2019. december 13. péntek
Ma Luca, Otília, Lúcia, Éda névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

A focipálya körül összeállt a régi Jugoszlávia – vébé!

Szerbhorváth György
Szerbhorváth György
A focipálya körül összeállt a régi Jugoszlávia – vébé!
(mkrmpotic fotója)

„A művészet tehát nem ismer határokat. És íme, a foci sem.” Szerbhorváth György (Librarius):

VAN EZ A FOCI NEVŰ DOLOG,

meg hogy világbajnokság. Nemzeti válogatottak küzdenek, a németet direkt úgy hívják, hogy Nationalelf. Nemzeti tizenegy, gyengébbek kedvéért.

ÉS VANNAK A SZURKOLÓK,

ám furcsa, nem mindenki drukkol a saját nemzetének. A magyarnak minek is, kinn sincsenek Brazíliában, amúgy is, ezeken csak röhögni lehet, a nemzet szégyenfoltjának ugyan mit lehet szurkolni? Reménykedni lehet, max.

ÉS VANNAK, AKIK MEG KIJUTOTTAK.

Mióta Jugoszlávia széthullott, azóta nem egy erős csapat van, hanem minimum négy (horvát, szerb, bosnyák, szlovén), de okoztak már meglepetést a montenegróiak, sőt a macedónok is. Koszovó csak azért nem, mert még nem a FIFA tagja.

A TÖRTÉNETHEZ AZ IS HOZZÁTARTOZIK,

hogy a délszláv válság kezdetén az amúgy is nemzeti-érzelmileg felhevült fociszurkolókból verbuválódtak a szabadcsapatok (a leghírhedtebbek a belgrádi Crvena Zvezda daliái voltak), és akadnak, akik úgy vélik, a háború is a stadionokban tört ki voltaképp, amikor a belgrádi meg a spliti és zágrábi drukkerek összecsaptak a pályán s kívüle, in concreto a zágrábi Maksimirban 1990. május 13-án.

De most Jugoszlávia újra létrejött, bár persze nem papíron, hivatalosan, csak a szurkolói szívekben. Az ex-YU országokból ugyan csak (pontosabban: „csak”) Horvátország és Bosznia-Hercegovina jutott ki a vébére, és habár délszláv délszlávnak farkasa, ha már drukkolni kell valakinek, akkor a szerbek is úgy vannak vele, hogy legalább az egykori mieinknek. A bosnyák válogatottban ráadásul szerbek is játszanak (miközben a boszniai liga elég fura, így a nemzetközileg el nem ismert boszniai Szerb Köztársaság szövetsége része a boszniainak – lóvét is kérnek most a FIFA-jutalékból –, de inkább különállók), a horvátok meg, hát istenem, kizavarták majd az összes szerbet Horvátországból 19 éve, de már inkább nekik szurkolunk, mondják a szerbek, mint másnak… Novak Djoković is oda jutott, ha már sajátjai, a szerbek nincsenek kinn, ő a horvátoknak meg a bosnyákoknak és a görögöknek szurkol, mert hát ők a szomszédjaink. Görögország nem szomszédja Szerbiának, hanem az ortodox vallás okán amolyan testvéreknek tartják magukat, de egy világhíres teniszezőtől ilyen apró tévedés elnézhető, iskolába nem sokat jár(hatot)t, a világot viszont bejárta már százszor. A nép meg megy Novak után, ő a szent példakép, hovatovább most az ő népszerűsége is megnőtt a nem épp baráti horvátoknál és boszniai muzulmánoknál. (Ennek előzménye, hogy Novak már a szerbiai, boszniai és horvátországi árvíz kapcsán összjugoszláv szolidaritásról beszélt, a sajtó rá is kapott, hogy újra van Jugoszlávia…)

ZÁRÓJELBEN:

2006-ban a vébé alatt épp a dél-szerbiai, illetve észak-montenegrói Szandzsákban riportoztunk, ahol a többség muzulmán bosnyák. Soha annyi német mezt nem láttam, pedig hát a szerbek meg a montenegróiak eléggé nem bírják a németeket, az egykori megszállókat. Nem értettem, aztán rájöttünk: rengeteg bosnyák él Németországban, aztán az ott dolgozók küldik haza az otthon maradottaknak a mezeket, innen a hála…

Ám Jugoszlávia nem most alakul először újjá, a foci nem mindenben úttörő (amúgy újra vannak közös ligák egyes sportágakban). Először is – ha már irodalmi portálon vagyunk – a délszláv irodalmi tér nem esett szét úgy, mint az ország: az írók, legalábbis a nem nacionalisták, meg sem szakították a kapcsolatokat, még a háborúk alatt is igyekeztek összejönni. Elemi érdekük is ez, hisz a nyelv voltaképp azonos (leszámítva a macedónt meg a szlovént, bár többségük még mindig érti a szerbhorvátot), azaz így az olvasók is, és nem mindegy, potenciálisan mondjuk egymillió olvasód van, vagy inkább húszmillió.

DE IGAZ EZ EGYÉB MŰVÉSZETI ÁGAKRA IS,

elsősorban a zenére – hisz aki ott nevelkedett, a jugó rockon nőtt fel, és ha a sztárok java meg is öregedett, újak is érkeztek. Különösen igaz ez a turbófolkra, azaz a műnépzenére (vö. lakodalmas rock). A melosz, a dallamvilág azonos (török eredetű!), és mivel itt is erős a biznisz-érdek, a turbófolk „művészei” hakniznak, ahol csak lehet. A szlovén hallgatók kedvenc fesztiválja éppen a szerbiai Guča, ahol a zömében roma trombitások nyomják, mint a Magyarországon is oly ismert Boban Marković és zenekara.

A művészet tehát nem ismer határokat. És íme, a foci sem. Viszont a kiesések után jöhetnek a dolgos mindennapok – csak hát általában annak, aki szurkol, éppen munkája nincsen.

2014. június 25.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Bőnyi rendőrgyilkos?

A fölfegyverzett és elszánt, nyílt fasizmus – amelyet érzelmileg és „szellemileg” ma is fűt a szélsőjobboldali >

Tovább

Lesz-e Vajdaságban intézményes kisebbségkutatás?

Amennyiben egyáltalán megalakul egy ilyen intézet, nem lenne elfogadható – de az emberi valamint a nemzeti >

Tovább

A színház az új CEU

Így tehát az ilyen harcokban nem az a tét, hogy jön a konzervatív váltás, hanem hogy >

Tovább

Einstand. Avagy a Viktor utcai fiúk

A cím maradhat? A címmel nincs semmi baj. Ennél jobb címet mi sem találhattunk volna. A >

Tovább

Mengyán: A Magyar Szó és a Hét Nap „mélyrepülésben van”

Tanulmányozni kellene, hogy a közpénzek iránti ilyen – felelőtlennek is nevezhető – viszonyulásban (meg)vannak-e a gazdasági >

Tovább

Szerpentin a Kárpátokban

Akármennyire is lehangoló ma a román politika távlattalansága, az erdélyi magyar közvélemény figyelmét ismét rá kellene >

Tovább

A szájzár és a nemzet

Az ellenzéktagadásnak nevezhető meggyőződés, amelyről azt mondtuk, hogy fertőzésként terjedt el, itthon gyakorta még azzal a >

Tovább

„Egy ilyen országban, amelynek, sajnos, nem látjuk a jövőképét”…

itt egy formálisnak is alig nevezhető kulturális autonómia létezik, ami egy (költséges) pénzelosztó és (döntő többségében) >

Tovább

Most már komolyan veszem...

Akkor talán én is megmosolyogtam volna ezt a mondatot. Most azonban komolyan kellene venni. Nem vágyni >

Tovább

„Vajdaságban nagyon jó a helyzet”?

A Vajdaságban a nemzeti kisebbségi jogok az ún. joghurtforradalom előtt valóban példa értékűek, európai szintűek voltak. >

Tovább

A balkanizálódástól a posztfasiszta kísértésekig

A kelet-közép-európai régió egy-két évtizeden belül balkanizálódott. Ezt a „jövőt” Szerbiában könnyebb volt felismerni, mint a >

Tovább

Fontosabb a kirakat?

A nyilvánosságnak nem kell értesülni a nemzeti kisebbségek oktatási problémáiról?  Csak arról, amit Vicsek hangoztatott, hogy >

Tovább