2021. április 19. hétfő
Ma Emma, Malvin, Zseraldina névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Az én razziám

Keszég Károly
Keszég Károly
Az én razziám
Hamlet

Bármerre futsz, bármerre mene­külsz, a razzia utolér. Már hetek, hónapok óta mást sem hallok, mint azt, hogy valami készül, hogy valami piszkosul bűzlik Dániában.

Kü­lönösen izgalmassá vált a helyzet az új esztendő beköszöntével, mert – rámcáfolva – egyszerre csak megje­lentek a kéksisakosok, s hozták ne­künk a békét. Ezt a gaz imperialista találmányt azóta is igyekszünk kiiktat­ni szocialista terjeszkedő politikánk ét­lapjából, s az utóbbi napok híreiből ítélve, lokális sikereket el is értünk már. Néhány élő halottá változott, s egy fényképész nem fényképez többé. Külföldi volt.

Külfölddé változott az ország a múlt héten. Hatalmas csatározások folytak a diplomácia boszorkánykony­hájában, de az elvárásokkal ellentét­ben csak az történt, ami sejthető volt: bármit várunk el, Európa úgyis úgy cselekszik, hogy az az ő békés álmát ne zavarja. Márpedig Szlovénia nem éppen vértelen eszközökkel kivívott függetlensége és Horvátország ma is vérfelhőkkel borított tája még mindig a kisebbik rossznak tűnt az európai tizenkettek szemében, mint egy Hófe­hérkének mutatkozó, hatfogú vasorrú bába újabb kalandja. Amit mellesleg, a történelemkönyvekkel ellentétben, nem az itt élő népek álma, hanem akkor is a nagyhatalmi érdekek hoz­tak létre. Jugoszláviának tehát vége, de a háborúnak nincs. Tuđman azt hiszi, hogy miután az európai döntőbi­zottság által kért garanciákat megad­ta a területén (?) élő szerbségnek, mindent, sőt még többet is megtett, mint amit elvártak tőle.

Milošević pedig, miután szerencsé­sen összeveszett eddigi szövetségesei­vel, a krajinák kiskirályaival, újabb ki­törést tervez, ezúttal Athén felé. Csu­pán azt felejti el, hogy az antik világ egyik legtekintélyesebb állama ma már nem Periklész irányítása alatt áll, az első sztratégoszt ott nem Micotakisznak hanem Bushnak hívják. Őszin­tén szólva ő maga sem igen képzel­hető el szerb Periklésznek, mert Szer­biában a demokrácia nemhogy a csú­cson, de még csúcsközelben sincs. Közben Montenegró kiugrásra kész,

Macedónia, a szerb-bolgár-görög balkáni háborúk újabb fordulataira számítva, lépésről lépésre építgeti önállóságának alapjait, Bosznia pedig a muzulmán álmokat kergeti – eddig sikerrel.

„De hogy mi álmok jőnek a halálban,
ha majd lerázzuk mind e földi bajt –
ez visszarettent.”

(Ham­let)

Egy ország haláltusájából elég volt látnunk azt is, ami eddig történt. Öngyilkosság volt, de úgy látszik, csak Dániában élnek töprengő király­fiak, mert nálunk a tőr – a „hrvosek” és a „srbosek” – markolatát kemé­nyen fogták kezükben a vérszagra gyűlt éji és nappali vadak. S használ­ták is a fegyvert, nem feledve az együttélés víg perceit és évtizedeit.

Ennyit a történelemről, mely, mint tudjuk az élet tanítómestere. Szóval: vagy mi buktunk meg, vagy a tanító volt felkészületlen. De mi volt várható egy ilyen történelemtől?

Ebben a kérdésben sohasem lehet kimondani a végső szót. Az újvidéki razzia 50. évfordulója – milyen szo­morú fél évszázad! – példaértékű is lehet. A napi politika szolgálatába állí­tani a súlyos sebeket sohasem volt ildomos, tanácsos pedig semmikép­pen. De itt ismerhető fel a hatalom mechanizmusa, amely nem elégszik meg azzal, hogy a nemzetiségeket élő célpontnak használja vitatható – nem­zeti! – céljai elérése érdekében, ha­nem még sakkban is tartja a kollektív felelősség ürügyén. Mintha nem min­den háború egyéni döntésen alapult volna, mintha a tömeggyilkosságok elkövetői nem egyének lettek volna. A történelemből kiolvasható, hogy a magyar honvédség januári tisztogatá­sára a Sajkás vidéki partizánok tevé­kenysége szolgáltatta az okot, de az is, hogy ennek az osztagnak az egyik parancsnoka Molnár Gyula, tehát ma­gyar ember volt. Úgy tudjuk, hogy ezer-ezerkétszáz magyar háborús bű­nös volt, de a Sárga házban is rabos­kodtak, hulltak el magyarok. Mikor értjük meg már végre, hogy ezer ember vétségéért nem felelhet az ak­kori ötszázezer – s még kevésbé a mai alig négyszázezer?

