2019. augusztus 26. hétfő
Ma Izsó, Tália, Natália, Zampfira névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Napi ajánló

A Népszava-ügyről

Tamás Gáspár Miklós
Tamás Gáspár Miklós
A Népszava-ügyről

„A magyar állam – alapítványokon keresztül – éppen most juttatott százmilliókat magyar újságoknak. Erdélyben.” Tamás Gáspár Miklós (dinamo.blog.hu):

A 141 esztendős Népszava kétségtelenül a magyarországi és duna-völgyi baloldal egyik legfontosabb jelképe, nemzeti és európai intézmény. Akkor is, ha történetének voltak olyan korszakai, amelyekre ennek a jelképnek a tisztelői nem szívesen gondolnak.

 Most, hogy a meg nem nevezett svájci befektető(társtulajdonos? főrészvényes?) nem ad több pénzt, és az újság könnyen megszűnhet, a kiadóvállalat és a szerkesztőség nem kevés joggal panaszkodik arra, hogy az állami és magánhirdetők a jelenlegi jobboldali kormánytól féltükben nem finanszírozzák a Népszavát, amely hasonlóan a többi napilaphoz, előfizetésekből és példányonkénti vásárlásokból nem tudhat megélni. (A második világháború előtt a szociáldemokrata párttal gyakorlatilag azonos szervezett munkásság úgy-ahogy eltartotta, de még akkor is szükség volt ún. tőkeinjekciókra.) Úgy látszik, hogy a Népszava mögött álló MSZP nem tud – úgy hírlik, nem is nagyon akar; de semmiképpen nem tud – segíteni. A párt el van adósodva, és tele van belső bajokkal.

A Népszava bukása – a dolog fenyegető szimbolizmusa miatt, és tekintetbe véve a munkatársak aggasztóan rossz kilátásait – , ha csakugyan bekövetkezik, tragikus. Akármit gondoljunk az óbaloldalról, ez a hang – az óbaloldal hangja – sokaké, és ha elnémul, szegényebbek leszünk. A jobboldali hegemónia tovább erősödik.

Ugyanakkor nem tagadható, hogy ez nem jó újság. Mint ahogy súlyos bajok vannak az egész balközép zsurnalisztikával.

Csak egy példa.

Kiszivárogtak a mai lengyel vezetők beszélgetései. A legjelentősebb kelet-európai állam irányítói olyan színvonalon társalognak, amely szégyent hozna alkoholista falusi tyúktolvajokra is. Zsidóznak, négereznek, tele vannak a legszokványosabb és legprimitívebb előítéletekkel, tudatlanok és korruptak. Ámde a magyarországi balközép médiák kárörömmel idézgetik valamelyik magas állású lengyel csirkefogónak a trágár és érdektelen kijelentését Orbán Viktorról, mintha az ilyen fickók véleménye számítana. Mintha minden, ami kellemetlen Orbán Viktornak, már önmagában hordozná igazolását. A mániákus (és gépies) elfogultságnak ez a mértéke aggasztó.

A Népszava nívócsökkenése (külön ki kell emelni itt Lendvai Ildikó rettenetes szombati publicisztikáit) nagyon szomorú jelenség. Az egyre népszerűtlenebb MSZP szegényes és sivár szelleme árad cikkeiből. A lapból teljesen eltűnt a munkásosztály, amely létrehozta, filléreiből fönntartotta, és a hagyomány okából még olvasgatta annyira-amennyire. Nemrég bementem egy lakótelepi sörözőbe Pest egyik proletár negyedében. Hat asztal volt benne, három asztalon a Népszabadság, három másikon pedig a Népszava. (Más lap nem volt látható.) A tulaj szerintem többet kockáztat, mint az elkötelezett balközép értelmiségiek, avval, hogy fönntartja a munkáskocsmáknak ezt a régi szép szokását, hogy ingyenes minőségi olvasmányt akarnak juttatni a törzsvendégeiknek. Kérdés, hogy ezek a lapok (különösen a szegény kis Népszava) kiérdemelték-e a megható ragaszkodást.

Az antiorbánizmus vallásának rituális gyakorlása nem elegendő.

De az elviselhetetlen, hogy a nagy múltú Népszavának esélye sincs, hogy összeszedje magát – hiszen a rendszerváltás utáni működésének is voltak jobb fázisai, tehát a dolog nem lenne lehetetlen – , hanem a jelenlegi helyzetben alighanem megszűnik, ami mindennek ellenére nagyon nagy baj. És hetven-nyolcvan ember állásvesztése se nagy vigalom. Rosszul működő, de szükséges intézményeket nem megszüntetni kell, hanem reparálni.

Azt mondják, tízezer új előfizetőre lenne szükség. Próbáljuk meg. Fizessük elő a Népszavát, s hátha majd olvasni is érdemes lesz egykor.

Minden nap rossz hírek. Lassacskán kibírhatatlan lesz ez az egész. Meg azok a hozzászólók is, akik majd előadják, hogy ha valami „nem él meg a piacon”, akkor pusztuljon. A magyar állam – alapítványokon keresztül – éppen most juttatott százmilliókat magyar újságoknak.

Erdélyben.

A baloldali érzelmű, idősödő magyarországi kispolgárság és munkásság is kisebbség. Némi pozitív diszkriminációra neki is szüksége volna.

2014. június 25.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Újabb háború Európában?

Az EU-n belül első ízben tűnik úgy, hogy lassanként két modell vetélkedik egymással: a liberális demokratikus, >

Tovább

Sírásóverseny

Állampolgári öntudat nélküli massza – most így látom a metrókocsiban körülöttem levőket. Miként nagyjából az egész >

Tovább

A SZER akkor és azóta

Nem tudom, hogy lesz-e magyar adás és ha igen, mikor. Azt hallom azonban, hogy a magyar >

Tovább

Az egységes európai értékrend ködfüggönyben

Az új magyar-német legfelső szintű forduló azonban újólag csak azt erősítette meg, amit vezető nyugati politikusok >

Tovább

Orbán új öntudata

A konzervatív Die Welt úgy látja, ma Sopronban sokkal többről lesz szó, mint csupán arról, hogy >

Tovább

A Donáth család és az evangélikus szeretetház tisztessége védelmében

És azzal is tisztában kell lennünk, hogy bárki sorra kerülhet. Elég egy felemelt tekintet, egy kritikus >

Tovább

Az ibizai csodára várva

Az újságírók alighanem reménytelen harcot vívnak a gonosszal. Leginkább ugyanis a liberális közönségnek beszélnek, amelyet azonban >

Tovább

Gyűlöld is

S minthogy az állam nem hajlandó emberségesen bánni a menekültekkel, ez a magatartás elkerülhetetlenül normává válik >

Tovább

Németh Miklós nem hisz a kerítésekben

A volt kormányfő arra is kitért, hogy a mai jobboldal szerint ugyan a Páneurópai Piknik kényszerítette >

Tovább

Szorul vissza a szólásszabadság, Magyarország az ékes példa

A Fidesz arra használja az adóbevételeket, hogy uralja a közbeszédet. Az MTI-t teletömték talpnyalókkal, viszont a >

Tovább

A békés egymás mellett élés Szigete

A Le Monde úgy mutatja be a Sziget Fesztivált, mint Európa legnagyobb zenei rendezvényét, amely azonban >

Tovább

Menjenek végig ezen az úton!

Ezen az úton már jól láthatóan nem tudnak visszafordulni. De akármilyen szörnyű is lesz az előttünk >

Tovább