Ma Brúnó, Renáta, Renátó névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Tisztelt Bódis Gábor!
Engedje meg, hogy röviden válaszoljak a Napló 28. számában közölt vezércikkének néhány mondatára. >
Pornó anziksz
Nem is sejted, Szilvia, mostanában mennyit ábrándozok a fenekedről. Pedig tizenegynaponta kimondottan ezért vonulok a guggolva >
Egy levél a szabadkai szökőkútról - a szökőkútért
A szabadkai főtéren lévő (zöld) Zsolnay-szökőkutat 1985-ben avatták fel. A polgárok szívükbe zárták, és örömet leltek >
Csetnikek és usztasák
MÁSKÉNT EZ NEM TÖRTÉNHETETT! Azok után sem, hogy Belgrádból, illetve Zágrábból a vasárnap esti maksimiri polgárháborút előre >
Tanmesék felnőtteknek
Csak kevés embernek adatik meg a látnoki képesség, engem viszont igenis ilyen kivételes hajlammal áldott meg >
Két kezünket összetéve…
Három dologról szeretnék említést tenni, talán nyomot is hagyni, június harmadik vasárnapjának éjszakáján készült rövid >
Szárnyát vagy combját?
Az előző részben az olaszos ízek voltak az étlapon, gasztronómiai naplóm folytatásában a kicsi kínai falatkák >
It's toasted
Rengeteg katonatörténetet hallottam már, a legtöbb vicces kis sztori, kerülve a komoly dolgok ecsetelését. Inkább anekdoták >
Tisztelt Ágoston András!
Sokáig töprengtem, válaszoljak-e egyáltalán levelére, amelynek felszólító hangneme – őszintén megvallva – egy magunk mögött vélt >
Isten éltesse, Tanár úr!
Az egyetemen még szerencsém volt dr. Szeli István előadásait hallgatni. Soha nem jött készületlenül, soha nem >
Pásztornak, Végelnek egy a hangja
A megújulás ambíciójáról, a megújulás és az összefogás esélyéről beszélt Pásztor István a Vajdasági Magyar Szövetség >
Lelkierő és türelem
Újvidéken szálltunk fel a Belgrád-Bécs nemzetközi gyorsra. Egy hatüléses fülke, a szemközti oldalon két munkásformájú ember >
Régész-napló
Szekeres László
Szeged-Budapest. Régóta betervezett út. Szakma, könyvtárak, szaklapok, barátok, ismerősök, vélemények, új információk, pletykák, meglepetések.
Június első két hete: Szinte teljesen feloldódok a szakmai kérdésekben, figyelmem a restanciák közül néhányra összpontosítom, megpróbálok válaszokat, esetleg megoldásokat találni. Hosszú idő után napokon keresztül nem jut el hozzám külvilági hír. Napilapokat szándékosan nem olvasok.
Második vasárnap: Ünnepnapokon a kutatóintézetek zárva vannak, rendezem feljegyzéseim. Ági lányommal népvándorlás kori ügyekről vitatkozok (régésznek készül, szigorlatok előtt áll, sokat repetálunk, csiszolgatjuk a témákat), közben barátomékhoz ebédre készülődünk. Itt-ott a felszínre törnek a tudat alatti problémák, azon tűnődök, hogy mi történik ezekben a pillanatokban otthon – ma van a VMDK körzeti szervezetének évi közgyűlése. Remélem minden zökkenőmentesen fut, az új elnök megválasztása is. Kértem az Elnökséget és a Tanácsot is, hogy az egésznek ne kerítsenek nagy feneket. Ismét felvetődik az a letisztázott dilemmám, hogy talán otthon kellene most lennem? Lehet, hogy akadnak majd olyanok, akik eljárásomban megfutamodást látnak. De nem ingok meg most sem egy pillanatra sem, mert teljesen tiszta lelkiismerettel és a szervezet, illetve a magam érdekeit is összevetve írtam meg a lemondásomat, és döntöttem el azt is, hogy a már korábban betervezett és több szempontból halaszthatatlan utamat nem mondom le. „Ügyeimet az elmúlt egy év folyamán, amióta a körzeti szervezet elnöke vagyok/voltam, senki előtt nem titkoltam és a közgyűlésen, amennyiben támadás ér (a levegőben érzem ennek a lehetőségét) nincs, nem lenne értelme vitával, replikákkal elmérgesíteni. Csak a szervezetünk látná kárát, én, amit tehettem, megtettem.” Igaza lenne Saint Just-nek: senki sem kormányozhat büntetlenül!?
