2024. július 24. Szerda
Ma Kinga,Kunigunda, Kincső, Krisztina névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Сзаз ев

Öreg Dezső
Öreg Dezső
Сзаз ев
(igerfaceswe illusztrációja)

Minden delelő a csúcsán kezd leáldozni. Ez talán axióma. Talán nélkül. Vajon az Osztrák-Magyar Monarchia a csúcsán volt-e 100 éve? Hát a fene sem tudja. Biztos nem. Hogy a történelmi, világtörténelmi események sodorták-e bele a háborúba? Biztos. Ki sem maradhatott. Mármint Ausztria és Magyarország közös császári királysága. Hogy miért alakult úgy előtte, mármint a közös birodalom? Hát azért. Mert ez volt Európa sorsa. A birodalmak uralkodtak. A világ felett. Jobbára. Nem tehettek róla, maradt az ókorból. A Birodalom. Nagy, erős, szinte legyőzhetetlen. Szinte. Amíg nem tör rá valami. Kicsi, jelentéktelen, primitív,viszonylag gyönge senki. Akit, amit, valaki kívülről bátorít. Belülről pedig roncsol. Vagy egy erős külső erő. Ez talán a hunok meg a mongolok idejére tehető. Mi, magyarok a tatárokra is emlékezünk. Ami mongol ugyan, de eszi fene. Jöttek-mentek itt a fejünk felett a háborúk, tologatták a határokat, volt magyar, török, semmi és senki, ismét magyar, szerb, osztrák, magyar, szerb, hmm… Csak az elmúlt másfél évszázadról beszélek.

Közben jött egy Szarajevó, jött egy Ferenc Ferdinánd, vele hitvese, Chotek Zsófia. Meg volt egy Gavrilo Princip. Egyesek szerint nacionalista szerb diák. Mások szerint hős, felszabadító. Jaj, ez erős szó. „Princip és társai már korábban merényletet terveztek a főherceg ellen. Ezt nagyban segítette, hogy a trónörökös Szarajevóba látogatásának időpontja és útvonala a sajtónak köszönhetően közismert volt. Az első, sikertelen merényletet 10 óra 10-kor Nedjelko Čabrinović kísérelte meg. Ezt követően az útvonalat megváltoztatták, azonban a sofőrök tévedésből az eredeti útvonalat követték. Ferenc Ferdinánd sofőrje is őket követte, ekkor azonban a gépkocsiban tartózkodó Oskar Potiorek táborszernagy dühösen rászólt. A sofőr erre pontosan a sarkon, a zsúfolt járda mellett lefékezte a gépkocsit. Gavrilo Princip, aki néhány lépésre tartózkodott, előrántotta és elsütötte a fegyverét. A főhercegi pár a lövések következtében rövidesen életét vesztette. Az elfogott Principet 20 évre ítélték, azonban 1918. április 28-án a cellájában tüdővész következtében elhunyt. Kétségtelen, hogy az első világháborúra az európai nagyhatalmak hatalmi versengése miatt került sor, azonban a közvetlen okot erre a szarajevói merénylet szolgáltatta.” Ennyit tud a Wikipédia. A mostani sajtó erős oszlopa. Még ha anonim is. Mi, magyarok, talán picit többet tudnánk, ha akarnánk. Az osztrákok még többet. A bécsi levéltár, hm… Ott, talán, mindent. Tudnak is mindent. Aki nem hiszi járjon utána.

