2025. március 22. szombat
Ma Beáta, Izolda, Lea névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

A Stadionépítő és a többiek

Bódis Gábor
Bódis Gábor

Még csak meg sem kérdezték, valójában mit is akar tenni.

A 2008-as gazdasági világválság egyik következménye, hogy az igen csak érintett Szlovéniában kétszer egymás után is előrehozott választásokat tartsanak. Ez mindeddig ismeretlen fogalom volt ebben a rendezett, látszólag jól szervezett, dolgos emberek által lakott közép-európai országban.

Mindkét esetben egy olyan párt diadalmaskodott, amelyet néhány héttel a választások előtt alapítottak és teljesen új szereplőnek számított. A Pozitív Szlovénia 2011-ben nyert (28 mandátum a 90-ből), most júliusban pedig Miro Cerar Pártja (36 mandátum). A Zoran Janković, ljubljanai polgármester vezette „pozitívok” azóta hulló csillagnak bizonyultak, mert 3 év után csak egy részük jutott be alig-alig a szlovén törvényhozásba, míg a Janković-vezette szárny már át sem tudta vinni a 4%-os parlamenti küszöböt. A választások előtt a párt kongresszusán a politikusi hiúság döntött, és szakadt a Pozitív Szlovénia. A jobboldali demokraták (Janez Janša pártja) pedig azzal a hátránnyal indultak a voksokért, hogy vezérük júniusban bevonult a börtönbe egy (mert több is van) korrupciós vád és jogerős ítélet miatt. Mindez nem kisebbíti Miro Cerar 51 éves jogászprofesszor érdemeit, de világos ideológia és választási program nélkül, aligha tarolhatott volna az ellenfelek látványos megroggyanása nélkül.

A gazdasági bajok mellett (szlovén keretek között katasztrofális 13-14%-os munkanélküliség, 70% körüli államadósság, ami a válság előtt 20-30% volt) a korrupciós botrányok rengetik a szlovén politikai színteret. És mindez nem most kezdődött.

A Dob börtön újdonsült lakója, Janez Janša Szlovéniai első számú fenegyerekének számít. A volt Jugoszláviában egyike volt a legismertebb disszidenseknek. Honvédelmi ismeretekből diplomázott (aki élt abban az országban, tudja, hogy azért ez a főiskola nem volt a csúcs) és kritikus írásai jelentek meg a 80-as években a sok tekintetben úttörő ellenékinek számító a ljubljanai Mladinában, a csak nevében ifjúsági hetilapban. Kirúgták a Szlovén Kommunista Szövetségből, később pedig még börtönbüntetést is kiszabtak rá (másfél év szigorítottat kapott, majd a közvélemény nyomására ezen enyhítettek). A vád: katonai titkok nyilvánosságra hozatala.

Janša polgári jogainak megvédésére civil kezdeményezés alakult, amely több mint 100 ezer tagot számlált. Ez volt a civil társadalom csírája a néhai Jugoszláviában. Az ifjú disszidens tulajdonképpen, a szlovén kommunisták körében dúló harc áldozata lett, az ortodoxok így akartak leszámolni a reformista szárnnyal.

Hat hónapot töltött börtönben, szabadulása után alapító tagja volt az akkor sarjadzó politikai pártok egyikének (Szlovén Demokrata Unió). Az első választások után, honvédelmi miniszter (mi más?) lett a többpárti Szlovénia első szabadon választott kormányában. És innen kezdve a dolgok kissé eldurvultak.

Janša volt a szlovén ellenállás főszervezője az 1991-ben kitört 10 napos háborúban (Jugoszláv Néphadsereg, értsd: Milošević kontra Szlovénia). Habár a világ közvéleménye természetszerűleg a Dávid szerepét játszó Szlovénia mellett állt, azért a Jugoszláv Néphadsereg kötelező szolgálatukat töltő kiskatonái, közöttük vajdasági magyarok utóbb sokat meséltek a Janša sereg embertelen bánásmódjáról.

Az új Szlovénia kormányaiban Janša állandó szereplő volt, hol miniszterként, többször miniszterelnökként és sokszor alakított ellenzéki vezért. A botrányok azonban soha nem kerülték el.

Először volt a Smolnikar eset (felső utasításra a hadsereg titkosrendőrei brutálisan bántalmaztak egy „civil” kémet) és emiatt távoznia kellett az akkor Drnovšek kormányból. A liberális sajtóval való összetűzése is innen datálható. Egykori ellenzéki társai jobboldali populistának vagy akár újfasisztának tartják.

A 2008-as választások előestéjén a finn televízió dokumentumfilmet mutatott be, amelyből kiderült, hogy Janša (és még legalább két társa) kenőpénzt fogadott el a Patria nevű finn állami cégtől egy fegyverüzlet megkötéséért. Janša természetesen mindezt a szlovén liberális sajtó nemzetközi összeesküvésének nevezte. 6 évvel később bevonult a börtönbe.

Ebben az időszakban azonban még sikerült miniszterelnöki bársonyszékhez jutnia, még pedig úgy, hogy 2011-ben a győztes Pozitív Szlovénia vezetője, Zoran Janković nem tudott kormányt alakítani. A lehetséges partnerek nem tartották elég szalonképesnek a ljubljanai polgármestert. Nem fogják kitalálni: a korrupció miatt.

Pedig a szerb-szlovén származású üzletember kivételesen sikeresnek számított és a Mercator nevű boltjait piacvezető szupermarket hálózattá fejlesztette. Ilyen előélet után 2006-ban független jelöltként megnyerte a ljubljanai választásokat. Sok ígérete közül egyet mindenféleképpen teljesített: 2010-re megépült a stožicei focistadiont. Az ügy fonákja, hogy a szlovén sajtó szerint a stadion közpénzekből épült és a kivitelezők között ott sorakoztak a Janković család érdekeltségébe tartozó cégek is.

