2019. december 14. szombat
Ma Szilárda, Szilárd, János névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Napi ajánló

Brüsszel véd meg minket Putyintól?

„Vlagyimir Putyin elsősorban belpolitikai megfontolásokból olyan kalandba vitte országát, amiből hosszú távon nagyon nehéz lesz pozitív szaldóval kijönnie.”  Véleményvezér/444.hu:

Az orosz csapatok bármelyik pillanatban megindulhatnak Kelet-Ukrajna ellen. A beavatkozást előkészítő provokációk már elkezdődtek, a kérdés csak az, hogy Putyin végül rálép-e a hadiösvényre. Míg a Krím megszállása eddig vértelen volt, addig a többi ukrajnai megyéé minden bizonnyal csak háború árán lenne lehetséges. Ez pedig nagy hatással lesz Európára, és azon belül Magyarországra is.

Az ukrán fasiszta veszélyről és az ukrajnai orosz kisebbség fenyegetettségéről szóló orosz retorika, a Krím-félszigetre két hét alatt összevont több mint ötvenezer orosz katona és a szombati első orosz-ukrán összecsapás mind-mind azt sugallják, hogy Moszkva legalábbis nyitva tartja Kelet-Ukrajna megszállásának lehetőségét. A Financial Times múlt heti értesülései szerint a félsziget két héttel ezelőtti megszállásakor már tervben volt a többi orosz-lakta ukrán terület inváziója, de Putyin végül az utolsó pillanatban visszakozott. Azóta azonban a krími terület simának tűnő annexiója és az azzal szerzett belpolitikai népszerűség növekedés még fel is bátoríthatta az orosz elnököt.

Ha végül megteszik, az nagyobbat változtat az európai renden, mint a német újraegyesítés és a kommunizmus bukása óta bármi.

Először is ezzel a lépéssel Oroszország befejezné legutóbbi, mintegy negyedszázados kalandját a részleges nyugati léttel. A Szovjetunió bukása óta mind az orosz, mind a nyugat-európai elitben élt az a hit, hogy a több interakció és a szorosabb kereskedelmi kapcsolatok részben a Nyugat részévé tehetik az eurázsiai nagyhatalmat. Mivel azonban a liberális demokrácia elvei mára a Nyugat identitásának alapköveivé váltak, az ettől egyre távolabb kerülő Oroszország integrálása illúziónak bizonyult. Ahogy e távolodás egyre világosabb lett, úgy gyengült meg Moszkvában is az elit Nyugat-barát része és kerekedtek felül a hidegháború logikáját soha el nem felejtő csekisták. Ők pedig, egyébként a saját szempontjukból jogosan, egyre inkább saját uralmuk ellenzékét látta a demokráciát és a jogállamiságot a volt-Szovjetunióban lankadatlanul hirdető és terjesztő Nyugatban. A Krím, de különösen Kelet-Ukrajna esetleges lerohanása jó időre egyértelművé tenné, hogy Oroszország semmilyen formában nem része a Nyugatnak, annak alapvető értékeiben, elfogadott eszközeiben egyáltalán nem osztozik.

Hogy Oroszország nem partner, nem potenciális szövetséges, hanem elsősorban ellenfél és fenyegetés.

Ez pedig alapvetően megváltoztathatja a Nyugat kapcsolatát Moszkvával. Egyrészt alapjaiban átalakulhat a német-orosz viszony. Korábban Németország volt a “közeledésen keresztüli befolyásolás” élcsapata, az az ország, amelyik rendre megtalálta a hangot a sűrű cikk-cakkokat leíró Oroszországgal. Volt emögött stratégiai meggyőződés, kereskedelmi érdek és persze az a tény is, hogy a németek elég erősek ahhoz, hogy az oroszok se tudjanak packázni velük. Ahogyan azt az elmúlt hetekben nagyon sokan megírták szerte Európában, az ukrán krízis európai kezelésének legfontosabb újdonsága az, hogy Berlin tartja a kezében a kormányrudat. Korábban az ilyen ügyekben mindig London vagy Párizs vitte a prímet, jelenleg azonban Merkel beszél Putyinnal minden nap.

Beszél vele és ennek eredményeképpen Európa egyre inkább távolodik Moszkvától.

Persze továbbra is vannak olyan fajsúlyos szereplői a német elitnek, akik még ezt is elnéznék Putyinnak, de a német kormány szemmel láthatóan nem tartozik ezek közé. Nem arról van szó, hogy holnaptól nem vesznek orosz gázt, hisz ezt a németek sem engedhetik meg maguknak, de Ukrajnát Putyin minden rúgkapálása ellenére is Európához fogják kötni. Továbbá az oroszok ezentúl nem kapják meg az elmúlt két évtizedben nekik automatikusan járó német jóindulatot.

