Ma Zita, Mariann, Anasztáz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Orbán elbúcsúzott a felső középosztálytól
„Ha pedig elmarad a beígért kormányzati siker, akkor nem lesz miből tovább csökkenteni rezsit, és akkor bizony vége dalnak.” Véleményvezér:
Látszólag nem mondott semmi újat a miniszterelnök az ún. tusványosi rendezvényen. Az elmúlt évek kormányzati intézkedéseit tekintve nem igazán hat az újdonság erejével, hogy Orbán Viktor nem hisz abban, hogy a demokratikusan megszerzett kétharmad akaratát bármilyen ún. liberális szabadságjog, például a sajtószabadság vagy a szólásszabadság korlátozhatná. A hatalom persze dönthet úgy, hogy ezeket mintegy kegyként részben vagy egészében érvényesülni engedi, de ez egy döntés és nem valamifajta automatizmus. Mint ahogy az sem lehet meglepetés, hogy a kormányfő számára a külföldiek által finanszírozott közéleti és gazdasági tevékenység – függetlenül annak céljától, eszközeitől és eredményeitől – egyszerűen gyanús, bizonyos esetekben pedig egyenesen nem kívánatos. Az elmúlt négy évben pontosan ezen elvek mentén épült ki az új rendszer.
Orbán Viktor szavai azonban mégis mérföldkövet jelentenek.
Egyrészt utólag igazat adott azoknak, akik azzal vádolták, hogy az egyéni szabadságjogok csorbításán dolgozik, vagy hogy a külföldieket kívánja hátrányos helyzetbe hozni.
Ezzel egyben teljes hülyét csinált mindazokból, akik saját hitelességüket áldozták fel azért, hogy a kormányfőt e támadásokkal szemben megvédjék. A kormánypárti médiától, a lojális művészeken, kamarai vezetőkön és professzori körön át, egészen a magyar nagyköveti karig eddig mindenkinek azt kellett szajkóznia, hogy ez a vád csak ármány és hazugság. Pedig nem, és ezt maga a tettes ismerte el.
Másrészt a kormányfő felrúgott egy nagyon fontos tabut. A demokrácia és a liberális demokrácia a magyar köznyelvben szinonim kifejezések. Ez még a rendszerváltozás korában alakult így, és jó okkal. A szókapcsolat ugyanis azt hivatott kifejezni, hogy a többség nem visz mindent, azaz a demokrácia nem abszolút, hanem bizonyos, történelmi okokból liberálisnak nevezett alapjogokat az állam a többség akarata nélkül, sőt, akár annak ellenében is garantál. Azzal, hogy a liberális demokráciát idejét múltnak nevezte, majd a munka alapú államot (ami, bár nem tudni mit jelent, nem igazán úgy hangzik, mintha bármi köze lenne jogokhoz vagy demokráciához) helyezte a piedesztálra, egy csapásra legitimált egy csomó antidemokratikus gondolatot.
Szerintünk ez egyszerűen túl sok lesz a magyar felső középosztály eddig csendben lojális részének. Nem azokra gondolunk, akiknek lelki szükséglet, hogy egy “főnök”-nek csápolhassanak. Nyilván nem is azokra, akiknek korábban is teljesen elegük volt Orbán Viktorból. Hanem arra a néhány százezer emberre, akik nagyon haragudtak a kommunista rendszerre, akiknek nagyon tetszett a 1998 és 2002 közötti Fidesz, akikben azonnal felment a pumpa, ha Gyurcsány Ferenc megjelent a képernyőn, de akik 2014-ben már csak a legkisebb rossz elve alapján szavaztak Orbán Viktorra. Rá szavaztak, de már nem nagyon védték a munkahelyükön, a baráti körükben.
És már nem is fogják többet. Hisz miért is állnának ki a saját környezetükben egy olyan politikusért, aki egyetlen beszédével a szemétdombra hajítja a mellette vitatkozók összes hitelességét? Ráadásul ezek az emberek hisznek a demokráciában, még ha nem is feltétlenül szeretik a liberális jelzőt. Sokan közülük nemzetiként definiálják magukat, de ha mintát keresnek, Nyugatra tekintenek. Szemben a megdöbbentő tájékozatlanságról (vagy csak gátlástalanságról) tanúbizonyságot tevő miniszterelnökkel, ők legalábbis sejtik, hogy a kínaik, az indiaiak, az oroszok és a törökök egytől egyig nyugatiak lennének, ha tehetnék. Továbbá nekik igenis jelent valamit a szabadság, mert szemben az ország lényegesen szegényebb alsó 70 százalékával, van mit veszíteniük.
Néhány százezer szavazó persze nem a világ, főleg hogy ez az exodus nem egyik pillanatról a másikra történik majd. A jelenlegi belpolitikai helyzetben Orbán Viktor megengedheti magának, hogy elveszítse ezeket a támogatókat, különösen annak fényében, hogy ugyanők valószínűleg négy éve is elbizonytalanodtak, hogy aztán végül ismét a kétharmad mellé tegyék az ikszet.
Ugyanakkor e réteg nélkül nem nagyon lehet sikeresen kormányozni.
Bár szavazatuk éppen annyit ér, mint bárki másé, az állam működésében megkerülhetetlen szerepük van. Ők a minisztériumi és önkormányzati tisztviselők, az orvosok, a tapasztaltabb tanárok, az állami vállalatok és a hatóságok középvezetői. Ha ők Orbán Viktor új, semennyire nem liberális, ki tudja milyen demokratikus, ámde nagyon munka alapú államának csendes, de meggyőződéses kerékkötői lesznek, akkor álmodhat a miniszterelnök bármit, azok csak papíron fognak megvalósulni, a gyakorlatban biztosan nem.
Ha pedig elmarad a beígért kormányzati siker, akkor nem lesz miből tovább csökkenteni rezsit, és akkor bizony vége dalnak. a Nem tudjuk, hogy e gondolatmenet mely részét nem látja vagy nem hiszi a kormányfő, de az biztos, hogy hübriszből vagy számításból, de olyan útra tévedt, amiből nem sok jó fog kisülni – neki sem.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Von der Leyen ismétel, vagy?
Az Economist úgy ítéli meg, hogy von der Leyen nagy esélyes ugyan, mégsem lesz könnyű elérnie, >
A Fico-kormány átneveli a közmédiát
A populista-nacionalista szlovák kormány neki kezes intézményre akarja lecserélni a közmédiát. Már elfogadta az erre vonatkozó >
Nehogy tragikus hős legyen
Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >
Politikai válság Horvátországban
Paul Lendvai azt írja a horvát választás után, hogy a zágrábi politikában jelenleg minden elképzelhető. Válság >
Veszélyes lehet-e ez az ember Orbán számára?
Nemigen fordul elő, hogy valaki veszélyessé válik Orbán Viktor számára, de most valami megmozdult az országban, >
A szélsőjobb át akarja venni Európát és Meloni mutatja hozzá az utat
Ezt írja Rómából a New York Timesban David Broder, aki nemrégiben könyvet jelentetett meg a mai >
Orbán illúziói a nagyságról
Orbán hiú reményei összeomlottak. A miniszterelnök azt remélte, hogy egy nacionalista, bevándorlás-ellenes, Putyin-párti ellenforradalmat vezethet Európa >
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >
A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről
Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >
Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?
Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >
A világ a háború szélén áll
Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >
A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar
Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >