2020. április 7. kedd
Ma Herman, János névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Nem menekülhetsz

Domonkos László
Nem menekülhetsz
Nenad Čanak az egyik 1991-es béketüntetésen (Dudás Szabolcs fotója)

Mint arról annak idején a Napló olvasóinak beszá­moltam: enyhén szólva furcsa körülmények közepette még december 28-án Nenad Čanak, bár meghívták, nem jöhetett el Szegedre. Nos, örömmel jelenthetem: bizonyos szőrmók és szőrmók-párti urak törekvései ellenére, lám, mégis csak változik ez a világ, e téren is.

A Szegeden tartózkodó menekültek meghívott ven­dége volt az elmúlt hétvégén a Vajdasági Szociálde­mokrata Liga elnöke – anyaországi szemmel a látoga­tás körülményei és a belőle levonható következtetések pedig igencsak sarkallnak egy-két megállapításra.

Először is: bebizonyosodott, hogy Magyarországon demokrácia ide, szabadság oda, a határokon túli magyarságnak és a velük valódi szövetségre lépni kész (és érdemes) együttélő népek képviselőinek ügye ugyanúgy a váltig riasztó érdektelenség, tájékozatlan­ság és szívósan tovább élő régi reflexek kiszolgáltatott függvénye, mint annyi más egyéb. Azok a tényezők, amelyekre utaltam már a Naplóban (Szent magyar együgyűség, október 23.) ebben az összefüggésrend­szerben is élnek és hatnak: valósággal fel kellett rázni az anyaországi felelős tényezőket – helyi önkormányzattól fővárosi illetékesekig –, hogy meglássák, ami napnál is világosabb. Azt, hogy Vajdaság jövője és az ott élő magyarság kilátásainak szempontjából a béke­tüntetések, a háborúba hurcolás és a hazatérés után, tudomásul vesszük vagy sem, Nenad Čanak és az általa képviselt koncepció kulcsfontosságúvá vált. Hal­lottam olyan véleményt, miszerint ez a Čanak csak „klubvezető”, ugyan mit akarnak vele a délvidéki magyarok. Volt olyan vélekedés, hogy Čanak autonó­mia-elképzelései és a VMDK idevonatkozó álláspontja között semmi átfedés nincs, Čanak naiv, ábrándozó, nincs igazi realitásérzéke. Hogy e megjegyzésekben a tájékozatlanság-e a nagyobb vagy a cinizmus, netán mind a kettő: döntse el ki-ki a legjobb belátása szerint. Ám, akár a szegedi menekültek és néhány – nem csupán karitatív! – segítőjük partizánakciójának sikerül fölráznia a magyarországi illetékeseket, akár másképpen, akár sikerült ez, akár nem, egy valami visszavonhatatlanul, végérvényesen bebizonyosodott: az, hogy a menekültekkel ezután önálló politikai té­nyezőként kell számolni. Olyan politikai akaratnyilvání­tással, a megszenvedett közelmúlt és a megszerzett tisztánlátás minden erkölcsi Jogával együtt, amely kétséget kizáróan hiteles, valódi, komoly, mélyen em­beri.

Magyarországon be kell látni: a dél felől érkezett tízezrek nem romániai menekültek. Nem hasonlíthatók immáron a Ceausescu-diktatúra a szerbiaihoz oly sok mindenben különben méltán hasonlítható szerencsét­len szenvedőihez. Ezek az emberek háború, leplezet­len, szörnyű tömegmészárlás elől érkeztek, és igen rövid Idő alatt – ritka szerencsés és reménytelen fejlemény a kétségbeesés közepette – megfelelő érett­séggel látták be az illyési igazságot: igazából nem menekülhetsz. A legkevésbé menekült-menekültek ők: a folyamatos kapcsolattartás, a legapolitikusabb em­berben is elemi erővel föltámadó szenvedélyes politi­zálás és a borzalmas helyzetben szükségszerűen föl­lépő összekovácsoló erő mind-mind egyféle „anti-menekülteket” kreált belőlük. Ezek az emberek természetesen igénylik a mindenkori menekültekre jellemző szükségszerű segítséget, egzisztenciális, anyagi és egyéb téren. (Más kérdés, hogy holmi atyáskodást, egyre nyilvánvalóbban, ők sem igen vesznek szívesen.)

Ám nagy részük olyan aktivizálódó, a politika-alakításban szülőföldjük érdeké­ben komoly tetterővel fellépni szándéko­zó csoportosulást is alkot, amire önma­gában ékes bizonyíték a múlt szombaton a szegedi JATE-klubot zsúfolásig meg­töltő vajdasági százak ténye, midőn a Liga-elnök – nekik beszélt ők pedig neki. És ez a beszélgetés több volt pusz­ta tájékozódó, kapcsolatteremtő, érdek­egyeztető megbeszélésnél: az a feltétel nélküli ragaszkodás, szeretet, megbecsü­lés és tisztelet, amellyel az előadót körül­vették egy magasabb rendű, a jövő szempontjából döntő fontosságú egy­másra találás kétségtelenül rendkívüli Je­lének számított és számít.

Nenad Čanak – délvidéki származású, ezer szállal odakötődő anyaországiként mondom – roppant figyelemre méltó politikai érzékről és éleslátásról tett tanú­bizonyságot azzal, hogy így, ilyen fénytörésben volt jelen Szegeden. Amiben pe­dig – egyelőre – megállapodott a Tisza partján kényszerűen időző, véle közös szülőfőidet szerető tömeggel: ugyanerre példátlan bizonyíték. Nemsokára ugyan­is, meglehet, ezrek kerekednek föl – szervezetten, egyszerre! – hogy hazain­duljanak. Együtt Čanak szavára. A lelki­ismeretük szavára. A szívük szavára. A demonstráció, Mao egykori „nagy mene­telésének” e jövendő speciális vajdasági változata egészen bizonyosan nem min­dennapi súlyú lépésnek ígérkezik és egé­szen biztos, hogy komoly előjelek további sorát vetíti majd elénk. Leginkább bizo­nyítván már a puszta elhatározást is, a gyötrődve formálódó, most vajúdó délvi­déki magyar jövő lényegi jelszavát: azt, hogy – nem menekülhetsz. Nem mene­külhetsz igazából.

1992. január 22.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Merkel történelmet írhat

Timothy Garton Ash szerint Európa megerősödve kerülhet ki a jelenlegi bajból, ha Merkel él a pillanat >

Tovább

A szélesebb körű fertőzés Magyarországon már régen elkezdődött?

New York Times: A hallgatás fala mögött arra utalnak a jelek, hogy a tényleges állapotok jóval >

Tovább

A demokrácia vége eddig mindig többmilliós emberáldozatot követelt

A jogállam nem luxus, ami csak a szép időkre szól. A demokrácia, az európai egység és >

Tovább

Egy kis közös teherviselés

Tényleg? Nincs elég közös teher az embereken? Például amiatt, hogy mi lesz velük, ha ők maguk >

Tovább

Londoni levél - A hibernáló metró

A lakásunk egy tágas parkra néz, nagy pázsittal. Senki. Pedig Angliára az a jellemző, hogy amint >

Tovább

A Fidesz Waterlooja

A magyar kormány nagyon túllőtt a célon. Arra számított, a koronavírus tombolása közepette senki sem figyel >

Tovább

Az EU tehetetlen a zsebdiktátorral szemben

Az unió nélkül Magyarország egészen más volna. Hála a sokmilliárdos támogatásnak a gazdaság virágzik, az életszínvonal >

Tovább

Egy ravasz, de gátlástalan kalandor

Az elmúlt 10 évben csaknem egymillió magyar fordított hátat országának, amelyet visszataszít a múltba egy ravasz, >

Tovább

Orbán mint a Bond-filmek gonosztevője

A mázli sokat segített neki. Magyarország kicsi, az EU-nak sokkal fontosabb, hogy a 40 milliós Lengyelországban >

Tovább

Az autokraták titokban imádják a világjárványt

Orbántól Kaczynskiig azért imádják, mert az a háborúhoz hasonlóan rendkívüli intézkedéseket igényel, beleértve a szabadságjogok korlátozását. >

Tovább

Nyugi!

Senkit nem visznek el, senkiért nem jön a fekete autó, és senkit nem hurcolnak be egy >

Tovább

Spiegel: Orbán Viktor – Európa szégyene

Így értékeli a lap, hogy az unió kellős közepén egy kvázi diktatúra jött létre. A kormányfő >

Tovább