Másrészt a brüsszeli bürokrácia felhatalmazást fog kapni, hogy bizonyos stratégiailag fontos gazdasági kérdésekben az egész Uniót képviselje Moszkvával szemben. Ez a folyamat már korábban elindult, és például az oroszok ezért kényszerültek jelentős árengedményt adni Lengyelországnak és Görögországnak a hosszú távú gázszerződéseik idei újratárgyalásakor. Az Unió erejét ezekben a kérdésekben eddig az korlátozta, hogy több meghatározó állam, elsősorban Németország és Olaszország, előszeretettel kötött kétoldalú megállapodásokat Moszkvával. Nagyon valószínűnek tűnik, hogy a berlini álláspont változásával (és Berlusconi leáldozásával) Brüsszel lényegesen nagyobb játékteret kap majd, hogy érvényesítse az egységes európai piac alkupozícióját és szabályait.

Ez hosszú távon óriási károkat okozhat Moszkvának, hisz sok ügyfél és partner helyett egyre inkább egy nála sokkal gazdagabb és sokkal nagyobb behemóttal kell majd tárgyalnia.

Végül, de nem utolsó sorban, lényegesen konfrontatívabbá válhat az Egyesült Államok és Oroszország viszonya. Az USA az egyetlen ország, amelyik megvédheti Ukrajnát, illetve Oroszország magukat most érthető módon veszélyben érző szomszédjait. Ráadásul az amerikai belpolitika sajátos és külpolitikai ügyekben gyakran rövidlátó dinamikája most éppen abba az irányba nyomja Obama elnököt, hogy végre “erőt mutasson”, azaz lehetőleg sok pénzzel és fegyverekkel pántlikázza ki az ukrán államot. Kelet-Ukrajna esetleges inváziója teljes bizonyossággá tenné ezt a most sem valószínűtlen fejleményt.

Vlagyimir Putyin elsősorban belpolitikai megfontolásokból, saját hatalmának stabilizálása érdekében olyan kalandba vitte országát, amiből hosszú távon nagyon nehéz lesz pozitív szaldóval kijönnie. Ha mindezek tetejében még Kelet-Ukrajna egy részét is elfoglalná, akkor azzal tartósan szegényebb gazdasági pályára helyezné országát és legalább egy évtizedre elszigetelné a Nyugattól. Európai szempontból ennek akár pozitív hozadéka is lehet, amennyiben az ukrán krízis egy, az orosz ügyekben a közös európai érdekért határozottabban kiálló Berlint és Brüsszelt eredményez. Magyarországnak egy ilyen fejlemény teljesen egyértelműen pozitív volna. Ebben a helyzetben ugyanis még az ismételten kétharmados Fidesz se nagyon tudná Moszkva felé elkötelezni az országot.

2014. március 17.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

„A magyar média hallgatása”

A stratégia ravaszabb, igazából a piac tudatos manipulációját jelenti. Az ellenzéki szerkesztőségeket kiéheztetik, vagy baráti cégekkel >

Tovább

A szélsőjobb ma

Trump, Orbán és Bolsonaro lehúzta a mocsokba saját pártját. De azt látni, hogy a szélsőjobb behatolt >

Tovább

Miért veszélyes Orbán a szlovákokra is?

Szlovákiában évtizedek óta általános nézet, hogy a szlovákiai magyarok mindig hozzájárultak szavazataikkal Szlovákia euroatlanti integrációjához, és >

Tovább

Keresztény példa

A magyar politika hasznára válna, ha a hazai parlament elnöke a kereszténységet Pelosihoz hasonlóan fogná fel. >

Tovább

Kovács, a lebukott tweeteres

Kovács üzeneteit a meghiúsult remények dokumentumaiként érdemes olvasni. Hiszen az egész eljárás leállítását sürgette a teremből, >

Tovább

A Kasztner-vonat egy túlélő szemével

Nem gondolja, hogy Kasztnert bűnözőnek kellene tekinteni, amiért megállapodott Eichmannal, mert erkölcsi megfontolásokból ugyan nem szabadna >

Tovább

A hányinger hajtóereje

Nyilvánvaló, hogy október 13-a megdöbbentette és megrémítette őket, mint ahogy az is nyilvánvaló, hogy nincs más >

Tovább

Orbán jövőre kilép az EU-ból, az euró 375 fölé erősödik?

Megy előre a vizsgálat a 7-es paragrafus alapján. Emellett Budapest Törökország kapcsán is szembefordul az EU-val, >

Tovább

Virágzik és terjed a tekintélyelvűség az unióban

Mindent egybevéve, az unió meglepően barátságos környezetet tud kínálni a tekintélyelvűség puhább formáinak. És nemigen van >

Tovább

A hálaadás napján

Van, aki rosszallja a rektor döntését. Rasmusent ki kell rúgni, mondják, a gyűlöletbeszédet nem védi az >

Tovább

Nosztalgiapolitizálás, avagy hogyan aratott a populizmus

Trump, Farage, Orbán és a többi populista olyan embereket vonz, akik azt akarják, hogy a világ >

Tovább

Jézuska és a jógadémon

Németh Sándor most sikeresen magára húzta a közröhejt, ám ez igazságtalan. Ferenc pápa igyekszik a világi >

Tovább