2020. október 31. szombat
Ma Farkas, Rodrigó, Wolfgang névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Napi ajánló

Kinek öröm, kinek üröm

J. Garai Béla
J. Garai Béla

„A magyar forgatókönyv jött be Szerbiában is… bízzunk benne: nem hirdetnek szabadságharcot a leendő nyugati szövetségesek ellen.” J. Garai Béla jegyzetéből (Vajdaság Ma):

(…) Akkora többséget szerzett a SNS, hogy bármit megtehet: alkotmányt módosíthat, belevághat a reformokba, saját embereit ültetheti az összes fontos posztokra, átalakíthatja az országot ízlésének megfelelően. Pedig a demokráciának kétségkívül nem tesz jót, ha az ellenzék ekkora vereséget szenved, mint ahogyan most történt, és a kormányzópárt egyeduralomra tehet szert. A magyar forgatókönyv jött be Szerbiában is, mondják egyes belgrádi elemzők a Fidesz kétharmadára és az ottani gyakorlatra célozva. Bízzunk benne, hogy legalább az EU elleni hangolásban nem követik példájukat, és nem hirdetnek szabadságharcot a leendő nyugati szövetségesek ellen.

Ellenkezőleg, Aleksandar Vučić, akit ezzel a választással a nemzet új idoljává avattak, már első nyilatkozatában megfogadta, hogy az uniós felzárkózás felgyorsításán és a Koszovóra vonatkozó brüsszeli megállapodás végrehajtásán fog fáradozni. Remélhetőleg ki is tart emellett, és nem kerül a pártalapító Tomislav Nikolić befolyása alá, aki köztudottan a keleti despota Vlagyimir Putyinért rajong és szívesebben barátkozna az orosz testvérekkel.

Az is elhangzott, hogy az abszolút többség ellenére is együttműködést kínálnak az ellenzéknek, és készek elfogadni javaslataikat. Korábban Vučić azt mondta, hogy széles koalíciót tervez, de akkor még nem tudhatta, hogy milyen arányú lesz a győzelmük. A koalíciós ajánlatok mögött azonban nyilvánvalóan nem annyira az ellenzék iránti jóindulat és megbecsülés húzódik meg, mint az a sajnálatos tény, hogy a SNS-nek egyszerűen nincsenek olyan képzett káderei, akikkel végre lehet hajtani a reformokat. A párt első sikerei után valósággal csődültek az emberek az ilyen-olyan pártokból az új formációba, zsíros állásokban reménykedve, nem is ok nélkül. Hogy híjával vannak a szakértőknek, azt csaknem kétéves kormányzásuk lesújtó eredményei is beszédesen bizonyítják.

Egyébként nehezen fogható fel, hogy a megdöbbentően magas munkanélküliség, a cégek és kisipari műhelyek százainak bezárása, a pártkáderek tömeges alkalmazása és az egyre elviselhetetlenebb megélhetési költségek ellenére a többség hitelt adott Aleksandar Vučić semmi konkrétummal alá nem támasztott ígéreteinek, hogy meghozza a jólétet az országnak. Elhitték neki, hogy javulni fog az életszínvonal, hogy az újdonsült arab barátok jóvoltából ömleni fog ide a külföldi tőke. De hangsúlyozni kell: neki hittek, és nem a pártkádereinek: a mindenbe belekontárkodó Zorana Mihajlovićnak, az Égei tengeri csatornáról ábrándozó Milan Bačevićnak és társaiknak. Az újabb mandátummal azonban óriási a kockázat is: ha elmaradnak az eredmények, belátható időn belül nem javul a helyzet, Vučić sem kerülheti el elődjei sorsát.

Sok igazság van abban a napokban többször elhangzott megállapításban, hogy a vasárnapi megmérettetés végleg szétzúzta az egykori rendszerváltó DOS pártjait. A kettészakadt demokraták együttesen is kevesebb szavazatot kaptak, mint az általuk megbuktatott és kimúlni hitt SPS. A Dragan Đilas vezette DS-nek az adta meg a kegyelemdöfést, hogy Boris Tadić, aki képtelen beletörődni mellőzöttségbe, új pártot alakított Új Demokrata Párt néven. De nem kerültek be a parlamentbe az egykori rendszerváltók: a liberális Čedomir Jovanović, az egyre szélsőségesebb nacionalista álláspontra helyezkedő Vojislav Koštunica, a minden kormányt átvészelő Mlađan Dinkić, az Egyesült Régiók vezetője sem, aki pedig azon kevesek közé tartozott, akik konkrét tervekkel kampányoltak, és aki nyíltan szembeszállt a nadrágszíj meghúzó intézkedésekkel. A sors iróniája, hogy azok a pártok, illetve azoknak az utódai mértek rájuk vereséget, amelyek ellen a kilencvenes években küzdöttek: a szocialisták és a haladók. Csak most megfordult a sorrend, és a volt radikálisok kerekedtek felül a szocikkal szemben.

