Ma Jenő névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
A Népszava-ügyről
Tamás Gáspár Miklós
„A magyar állam – alapítványokon keresztül – éppen most juttatott százmilliókat magyar újságoknak. Erdélyben.” Tamás Gáspár Miklós (dinamo.blog.hu):
A 141 esztendős Népszava kétségtelenül a magyarországi és duna-völgyi baloldal egyik legfontosabb jelképe, nemzeti és európai intézmény. Akkor is, ha történetének voltak olyan korszakai, amelyekre ennek a jelképnek a tisztelői nem szívesen gondolnak.
Most, hogy a meg nem nevezett svájci befektető(társtulajdonos? főrészvényes?) nem ad több pénzt, és az újság könnyen megszűnhet, a kiadóvállalat és a szerkesztőség nem kevés joggal panaszkodik arra, hogy az állami és magánhirdetők a jelenlegi jobboldali kormánytól féltükben nem finanszírozzák a Népszavát, amely hasonlóan a többi napilaphoz, előfizetésekből és példányonkénti vásárlásokból nem tudhat megélni. (A második világháború előtt a szociáldemokrata párttal gyakorlatilag azonos szervezett munkásság úgy-ahogy eltartotta, de még akkor is szükség volt ún. tőkeinjekciókra.) Úgy látszik, hogy a Népszava mögött álló MSZP nem tud – úgy hírlik, nem is nagyon akar; de semmiképpen nem tud – segíteni. A párt el van adósodva, és tele van belső bajokkal.
A Népszava bukása – a dolog fenyegető szimbolizmusa miatt, és tekintetbe véve a munkatársak aggasztóan rossz kilátásait – , ha csakugyan bekövetkezik, tragikus. Akármit gondoljunk az óbaloldalról, ez a hang – az óbaloldal hangja – sokaké, és ha elnémul, szegényebbek leszünk. A jobboldali hegemónia tovább erősödik.
Ugyanakkor nem tagadható, hogy ez nem jó újság. Mint ahogy súlyos bajok vannak az egész balközép zsurnalisztikával.
Csak egy példa.
Kiszivárogtak a mai lengyel vezetők beszélgetései. A legjelentősebb kelet-európai állam irányítói olyan színvonalon társalognak, amely szégyent hozna alkoholista falusi tyúktolvajokra is. Zsidóznak, négereznek, tele vannak a legszokványosabb és legprimitívebb előítéletekkel, tudatlanok és korruptak. Ámde a magyarországi balközép médiák kárörömmel idézgetik valamelyik magas állású lengyel csirkefogónak a trágár és érdektelen kijelentését Orbán Viktorról, mintha az ilyen fickók véleménye számítana. Mintha minden, ami kellemetlen Orbán Viktornak, már önmagában hordozná igazolását. A mániákus (és gépies) elfogultságnak ez a mértéke aggasztó.
A Népszava nívócsökkenése (külön ki kell emelni itt Lendvai Ildikó rettenetes szombati publicisztikáit) nagyon szomorú jelenség. Az egyre népszerűtlenebb MSZP szegényes és sivár szelleme árad cikkeiből. A lapból teljesen eltűnt a munkásosztály, amely létrehozta, filléreiből fönntartotta, és a hagyomány okából még olvasgatta annyira-amennyire. Nemrég bementem egy lakótelepi sörözőbe Pest egyik proletár negyedében. Hat asztal volt benne, három asztalon a Népszabadság, három másikon pedig a Népszava. (Más lap nem volt látható.) A tulaj szerintem többet kockáztat, mint az elkötelezett balközép értelmiségiek, avval, hogy fönntartja a munkáskocsmáknak ezt a régi szép szokását, hogy ingyenes minőségi olvasmányt akarnak juttatni a törzsvendégeiknek. Kérdés, hogy ezek a lapok (különösen a szegény kis Népszava) kiérdemelték-e a megható ragaszkodást.
Az antiorbánizmus vallásának rituális gyakorlása nem elegendő.
De az elviselhetetlen, hogy a nagy múltú Népszavának esélye sincs, hogy összeszedje magát – hiszen a rendszerváltás utáni működésének is voltak jobb fázisai, tehát a dolog nem lenne lehetetlen – , hanem a jelenlegi helyzetben alighanem megszűnik, ami mindennek ellenére nagyon nagy baj. És hetven-nyolcvan ember állásvesztése se nagy vigalom. Rosszul működő, de szükséges intézményeket nem megszüntetni kell, hanem reparálni.
Azt mondják, tízezer új előfizetőre lenne szükség. Próbáljuk meg. Fizessük elő a Népszavát, s hátha majd olvasni is érdemes lesz egykor.
Minden nap rossz hírek. Lassacskán kibírhatatlan lesz ez az egész. Meg azok a hozzászólók is, akik majd előadják, hogy ha valami „nem él meg a piacon”, akkor pusztuljon. A magyar állam – alapítványokon keresztül – éppen most juttatott százmilliókat magyar újságoknak.
Erdélyben.
A baloldali érzelmű, idősödő magyarországi kispolgárság és munkásság is kisebbség. Némi pozitív diszkriminációra neki is szüksége volna.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Pár méterre az ígéret földjétől
Egyesek már három éve úton vannak. De mindent elvesztenek: nemcsak a családjukat és a javaikat, hanem >
„Magyarország »hihetetlenül goromba« jelöltje a bizottságba”
Ezzel a címmel közölte a Politico amerikai portál európai kiadása Lili Bayer cikkét Várhelyi Olivérről. A >
Magyarország immár nem demokrácia
Erre persze jöhet a másik oldal azzal, hogy Karácsony Gergely lett a budapesti főpolgármester. Ám Isztanbult >
A halottak nem válaszolhatnak
Schmidt Mária egy államilag finanszírozott rendezvénysorozat kormánybiztosaként ismét azt teszi, amit Orbán Viktor 30 évvel ezelőtt, >
Erődemonstráció
A november 7-ére gondosan kitervelt és megrendezett káosz nem volt más, mint a felcsúti nemzetvezető erődemonstrációja, >
Önök úgy humanisták, ahogy orbánék krisztusi keresztények
Gyilkolni, kedves Dobrev Klára, nem csak fegyverekkel lehet. Olykor egy-egy szavazat is elég hozzá. Hadd ne >
A nagy vonzódás személyes okai
A török üzletember, Adnan Polat boltolt Orbán vejével és rendbe hozatta Gül baba türbéjét. Azon kívül >
Mi lett a szabadság új hajnalából
Kína nem halad a demokrácia felé, Oroszország visszatért a tekintélyelvűséghez. Új demokráciák jöttek ugyan létre, de >
Az ellenzék káros purifikátorai
Én azt gondolom, hogy nekünk, akik szavazatainkkal segítettük az ellenzéki összefogás győzelmét, bíznunk kell bennük mindaddig, >
Többszázezer bevándorló a migránsellenes keleten
Magyarország főként Délkelet-Ázsiára alapoz, de emellett ösztöndíjakkal igyekszik jelentkezőket becsábítani az arab térségből. És a születések-halálozások-elvándorlások >
Nincsenek eszközök a gengszter tagállamok megfékezésére
A New York Times pár napja még a csilivili vadonatúj magyar stadionokat állította szembe az ország >
A halál csókja
Erdoğan a múlt héten köszönetet mondott Orbánnak a szíriai konfliktussal kapcsolatban nyújtott támogatásáért. Ez halálos csóknak >