Így hát mindenekelőtt a fejekben kell razziát tartani, s nem mindig á „volt”-ban vájkálni, hogy a ,jelen”-t állandóan a múlt felé taszítsuk. A „lesz”, a jövő ugyanis továbbra is homályos sejtés, egy mai háború ke­gyetlenségeivel terhes. Ha az itteni magyarság issza meg netán a levét annak, hogy Magyarország elismerte Horvátországot, akkor az nem a ma­gyarság génjeiben rejtőző területfogla­lási hajlam miatt lesz, hanem azért, mert ennek a mostani háborúnak nincs magyarázata – s egyelőre hábo­rús bűnösei sincsenek. Az emberek többsége nem politizál – ahogy a második világháború egyik megszenvedője mondta –, egyszerűen csak élni akar. Lehet, hogy egyszer, s nem is olyan sokára, végre el kell ismerni, hogy Krisztust nem a zsidók ölték meg, hátha akkor az is kiderül, hogy egyének vétkeiért a népek nem szen­vedhetnek. Lehet, hogy egyszer azt is el kell ismerni, hogy a horvát-szerb, vagy szerb-horvát háborúnak a szerb és a horvát nép lesz a legnagyobb vesztese, mert a gaztettek bélyegét nem azok viselik, akik elkövették, ha­nem azok, akiket képviselnek. Mond­hatjuk mi azt, hogy az nem lehet a nép, amikor tudjuk hogy a nép vá­lasztotta meg vezéreit. A történelmi kérdés csak az, hogy volt-e más vá­lasztása?

1992. január 22.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A Szelevényi-csárda lerombolása: veszélyes „precedens”

Nem felelnek meg, tehát, a valóságnak Pásztor Bálint szavai, miszerint a csárda lerombolása ügyében az eljárás >

Tovább

A nemzetállam a kisebbségek csapdája

Félő, hogy a belső ellentmondásoktól szenvedő Európai Unió rossz lelkiismerettel feláldozza a nemzeti kisebbségeket a mohó >

Tovább

Beszélni kellene a franciával...

Az utóbbi években egy új problémám is akadt. A sokszor használt zsiliprendszerem eldugult. Én ugyanis 1989 >

Tovább

A mai Sorelnek nincs bűntudata

„Gyönyörűség volt kilépni a szabad levegőre, úgy érezte magát, mint a tengerész, aki hosszú hajóút után >

Tovább

Egyeztetni, egyeztetni!

A magyar szervezetek vezetőinek tisztában kell lenni azzal, hogy nincs fontosabb érdek, a közösség érdekénél! A >

Tovább

A legrosszabb kapitalizmus is jobb, mint a legjobb szocializmus?

Sokak szerint nem is nevezhető igazi szocializmusnak, azonban nem tagadhatom le, hogy voltak olyan szociális dimenziói, >

Tovább

Lehet, hogy már csak a 80-on felülieknek áll jogában reménykedni

Akkor is tervezgettünk, de a járvány keresztülhúzta terveinket.  A járvány tombolása idején töltöttük be a 80. >

Tovább

Rossz állapotban a demokrácia és a joguralom

Az említett tekintélyes nemzetközi szervezetek és intézmények éves/kétéves jelentései „a demokrácia és a joguralom rossz állapotáról >

Tovább

Távol Európától

A VMSZ tehát nemzetközi szinten is teljes mellhosszal kiállt Vučić politikája mellett. A Szabad Magyar Szó >

Tovább

Közeleg az idő, amikor a politikai elit szobrot emel Slobodan Miloševićnak

A bársonyos forradalmak vakvágányán tépelődöm, nincs más, ezt is túl kell élnem, mint ahogy a szocialista >

Tovább

„A hatalomnak fontosabbak az EU-alapok, mint a csatlakozás”!

Csonka Áron interjújának elhallgatása csak a legújabb példája, hogy a más, a vémesz hivatalos álláspontjától eltérő >

Tovább

Koča és a szerb nacionalizmus

A szerb nacionalizmusról Koča Popovićnak lesújtó volt a véleménye. Sajnálatos, hogy a szerbek azon a civilizációs >

Tovább