2019. december 6. péntek
Ma Miklós, Csinszka, Gyopár, Gyopárka névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Kézikönyv nőknek 1955-ből

1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >

Tovább

Boszorkányperek Németországban

A németországi boszorkányperek jogtörténeti jellemzői A rengeteg ártatlan emberi életet követelő boszorkányperek tipikusan az újkori Európa, méghozzá >

Tovább

Budapesti fotók a harmincas évekből

Frank Csontos gyűjtötte össze a megsárgult fényképeket. Érdemes összevetni, mi változott (vagy nem változott) az eltelt >

Tovább

Fejezetek a vajdasági zsidók történetéből (8.)

MINJÁN – (héber, a. m. szám) 13 éves­nél idősebb férfiakból álló tízfős csoport – ennyi jelenlevőre >

Tovább

Boszorkányper Magyarországon

A szegedi boszorkányper 1728/29 „De strigis vero quae non sunt, nulla questio fiat” [1] – olvassuk Kálmán >

Tovább

Kormányrendelet

Dr. Szórád gyűjtéséből származik a kormányrendelet, amelyiknek szöveghű leiratát itt tesszük közzé. A dörgedelmes dokumentum több mint fél >

Tovább

Székely Éva esete a kétféle szemű nyilassal

Székely Éva, a legendás úszóbajnok 85 éves. Életrajza szerint: „Az apukám Erdélyből jött, az anyukám >

Tovább

Budapest, 1936

A svéd közszolgálati tévé archívumában egy több mint hetvenéves, a magyar székesfővárost bemutató turisztikai filmet őriznek. >

Tovább

A porcelán unikornis

A porcelán unikornis az amerikai Keegan Wilcox rendezésében nyerte el a legjobb rövidfilm díjat. >

Tovább

Így kezdődött...

Kicsit megsárgult már... de olvasható még mindig. Nemrég lett nagykorú, tavaly töltötte be a tizennyolcadikat. >

Tovább

A magyarok hullottak, mint a legyek

Amint azt egy korábbi írásunkban már megígértük, az e-novine engedélyével teljes egészében közöljük Bojan Tončić >

Tovább

Az igazi Wass Albert

Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >

Tovább

Ha még egyszer azt üzeni...

Avagy naplótöredékek Bakerről, Markovićról, és a CNN riporteréről

Bódis Gábor
Bódis Gábor
Ha még egyszer azt üzeni...
James Baker és Slobodan Milošević (Dormán László fotója)

Alapos ellenőrzés után, bejutottunk a Fö­deráció Palotájába. A Mostar nevű teremben már vagy száz kolléga várta a „nagy pillana­tot”, azaz hogy a Marković-Baker tárgyalás után megjelenjen az amerikai külügyminisz­ter, és válaszoljon a kérdésekre.

Péntek, június 21.12 óra

Meglátom az itteni amerikai nagykövetség sajtóattaséját, akivel Napló-ügyben már ko­rábban megismerkedtem.

– Mik a benyomásai az amerikai küldött­ségnek? – teszem fel a naiv riporterre jel­lemző szokványos, de annál fölöslegesebb kérdést. És a legnagyobb meglepetésemre válaszol.

– Nehéz ezeknek a hazaiaknak elmagya­rázni, hogy itt tulajdonképpen hat nemzet van, és mindegyik mást akar.

– Csak egymást nem – teszem én hozzá magamban.

Péntek, június 21.13 óra

Kötelet húznak a Föderáció Palotájának aulájában, és mögé terelnek bennünket. Közben egy ismerős arcra bukkanok, de nem tudom sehova se beskatulyázni. Amikor megszólal, leesik a tantusz. A CNN riportere.

Több „fülhallgatós” testőrrel övezve meg­jelenik Baker Lončarral az oldalán. Még az utolsó lépcsőfokra sem ér, a legszemfülesebb riporter máris nekiszegezi a kérdést. A válasz semmi újdonságot nem tartalmaz, de azért mindenki nagy megnyugvással fogadja élőszóban annak a megerősítését, amit már „papíron” számtalan esetben olvashattunk. Vagyis azt, hogy az „Egyesült Államok síkraszáll Jugoszlávia területi integritása mellett”.

Az államtitkár még be sem fejezi a mon­dókáját, a másik riporter már belevág a szavába.

– Elismerné-e Washington Szlovéniát, ha elszakadna?

– Az Egyesült Államok ellenez minden egyoldalú lépést. Ebben a véleményében nincs egymagá­ban. Az utóbbi napokban tárgyaltam az Európai Közösség ve­zetőségével és Jugoszlávia szom­szédaival, és mindenki osztja né­zetünket.

Letelt a tíz perc. A „fülhallga­tósok” vonulnak előre, utat törve az újságíródzsungelben. A CNN riportere felébred, és Baker után kiált:

– Államtitkár úr, nem késett már el?

