Ma Márk, Ányos névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Vagyunk lakói: Újvidék
„És közben ott van a város, „vagyunk lakói, neve is van”, mondhatja ki-ki az anyanyelvén.” Csáki Judit (Népszabadság):
Végel László Neoplanta, avagy az Ígéret földje című regényét használta kiindulópontnak Gyarmati Kata dramaturg, és az Újvidéki Színház remek társulatával Urbán András rendezett egy töredezett, első látásra nem illeszkedő puzzle-darabokból szerkesztett, mégis svungos előadást. Politikai színház, persze; de akit kiráz a hideg a szótól, mondhatja történelminek vagy kortársnak is. Hosszú asztal mögött ülve néz farkasszemet a közönséggel tizenegy, tetőtől talpig feketébe öltözött színész, majd belevágnak az egymást követő felszabadítások mozaikos megjelenítésébe.
Három fiákeres – szerb, német, magyar – harcol egymás mellett a háborúban, és hol Oswald, hol Novák, hol Pavletic menti meg az életüket, hol a némettől, hol a magyartól, hol a szerb (jugoszláv) partizánoktól. Aztán mégis úgy fordul a kacskaringós történelem, hogy egyikük megöli a másik kettőt... Vagy ott van Újvidék főterén a legendás Dornstädter kávéház, avagy cukrászda, ahol egykor, amikor hideg pezsgőt és hozzá Eszterházi-(Esterházy?) tortát fogyasztott az úri népség, az előkelő Meinert kisasszonyt választották meg bálkirálynőnek, majd pár év múlva ugyanitt a felszabadító orosz katonák rajta (és másokon) töltötték kedvüket, amit végignéztek odakintről a bámész újvidékiek.
És szól a színpadon a Moszkva-parti esték oroszul, felel rá a Lili Marleen magyarul. A vetített feliratozással dúsított szöveg olykor csak fut a néma színészek feje fölött – tömény líra telepszik az előadásra ilyenkor, amikor olyasmik történnek, amikre már semmilyen nyelven nincsen szó. Merészen és hibátlanul ritmizál a rendező, és profin dolgoznak a színészek: az „üres” pillanatok, gyors átdíszletezések (bár a szó túlzás, hiszen a díszlet szinte semmi, de olykor az ember is díszlet, mint a megerőszakolás után „ottfelejtett” Meinert kisasszony) engednek egy mély lélegzetvételt, egy sóhajt, hogy aztán új alakban térjenek vissza a játszók a következő jelenetre.
Ezt nyomja meg a zene is rendesen – hiába, az elnyújtott hatásra van itt kihegyezve minden. Az is, amikor – már Tito uralkodásának idején – hosszan idomítják a magyar pincért a „király” közelgő látogatása előtt, hogyan is kell öntudatosan és hitelesen eldarálni, milyen boldogok a magyarok arrafelé... Jut eszünkbe ez-az, ott és később. Nem szülünk öt gyereket azért, hogy ne vesszen ki a magyar Újvidékről, mondja az egyik szereplő, és máris az asszimiláció kényes és bonyolult konfliktusának közepében vagyunk: anyanyelv, mi az? Milyen nyelven álmodunk, gondolkodunk; mihez ragaszkodunk, amikor a nyelvhez ragaszkodunk, úgy, hogy természetesen beszélünk szerbül is, vagyis a kultúránk már hibrid, ettől sajátos. Hogy mennyire, azt valóban az újvidéki író-krónikás, Végel László életművéből lehet tudni.
Amiként azt is, ami ebből a drámai-lírai újvidéki előadásból is süt nagyon, ráadásul igen „fesztivál-kompatibilisen”, hiszen egy közepes méretű furgon elég a mozduláshoz: egészen a legutóbbi idők háborújáig és azon is túl, forrnak a nemzetiségi indulatok; összecsapnak az erős, bár politikai erővé válni nem tudó békevággyal – és közben ott van a város, „vagyunk lakói, neve is van”, mondhatja ki-ki az anyanyelvén.
Végel László – Gyarmati Kata: Neoplanta. Újvidéki Színház
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A Fico-kormány átneveli a közmédiát
A populista-nacionalista szlovák kormány neki kezes intézményre akarja lecserélni a közmédiát. Már elfogadta az erre vonatkozó >
Nehogy tragikus hős legyen
Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >
Politikai válság Horvátországban
Paul Lendvai azt írja a horvát választás után, hogy a zágrábi politikában jelenleg minden elképzelhető. Válság >
Veszélyes lehet-e ez az ember Orbán számára?
Nemigen fordul elő, hogy valaki veszélyessé válik Orbán Viktor számára, de most valami megmozdult az országban, >
A szélsőjobb át akarja venni Európát és Meloni mutatja hozzá az utat
Ezt írja Rómából a New York Timesban David Broder, aki nemrégiben könyvet jelentetett meg a mai >
Orbán illúziói a nagyságról
Orbán hiú reményei összeomlottak. A miniszterelnök azt remélte, hogy egy nacionalista, bevándorlás-ellenes, Putyin-párti ellenforradalmat vezethet Európa >
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >
A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről
Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >
Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?
Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >
A világ a háború szélén áll
Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >
A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar
Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >
Az ember, aki kihívja Orbán Viktort
A kormány elbizonytalanodása kézzel fogható. A kegyelmi ügy keményen eltalálta Orbánékat, annál is inkább, mert a >