Ma Melinda, Vivien, Aranka névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Balkáni Davos
Öreg Dezső
A sors úgy hozta, hogy az idén egybeesett a kopaoniki gazdasági találkozó és a választási kampány hajrája. A politika úgy alakította, hogy a választási kampány hajrájában a legesélyesebbnek mondott párt miniszterei távol maradtak arról a fórumáról, amelyet nem kis önbizalommal megáldott megálmodói már régen szerb Davosként emlegetnek.
A svájci síparadicsomban és a kopaoniki sípályák melletti szállodákban megtartott tanácskozás között csupán annyi a különbség, hogy Svájcban volt hó, itt pedig nem – írták néhány nappal a megnyitó előtt az itteni találkozóról tudósítók. Aztán ez az apróság is elhárult, miután csupán egy nappal kezdet előtt 20 egynéhány centis hótakaró képződött. Amit csak a síelők kevesellettek, a közgazdászoknak kedvjavítóként elegendő volt. Talán. Hogy az üzletemberek kedve jobb lett-e tőle, nehezen ellenőrizhető. A politikusok pedig, mint említettem volt, igyekeztek távol maradni. Tisztelet a kivételnek. Mondjuk, megjelent a kormányfő és ott volt a pénzügyminiszter is. Ugyanaz, aki már alá is írta az Arab Emírségekkel az 1 milliárd dolláros kölcsönről szóló szerződést. Amire, mármint az aláírásra a kormány – ez a technikai – rendkívüli ülésen hatalmazta fel. Amelyet, mármint az ülést, országos sugárzási engedéllyel rendelkező több TV csatorna is élőben közvetített. Így megy ez a választási kampány hajrájában. Annak a kampánynak a célegyenesében, amely szinte kizárólag a gazdaságról, a szociális és egyéb juttatásokról, pardon, ígéretekről szólt, szól. És a feltartóztathatatlan szárnyalásról. Gazdaságiról természetesen. A televíziók – és itt meg kell mondani, hogy a magán meg a közszolgálatiak is vállvetve szorgoskodnak, de nem csak a televíziók, hanem szinte a teljes itteni média másról sem tudósít, mint gyárak megnyitásáról, alapkőletételről (naponta legalább egyről), alapkő-elhelyezésre tett ígéretekről és hát természetesen a sikeresebbnél sikeresebb vállalatokról. Amelyek kiérdemlik a legrangosabb állami tisztségviselők látogatását. Szóval apait anyait beleadva dübörög a kampány, mint a korábbi választások hajrájában. Vagy talán még jobban. Ezt már csak a kilencvenes évek választási hadjáratai múlták felül – ha felülmúlták –, amikor ugyanazt a befejezetlen létesítményt többször is átadtak az akkori hatalom akkori széltolói. Újvidéken még mindig áll és időnként működik is az a rendező pályaudvar, amelyet már rég le kellett volna bontani, hiszen az újat többször is átadta az akkori uralkodó párt itteni mindenhatója. Egy a baj, hogy sohasem épült fel. Szerencsére a Vajdasági Klinikai Központ néhány éve félig elkészült. Merthogy annak betonvázát is többször felavatták, így, kampányzáró hajrában. Lehet, hogy egyszer teljesen befejezik. A remény hal meg utoljára. Most csak a páciensek. Erről jut eszembe, hogy az egészségügyről nem sok szó esett ebben a kampányban. Én sem feszegetném sem hatalmi, sem ellenzéki pozícióból. A korábbi hatalom is derekasan kivette részét annak lezüllesztéséből. A gyógyszergyárak privatizációja okozta károk (is) milliókban mérendőek. A nemrég bevezetett szolidaritási adó viszont többek között az orvosokat sújtja. Az egészségügyi munkások hétfőre jelezték az egynapos sztrájkot. Mondván, őket mentesíteni kell az alól a törvény alól, amely szerint a 60 ezer dináron felüli béreknek azt a részét, amely meghaladja ezt az összeget, 20 százalékkal csökkentik. Tudják a törvény megalkotói is, hogy ezzel az amúgy is elszegényített és ellehetetlenített középréteget sújtják. De e nélkül, na meg – gondolom – a külföldi kölcsönök nélkül elapadna az államkassza. Akkor pedig nem csak az orvosok és a tanárok, az állami tisztségviselők és esetenként a tisztviselők elégedetlenkednének, hanem a nyugdíjak és az egész közszféra bérei kérdőjeleződnének meg. Ami, ugye, sokkal kellemetlenebb lenne. Nem kell piszkálni a témát. Mármint az egészségügyet. Ha nem muszáj. Benne van a programban, aki akarja, olvassa.
Ne csodáljuk hát, hogy a szerb Davosról távol maradt az energiaügyi, a mezőgazdasági és a gazdasági miniszter is. Ki tudja, ki mit kérdezhetett volna tőlük, ki mit rótt volna fel nekik. Olyasmit, ami fölöttébb kellemetlen lenne egy hurráoptimista kampányzáróban.
Következő cikk: A rafinált krími népszavazás kérdése: igen vagy igen?
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Válságban
Ahogy 1942-44-ben a Horthy-rendszer, 1986-88-ban a Kádár-rendszer belvilágában határoztatott meg az ország sorsa, 2022-24-ben a hatalom >
A Hamász elleni háborúban Izrael tragikus választás elé került, mert csak rossz döntést hozhat – mindkettő katasztrófába vezet.
Így értékeli Jonathan Freedland, a Guardian szemleírója, aki bevallja: származása folytán érintett a viszályban. Mint rámutat, >
Most először úgy tűnik, hogy Putyin nyerheti meg a háborút – egyelőre
Az a legnagyobb előnye, hogy Európa nem határozta meg, mit szeretne elérni. Így megrendíti azt a >
Orbán miatt kudarc fenyegeti az uniós csúcsértekezletet
A magyar vezető ugyanis kitart amellett, hogy elutasítja az Ukrajna ügyében kidolgozott javaslatokat. Még a kilátásba >
Csak virtuálisan
Ázsia bennünk van, az Urál hegység igazából az osztrák–magyar határnál húzódik, bár nem látható. Ha netán >
Netanjahu elakadt, miközben küzd a Hamász ellen
A Haarec vezető kommentátora úgy véli, hogy Netanjahu elakadt, miközben küzd a Hamász ellen. Nem engedheti >
Az európai populisták Bident kísértik
Miután az elnök nem volt hajlandó gyorsan véget vetni az ukrán háborúnak, azaz döntő győzelemhez hozzásegíteni >
A magyar kerítés nem képes arra, hogy feltartóztassa a migránsokat
Ezzel tért vissza Ásotthalomról Kornél Albert, a francia konzervatív lap tudósítója. Az akadályon folyamatosan haladnak át >
Ukrajnának új ellensége lett: az, hogy a Nyugat belefárad a háborúba
Az egyik neves amerikai biztonságpolitikai szakértő azt mondja, hogy mindenképpen el kell kerülni Ukrajnában a vereséget, >
Miért védem Izraelt?
Saját bevallása szerint Bernard-Henry Lévy egész életében a palesztinok ügyéért küzdött, ám most mégis Izrael támogatja >
Európában jelenleg jobbról fúj a szél
Paul Lendvai arra hívja fel a figyelmet heti kommentárjában a Der Standardban, hogy Európában jelenleg jobbról >
A pártrendszer széttagoltsága veszélyt jelent az EU számára
A Standard brüsszeli tudósítója veszélyesnek nevezi az EU szempontjából, hogy egyre inkább széttöredezik a földrészen a >