Ma Zita, Mariann, Anasztáz névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Európa szupermarket
„Felfüggeszthetné Magyarország uniós tagságát mindaddig, amíg helyre nem állítják az igazságszolgáltatás és a sajtó szabadságát.“ Die Welt/Galamus:
A Die Welt című konzervatív német lap Európa szupermarket címmel közölte Henryk M. Broder cikkét.
Miután az elmúlt hetekben és hónapokban az Európai Unió elméletével és gyakorlatával foglalkoztam, és szert tettem az „Európa-bíráló” hírnevére,. a Welt szerkesztősége most azt akarja tudni, hogyan képzelem el az „én Európámat”. A morgolódás és annak elemezése helyett, hogyan nem megy, mondjam meg, hogyan szeretném, minek kellene történnie, hogy az én „destruktív bírálatom” (Elmar Brok) átadja a helyét egy konstruktívabb magatartásnak. A régi kérdés ez, amely tanácstalanná tette már Erich Kästnert is: „És hol marad a pozitívum?” Olyan ez, mintha az ember egy asszonytól, akivel 30 éve él házasságban, azt szeretné megtudni, milyennek képzeli az ideális férjet. Azt fogja mondani: ne dohányozzon, ne igyon, ne horkoljon és ne akarjon folyton a fociról beszélni. Mint az uszkárja, amellyel több időt tölt, mint a férjével. Mégsem jutna soha az eszébe, hogy az uszkár javára elváljon. Ami engem illet, én honfitársammal, Karl Krausszal azt mondom: „Nem tudok tojást tojni, de tudom, hogy mikor büdös egy tojás.” Nem a kritikus feladata, hogy jobban csinálja azt, amit bírál. Alig akad irodalomkritikus, aki valaha is írt volna regényt. Egyetlen fociriporter sem szeretne a kapuban állni, és a színikritikusok sem akarnak darabot rendezni. A bírálat mindig ex negativo történik.
Mindazonáltal tudom, hogy milyen Európát képzelek el. A polgárok, és nem a bürokraták Európáját. Ne felülről lefelé rendelkezzen, hanem alulról felfelé nőjön. De állj, ez megint egy ex negativo megfontolás lenne. Broder, fogalmazza meg pozitívan! Jó, megpróbálom. Úgy képzelem el Európát, mint Svájcot, csak nagyobban. Svájcban a döntés hatalma a hétköznapi élet legtöbb dolgáról – a nevelés, az állampolgárság megadása és a szociális juttatások – a települések és kantonok kezében van. A berni szövetségi tanács a svájci frank stabilitásával foglalkozik, azonos jogokat garantál minden polgárnak, és védi Svájc szuverenitását minden rendelkezésre álló eszközzel. Ez a tanács hét miniszterből áll, akiket a szövetségi gyűlés, a svájci parlament két kamarája választ. Nincs miniszterelnök, és nincs államfő. Vannak viszont népszavazások. Tisztában vagyok vele, hogy a svájci modellt nem lehet kiterjeszteni egész Európára, ahogyan a Hegyi beszéd sem lehet irányadó a közszolgálat bértárgyalásaihoz. A svájciak eredendően republikánusok. Egyfelől jó citoyenek, akik tiszteletben tartják a többségi döntéseket, másfelől titkos anarchisták, akik mindannyian olvasták Henry David Thoreau A polgári engedetlenség iránti kötelességről című pamfletjét. Svájc arra is példa, hogy a nagyság relatív fogalom, és önmagában nem erény. A bővítés és elmélyítés hosszú távon raison d’être, a lét célja lesz. Amennyiben azonban a nagyság valóban a túlélés feltétele és garanciája lenne, akkor erdeinkben még ma is dinoszauruszok élnének, és a mezei pockok kihaltak volna. De nem véletlen, hogy a dinók rég eltűntek, és a pockok még mindig itt vannak.
Az állami szuverenitás elve számomra nem tartozik azok közé a javak közé, amelyekért feláldoznám az életemet. Az is mindegy nekem, hogy a képviselők a „népet” vagy a „lakosságot” képviselik. Az állam garantálja a jogaimat, gondoskodik a biztonságomról, és elviszi a szemetemet. Ezért nem tartozom neki köszönettel, csupán a jövedelmem egy részével. Jónak és helyesnek tartom a gondolatot, hogy nemzeti feladatokat egy nemzetek feletti intézménynek vagy szervezetnek adjuk át. Nem lehet nemzeti szinten sikeresen harcolni a kábítószer-kereskedelem, a bűnözés és a katasztrófák ellen. Az ellen sincs elvi kifogásom, hogy az EU-nak több politikai hatáskört adjunk. Ahogyan Németországban a szövetségi jog felülírja a tartományi jogot (Alkotmány, 31. cikkely), ugyanúgy az EU-nak közbe kellene lépnie, ha egy állam alulmúlja a minimális demokratikus normákat, ahogyan Magyarországon Orbán Viktor kormánya teszi. Az EU természetesen nem katonákat vezényelne ki a magyarországi demokrácia megmentésére. De felfüggeszthetné Magyarország uniós tagságát mindaddig, amíg helyre nem állítják az igazságszolgáltatás és a sajtó szabadságát. De az EU ezt nem teszi meg. Inkább milliárdokat utal át a Palesztin Felszabadítási Szervezetnek, anélkül, hogy ellenőrizné, mire fordítják a pénzt, és azzal foglalkozik, hogy „elősegítse a felelősségteljes államvezetés központi területeit a Kongói Demokratikus Köztársaságban”, ahol az erőszak és a korrupció alkotja a politika fő elemeit.
