2019. július 17. Szerda
Ma Endre, Elek, András névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Sértődött hazafiság

Balla Kálmán (Pozsony)
Balla Kálmán (Pozsony)
Sértődött hazafiság

Igen nagy bőségben vannak a nemze­ti és kisebbségi hazafias megnyilvánulá­sok a szlovákiai magyar társadalomban és közéletben 1989 novembere óta. Nem csoda, hiszen több mint fél évszá­zadot vártunk a sajtó- és szólásszabad­ságra.

Nemcsak bírálni és védekezni, de a puszta tényeket elmondani sem volt módunk vagy ötven évig. Fájdalmas igazság ez, de fájdalmasabb – mai szem­mel – e torz öt évtized sok súlyos követ­kezménye. Talán a legveszélyesebb ezek közül, hogy nem alakultak ki kisebbsé­günk körében a nemzeti öntudat és a társadalmi magatartás korszerű, a XX. század végének Európájához illeszkedő változatai.

A sajtónkban és közéletünkben magyarkodók egy része bizonyára konjunktúrát szimatol vagy önmaga tisztára mo­sását végzi. Ám, ha velük nem kívánunk törődni, akkor is feltűnő marad az a sértődöttség, az a „magyar sérelmi” szemlélet, amely bizonyos motívumok gyakori ismételgetése miatt sebnyalogatásként hat. A kínos egyoldalúság, ame­lyet jó néhány publicistánk és közéleti tisztviselőnk tanúsít, amikor mindenről csak ugyanaz jut az eszébe, azért lehan­goló számomra, mert hasonló sérelmi alapállást a szélsőséges – és tegyük hoz­zá: színvonaltalan – szlovák sajtótermé­kekben szoktam tapasztalni. S nemcsak a tünetek, de azt hiszem, az okok is rokoníthatók. A nemzetvédő értelmiség mindkét oldalon pótolni – vagy inkább kompenzálni – igyekszik azt a befolyást, amelytől a tiltás évtizedei megfosztották. A régi és újabb nemzeti sérelmek köl­csönös felhánytorgatása mögött azon­ban egyfajta hamis igazságosztói törek­vést észlelek, amely tőkét, pontosabban: előjogokat és kiváltságokat akar ková­csolni a múltból. Partizán- és pártérde­mek helyett nemzeti vagy kisebbségi sé­relmekből. A szülők vagy nagyszülők „155-ösre” jogosító igazolása helyett – a szülők vagy nagyszülők üldöztetéséből.

A nemzeti és politikai türelmetlenség szinte mindenkinek sérelmeket okozott ebben az országban. De a mai kisebbsé­gi és nemzeti sérelmi politika és publi­cisztika hangadói ismét és napról napra türelmetlenséget szítanak. Számukra eh­hez bőven elegendő, hogy a kormány, a parlament – egyszóval a „hatalom” – nem teljesíti azonnal minden igényüket maradéktalanul. Az efféle demagógia mindig veszélyes, hiszen hamis, de ez különösen káros, mert a félretájékozta­tott lakosságot a múlt zsákutcájába ve­zetheti – épp az indulatok, a türelmetlen­ség szításával. Mert zsákutca volna, ha elhinnénk, amit el akarnak hitetni velünk: hogy továbbra is „fölülről”, az államtól, a vezetőktől kell várnunk polgári és egyéb jogaink és lehetőségeink vagy éppen megélhetésünk biztosítását, gondjaink orvoslását.

Ha így volna, bizony semmi sem vál­tozott volna. A sérelmi demagógiák hir­detői azt kívánják sugallni, hogy a de­mokrácia s a jogállam alaptörvényei és játékszabályai fölöslegesek, továbbra is a „központ” felelős mindenért, továbbra is maffiák uralkodnak. Tény az, hogy a korrupció változatos formáira épülő ér­dekszövetségek, maffiák befolyása – nem annyira az újaké, mint inkább a régieké – sok helyen jelentős. De egé­szen más lapra tartozik az az igyekezet, amely az embereket a bukott rezsim alatti közérzetükben és magatartásukban akarja megszilárdítani: abban a mindent fölülről váró „kiskorúságban”, amely oly jellemző az antidemokratikus rendszerek közéletére.

A sérelmi szemlélet elfogadásából egyenesen következik a tétlenkedés, a befelé fordulás, a kapcsolatkeresők kiátkozása, a csoda- és messiásvárás, az üres frázispufogtatás és az általános de­fenzív és passzív magatartás. Mindezek a tünetek persze rég ismeretesek az elnyo­mó rendszerek kisebbségi társadalmai­ból: „gettómentalitás” név alatt szokás őket összefoglalóan említeni.

Való igaz, hogy az évtizedek óta nél­külözött alapvető szabadságjogokat – a szólás, a sajtó, a könyvkiadás, az utazás, a gyülekezés, a szervezkedés, a vállalko­zás, az oktatás, a vallásgyakorlás szabad­ságát – a szlovákiai magyarság tömegei nem fogadták kitörő lelkesedéssel, in­kább tanácstalanul, bizonytalanul és bi­zalmatlanul. Nem is igen tudnak mit kezdeni velük... A beidegződött félelme­ken s a bukott rendszer élősdijeinek nem szűnő ellenpropagandáján kívül bizonyá­ra nagy része van ebben a hosszú ideig tartó elszigeteltségnek, a tájékozatlanságnak és szociális sajátosságainknak. (Nem a szegénységre gondolok, mert attól távol állunk!) Úgy vélem azonban, ma már a sérelmi gondolkodás kliséit ismételgető sajtótermékeink, szervezete­ink és személyiségeink is felelősek a szlovákiai magyarság kelleténél további tartó elszigeteltségéért, befelé fordulásá­ért, az örökös múltidézésért. A kisebbsé­gi magyar hazafiságnak ez a változata nem csupán hamis, rég elavult és béní­tó, hanem végtelenül káros, mert a döntő pillanatban, századunk utolsó évti­zedében vakvágányra juttathatja kisebb­ségünket az új Európa hatalmas, nyüzsgő pályaudvarán.