De a lényeg: 100 évvel a szarajevói merénylet után, Istenem, ma biztos terrorista cselekedetnek mondanák, tehát 100 évre rá szobor áll emlékére. A boszniai szerbek állították. 1 nappal előbb avatták, mint ahogy az osztrák elnök megjelent Szarajevóban. Kinek fájnak a lövések még mindig? Ki nem akar részt venni azon a megemlékezésen, amelyen a rend, az osztrák-magyar rend ellen lőttek? Jó, rendben, régi, kizsákmányoló, kihasználó, visszaélő rend ellen. Ahogy Andrić írja, a nagyobb patkós lovak rendje ellen. Szemben a piciny patkós török lovakéval. Ajjaj, melyik a jobb? Melyik kell, kellene jobban? Kinek huncutabb a szeme? Maradjunk Szerbiánál meg a Szerb Köztársaságnál. A boszniainál. Annál, amely a XX. század végén olyan pimaszul teremtetett. Jobb kifejezés: üttetett nyélbe egy hihetetlenül véres és romboló háború után, ott a messzi Daytonban Milošević, Tuđman és Izetbegović révén. Micsoda szemetek. Amerikai politikai és whiski segítséggel. Így működik ez. „Република Српска – (фелек, хођ немшокара чак ез лес а хасналхато ираш). Republika Srpska, bosnyák nyelven és horvátul. Egyike Bosznia-Hercegovinát alkotó két ún. entitásnak. A másik a Bosznia-hercegovinai Föderáció. A Szerb Köztársaság fővárosa Bosznia-Hercegovina alkotmánya szerint Szarajevó. De a de facto főváros Banja Luka (a kormányhivatalok többsége és a parlament is itt működik” – ha tetszik ez az újabb idézet, ám legyen. De hogy a 100 éves megemlékezésről való távolmaradás nem európai, az biztos. Mert ma Európában nem a 100-150 évvel ezelőtti politikai normák érvényesek. Talán. De minden delelő a csúcsán kezd leáldozni. Az európai pedig még – úgy látszik – nincs a csúcsán. Délen különösen nincs.

2014. június 28.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A Biden utáni időszak bizonytalanságot hoz a demokratáknak, de kétségbeejtő lesz Trumpnak

Így vélekedik a Guardian szemleírója, Simon Tisdall. Kiemeli, hogy bárki is lesz az elnök utódja jelöltként, >

Tovább

Biden visszavonul. Most káosz vár a demokratákra – és valószínűleg remek lehetőség

Így véli a Süddeutsche Zeitung kommentátora, Stefan Kornelius, aki úgy gondolja, hogy az elnök levonta a >

Tovább

Fogaggyisten

Itt tartunk momentán, és nem tudjuk, mi lesz a vége. Hogy Orbán és decens csapata hogyan >

Tovább

Pillanatokon belül vége szakadhat Trump sikersorozatának

Akkor, ha Biden ezen a hét végén hajlandó visszalépni a versenytől, ami az egyedül helyes lépés >

Tovább

A világháló összeomlásának tanulsága

Bitnyi örömnek nevezi az ürömben, hogy emberi tévedés idézte elő a fiaskót, nem pedig orosz kíber >

Tovább

Magyar Péter – hoz vagy visz?

Magyar Péternél is ráismerek, amikor időnként spinnel, csúsztat, piározik, de nála érzem a szándékot, hogy amit >

Tovább

Trump attól félt, hogy az ördög elviszi?

A Frankfurter Allgemeine Zeitung kiadója úgy véli: Trump nem fél attól, hogy elviszi az ördög a >

Tovább

Mirre gondol?

Nem szoktam nagy sikert aratni azzal a gondolattal, hogy a kormányváltás itt nem elég, a rendszert >

Tovább

A futball nyelve a spanyol

Kérdés, a világfutballnak lesz-e koncepciója elkerülni a hasonlóan bágyasztó tornákat. Mert ma még megvan a csaknem >

Tovább

Putyin rájött, mennyire sebezhető

A brit védelmi tárca szerint az orosz hadsereg az utóbbi két hónapban 70 ezer embert veszített, >

Tovább

Az alaptalan elvárások elnöke

Von der Leyennél jelenleg nem lenne jobb elnöke a Bizottságnak, ám a sima megválasztása illusztrálja, milyen >

Tovább

Putyin, Hszi és Trump imádná, ha von der Leyen elbukna. Ezért meg kell tartani a tisztségében

Ezt fejti ki Paul Taylor, az Európai Politikai Központ nevű elemző intézet vendégkutatója a Guardianben. Úgy véli, >

Tovább