A nemzeti szuverenitások leépítése azonban természetesen éppen annyira nem lehet öncél, mint az államok illetékességi köreihez való ragaszkodás. Ha a sok állam helyére egy szuperállam lép, akkor monopolistával van dolgunk, aki nagyobb hatalommal rendelkezik, mint amilyet bármilyen parlament az ellenőrzése alatt tudna tartani. Egy közös európai kül- és biztonságpolitika bizonyosan ésszerű lenne, ha az egyes államok készen állnának rá. De nem állnak készen, csak úgy tesznek. Miközben a német gazdasági miniszter szigorúbban szeretné ellenőrizni a kézifegyverek kivitelét, Franciaország arra készül, hogy két helikopterhordozó hajót szállít Oroszországnak. Úgyis vége van a képmutató egyetértésnek, mihelyt pénzről van szó. Minden uniós tagállam saját maga tárgyal orosz konszernekkel a gáz- és olajszállítások árairól. Pedig létezik egy uniós külügyi szolgálat, a világban 140 képviselettel, ahol 3600 ember dolgozik. Mindeddig azonban egyetlen uniós tagállam egyetlen nagykövetségét sem zárták be az EU-misszió javára.
Azt veszem észre, hogy újra belecsúszom a negatívba. Attól tartok, hogy ez a dolog természetéből adódik. Ha a kocsimat elviszem javíttatni, nem mondom el a szerelőnek, hogy milyen jól szól benne a sztereóberendezés, hanem azt mondom, hogy forrassza meg a kipufogót és húzza meg a kuplungot. Az unió esetében még sokkal több minden szolgálna javításra. Az EU-nak radikális fogyókúrán kell átesnie, ha fenn akar maradni. Nem elégséges egy nyugdíjas brit minisztert kinevezni a bürokrácia leépítésével foglalkozó tiszteletbeli megbízottnak, miközben 28 biztos és sok ezer hivatalnok tapos kölcsönösen egymás lábán. A Lisszaboni Szerződést, egy 500 oldalas szellemi szüleményt egy szabványos bérleti szerződésnek megfelelő terjedelmű megállapodásra kell szűkíteni, amelyben rögzítik az EU legfontosabb kompetenciáit.
A legkisebb közös nevezőt kell meghatározni: ez olyan képlet, amely figyelembe veszi, hogy nem létezik európai nép, európai nyelv, európai narratíva, európai nyilvánosság és európai identitás. Európa az eszmék szupermarketje, népek, nyelvek, narratívák, nyilvánosságok és identitások keveréke. Ez így volt, így van, és így is fog maradni, teljesen mindegy, hogy az üzletvezető neve Juncker, Schulz vagy Mister Proper.
De ez most tényleg konstruktív volt. Vagy nem?
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Von der Leyen ismétel, vagy?
Az Economist úgy ítéli meg, hogy von der Leyen nagy esélyes ugyan, mégsem lesz könnyű elérnie, >
A Fico-kormány átneveli a közmédiát
A populista-nacionalista szlovák kormány neki kezes intézményre akarja lecserélni a közmédiát. Már elfogadta az erre vonatkozó >
Nehogy tragikus hős legyen
Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >
Politikai válság Horvátországban
Paul Lendvai azt írja a horvát választás után, hogy a zágrábi politikában jelenleg minden elképzelhető. Válság >
Veszélyes lehet-e ez az ember Orbán számára?
Nemigen fordul elő, hogy valaki veszélyessé válik Orbán Viktor számára, de most valami megmozdult az országban, >
A szélsőjobb át akarja venni Európát és Meloni mutatja hozzá az utat
Ezt írja Rómából a New York Timesban David Broder, aki nemrégiben könyvet jelentetett meg a mai >
Orbán illúziói a nagyságról
Orbán hiú reményei összeomlottak. A miniszterelnök azt remélte, hogy egy nacionalista, bevándorlás-ellenes, Putyin-párti ellenforradalmat vezethet Európa >
Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia
A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >
A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről
Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >
Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?
Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >
A világ a háború szélén áll
Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >
A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar
Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >