Ma Magdolna, Mária, Magda névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Kik vagyunk, mit akarunk
Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >
Számtani feladvány
Varga Szilveszter
Egy olyan ártatlan tudományt, mint a matematika, vagy mint a nyelvtan, nehéz az ideológia kényszerzubbonyába bújtatni, no de, azért semmi sem lehetetlen. Ezt az utóbbi évtizedekben ezen a vidéken apáink többször bebizonyították, és még bizonygatják ma is elég sokan.
Elődeink leleményességéről a kíváncsiskodók az antikváriumokban könnyen meggyőződhetnek, mert akik ügyesek voltak, a hatalomváltás után gyorsan megszabadultak a kompromittáló Tito-sorozatoktól, Kardelj művektől és a kommunista tanmeséktől, amelyek a hős vezérek nehéz gyermekkoráról vagy az elvhű szegénylegények sárkányölő erejéről szóltak. Az eladhatatlan antikváriumi könyvek közé tartoznak természetesen az ötvenes évek magyarországi nyelvtanai is, főleg azok, amelyek még a Rákosi-korszakban készültek, és tele vannak az adai származású nyelv- és egyéb zseni beszédeiből vett példamondatokkal. Ezekben kell aztán megkeresni a mellékneveket, a főneveket, no meg az igét. A régi matekkönyvekre ugyan nehezen lehet ráfogni, hogy ideológiai tartalmuk miatt porosodnak a polcokon, mert legtöbbször ennek a tudományágnak a gyors fejlődése miatt selejtezték ki őket, ami azonban nem jelenti azt, hogy az egzakt természettudományokat nem lehet a politika szolgálólányává tenni. Erre kitűnő példa az Osztap Bender kalandjait elmesélő egyik llf-Petrov műből származó ironikus részlet.
Vorobjovo, Gracsevo és Drozdovo állomásokon egyforma számú személyzet van. Drozdovo állomáson hatszor kevesebb a komszomolista, mint a másik kettőn együttvéve. Vorobjovo állomáson viszont tizenkét személlyel több párttag van, mint Gracsevo állomáson, utóbbin hattal több a pártonkívüli, mint az első kettőn. Hány vasutas dolgozik az állomásokon, és milyen a párttagok és komszomoltagok aránya egymáshoz viszonyítva?
Noha valamikor erős oldalam volt a matematika, mégsem fejtettem meg ezt a feladványt, mert biztos vagyok benne, hogy az Aranyborjú íróinak nem az volt a céljuk, hogy az olvasót számtanból leckéztessék meg. Csak azért méláztam el ennél a kis példánál, mert lassan az egész világ a jugoszláv helyzetre átalakított változaton töri a fejét. A módosított feladvány valahogy így hangzik:
Szlovénia, Horvátország és Szerbia államokban egyforma zűrzavar van. Szerbia államban hatszor kevesebb a szeparatista, mint a másik kettőben együttvéve. Szlovénia államban viszont tizenkét százalékkal több az elszakadást követelők száma, mint Horvátország államban. Utóbbiban negyedfélszer több a fegyveres útonálló, mint az első kettőben. Hány Jugoszláviát akaró dolgozik az államokban és milyen a csetnikek és usztasák aránya egymáshoz viszonyítva?
Aki ezt a példát megoldja, megérdemli a Fejszámolók és Hasbeszélők Szövetségének Hatfáklyás Érdemrendjét, amelyet alkalmi kardcsörtetés keretében Dögšešeljű vajda-elvtárs ad át, miközben leszedi a csillagokat az égről meg a középületekről. Nos, itt tartunk. Amíg az olvasó és az egész művelt Európa a békés megoldáson töri a fejét, addig Mirko Jović szabadcsapata aláaknáz néhány vasutat, Abu Martićék bevonulnak Bosznia államba, az egyesített horvát-szlovén fegyveres erők pedig kijelölik a megfigyelőpontokat a közös határon: vagyis hirtelenjében szét- és összeesik Jugoszlávia. Pontosabban: szétesik az ország, és összeesnek az éhségtől eddig csak szédelgő polgárok.
