Ma Andrea, Ilma, Apolló, Aladár névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Napi ajánló
Európa szupermarket
„Felfüggeszthetné Magyarország uniós tagságát mindaddig, amíg helyre nem állítják az igazságszolgáltatás és a sajtó szabadságát.“ Die Welt/Galamus:
A Die Welt című konzervatív német lap Európa szupermarket címmel közölte Henryk M. Broder cikkét.
Miután az elmúlt hetekben és hónapokban az Európai Unió elméletével és gyakorlatával foglalkoztam, és szert tettem az „Európa-bíráló” hírnevére,. a Welt szerkesztősége most azt akarja tudni, hogyan képzelem el az „én Európámat”. A morgolódás és annak elemezése helyett, hogyan nem megy, mondjam meg, hogyan szeretném, minek kellene történnie, hogy az én „destruktív bírálatom” (Elmar Brok) átadja a helyét egy konstruktívabb magatartásnak. A régi kérdés ez, amely tanácstalanná tette már Erich Kästnert is: „És hol marad a pozitívum?” Olyan ez, mintha az ember egy asszonytól, akivel 30 éve él házasságban, azt szeretné megtudni, milyennek képzeli az ideális férjet. Azt fogja mondani: ne dohányozzon, ne igyon, ne horkoljon és ne akarjon folyton a fociról beszélni. Mint az uszkárja, amellyel több időt tölt, mint a férjével. Mégsem jutna soha az eszébe, hogy az uszkár javára elváljon. Ami engem illet, én honfitársammal, Karl Krausszal azt mondom: „Nem tudok tojást tojni, de tudom, hogy mikor büdös egy tojás.” Nem a kritikus feladata, hogy jobban csinálja azt, amit bírál. Alig akad irodalomkritikus, aki valaha is írt volna regényt. Egyetlen fociriporter sem szeretne a kapuban állni, és a színikritikusok sem akarnak darabot rendezni. A bírálat mindig ex negativo történik.
Mindazonáltal tudom, hogy milyen Európát képzelek el. A polgárok, és nem a bürokraták Európáját. Ne felülről lefelé rendelkezzen, hanem alulról felfelé nőjön. De állj, ez megint egy ex negativo megfontolás lenne. Broder, fogalmazza meg pozitívan! Jó, megpróbálom. Úgy képzelem el Európát, mint Svájcot, csak nagyobban. Svájcban a döntés hatalma a hétköznapi élet legtöbb dolgáról – a nevelés, az állampolgárság megadása és a szociális juttatások – a települések és kantonok kezében van. A berni szövetségi tanács a svájci frank stabilitásával foglalkozik, azonos jogokat garantál minden polgárnak, és védi Svájc szuverenitását minden rendelkezésre álló eszközzel. Ez a tanács hét miniszterből áll, akiket a szövetségi gyűlés, a svájci parlament két kamarája választ. Nincs miniszterelnök, és nincs államfő. Vannak viszont népszavazások. Tisztában vagyok vele, hogy a svájci modellt nem lehet kiterjeszteni egész Európára, ahogyan a Hegyi beszéd sem lehet irányadó a közszolgálat bértárgyalásaihoz. A svájciak eredendően republikánusok. Egyfelől jó citoyenek, akik tiszteletben tartják a többségi döntéseket, másfelől titkos anarchisták, akik mindannyian olvasták Henry David Thoreau A polgári engedetlenség iránti kötelességről című pamfletjét. Svájc arra is példa, hogy a nagyság relatív fogalom, és önmagában nem erény. A bővítés és elmélyítés hosszú távon raison d’être, a lét célja lesz. Amennyiben azonban a nagyság valóban a túlélés feltétele és garanciája lenne, akkor erdeinkben még ma is dinoszauruszok élnének, és a mezei pockok kihaltak volna. De nem véletlen, hogy a dinók rég eltűntek, és a pockok még mindig itt vannak.
Az állami szuverenitás elve számomra nem tartozik azok közé a javak közé, amelyekért feláldoznám az életemet. Az is mindegy nekem, hogy a képviselők a „népet” vagy a „lakosságot” képviselik. Az állam garantálja a jogaimat, gondoskodik a biztonságomról, és elviszi a szemetemet. Ezért nem tartozom neki köszönettel, csupán a jövedelmem egy részével. Jónak és helyesnek tartom a gondolatot, hogy nemzeti feladatokat egy nemzetek feletti intézménynek vagy szervezetnek adjuk át. Nem lehet nemzeti szinten sikeresen harcolni a kábítószer-kereskedelem, a bűnözés és a katasztrófák ellen. Az ellen sincs elvi kifogásom, hogy az EU-nak több politikai hatáskört adjunk. Ahogyan Németországban a szövetségi jog felülírja a tartományi jogot (Alkotmány, 31. cikkely), ugyanúgy az EU-nak közbe kellene lépnie, ha egy állam alulmúlja a minimális demokratikus normákat, ahogyan Magyarországon Orbán Viktor kormánya teszi. Az EU természetesen nem katonákat vezényelne ki a magyarországi demokrácia megmentésére. De felfüggeszthetné Magyarország uniós tagságát mindaddig, amíg helyre nem állítják az igazságszolgáltatás és a sajtó szabadságát. De az EU ezt nem teszi meg. Inkább milliárdokat utal át a Palesztin Felszabadítási Szervezetnek, anélkül, hogy ellenőrizné, mire fordítják a pénzt, és azzal foglalkozik, hogy „elősegítse a felelősségteljes államvezetés központi területeit a Kongói Demokratikus Köztársaságban”, ahol az erőszak és a korrupció alkotja a politika fő elemeit.
