2026. március 15. vasárnap
Ma Kristóf, Kelemen névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Napi ajánló

Európa szupermarket

„Felfüggeszthetné Magyarország uniós tagságát mindaddig, amíg helyre nem állítják az igazságszolgáltatás és a sajtó szabadságát.“  Die Welt/Galamus:

A Die Welt című konzervatív német lap Európa szupermarket címmel közölte Henryk M. Broder cikkét.

Miután az elmúlt hetekben és hónapokban az Európai Unió elméletével és gyakorlatával foglalkoztam, és szert tettem az „Európa-bíráló” hírnevére,. a Welt szerkesztősége most azt akarja tudni, hogyan képzelem el az „én Európámat”. A morgolódás és annak elemezése helyett, hogyan nem megy, mondjam meg, hogyan szeretném, minek kellene történnie, hogy az én „destruktív bírálatom” (Elmar Brok) átadja a helyét egy konstruktívabb magatartásnak. A régi kérdés ez, amely tanácstalanná tette már Erich Kästnert is: „És hol marad a pozitívum?” Olyan ez, mintha az ember egy asszonytól, akivel 30 éve él házasságban, azt szeretné megtudni, milyennek képzeli az ideális férjet. Azt fogja mondani: ne dohányozzon, ne igyon, ne horkoljon és ne akarjon folyton a fociról beszélni. Mint az uszkárja, amellyel több időt tölt, mint a férjével. Mégsem jutna soha az eszébe, hogy az uszkár javára elváljon. Ami engem illet, én honfitársammal, Karl Krausszal azt mondom: „Nem tudok tojást tojni, de tudom, hogy mikor büdös egy tojás.”  Nem a kritikus feladata, hogy jobban csinálja azt, amit bírál. Alig akad irodalomkritikus, aki valaha is írt volna regényt. Egyetlen fociriporter sem szeretne a kapuban állni, és a színikritikusok sem akarnak darabot rendezni. A bírálat mindig ex negativo történik.

Mindazonáltal tudom, hogy milyen Európát képzelek el. A polgárok, és nem a bürokraták Európáját. Ne felülről lefelé rendelkezzen, hanem alulról felfelé nőjön. De állj, ez megint egy ex negativo megfontolás lenne. Broder, fogalmazza meg pozitívan! Jó, megpróbálom. Úgy képzelem el Európát, mint Svájcot, csak nagyobban. Svájcban a döntés hatalma a hétköznapi élet legtöbb dolgáról – a nevelés, az állampolgárság megadása és a szociális juttatások – a települések és kantonok kezében van. A berni szövetségi tanács a svájci frank stabilitásával foglalkozik, azonos jogokat garantál minden polgárnak, és védi Svájc szuverenitását minden rendelkezésre álló eszközzel. Ez a tanács hét miniszterből áll, akiket a szövetségi gyűlés, a svájci parlament két kamarája választ. Nincs miniszterelnök, és nincs államfő. Vannak viszont népszavazások. Tisztában vagyok vele, hogy a svájci modellt nem lehet kiterjeszteni egész Európára, ahogyan a Hegyi beszéd sem lehet irányadó a közszolgálat bértárgyalásaihoz. A svájciak eredendően republikánusok. Egyfelől jó citoyenek, akik tiszteletben tartják a többségi döntéseket, másfelől titkos anarchisták, akik mindannyian olvasták Henry David Thoreau A polgári engedetlenség iránti kötelességről című pamfletjét. Svájc arra is példa, hogy a nagyság relatív fogalom, és önmagában nem erény. A bővítés és elmélyítés hosszú távon raison d’être, a lét célja lesz. Amennyiben azonban a nagyság valóban a túlélés feltétele és garanciája lenne, akkor erdeinkben még ma is dinoszauruszok élnének, és a mezei pockok kihaltak volna. De nem véletlen, hogy a dinók rég eltűntek, és a pockok még mindig itt vannak.

Az állami szuverenitás elve számomra nem tartozik azok közé a javak közé, amelyekért feláldoznám az életemet. Az is mindegy nekem, hogy a képviselők a „népet” vagy a „lakosságot” képviselik. Az állam garantálja a jogaimat, gondoskodik a biztonságomról, és elviszi a szemetemet. Ezért nem tartozom neki köszönettel, csupán a jövedelmem egy részével. Jónak és helyesnek tartom a gondolatot, hogy nemzeti feladatokat egy nemzetek feletti intézménynek vagy szervezetnek adjuk át. Nem lehet nemzeti szinten sikeresen harcolni a kábítószer-kereskedelem, a bűnözés és a katasztrófák ellen. Az ellen sincs elvi kifogásom, hogy az EU-nak több politikai hatáskört adjunk. Ahogyan Németországban a szövetségi jog felülírja a tartományi jogot (Alkotmány, 31. cikkely), ugyanúgy az EU-nak közbe kellene lépnie, ha egy állam alulmúlja a minimális demokratikus normákat, ahogyan Magyarországon Orbán Viktor kormánya teszi. Az EU természetesen nem katonákat vezényelne ki a magyarországi demokrácia megmentésére. De felfüggeszthetné Magyarország uniós tagságát mindaddig, amíg helyre nem állítják az igazságszolgáltatás és a sajtó szabadságát. De az EU ezt nem teszi meg. Inkább milliárdokat utal át a Palesztin Felszabadítási Szervezetnek, anélkül, hogy ellenőrizné, mire fordítják a pénzt, és azzal foglalkozik, hogy „elősegítse a felelősségteljes államvezetés központi területeit a Kongói Demokratikus Köztársaságban”, ahol az erőszak és a korrupció alkotja a politika fő elemeit.