Egyet kell értenünk Pásztor Istvánnal, hogy a szerbiai politikai színtéren tektonikus változások mentek végbe, amelyek során a politikai élet eddig megkerülhetetlen szereplői tűntek le. A VMSZ-vezető egyébként okkal lehet büszke saját eredményeikre, hiszen senki sem merte hinni, hogy hét mandátumot sikerül szerezniük. A jelek szerint nem riasztotta el a választókat a pártelnöknek a kampány során elhangzott bejelentése, hogy jó eredmény esetén a hatalmi többség része, vagyis a haladók partnerei kívánnak lenni. Utoljára 22 évvel ezelőtt volt ilyen erős képviselete a vajdasági magyarságnak a belgrádi parlamentben, mutatott rá a pártvezető, megjegyezve, hogy „kemény munkával sikerült talpon maradniuk, miközben most térdre kényszerültek azok, akik a sírjukat ásták”, nyilvánvalóan a rivális magyar formációkra utalva. De Bojan Pajtić demokratái és Boris Tadić új demokratái is kaptak egy oldalvágást a VMSZ-vezetőtől: mint mondta, számára az a legfontosabb, hogy vajdasági szinten több szavazatot kaptak, mint a DS és az NDS.

Kíváncsian várjuk, hogy mindezek után miként alakulnak a koalíciós ügyek a tartományi parlamentben.

2014. március 17.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Az Economist Biden mellett

De a legfőbb gond vele az, hogy átgázolt az amerikai értékeken. Ily módon hihetetlen módon ártott >

Tovább

Brüsszelnek nincs választása: bemegy Orbán utcájába

A 27-ek együtt találták ki az alapot és az csak akkor kezdheti meg működését, ha minden >

Tovább

Orbán csak blöfföl

Amikor az újjáépítési csomag, illetve a következő költségvetés megvétózásával fenyegetőzik. Elemzésében a főváros brüsszeli képviseletének vezetője >

Tovább

A képzelt pszichiáter

Nincs abban semmi meglepő, hogy Semjén önmagához, mentalitásához és világlátásához abszolút következetesen a cári Oroszország és >

Tovább

Választások utáni válság lehetséges Amerikában

Timothy Garton Ash a Financial Times-ban azt tanácsolja, hogy a demokratikus világ készüljön fel, mert az >

Tovább

A média visszalengyelesítése magyar módra

A Washington Post szerkesztőségi állásfoglalásában arra figyelmeztet, hogy a lengyel kormány módszeresen zárkózik fel a magyar >

Tovább

Az echte magyar keresztény-úri polgárság

Azon tűnődöm, vajon mit szólnának ahhoz ezek a keresztény-konzervatív polgárok, ha például a Bogár Lászlót (korábban >

Tovább

Zenebohóc a szimfonikusok között

A magyarországi olvasó valószínűleg nem ismeri azt a nagyszerű érzést, ami akkor tölti el a szlovák >

Tovább

Orbán ingadozik a korbács és a mézesmadzag között

Az önmagát illiberálisnak nevező Orbán ritkán kerül szembe ilyen fizikai ellenállással, miközben egyre inkább kiterjeszti befolyását. >

Tovább

Libération: A színművészeti egyetemisták nem hátrálnak

Karsai György, aki két évtizeden át volt az iskola tanára, ahhoz hasonlítja a helyzetet, mintha egy >

Tovább

Orbán emeli a tétet az amerikai elnökválasztásban

A Frankfurter Allgemeine Zeitung vezető német jobboldali lap ezt azzal magyarázza, hogy a Fidesz közeli sajtó >

Tovább

Jó pár vezető szívná a fogát a világban, ha Trump veszítene

Így Észak-Korea, Szaúd-Arábia, Törökország, Kína, Oroszország, Brazília, Izrael, valamint Magyarország és Lengyelország első embere. Sok kormány >

Tovább