Különösen lehangoló, hogy a félhiva­talos magyarországi tömegtájékoztató fórumok – régebben szerzett itteni nép­szerűségük tudatában – sok tekintetben hasonló szerepre vállalkoznak. Ugyan­azok a magyar kormányhoz közel álló sajtókörök, amelyek – odaát – kárhoztat­ják a pesszimizmust és a letargiát s annak leküzdésére új napilapot alapíta­nak, nos, ugyanazok a sajtókörök fárad­hatatlanul sulykolják belénk a szlovákiai magyarság kudarcainak, sikertelenségei­nek, nyomorúságának és árvaságának litániáját. Ám mint minden paradoxon, ez is csak látszólagos... Elhagyott és kiszolgáltatott nemzet – mondta a szlo­vákságról Markul úr, az általunk kevéssé kedvelt Matica-elnök. De ha magyarként mondja ezt magyar kisebbségünkről a Magyar Televízióban, akkor hiteles em­berként prezentáltatott volna...

Csak egyet nem szabad soha: meg­sértődni – írta Márai Sándor, élettapasz­talatait leszűrvén. És mennyivel inkább igaz ez történelmi távlatokban, népek és nemzetek viszonylatában! A sérelmek és sértődöttség elevenen tartása nemcsak a szomszédos népek viszonyát mérgezi meg, hanem elsősorban e népek saját lelkét.

Nem könnyű persze (és mindenképp külön írásba kívánkozik) megfelelni a kérdésre és kihívásra: milyen legyen a korszerű, európai, ezredfordulóhoz igazo­dó magatartás? Aligha találunk erre min­taképet a szlovákiai magyarság múltjá­ban keresgélve. De vajon csak abban keresgélhetünk? Szabad ország szabad polgárai a múltunkban nem lelhetők fel. Ez mégsem lehet ok a duzzogásra, a végzet emlegetésére, ami úgyis mindig a kibúvás, az önfelmentés biztos jele. Sza­bad polgárnak lenni azért megtanulha­tunk, bőven van hol és kitől. És legelső pontja e tanulmányoknak: udvariasan, de határozottan visszautasítani minden gyámkodást és vezérkedést, minden vá­daskodást és önigazolást, minden sirán­kozást és rémisztgetést, fenyegetést és parancsolgatást, hazug ellenségképet és nem kevésbé hazug önsajnáltatást.

Már aki komolyan gondolja!

1991. június 25.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A kísérlet

Ungváry „kísérletét” én ugyan az első perctől kissé maszatosnak éreztem, de a valódi okai nem érdekelnek, >

Tovább

Wass Albert: Harmonia caelestis

Aztán visszajött a hegyről az édesapám, fölvette a priccsnadrágját, elment Csonka-Magyarhonba és nem láttuk többet soha. >

Tovább

Az európai szélsőjobb B terve

A mindennapokban az obstrukció érvényesül majd, a keletiek bizonyították, hogy képesek vétózni, de ők is vesztettek: >

Tovább

A „kereszténydemokrata” csavar

Orbán mostanában nem illiberális, hanem keresztény demokráciaként jellemzi rendszerét. A fő üzenet továbbra is a migránsok >

Tovább

Gábor György: “összekeverik a… Gizikét a gőzekével, a teniszpályát a pénisz tájával”

A Pesti Srácok összes félművelt tollforgatója csatasorba állt egy újságírónak látszó kollégájuk mellett, aki ellenségnek nevezte >

Tovább

Az év végéig befejezni a jogállami eljárást Magyarország ellen

Párizs egyetért a Bizottsággal és az Európai Parlamenttel abban, hogy a jövőben a tagállamok csak akkor >

Tovább

A történelem kifehérítése

Nem állja meg a helyét az sem, hogy csakis a nyilasok üldözték a zsidókat. A halálvonatok >

Tovább

Néppárti rehabilitálás Orbán számára?

Mindkét részről enyhíteni igyekeznek az ellentéteket. Ám egy magyar forrás szerint továbbra is bizonytalan, maradhat-e a >

Tovább

Orbáni emlékezetpolitika: a magyar nemzet áldozat

Bejön, mert Trianon elfed minden kényelmetlen tényezőt az emlékezetkultúrában. Így eltakarja, hogy a magyarok egészen 1944-ig >

Tovább

Magyarország lerobban

A Fidesz lop, központosít és propagandát tol, de a szó valódi értelmében nem kormányoz. Erre a >

Tovább

Amerika valódi hangja

És ugyanez a szellem hatotta át a kongresszusi delegáció múlt heti tevékenységét is. Őszinte üzenetük azonban >

Tovább

Brüsszeli narancs

Az Orbánék által állítólag megfúrt Weber így most maradt annak az EPP-nek a frakcióvezetője, amibe A >

Tovább