A hazaérkezés öröme nagy volt négyéves unokám már az állomáson kijelentette, hogy most majd otthon „hülyéskedhetünk”. Nem sok időnek kellett eltelnie és máris a múlt vasárnapi közgyűlés visszhangjáról tájékoztattak. Szokatlan dolog, mert eddig otthon nem nagyon (szívesen) kísérték figyelemmel VMDK-s tevékenységem. A múlt hét folyamán rengeteget csörgött a telefon, többnyire engem kerestek. Előkerült a múlt heti Magyar Szó is, amelyben V. I. írta meg benyomásait az előző napi közgyűlésről. Első gondolatom mindjárt az volt, hogy bár sajnálom, hogy a szabadkai tagságot cserben kellett hagynom, szerencsére távol voltam az eseményektől. így a személyes vonatkozású ügyek – még ha káromra is –, de vakvágányra futottak. Ellenkező esetben, mivel nekem is vannak érveim, komolyabb zavart okozhattunk volna a tagság körében és mindazokban a latens tagokban, akik érzik, hogy egy évtizedeken át háttérbe és visszaszorított, kibontakozást igénylő kisebbségnek mekkora szüksége van egy jól működő érdekvédelmi szervezetre. Demokratikus szervezetre, mely célt csak tisztulások és affér-mentes változtatások útján lehet megvalósítani. Megért bennem az a tapasztalat, hogy ma a mindannyiunkra ránehezedő felelősségérzetnek sokkal nagyobb a súlya, mint annak az évtizedek során belénk nevelt félelemnek a nyomása, amit a később VMDK-nak elnevezett szervezet kezdeményező bizottságába léptemkor kellett leküzdenem.
Június 16.
Rengeteg dolgom van. Távollétem alatt egyes problémák, mint tárolóban a víz, összegyűltek és most zuhatagként szakadnak rám. Mi történik a VMDK-ban? – kérdezi a Magyar Szóban S. Z. Parlamenti képviselőink tárgyilagosan válaszolnak. Kasza József keményen fogalmaz, érzékeltetni akarja a fokozatosan előállt helyzetet és egyben figyelmeztetni a veszélyekre is. Csodálom, hogy Ágoston Andrásnak nincsen véleménye. Az az érzésem támad, hogy a közgyűlésen nem az én lemondásom volt az igazi ok a fennakadásra, hanem egy kissé ürügyként szolgáltam bizonyos vélemények kinyilatkoztatására. A személyemet ért alaptalan vádak csupán fokozni voltak hivatottak a mondanivaló hatását. (Elő kell keresnem Nietsche egy idevágó gondolatát, hogy pontosan tudjam idézni.) „Mások rosszindulatú beszéde rólunk gyakran nem is nekünk szól, hanem olyan bosszúság megnyilvánulása, amelynek egészen más okai vannak.”
Június 17.
Olyanok is megállítanak az utcán, akikkel évtizedeken keresztül csak üdvözöltük egymást. Többször is ismételnem kell, hogy nem haragszok senkire, a VMDK-ból sem léptem ki, csak egyszerűen nem óhajtottam tovább körzeti elnök lenni. A tényleg létező nézetkülönbségeket nem kell krízisnek kikiáltani.
Egy más nemzetiségű ismerősöm kérdés formájában tapintatosan arra céloz, hogy a magyarok tényleg nem tudnak sokáig egy véleményen lenni? Megkísérlem megmagyarázni, hogy minden nemzet történelme tele van ellentmondásokkal. Az „egység” fogalma relatív, a társadalom kisebb-nagyobb mozaikkockákból áll, és az ellenkező vélemények esetenként kiegészíthetik egymást, sőt az előrelépéshez szükségesek is lehetnek. Más az, hogy a magyarság, intellektuális nívójából kiindulva, néha irreális feladatok elé állítja önmagát. Túl gyorsan óhajt olyan megoldásokat kieszközölni, amelyekhez ez az intellektuális szint és a valós társadalmi fejlettség között a különbségek túl nagyok. Türelmesnek kellene lenni, a „nagy lépések” korszaka (láthattuk jól) nem feltétlenül a nagy fejlődések korszaka is.
G. G. szobor-ügyekkel foglalkozó tegnapi cikkéből kis kellemetlenségem, és elég nagy bosszúságom támadt. Felettesem a cikk téves információja alapján kérdőre vont azzal, hogy a VMDK-n keresztül én azt terjesztem, hogy én vagyok a múzeum igazgatója. Jellemző, hogyan lehet egy lapsusból nagyobb jelentőségű ügyet csinálni. Még akkor is, ha a téves információról valakinek téves az információja. A bosszúság oka az, hogy hallom, tényleg vannak a városban olyanok, akik képesek lennének szétszedetni a szökőkutat, és presztízskérdést csinálnak Jovan Nenad szobrából. Tisztelem mindenki érzelmeit és nézeteit, de azt vallom, hogy azért nem kellene romba dönteni azt, ami jól sikerült, és nem kell a volt kaszinó elé visszaállítani sem Nenádot, sem az előtte ott állott és szintén elpusztított turulszobrot.
