Ma Melinda, Vivien, Aranka névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
A focipálya körül összeállt a régi Jugoszlávia – vébé!
Szerbhorváth György
„A művészet tehát nem ismer határokat. És íme, a foci sem.” Szerbhorváth György (Librarius):
VAN EZ A FOCI NEVŰ DOLOG,
meg hogy világbajnokság. Nemzeti válogatottak küzdenek, a németet direkt úgy hívják, hogy Nationalelf. Nemzeti tizenegy, gyengébbek kedvéért.
ÉS VANNAK A SZURKOLÓK,
ám furcsa, nem mindenki drukkol a saját nemzetének. A magyarnak minek is, kinn sincsenek Brazíliában, amúgy is, ezeken csak röhögni lehet, a nemzet szégyenfoltjának ugyan mit lehet szurkolni? Reménykedni lehet, max.
ÉS VANNAK, AKIK MEG KIJUTOTTAK.
Mióta Jugoszlávia széthullott, azóta nem egy erős csapat van, hanem minimum négy (horvát, szerb, bosnyák, szlovén), de okoztak már meglepetést a montenegróiak, sőt a macedónok is. Koszovó csak azért nem, mert még nem a FIFA tagja.
A TÖRTÉNETHEZ AZ IS HOZZÁTARTOZIK,
hogy a délszláv válság kezdetén az amúgy is nemzeti-érzelmileg felhevült fociszurkolókból verbuválódtak a szabadcsapatok (a leghírhedtebbek a belgrádi Crvena Zvezda daliái voltak), és akadnak, akik úgy vélik, a háború is a stadionokban tört ki voltaképp, amikor a belgrádi meg a spliti és zágrábi drukkerek összecsaptak a pályán s kívüle, in concreto a zágrábi Maksimirban 1990. május 13-án.
De most Jugoszlávia újra létrejött, bár persze nem papíron, hivatalosan, csak a szurkolói szívekben. Az ex-YU országokból ugyan csak (pontosabban: „csak”) Horvátország és Bosznia-Hercegovina jutott ki a vébére, és habár délszláv délszlávnak farkasa, ha már drukkolni kell valakinek, akkor a szerbek is úgy vannak vele, hogy legalább az egykori mieinknek. A bosnyák válogatottban ráadásul szerbek is játszanak (miközben a boszniai liga elég fura, így a nemzetközileg el nem ismert boszniai Szerb Köztársaság szövetsége része a boszniainak – lóvét is kérnek most a FIFA-jutalékból –, de inkább különállók), a horvátok meg, hát istenem, kizavarták majd az összes szerbet Horvátországból 19 éve, de már inkább nekik szurkolunk, mondják a szerbek, mint másnak… Novak Djoković is oda jutott, ha már sajátjai, a szerbek nincsenek kinn, ő a horvátoknak meg a bosnyákoknak és a görögöknek szurkol, mert hát ők a szomszédjaink. Görögország nem szomszédja Szerbiának, hanem az ortodox vallás okán amolyan testvéreknek tartják magukat, de egy világhíres teniszezőtől ilyen apró tévedés elnézhető, iskolába nem sokat jár(hatot)t, a világot viszont bejárta már százszor. A nép meg megy Novak után, ő a szent példakép, hovatovább most az ő népszerűsége is megnőtt a nem épp baráti horvátoknál és boszniai muzulmánoknál. (Ennek előzménye, hogy Novak már a szerbiai, boszniai és horvátországi árvíz kapcsán összjugoszláv szolidaritásról beszélt, a sajtó rá is kapott, hogy újra van Jugoszlávia…)
ZÁRÓJELBEN:
2006-ban a vébé alatt épp a dél-szerbiai, illetve észak-montenegrói Szandzsákban riportoztunk, ahol a többség muzulmán bosnyák. Soha annyi német mezt nem láttam, pedig hát a szerbek meg a montenegróiak eléggé nem bírják a németeket, az egykori megszállókat. Nem értettem, aztán rájöttünk: rengeteg bosnyák él Németországban, aztán az ott dolgozók küldik haza az otthon maradottaknak a mezeket, innen a hála…
Ám Jugoszlávia nem most alakul először újjá, a foci nem mindenben úttörő (amúgy újra vannak közös ligák egyes sportágakban). Először is – ha már irodalmi portálon vagyunk – a délszláv irodalmi tér nem esett szét úgy, mint az ország: az írók, legalábbis a nem nacionalisták, meg sem szakították a kapcsolatokat, még a háborúk alatt is igyekeztek összejönni. Elemi érdekük is ez, hisz a nyelv voltaképp azonos (leszámítva a macedónt meg a szlovént, bár többségük még mindig érti a szerbhorvátot), azaz így az olvasók is, és nem mindegy, potenciálisan mondjuk egymillió olvasód van, vagy inkább húszmillió.
