Ma Emőke, Botond, Ottó, Kartal névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Hit
Öreg Dezső
Az árvíz és a rendkívüli helyzet kihirdetése nem okozott kárt a hatalmi struktúrákban. Sőt. Ha fenntartás nélkül elfogadjuk a Faktor Plus közvélemény-kutató ügynökség adatait, akkor tudomásul vesszük, hogy a szerbiai választótestület fele a Szerb Haladó Pártra voksolna, a párt elnökét pedig 69 százaléka támogatná. A március derekán tartott parlamenti választáson ez a párt valamivel több mint 48 százalékos eredménnyel kényszerítette maga mögé a többi politikai erőlködőt. Mondjuk a 13 és fél százalékot szerzett szocialistákat, akiket most majdnem ugyanannyian támogatnak. A minapi kutatások 12 egész 8 tized százalékról szólnak. Nem egész 1 százalékos népszerűség csökkenés bő 2 hónap alatt. A Demokrata Párt 6 egész 2 tized százalékot jegyezhet, a márciusban elért 6 egész 3 század után. Hibahatáron belüli érték. Mint ahogy ebben az intervallumban mozog az Új Demokrata Párt is. Amelyre most a megkérdezettek 5 egész 8 tized százaléka voksolna a korábbi 5 egész 7 tized helyett. Mindez arra utal, hogy a választótestület értékelése szinte nem módosult. Nem módosult a tekintetben sem, hogy mennyien szavaznának más pártokra. Ami márciusban és most is azt jelentette, illetve jelentené, hogy a szavazók majd egyharmada eldobná voksát. Még akkor is, ha tudja, hogy azt a legerősebbnek ajándékozná. Erre azonban egyelőre szerencsére nem nyílik alkalma. Ez a „szerencsére” nem a pártok iránt érzett szimpátia vagy ellenszenv következménye, hanem a választások időszaka és a munka ideje közötti választás az utóbbi javára. Mert normális demokráciákban a megméretés szabályait elfogadó és az azon résztvevő pártok az eredmény közzététele után az ígéretek teljesítésén fáradoznak. Összhangban politikai erejükkel és szellemi meg fizikai rátermettségükkel. Meg persze annak felmérésével, hogy mit hozhat számukra az új, a legjobb esetben 4 év múlva esedékes választás.
Szerbiában ritkán várják meg a ciklus lejártát. Legutóbb a hatalmat gyakorló koalíció szánta rá magát az idő előtti választásra, miután tagjai többször is kifejtették, hogy milyen sikeresen, jól és bölcsen vezették az országot. Biztos így van, ezt tanúsítja a választási eredmény. Amely arányainak előnyét legutóbb Milošević élvezhette uralkodásának delén. A majd 70 százalékos támogatottságot még ő is megirigyelhette volna olykor. Akkor szerencsére nem kellett szembenézni évezredenként egyszer előforduló természeti katasztrófákkal. Mint ahogy a mögöttünk levő árvizet minősítik. Gondolom azonban, hogy a kilencvenes évek elveszített háborúi is hozzájárultak ahhoz, hogy kevesebb figyelmet meg pénzt fordítsanak a gátak karbantartására, a vízvédelmi rendszer fenntartására és fejlesztésére. Ennek is köze lehet a bibliai özönvízhez, ahogy a miniszterelnök nevezte a két héttel ezelőtti áradást. Amelyből meglehetősen jó kondícióban emelkedett ki. Mert a már említett közvélemény-kutató ügynökség adatai szerint a polgárok 69 százaléka szerint felelősen viselkedett az árvíz idején és azt követően. A megkérdezettek 59 százaléka határozottnak minősítette a kormányfőt, fele pedig államférfinak. Két százalékkal kevesebb azoknak a száma, akik a hozzáértést is látták, tapasztalták a miniszterelnök cselekedeteiben. Csupán 21 százalék gondolja azt, hogy nem volt eléggé szakavatott, 15 százalék felelőtlennek is tartja, de vigaszul szolgálhat neki az az adat, amely arról tanúskodik, hogy az őszinteség hiányát a megkérdezettek csupán 11 százaléka feltételezi. Magyarra fordítva, a szerbiai polgárok majd 90 százaléka őszintének tartja a kormányfőt. Árvizek okozta gondok rendezésében. Ezt azért - politikus berkekben - megirigyelhetik. Akárcsak azt az adatot, hogy az itteni populáció 58 százaléka teljes egészében hisz a hivatalosan közzétett adatokban. Legalábbis amikor az áradásokról szóló okokról és következményekről van szó. A nemrégi árvízről nyilvánosságra hozott adatokról, természetesen.