Baker vagy nem hallotta a kérdést, vagy elengedte a füle mellett. A kijárat előtt még egy baloldali fordulatot tesz, és a túl­oldalon is válaszol még néhány kérdésre. A CNN-es ismét neki­veselkedik.

– Államtitkár úr, nem késett már el?

Válasz most sincs. Baker és kísérete végérvényesen elvonul.

A CNN-es két amerikai kolle­gája kuncog a sarokban.

– Barry, te késtél el.

Van ez így, még a világ leggyorsabb tévéállomásánál is.

Péntek, június 21.30 óra

Megyünk a Hyatt szállóba, mert úgy érte­sültünk, hogy Baker ott találkozik az albán ellenzékiekkel. Azonban sehol senki, az ame­rikai újságírók is csak azt tudják, hogy a külügyminiszter úr éppen ebédel.

Péntek, június 21.14 óra

Pangás a szövetségi parlamentben. Egy óra múlva kell Markovićnak beszélnie. Levo­nulunk az alagsorba, és követjük Baker pél­dáját.

Péntek, június 21.15 óra

Marković kabinetje előtt ácsorgunk. Meg­jelenik a mindig mosolygós miniszterelnök. Közben megkapjuk beszéde szövegét is. Nyugodt, kimért stílusban fel is olvassa. Csak egy helyen tér el a leírt szövegtől. Amikor a hazai forrófejűekről beszél, akiknek hiába akar segíteni a külföld.

A beszéd végén ütemes taps. Nézem a szerb küldöttek padsorát. Kevés kivétellel ők is tapsolnak. Csak le ne fényképezze őket valaki, mert akkor lőttek a parlamenti karrie­rüknek.

Péntek, június 21.30 óra

Ismét a Föderáció Palotája. Baker „gyón­tatja” köztársaságocskáink elnököcskéit. Ép­pen Kučannal végzett és Milosevićtyel folytat­ja. Az elejére minket is odaeresztenek. Ango­lul cseveg a „mi” elnökünkkel. Hát nem megható?! „...Fogjuk egymás kezét...”

1991. június 25.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Puskás fizette a szurkolókat

– Nem értelek, Öcsi- jegyezte meg Papp. Te azért panaszkodsz, hogy alig hallasz magyar szót Spanyolországban. >

Tovább

Ezen a napon

63 évvel ezelőtt, ezen a napon, így kezdődött az a történet, amelyet 60 évvel később "Valahogy >

Tovább

A nyilvánosságban megélt élet – Rajk László (1949-2019)

Amikor Rajk Lászlóval 2002-ben az utolsó interjút készítettem édesanyjáról, Rajk Júliáról szóló életrajzi kötetemhez, búcsúzásnál megígértem >

Tovább

Június 28. Versailles

Magyarországra nézve hátrányos (trianoni) békeszerződés előreprogramozott volt. De nemcsak erről hallgat a magyar történelemírás. Hiszen a >

Tovább

Az „anyások” közutálat tárgyai lettek

1938. november 11-én 11 órakor az egész országban megszólaltak a harangok, megállt a forgalom, két percre >

Tovább

„Ez nem az én forradalmam”? – Ady Endre és az őszirózsás forradalom

Alighogy Ady Endre 41 évesen elhunyt a városligeti Liget Szanatóriumban, megkezdődött – és majd az 1920-as >

Tovább

Az igazi Wass Albert

Azoknak, akik nem tudják, vagy nem akarják tudni: Wass Albert a XX. század másik embertelen rendszerével >

Tovább

A magyar lány, aki az albánok Sisije akart lenni

„Aztán találkoztam a királlyal, és mint a mesékben, meglátni és megszeretni valójában csak egy pillanat műve >

Tovább

Odbijen predlod ya rehabilitaciju Tibora Kiša: Nije nevina žrtva partizana

Vrbašanin Tibor Kiš, nekadašnji visoki činovnik šećerane u Vrbasu i "turanjski lovac", čiju je rehabilitaciju osporavala >

Tovább

Slobodan Milošević belgrádi börtönnapjai. Hogyan adták ki Hágának? Elrabolták?

Tizenhat éve, hogy a II. világháború utáni Európa legvéresebb háborújának kulcsszereplőjét, Slobodan Miloševićet letartóztatták, és kiadták >

Tovább

Kinek üzlet a holokauszt?

Kik és mennyit kerestek a holokauszton? A legtöbbet a németek, utána pedig a kelet-európai országok. Ne >

Tovább

Jókai és az antiszemita karaktergyilkosság

Jókai utolsó éveit sikeresen megkeserítették. Talán nekünk vigasz, ma a lejáratokat senki sem ismeri, Jókait viszont >

Tovább