Ma Paszkál, Ditmár, Rezeda névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
A Népszava-ügyről
Tamás Gáspár Miklós
„A magyar állam – alapítványokon keresztül – éppen most juttatott százmilliókat magyar újságoknak. Erdélyben.” Tamás Gáspár Miklós (dinamo.blog.hu):
A 141 esztendős Népszava kétségtelenül a magyarországi és duna-völgyi baloldal egyik legfontosabb jelképe, nemzeti és európai intézmény. Akkor is, ha történetének voltak olyan korszakai, amelyekre ennek a jelképnek a tisztelői nem szívesen gondolnak.
Most, hogy a meg nem nevezett svájci befektető(társtulajdonos? főrészvényes?) nem ad több pénzt, és az újság könnyen megszűnhet, a kiadóvállalat és a szerkesztőség nem kevés joggal panaszkodik arra, hogy az állami és magánhirdetők a jelenlegi jobboldali kormánytól féltükben nem finanszírozzák a Népszavát, amely hasonlóan a többi napilaphoz, előfizetésekből és példányonkénti vásárlásokból nem tudhat megélni. (A második világháború előtt a szociáldemokrata párttal gyakorlatilag azonos szervezett munkásság úgy-ahogy eltartotta, de még akkor is szükség volt ún. tőkeinjekciókra.) Úgy látszik, hogy a Népszava mögött álló MSZP nem tud – úgy hírlik, nem is nagyon akar; de semmiképpen nem tud – segíteni. A párt el van adósodva, és tele van belső bajokkal.
A Népszava bukása – a dolog fenyegető szimbolizmusa miatt, és tekintetbe véve a munkatársak aggasztóan rossz kilátásait – , ha csakugyan bekövetkezik, tragikus. Akármit gondoljunk az óbaloldalról, ez a hang – az óbaloldal hangja – sokaké, és ha elnémul, szegényebbek leszünk. A jobboldali hegemónia tovább erősödik.
Ugyanakkor nem tagadható, hogy ez nem jó újság. Mint ahogy súlyos bajok vannak az egész balközép zsurnalisztikával.
Csak egy példa.
Kiszivárogtak a mai lengyel vezetők beszélgetései. A legjelentősebb kelet-európai állam irányítói olyan színvonalon társalognak, amely szégyent hozna alkoholista falusi tyúktolvajokra is. Zsidóznak, négereznek, tele vannak a legszokványosabb és legprimitívebb előítéletekkel, tudatlanok és korruptak. Ámde a magyarországi balközép médiák kárörömmel idézgetik valamelyik magas állású lengyel csirkefogónak a trágár és érdektelen kijelentését Orbán Viktorról, mintha az ilyen fickók véleménye számítana. Mintha minden, ami kellemetlen Orbán Viktornak, már önmagában hordozná igazolását. A mániákus (és gépies) elfogultságnak ez a mértéke aggasztó.
A Népszava nívócsökkenése (külön ki kell emelni itt Lendvai Ildikó rettenetes szombati publicisztikáit) nagyon szomorú jelenség. Az egyre népszerűtlenebb MSZP szegényes és sivár szelleme árad cikkeiből. A lapból teljesen eltűnt a munkásosztály, amely létrehozta, filléreiből fönntartotta, és a hagyomány okából még olvasgatta annyira-amennyire. Nemrég bementem egy lakótelepi sörözőbe Pest egyik proletár negyedében. Hat asztal volt benne, három asztalon a Népszabadság, három másikon pedig a Népszava. (Más lap nem volt látható.) A tulaj szerintem többet kockáztat, mint az elkötelezett balközép értelmiségiek, avval, hogy fönntartja a munkáskocsmáknak ezt a régi szép szokását, hogy ingyenes minőségi olvasmányt akarnak juttatni a törzsvendégeiknek. Kérdés, hogy ezek a lapok (különösen a szegény kis Népszava) kiérdemelték-e a megható ragaszkodást.
Az antiorbánizmus vallásának rituális gyakorlása nem elegendő.
De az elviselhetetlen, hogy a nagy múltú Népszavának esélye sincs, hogy összeszedje magát – hiszen a rendszerváltás utáni működésének is voltak jobb fázisai, tehát a dolog nem lenne lehetetlen – , hanem a jelenlegi helyzetben alighanem megszűnik, ami mindennek ellenére nagyon nagy baj. És hetven-nyolcvan ember állásvesztése se nagy vigalom. Rosszul működő, de szükséges intézményeket nem megszüntetni kell, hanem reparálni.
Azt mondják, tízezer új előfizetőre lenne szükség. Próbáljuk meg. Fizessük elő a Népszavát, s hátha majd olvasni is érdemes lesz egykor.
Minden nap rossz hírek. Lassacskán kibírhatatlan lesz ez az egész. Meg azok a hozzászólók is, akik majd előadják, hogy ha valami „nem él meg a piacon”, akkor pusztuljon. A magyar állam – alapítványokon keresztül – éppen most juttatott százmilliókat magyar újságoknak.
Erdélyben.
A baloldali érzelmű, idősödő magyarországi kispolgárság és munkásság is kisebbség. Némi pozitív diszkriminációra neki is szüksége volna.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Románia vasárnap két világ közül választ, a következmények egész Európára kihatnak
Ha a szélsőjobbos Simion győzedelmeskedik, az válságba taszíthatja a kontinenst – hangsúlyozza Keno Verseck a Deutsche >
A lengyel elnökválasztás barométere annak, hogyan is áll a populista hullám Európában
Döntően meghatározza, hogy az ország helyre tudja-e állítani a jogállamot, és hogy az EU megbízható partnere >
Az orosz elnök étvágya csak nőtt, egész Ukrajnát be akarja kebelezni
Európa számára az egész háborúban nem a Kreml a legnagyobb probléma, hanem az, hogy a jelek >
Ukrajna ismét megtalálta önbizalmát, és ez jó hír, akár lesz tűzszünet, akár nem
Nathalie Tocci azt tapasztalta, hogy Ukrajna ismét megtalálta önbizalmát, és ez jó hír, akár lesz tűzszünet, >
Orbán felhúzta az erdélyi magyarokat
Mégpedig azzal, hogy a vasárnapi romániai elnökválasztás előtt beállt az ultranacionalista jelölt mögé. A kb. egymilliós >
A szaúdi udvar és a Trump-ház megérdemlik egymást
A Daily Telegraph világgazdasági szakírója kifejti, hogy a szaúdi gazdasági együttműködéssel Trump már megint rossz lóra >
Az amerikai Nagy Ugrás - hátra
Trump azt kockázatja, hogy Kína karjaiba tereli Európát, Hszi legnagyobb örömére. Mert az USA káoszba süllyed, >
Ez maga a rendszer
S persze ugyanez köszön vissza a folyamatosan hangoztatott nemzetiségi politikában, ahol a „nemzeti érzés”, a „magyarság >
„Farkasokkal táncoló”
Az Economist elemzése szerint a bizonytalanság és a feszültség egyszerre jelentkezik a beharangozott ukrajnai béketárgyalások előtt, >
Az ukrán-magyar kémjátszma
Az sem világos, hogy mi történik az Ukrajnából származó titkosszolgálati információkkal. „A legnagyobb kockázat az, hogy >
Orbán összeesküvés-játéka
Orbán belpolitikai játszmát folytat az összeesküvéssel, az Ukrajnával kirobbant kémvádat az ellenzék ellen igyekszik fordítani – >
Egy horogkereszt-szörnyeteg Von der Leyen fejjel
Mivel az USA már nem számít ellenségnek, most az EU került a moszkvai propaganda célkeresztjébe. Megjelent >