Föltételezem, hogy a kisebbségben élők többsége nem akar beleszólni az össznemzeti acsarkodásba, mégis kárvallottja lesz a délszláv népek történelmi leszámolásának. Ennek ellenére valószínűleg nem vagyok egyedül, aki jobban szeretné, ha végre valamiféle kompromisszum jönne létre a nagy és a magukat egyre nagyobbnak érző nemzetek között, már csak azért is, mert amíg ők vitatkoznak, mi is éhen halunk. Ezen pedig még az sem segít, hogy Új-Belgrádban Szoci Józsi megalakítja saját kis kirakatpártját. Már a vak is látja, hogy a politikában félévezrede nincs új a nap alatt, vagyis, hogy a XI. Lajosnak tulajdonított Diviser pour régner!, tehát az oszd meg és uralkodj elv lett a köztársasági kiskirályok kedvenc szórakozása. Zágrábban megalakult a jó szerbek, Szerbiában pedig a jó magyarok és a szófogadó bunyevácok pártja.
Ha ezt mind összeadjuk, kivonjuk, megszorozzuk, elosztjuk és a kapott eredményből levonjuk a tanulságot, láthatjuk: a jugoszláv helyzethez idomított számtani feladvány megoldhatatlan. Nincs az a matematikus, aki hosszas bíbelődés után fölkiálthatna, hogy megvan, és nincs az a komputer, amely ettől a kis enigmától le ne égne, avagy: Jugoszlávián már csak az Isten segíthet, de lehet, hogy az sem.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Egy magyar közösség leépítése
Ceterum cense (vagyis: egyébként úgy vélem): A Helyi Közösség Tanácsácsnak – a művelődési és egyéb szórakozási >
Nem a smirgli
Oda jutottunk, hogy a kisember annyira kiábrándult már a biztonságáért felelős szervből, valamint az őt – >
A szabadkai Houdini
Szemmel látható, hogy Bogdan Laban a szabadkai hatalmi elit (és a szélesebb értelemben vett hatalomgyakorlók) számára >
Temetőt győztek
A temetőbeli közjáték a működő nemzeti illiberál színrevitele, valami másra van szükségünk, jövő-tervekre, hiszen a múltat >
Vége
A rezsim nem a barantázó pántürk ősdilettánsokat hozza helyzetbe, és nem is az Akadémia ingatlanvagyona érdekli, >
Mélységesen sajnálnám, ha a Vajdaságban kihalna a magyar mondat
Vagy tíz évvel ezelőtt naplómban írtam erről, akkor is jöttek a verőlegények, mert ez tabutréma volt. >
SZÓSZEDET
Itt, a szövegeket szövők és lélegzők tengerszemében olyan távolinak tűnnek a kultúra ítészei és szabászai, a >
Szavazni vagy bojkottálni?
A délvidéki/vajdasági magyar közösség – egyebek között – politikai apátiába is került, amit katasztrófának is lehet(ne) >
A hinta
Újvidék önkormányzata nem folyamodik olyan populista, ad hoc megoldásokhoz, mint egyes városok, ahol egy mobilcsapat 48 >
„Meddig jutottunk?”
A háborús bűnösség, rehabilitálás és kártérítés kérdésével kapcsolatban megállapítják, hogy az észlelt „fogyatékosságok nagyban nehezítik, vagy >
Srebrenica 24 éve
A srebrenicai a legnagyobb méretű tömegmészárlás, melyet kontinensünk a második világháború óta mindezidáig láthatott. Különösen zavarba >
Marosvásárhely jobban teljesít
Kolozsváron egy kisebb székelyföldi város összlakosságát kitevő magyar egyetemista “van jelen” az év tíz hónapjában. Tetszik, >