Ma Vencel, Salamon névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Hit
Öreg Dezső
Az árvíz és a rendkívüli helyzet kihirdetése nem okozott kárt a hatalmi struktúrákban. Sőt. Ha fenntartás nélkül elfogadjuk a Faktor Plus közvélemény-kutató ügynökség adatait, akkor tudomásul vesszük, hogy a szerbiai választótestület fele a Szerb Haladó Pártra voksolna, a párt elnökét pedig 69 százaléka támogatná. A március derekán tartott parlamenti választáson ez a párt valamivel több mint 48 százalékos eredménnyel kényszerítette maga mögé a többi politikai erőlködőt. Mondjuk a 13 és fél százalékot szerzett szocialistákat, akiket most majdnem ugyanannyian támogatnak. A minapi kutatások 12 egész 8 tized százalékról szólnak. Nem egész 1 százalékos népszerűség csökkenés bő 2 hónap alatt. A Demokrata Párt 6 egész 2 tized százalékot jegyezhet, a márciusban elért 6 egész 3 század után. Hibahatáron belüli érték. Mint ahogy ebben az intervallumban mozog az Új Demokrata Párt is. Amelyre most a megkérdezettek 5 egész 8 tized százaléka voksolna a korábbi 5 egész 7 tized helyett. Mindez arra utal, hogy a választótestület értékelése szinte nem módosult. Nem módosult a tekintetben sem, hogy mennyien szavaznának más pártokra. Ami márciusban és most is azt jelentette, illetve jelentené, hogy a szavazók majd egyharmada eldobná voksát. Még akkor is, ha tudja, hogy azt a legerősebbnek ajándékozná. Erre azonban egyelőre szerencsére nem nyílik alkalma. Ez a „szerencsére” nem a pártok iránt érzett szimpátia vagy ellenszenv következménye, hanem a választások időszaka és a munka ideje közötti választás az utóbbi javára. Mert normális demokráciákban a megméretés szabályait elfogadó és az azon résztvevő pártok az eredmény közzététele után az ígéretek teljesítésén fáradoznak. Összhangban politikai erejükkel és szellemi meg fizikai rátermettségükkel. Meg persze annak felmérésével, hogy mit hozhat számukra az új, a legjobb esetben 4 év múlva esedékes választás.
Szerbiában ritkán várják meg a ciklus lejártát. Legutóbb a hatalmat gyakorló koalíció szánta rá magát az idő előtti választásra, miután tagjai többször is kifejtették, hogy milyen sikeresen, jól és bölcsen vezették az országot. Biztos így van, ezt tanúsítja a választási eredmény. Amely arányainak előnyét legutóbb Milošević élvezhette uralkodásának delén. A majd 70 százalékos támogatottságot még ő is megirigyelhette volna olykor. Akkor szerencsére nem kellett szembenézni évezredenként egyszer előforduló természeti katasztrófákkal. Mint ahogy a mögöttünk levő árvizet minősítik. Gondolom azonban, hogy a kilencvenes évek elveszített háborúi is hozzájárultak ahhoz, hogy kevesebb figyelmet meg pénzt fordítsanak a gátak karbantartására, a vízvédelmi rendszer fenntartására és fejlesztésére. Ennek is köze lehet a bibliai özönvízhez, ahogy a miniszterelnök nevezte a két héttel ezelőtti áradást. Amelyből meglehetősen jó kondícióban emelkedett ki. Mert a már említett közvélemény-kutató ügynökség adatai szerint a polgárok 69 százaléka szerint felelősen viselkedett az árvíz idején és azt követően. A megkérdezettek 59 százaléka határozottnak minősítette a kormányfőt, fele pedig államférfinak. Két százalékkal kevesebb azoknak a száma, akik a hozzáértést is látták, tapasztalták a miniszterelnök cselekedeteiben. Csupán 21 százalék gondolja azt, hogy nem volt eléggé szakavatott, 15 százalék felelőtlennek is tartja, de vigaszul szolgálhat neki az az adat, amely arról tanúskodik, hogy az őszinteség hiányát a megkérdezettek csupán 11 százaléka feltételezi. Magyarra fordítva, a szerbiai polgárok majd 90 százaléka őszintének tartja a kormányfőt. Árvizek okozta gondok rendezésében. Ezt azért - politikus berkekben - megirigyelhetik. Akárcsak azt az adatot, hogy az itteni populáció 58 százaléka teljes egészében hisz a hivatalosan közzétett adatokban. Legalábbis amikor az áradásokról szóló okokról és következményekről van szó. A nemrégi árvízről nyilvánosságra hozott adatokról, természetesen.
Nos, ezek után nem marad más hátra, minthogy megállapítsuk, Szerbia jelenlegi vezetősége nem csak népszerű, hanem hisznek is neki. Az nem érdekes, hogy ennek a bizalomnak hányad része köszönhető a jól vezetett propagandának, a sajtó telepatikusan távirányított ellenőrzésének, a lakosság azon óhajának, hogy igenis hinni akar egy jobb, ígéretesebb jövőben, amelyet kilátásba is helyeztek az illetékesek. A mostani hatalom továbbra is a népszerűségszerzés emelkedőjén halad. A csúcs felé. Majd meglátjuk, mi következik elérése után.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Szlovákia a választás után átcsúszhat Orbán táborába
A Nyugat számára nagy a tét, mindenesetre a szlovák politikában áttekinthetetlenek az erőviszonyok és igen nagyok >
Csak kétféle megoldása lehetséges: vagy Oroszország győz, vagy Ukrajna
Ha Oroszország győz, az bizonyosan nem jelenti Putyin katonai kalandjainak a végét, és a következő állomás >
Európa jobbra tolódása nincs kőbe vésve, a baloldalnak semmi oka az elkeseredésre
A munkásosztály soha nem vált le a baloldalról. A szegényebb körzetek mindig is a progresszív pártokra >
Európa „mini-Trumpjai” túlélték a bukását és most a visszatérésében reménykednek
Paul Taylor szerint a populisták, Orbántól kezdve Ficóig, jelenleg Washingtonra vetik vigyázó szemüket, mert a bukott >
Koszovó és Szerbia azt csinál, amit akar: Az EU-nak tekintélyproblémája van a Balkánon – és ez veszélyes
A jelek szerint a két szembeálló oldal egyáltalán nem szorgalmazza a kapcsolatok rendezését. Sőt a vasárnapi >
A fellazítás politikája
Nemcsak Magyarországon, hanem a határon túl élő kisebbségi közösségekben is elsorvasztották a magyar nyelvű független médiát >
Így működik a Meloni-rendszer
Az olasz kormányfő olyan, mintha burok venné körül: amióta egy évvel ezelőtt megszerezte a hatalmat, egymás >
Nyugat türelme hamarabb elfogy, mint ahogy véget ér a háború
A Stanford Egyetem neves történésze Niall Ferguson azt látja, hogy kezd meginogni az amerikai támogatás. Az >
Harc a demokráciáért Kelet-Európában: Szerbia szinte már teljesen elveszett a Nyugat számára
Az egyik legjobb osztrák sajtóelemző kiábrándítónak nevezik, hogy Kelet-Európában folyik a harc a demokráciáért, de egy >
Ukrajnának és az USA-nak is új stratégiát kell kidolgoznia
A Washington Post biztonságpolitikai szakírója úgy látja, hogy Ukrajnának és az USA-nak is új stratégiát kell >
A Putyin-barátság fontosabb, mint a kiállás a magyar kisebbségek mellett
Nagy az eshetősége, hogy a 400 ezres szlovákiai magyarságnak ezúttal sem lesz önálló képviselete a pozsonyi >
Nemzetes úr
Ami a félelmet illeti: a magyar közösségek fogyását nem lehetett megállítani. Feltéve, hogy egyáltalán akarták. Az >