A nemzeti szuverenitások leépítése azonban természetesen éppen annyira nem lehet öncél, mint az államok illetékességi köreihez való ragaszkodás. Ha a sok állam helyére egy szuperállam lép, akkor monopolistával van dolgunk, aki nagyobb hatalommal rendelkezik, mint amilyet bármilyen parlament az ellenőrzése alatt tudna tartani. Egy közös európai kül- és biztonságpolitika bizonyosan ésszerű lenne, ha az egyes államok készen állnának rá. De nem állnak készen, csak úgy tesznek. Miközben a német gazdasági miniszter szigorúbban szeretné ellenőrizni a kézifegyverek kivitelét, Franciaország arra készül, hogy két helikopterhordozó hajót szállít Oroszországnak. Úgyis vége van a képmutató egyetértésnek, mihelyt pénzről van szó. Minden uniós tagállam saját maga tárgyal orosz konszernekkel a gáz- és olajszállítások árairól. Pedig létezik egy uniós külügyi szolgálat, a világban 140 képviselettel, ahol 3600 ember dolgozik. Mindeddig azonban egyetlen uniós tagállam egyetlen nagykövetségét sem zárták be az EU-misszió javára.

Azt veszem észre, hogy újra belecsúszom a negatívba. Attól tartok, hogy ez a dolog természetéből adódik. Ha a kocsimat elviszem javíttatni, nem mondom el a szerelőnek, hogy milyen jól szól benne a sztereóberendezés, hanem azt mondom, hogy forrassza meg a kipufogót és húzza meg a kuplungot. Az unió esetében még sokkal több minden szolgálna javításra. Az EU-nak radikális fogyókúrán kell átesnie, ha fenn akar maradni. Nem elégséges egy nyugdíjas brit minisztert kinevezni a bürokrácia leépítésével foglalkozó tiszteletbeli megbízottnak, miközben 28 biztos és sok ezer hivatalnok tapos kölcsönösen egymás lábán. A Lisszaboni Szerződést, egy 500 oldalas szellemi szüleményt egy szabványos bérleti szerződésnek megfelelő terjedelmű megállapodásra kell szűkíteni, amelyben rögzítik az EU legfontosabb kompetenciáit.

A legkisebb közös nevezőt kell meghatározni: ez olyan képlet, amely figyelembe veszi, hogy nem létezik európai nép, európai nyelv, európai narratíva, európai nyilvánosság és európai identitás. Európa az eszmék szupermarketje, népek, nyelvek, narratívák, nyilvánosságok és identitások keveréke. Ez így volt, így van, és így is fog maradni, teljesen mindegy, hogy az üzletvezető neve Juncker, Schulz vagy Mister Proper.

De ez most tényleg konstruktív volt. Vagy nem?

2014. június 2.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A nap, amikor minden megváltozott

A Fidesz javíthatatlan. Orbán javíthatatlan. Muszáj megszabadulnunk tőlük, máskülönben hamarosan már javítani való sem marad majd, >

Tovább

Wall Street Journal: Orbán Putyin vízhordója

A Wall Street Journal szerint a nagy kérdés az, hogy megvan-e az akarat az EU-ban Ukrajna >

Tovább

Mindig a rossz oldalon

Istenem, miért kell egy magyar állampolgárnak utólag mindig szégyenkeznie, amiért az ország vezetői a rossz oldalra >

Tovább

Orbán szerint az ukránok „megfenyegették” a családját, miközben felpörög a választási kampány

A miniszterelnök ezt az állítást akkor tette, amikor egyre több vád éri, hogy az Ukrajnával folytatott >

Tovább

EU és Irán: Ideiglenes kárcsökkentés

Európa iráni válságra adott válasza, a károk korlátozása csak egy bizonyos pontig lehet elegendő. Az amerikai-izraeli >

Tovább

Die Zeit: Putyin emberének kellene megmentenie Orbánt

Moldovában nem jött össze az orosz beavatkozás, ott az egész államapparátus küzdött ellene. Magyarországon a Tiszának >

Tovább

Meg lehet-e verni Orbán Viktort?

Április 12-én Magyarország a kommunizmus vége óta az egyik legjelentősebb választását tartja. Az elmúlt 16 év >

Tovább

A férfi, aki felveszi a harcot a jobboldali populizmus ellen

Robert Golob szlovén miniszterelnök úgy nyilatkozott a Politicónak, hogy az ő jobboldali vetélytársa, Janez Janša fel >

Tovább

Klára és a magyar baloldal

A fideszes Kaló tehát nem nyerhetett volna, ha nem ketten indulnak ellene, de ez az eredmény >

Tovább

A terror iránti vágy

A modern zsarnokság a terror kezeléséről szól. Amikor a terrorista támadás bekövetkezik, emlékezzünk arra, hogy az >

Tovább

Iszonyatos nyomás alatt élni

Magyar Péter viszont ezúttal is gyors és éles volt. Megvédte Orbánt, hogy semmiképp ne lehessen őt >

Tovább

Megmentheti Donald Trump Orbán Viktort?

A POLITICO Poll of Polls összesítése szerint a Tisza párt jelenleg kilencpontos előnyt élvez Orbán Fideszével >

Tovább