Június 18.
Ma megbeszélésem volt a Tartományi Műemlékvédő Intézet munkatársával. Az új autóút a Palicsi és a Ludas-tó közötti térségben a tervek szerint két középkori templom romjait, és a köré telepített hasonló korú temetőt fogja átszelni. Itt az alkalom, hogy a sokat emlegetett és pénz híján addig fel nem tárt két objektumot kikutassuk. Lj. T. arról tájékoztat, hogy a határidők nagyon rövidek, gyorsan kell dolgozni. A munkálatok vezetését nem akarják ránk bízni. Nem tudom, mi lesz, ha a lelőhely megkívánja, hogy tovább dolgozzunk az előrelátottnál. A lelőhelyet nem szabad elkótyavetyélni. Márcsak azért sem, mert az említett intézet vezetője vádolta meg a szakmát nem is olyan régen, hogy manipulál a középkori lelőhelyekkel.
A Naplóban ma megjelentek a VMDK körüli bonyodalom részvevőinek nyilatkozatai. A dolog világos, nem szükséges kommentálni.
Június. 19.
Olyan hírt hallottam, hogy Horgoson valahol sírokat ástak ki. R. P. kollégámmal megijedtünk, hogy talán nem a Budzsákon ásatásra előkészített terepen ügyködik valaki. Kimegyünk és megkönnyebbülve látjuk, hogy a több éve előkészített területen nincsenek „műkedvelők”. Itt nincs baj, de most nem tudjuk, hogy valahol máshol nem tesznek-e valamilyen pótolhatatlan kárt. A szintén kutatásra váró 700-800 éves templom romjai is úgy vannak, ahogyan évekkel ezelőtt láttuk és a Vaskapu nevezetű földvárnál sem hordják többet a homokot. Csak azt kellett ezúttal szomorúan megállapítani, hogy az egykori holt Tiszából nem maradt semmi, lecsapolták. Valakik megszüntették azt az idillikus őstermészetet, amely a Budzsák alatti részre korábban jellemző volt. Még egy természeti jelenség, még egy madárrezervátum tűnt el környezetünkből és a térképekről. Miért tették? Nem tudni. Lehet, hogy nem volt érdemes tovább tartani a morotvát, hiszen a korábban gyakran idelátogató magas rangú elvtársak többé nem igénylik ezt a vadászterületet.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Egy illúzió múltja
Végel László nemzedéki művet írt. A szónak itt és nála van még ereje, értelme. Hallatlanul gazdag >
Miskolczi: Semmibe veszik a polgárok kegyeletteljes végbúcsú iránti igényét
„Az aláírók nem ellenségei a hatalomnak, csupán szeretnék megmenteni a temetkezés Szabadkán kialakított hagyományait.” Basity Gréta >
Reagálás A szakma becsülete című írásra
Klemm József: „Ami pedig a tükröt illeti: jómagam nem csak a tükörbe tudok tiszta lelkiismerettel nézni, >
A város hangulatának megörzése nem kérdés
„Ez az interjú a Magyar Szóban Varjú Márta főszerkesztő döntése alapján nem jelenhetett meg.” Tómó Margaréta (Magyar >
Vargabetű
„Mi több: lesz-e egyáltalán olyan párttárs, aki majd kiáll mellette?“ Szabó Angéla (Bozóki Antal blogja): >
Az eurómilliós botránylista
„Milyen elvárások, miféle gazdasági szempontok szerint alakult a kiválasztott cégek rangsorolása.“ Szabó Angéla (Veszprém Kukac): >
Építkezés- és párbeszédkísérlet – illetve ennek veszélye
A párt, annak vezetése és az MNT egyfajta „instant” értelmiségi bázisra szeretne szert tenni. Vataščin Péter (Családi >
Ne ítélkezzünk előre!
Ugyanakkor úgy látjuk, néhány érv szólhat az „igen” mellett is. Második Nyilvánosság: >
Nem rosszak, csak naívak
Természetesen aki elfogadta a meghívást annak sok sikert és eredményes munkát kívánok. Szőke Attila facebook bejegyzése: >
A "biodekor" listáról
„Az egyetem autonóm felsőoktatási intézmény, amely kizárja a pártok beavatkozását.“ Vajdaság Ma: >
Kár a bélyegért!
„Kik lesznek azok, akik még hisznek nekik?“ Bozóki Antal: >
Terrorhangulat a Szabadkai Zeneiskolában?
"A tanárok kilencven százaléka az igazgatónő leváltása mellett szavazna, ha titkos szavazást tartanánk." Tómó Margaréta (Magyar Szó): >