkán új korszakba lép

Figyelemre méltó – írja Shasha –, hogy két ennyire különböző ember, mint Rama és Vučić, szinte >

Tovább

Még mindig lövi?

Ha a rezsimellenesek elleni propagandádat nem úgy kezded, hogy „minden választáson legyőzlek benneteket”, hanem úgy, hogy >

Tovább

Az amerikai forradalom

Ezért fontos a köztársaság, a hatalmi ágak szigorú elválasztása, a fékek és ellensúlyok rendszere, a föderalizmus, >

Tovább

Anyanyelvhasználat – látszat és a valóság

Mindez azt a benyomást kelti, hogy a hivatalos nyelvhasználat gyakorlati érvényesülése szinte kizárólag a személynevek anyanyelven >

Tovább

MILA PAJIĆ: Szerbia nevében: bocsássanak meg

A hatalom egyértelművé tette, hogy nem hajlandó felelősséget vállalni a Szerbia nevében elkövetett bűncselekményekért. Nekünk, Szerbia >

Tovább

PAVLE RADIĆ: Ő is tudja, hogy mi tudjuk: hírhedt radikális hazudozó és manipulátor

„Mindez nem lenne lehetséges, ha a hazugságokra, manipulációra és korrupcióra épülő rendszerben eltöltött hosszú évek nem >

Tovább

A demokrácia már nem lakik itt (ha egyáltalán valaha is lakott)

Ideje felébrednünk. Kijózanodnunk. Magunkhoz térnünk. Fel kell ismernünk, milyen szörnyeteg áll velünk szemben. Milyen sárkánnyal készülünk >

Tovább

Orbán veresége intő jel: Szüksége van-e Vučićnak az EU-ra ahhoz, hogy megnyerje a választásokat?

Vučić nagyon jól tudja – és ebben Viktor Orbán közelmúltbeli magyarországi választási veresége komoly figyelmeztetés volt >

Tovább