DE IGAZ EZ EGYÉB MŰVÉSZETI ÁGAKRA IS,
elsősorban a zenére – hisz aki ott nevelkedett, a jugó rockon nőtt fel, és ha a sztárok java meg is öregedett, újak is érkeztek. Különösen igaz ez a turbófolkra, azaz a műnépzenére (vö. lakodalmas rock). A melosz, a dallamvilág azonos (török eredetű!), és mivel itt is erős a biznisz-érdek, a turbófolk „művészei” hakniznak, ahol csak lehet. A szlovén hallgatók kedvenc fesztiválja éppen a szerbiai Guča, ahol a zömében roma trombitások nyomják, mint a Magyarországon is oly ismert Boban Marković és zenekara.
A művészet tehát nem ismer határokat. És íme, a foci sem. Viszont a kiesések után jöhetnek a dolgos mindennapok – csak hát általában annak, aki szurkol, éppen munkája nincsen.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Népszavazás Vučićról
Az esetleges választási lopás arra kényszerítheti a polgárokat, hogy ismét az utcára vonuljanak, mint 2000. október >
A peremértelmiségi komplexusáról van szó
Vannak persze nagy kivételek, ilyen volt a szigorú és kritikus szellemű Tamás Gáspár Miklós, aki Budapestre >
Közszolgálati napilap ez?
Az MNT irányítása alatt „a világ legjobb magyar nyelvű napilapjából” silány (párt)közlöny lett! Már huzamosabb ideje >
Öncenzúra
Csak azt nem értem, hogy akik saját országuknak szuverén nemzeti jövőt vizionálnak, mit fognak szólni, ha >
Nincs jövőkép – a lakosok csendben távoznak!
Tordán – Dobai cikke alapján – semmilyen komolyabb befektetés, munkahelyteremtés nem volt és még csak a >
Lehet-e a nemzeti kérdésre nem nacionalista választ adni?
Rendben van, gondolom, mért ne lennének ellenvélemények, de azért a rendszerváltó eliteknek egyszer szembe kell nézniük >
A tolerancia határai
Arra gondolok, hogy az elmúlt években tapasztalt terrorista hullámok és a Hamász izraeli terrorakciója után jó >
A Magyar Nemzeti Tanácstól független szerkesztéspolitikát!
A magyar nyelvű tájékoztatásban is alkalmazni kell az említett törvény idézett két kulcsfontosságú rendelkezését! Ha tetszik >
Sosem panaszkodott másokra, legfeljebb diszkréten kételkedett
Útközben ért a hír: elhunyt Reményi József, magyar kritikus és esszéista. Nem voltam abban a szerencsés >
Méltatlan emlékezési körülmények
Az 1942-es újvidéki vérengzés többségében szerb és zsidó áldozatait megnevezték. Emléküket Újvidéken a Duna-parton (a Razzia >
A párizsi tudósító
A tudósítás annak kapcsán született, hogy 1904 júliusában Ady úgy értesült, hogy öt párizsi színház is >
Milošević ma elégedett lehet a sírjában, hiszen számtalan „tanítványa” akad
Tudom, persze, hogy a populizmusnak komoly története van, de ezúttal arról a populizmusról beszélek, amelyet a >