Ezenkívül polgármesterkedése alatt újraszabták, rendbehozták Ljubljana központját, korlátozták a gépkocsiforgalmat és hatalmasra duzzasztották a főváros adósságát.

És ismét a sajtó. A Finance nevű újság megszellőztette, hogy Janković visszaélt hatalmával, hogy fiainak gazdasági előnyhöz juttassa. A polgármester mindent tagadott, viszont a kisebbik Janković halálosan megfenyegette az esetről író újságírót és, hogy a baj még nagyobb legyen: ezt hangszalagon is sikerült megörökíteni. Még parlamenti eseti bizottság is alakult, amely megállapította, hogy alapos a gyanú arra, hogy Janković visszaélt hatalmával. Mindezek után, a polgármester simán megnyerte a választásokat, de - mint már említettük - nem tudott koalíciós partnereket szerezni a kormányalakításhoz. Így jutott a másodiknak befutó Janša párt ismét hatalomra.

De Janković sem maradt rest: lemondott képviselői mandátumáról és ismét megnyerte a ljubljanai helyi választásokat. Sikerének több oka is lehet: egyrészt sokak szemében ő a tettek embere, aki mindent el tud intézni; talán az sem mellékes, hogy részben szerb származása miatt mindig számíthat a ljubljanai belváros nagyszámú szerb szavazataira.

Szavazóit még az sem tántorította el, hogy 1998-ban nyomást gyakorolt a tanügyi hatóságokra: engedjék érettségi vizsgára a fiát, akinek ehhez még két pótvizsgája hiányzott.

Janković nemcsak a fővárosban, hanem országos szinten is aktív maradt. 2013-ban ugyanis le kellett mondania pártelnöki funkciójáról az állami korrupciós bizottság őt elmarasztaló akkori jelentése miatt. Alenka Bratušek vette át a párt vezetését és nemsokára történelmet írhatott: ő lett Szlovénia első miniszterelnöknője. Miután Janez Janša lemondani kényszerült, már mondani sem kell, korrupciós vádak, sőt ítélet miatt. Egy évvel később a Ljubljanai Stadion Építője azonban visszavágott: a pártkongresszuson jelöltette magát, ezzel megosztotta a pártvezetést és pártszakadást idézett elő. Ebből a haszon: a párt őt követő része kiesett a parlamentből, Alenka része pedig alig jutott be.

Mindezek után jöhetett egy eddig még makulátlan múltú jogász, aki meghirdetheti a tiszta kezek politikáját.

Miro Cerar, az azonos nevű apuka (Jugoszlávia egyik sportikonja, kétszeres olimpiai bajnok tornász) és az egykori főügyész anyuka jogászprofesszor fia, aki mindeddig csak a politika közelében volt, parlamenti jogi tanácsadóként, de sosem politizált aktívan. A kellő pillanatban lépett, és a korrupciós botrányokba belefásult szlovénok (mínusz Janez Janša populista, nacionalista hitének követői) megmentőként fogadták. Olyannyira, hogy még csak meg sem kérdezték, valójában mit is akar tenni.

2014. július 28.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

KORMÁNYVÁLTÁS SZERBIÁBAN

Az országot most egy olyan személy tartja „sakkban” (sokkban?), akit – Gordana Čomić, előbb a Demokrata >

Tovább

Szolidaritás és katarzis?

A magyarázat lehetséges kulcsszava tehát a szolidaritás, annak itt s másutt nemigen látott formái, amelyek sosem >

Tovább

Ha létezne egy igazi államférfi

Míg az előző 30-50 körüli nemzedék nagy része – sokan közülük rossz lelkiismerettel - pragmatikusan alkalmazkodott >

Tovább

Hősök emlékét ünneplik a gyávák

Gyáva népnek nincs hazája, a 177 évvel ezelőtti hősökre mutogató VMSZ-magyarkák a 48-as szabadságharc megszégyenítésének iskolapéldái. Mit >

Tovább

A jelenlegi politikai elitnek le kell mondani az önzésről

A jelenleg uralkodó politikai elit nagy része három évtizede politikai üvegbúra alatt él, azzal a szent >

Tovább

Mi veszélyezteti a vajdasági magyarok megmaradását?

A vajdasági magyar közösségnek joga van tudni, hogy mit is mondod Fremond Árpád, az MNT VMSZ >

Tovább

A nagyhatalmak újra kezdik az érdekövezetek felosztását

A tömegek a válságos helyzetben olyan Vezért keresnek, akiben feltétlenül megbíznak. Az autokrata rendszerek tehát kimondottan >

Tovább

Így fogadjuk el az autokratákat: kiskanállal

Még arra is bátorkodott utalni, hogy a parlament csak a demokratikus rendszer egyik eleme és nem >

Tovább

A VMSZ SZÉGYENPÁRT

A junior pártelnök nem a magyar közösség, hanem csak a saját és pártja szűk elitjének az >

Tovább

Barbárság vagy demokrácia?

„Donald Trump – írta Fukuyama - legutóbbi lépései Ukrajnával és Oroszországgal kapcsolatban letaglózóak voltak. A nyugati >

Tovább

A VMSZ is engedelmesen tűrte, hogy a „puccsisták” közé sorolják

Ebben a zűrzavaros helyzetben külön figyelmet érdemel David Atlagić kormánypárti képviselő felszólalása. Kitért az 2000 október >

Tovább

Egy országot elveszejteni

A megszabadulás tőle régóta elsőrendű erkölcsi és nemzeti egzisztenciális kérdés volt, a friss fejlemények fényében pedig >

Tovább