A nemzeti szuverenitások leépítése azonban természetesen éppen annyira nem lehet öncél, mint az államok illetékességi köreihez való ragaszkodás. Ha a sok állam helyére egy szuperállam lép, akkor monopolistával van dolgunk, aki nagyobb hatalommal rendelkezik, mint amilyet bármilyen parlament az ellenőrzése alatt tudna tartani. Egy közös európai kül- és biztonságpolitika bizonyosan ésszerű lenne, ha az egyes államok készen állnának rá. De nem állnak készen, csak úgy tesznek. Miközben a német gazdasági miniszter szigorúbban szeretné ellenőrizni a kézifegyverek kivitelét, Franciaország arra készül, hogy két helikopterhordozó hajót szállít Oroszországnak. Úgyis vége van a képmutató egyetértésnek, mihelyt pénzről van szó. Minden uniós tagállam saját maga tárgyal orosz konszernekkel a gáz- és olajszállítások árairól. Pedig létezik egy uniós külügyi szolgálat, a világban 140 képviselettel, ahol 3600 ember dolgozik. Mindeddig azonban egyetlen uniós tagállam egyetlen nagykövetségét sem zárták be az EU-misszió javára.
Azt veszem észre, hogy újra belecsúszom a negatívba. Attól tartok, hogy ez a dolog természetéből adódik. Ha a kocsimat elviszem javíttatni, nem mondom el a szerelőnek, hogy milyen jól szól benne a sztereóberendezés, hanem azt mondom, hogy forrassza meg a kipufogót és húzza meg a kuplungot. Az unió esetében még sokkal több minden szolgálna javításra. Az EU-nak radikális fogyókúrán kell átesnie, ha fenn akar maradni. Nem elégséges egy nyugdíjas brit minisztert kinevezni a bürokrácia leépítésével foglalkozó tiszteletbeli megbízottnak, miközben 28 biztos és sok ezer hivatalnok tapos kölcsönösen egymás lábán. A Lisszaboni Szerződést, egy 500 oldalas szellemi szüleményt egy szabványos bérleti szerződésnek megfelelő terjedelmű megállapodásra kell szűkíteni, amelyben rögzítik az EU legfontosabb kompetenciáit.
A legkisebb közös nevezőt kell meghatározni: ez olyan képlet, amely figyelembe veszi, hogy nem létezik európai nép, európai nyelv, európai narratíva, európai nyilvánosság és európai identitás. Európa az eszmék szupermarketje, népek, nyelvek, narratívák, nyilvánosságok és identitások keveréke. Ez így volt, így van, és így is fog maradni, teljesen mindegy, hogy az üzletvezető neve Juncker, Schulz vagy Mister Proper.
De ez most tényleg konstruktív volt. Vagy nem?
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Tiltakozó hullám söpör végig Közép- és Kelet-Európán
Magyarországról és Szlovákiáról indul, áthalad Szerbián és más nyugat-balkáni államokon és elér egész Törökországig, illetve Grúziáig. >
A liberális nemzetközi rend után
Az Európai Külkapcsolati Tanács elnöke úgy látja, hogy vége a liberális nemzetközi rendnek, de a földrésznek >
A magyaroknak kell megszabadulniuk Orbántól, ha úgy látják jónak, ebbe nem szabad kívülről beavatkozni
Stephan Löwenstein, a Frankfurter Allgemeine Zeitung közép-európai tudósítója gondolja így és megállapítja, hogy a kormányfő folyton >
Európa jelenleg a szabadság szigete
Bármennyire is fura ez, de, ha alaposabban szemügyre vesszük a gondjait, akkor azok nem is annyira >
A szerb elnök mesterséges „népi mozgalommal” igyekszik elfojtani a diákok tiltakozását
Ehhez ösztönzést kap Dodiktól, illetve Orbántól. Utóbbi az EU-ra és a világ liberálisaira utalva azt üzente >
Trump súlyosan megsebesült, ez azonban még jól jöhet Európának és Nagy-Britanniának
Így véli Will Hutton, a Guardian vasárnapi számának volt főszerkesztője. Kiemeli: itt az idő kialakítani az >
A meggyőzhetetlenek
Máris minden tele van azzal a kormányzati reklámmal, amely a párt egyik brüsszeli képviselőjének két kiforgatható >
Te, jó ég, hol élek?
Ezt írja Fareed Zakaria a Washington Postban, aki szerint Trump ugyan befagyasztotta az új vámterhek jó >
Még messze nincs vége a Trump-féle kereskedelmi zűrzavarnak
Az elnök csupán időt kért, ám változatlanul valós a világgazdaságra leselkedő veszély. Ezzel együtt nem szabad >
Túl kockázatos az EU-békefenntartók számára, hogy letartóztassák a boszniai szerbek vezérét
Dodik ugyanis nem hajlandó bevonulni a börtönbe. Hiába kért segítséget a szarajevói kormány Brüsszeltől, túlságosan is >
Sajtószabadság ügyben az uniónak először a sorain belül kell rendet teremtenie
Nem kizárt, hogy a Brüsszel szerződésszegési eljárást kezdeményez, éppen Orbánt és Ficót használva fel elrettentő példaként. >
Senki sem nyer a vámháborúval, de Kína távolabbra tekint
A Guardian vezércikke ítéli így meg. Nagy viharra számít, ám úgy véli, hogy a viszályban az >