Nos, ezek után nem marad más hátra, minthogy megállapítsuk, Szerbia jelenlegi vezetősége nem csak népszerű, hanem hisznek is neki. Az nem érdekes, hogy ennek a bizalomnak hányad része köszönhető a jól vezetett propagandának, a sajtó telepatikusan távirányított ellenőrzésének, a lakosság azon óhajának, hogy igenis hinni akar egy jobb, ígéretesebb jövőben, amelyet kilátásba is helyeztek az illetékesek. A mostani hatalom továbbra is a népszerűségszerzés emelkedőjén halad. A csúcs felé. Majd meglátjuk, mi következik elérése után.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Magyarország sorsa, jövője: moralisták kontra realisták
Nálunk nem volt „hosszú kések éjszakája”, a régi ellenzék, bár valóban a rezsim sokféle szemétkedése közepette, >
Vučićnak le kell mondania
A Süddeutsche Zeitung belgrádi tudósítója egyértelműnek tartja, hogy le kellene mondania a szerb elnöknek, miután kiderült: >
Putyin csapdát állított Trumpnak
Az Economist vezércikke szerint Putyin csapdát állított Trumpnak és arról próbálja meggyőzni, hogy Ukrajna csupán mellékes >
Magyarország rohamléptekkel halad Oroszország felé
A bírálók szerint a Pride betiltása a fasizmust idézi, egyben újabb lépés Putyin modellje felé. Ám >
A magyar bírók harcolnak az igazságszolgáltatás függetlenségéért
„A jogállamiság Magyarországon az igazságszolgáltatás vonatkozásában már nem létezik, mert megszüntették a szervezeti függetlenségét, de még >
Németországban létrejön a radikális közép
Az adósságfék kiiktatásával esély nyílik a fősodor politikájának megújítására. Ezt fejti a Guardian szerkesztőségi állásfoglalása, kiemelve, >
A félelem szerb királya meztelen
Hatalmas nyomás alá került Vučić birodalma, ezzel párhuzamosan terjed a remény és a bizakodás a Balkánon, >
Orbán betiltotta a Pride-ot, miközben növekszik kihívója népszerűsége
A szervezők viszont arra figyelmeztetnek, hogy Orbán illiberális rezsimje csúszós talajra kerülhet – erre hívta fel >
Egy szót sem kell elhinni abból, amit a Trump-Putyin beszélgetésről mondanak
Thomas Friedman egy szót sem hisz el abból, amit Trump és Putyin a tegnapi, két és >
Neue Zürcher Zeitung: A szerb diákoknak újjá kell szerveznie magukat
Békés tiltakozásukkal a szerb diákok egy egész országot mozgósítottak, ám most már újjá kell szervezniük magukat, >
Süddeutsche Zeitung: Vučić nem érdemli meg, hogy a Nyugat tovább támogassa
A belgrádi tömegtüntetések igazi állami válság tünetei, a kormány kudarcot vallott, Vučić nem érdemli meg, hogy >
Vége a mézesheteknek Trump számára
Az elnök minden téves lépése zűrzavart és feszültséget eredményez – hangsúlyozza a Guardian szemleírója, Simon Tisdall. >