2020. április 6. hétfő
Ma Vilmos, Bíborka, Taksony, Celesztin névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Napi ajánló

Köllő Katalin: Sebészkés

Köllő Katalin: Sebészkés
Gyarmati Kata

„Szeretem a kollégáimat, és hiszek bennük. A többi teljesen mellékes.” Interjú Gyarmati Katával (Játéktér romániai magyar nyelvű portál):

Gyarmati Kata a veszprémi Színháztudományi Tanszék színháztörténet szakán szerzett diplomát. Az egyetem elvégzése után az Újvidéki Színház-Novosadsko pozorište dramaturgja 2004-ig. 2004-től 2006-ig a budapesti Bárka Színház egyik dramaturgja, majd 2006-tól 2008-ig a szintén budapesti Stúdió K Színház tagja. 2008 szeptemberétől visszatért Újvidékre, ahol művészeti vezetőként és dramaturgként dolgozott.

Nem akartál sohasem sebész lenni?

De igen. Az általános iskola hatodik vagy hetedik osztályában még halálosan komolyan, kiskamaszos öntudatom teljes birtokában állítottam magamról vagy fél éven át, hogy én orvos leszek, sőt, sebész. Nem tudom, honnan jött ez, talán lenyűgözött az a művészi magabiztosság, ami kell ahhoz, hogy egy ember szikét ragadván, rendbe tegyen egy másik emberben, egy testben elromlott dolgokat. A sebészi pontosság fantasztikumának profán megfogalmazása és életre, művészetre való alkalmazása mindig is csodálattal töltött el. Viszont meglep, hogy ez a kérdés felmerült. Én már huszonéve feledtem magamról ezt a történetet, és nem hittem volna, hogy valakinek valaha is eszébe jut ez a párhuzam.

Kérdem ezt azért, mert olyan határozott kézzel vágsz-szabdalsz szövegeket, hogy önkéntelenül is felmerült bennem ez a meredek ötlet a pályaválasztási lehetőségeiddel kapcsolatban. És ebből nyilván adódik a kérdés: mikor és főleg miért döntöttél úgy, hogy színházzal akarsz foglalkozni?

A gimnázium első osztályában bekerültem a zentai amatőr színjátszó csoportba, és azt hiszem, ott rögtön eldőlt, hogy valamilyen közöm lesz a színházhoz. Nem akartam soha színésznő lenni. Igaz, játszottam, de soha nem dédelgettem magamban hosszú távon színészi ambíciókat. Egy fiatalnak úgy lehet a legegyszerűbben belekóstolni a színház világába, ha kipróbálja a saját bőrén. Aztán egyszer jött egy pillanat, amikor már képes voltam magamban definiálni, hogy ami engem igazán érdekel, az a dramaturgia. Mindig is elemző típus voltam, az összefüggéseket és azok lerombolási lehetőségét, kifejthetőségét kutattam egy-egy produkció kapcsán, még amatőr koromban is. Erről az időszakról mindenkinek más a véleménye velem kapcsolatban. Még azt is hallottam nem is olyan régen, hogy állítólag egy rendezői táborban elkeseredtem, hogy nem a színész csoportba kerültem, ahová a barátaim. Erre én nem így emlékszem, de olyan régen volt, hogy még az is lehet, hogy így történt. A lényeg, hogy viszonylag gyorsan rátaláltam a hivatásomra.

Az általad végzett dramaturgi munkákat tekintve azt látom, hogy nagyon bátran, nagyon „húsbavágón” bánsz szövegekkel, darabokkal, akár olyanokkal is, amelyekhez úgymond szentségtörésnek számít hozzányúlni, hozzá- vagy átírni pláne, gondolok itt például a 2010-ben bemutatott Az ember tragédiájára. Könnyen hozod meg ezeket a döntéseket? Hogyan kezeled ezeket a szövegeket?

Minden látszat ellenére nagyon nagy tisztelettel. Minden szöveget, amivel dolgozom, rettenetesen megszeretek. És igyekszem maximálisan kiismerni az anyagot. A tartalmát, a természetét, a szerkezetét, a csapdáit és buktatóit, ügyetlenségeit – nem szentségtörésnek szánom, de a legnagyobb remekműveknek is vannak apró-cseprő ügyetlenségei. Kíméletlennek kell lenni az anyaggal, főleg, ha elbűvölő. A döntések meghozatala nem nehéz, a dramaturgiai megoldások megtalálása viszont igen. Ez a kreatív része a munkánknak, ezt szeretem a legjobban.

Látva a munkáidat, az az érzésem, hogy szinte bármilyen alapanyagból képes vagy színházi szöveget létrehozni, és ez most nem a tiszteletkör. Amikor nekifogsz egy új munkának a színpadi helyzetek, a szöveg érthetősége–mondhatósága vagy a mű gondolatvilágának a felfedezése a legfontosabb szempont számodra?

A mű gondolatvilágának felfedezése a kiindulópont, nélküle nem lehet értelmezni egy szöveget. Azután jöhet a szöveg érthetősége, mondhatósága, habár ebből hatalmas vitáim adódnak néha, mert ha egy szövegnek a nyelvezete szépségesen bonyolult, és értéke éppen ebben van, akkor nem formálom a színész szájára a könnyebben mondhatóság kedvéért. A színház törvényszerűségeit keresem egy műben a leggyakrabban, viszont van olyan eset is, amikor a mű annyira öntörvényű, hogy az maga a színház.

Az utóbbi időben nagyszerű szerzői páros – és tudatosan használom a szerzői kifejezést – alakult ki közted és Kokan Mladenović rendező között az Újvidéki Színházban. Hogyan kezdődött el ez a kapcsolat?

Maja Pelević Narancsbőr című művét rendezte az Újvidéki Színházban Kokan Mladenović, akkor dolgoztunk először együtt, és mivel nincs olyan mű, amelyet Kokan úgy hagyna, ahogy az van, szenvedélyes átíró, adott volt az összhang közöttünk. Viták ugyan léteznek, mert ő hirtelenebb, ösztönösebb, direktebb megoldásokkal szereti sokkolni a közönséget, míg én a kicsit rafináltabb, fineszesebb taktikát szoktam választani. Ennek a kettőnek az ötvözetéből születnek meg a szövegkönyveink.

Nemcsak dramaturg vagy, hanem darabokat is írsz, mára már van néhány ilyen jellegű munka is a hátad mögött. Melyik bőrödben érzed jobban magad?

Egyértelműen dramaturgként. Sokkal könnyebb mások gondolatai mentén elmélázva rájönni az élet igazságaira, mint megszülni a saját igazunkat, és azt hiteles mondatokká formálva másoknak is közelivé tenni. Minden létező írói gyermekbetegség összes tünetével küszködöm mai napig, és azt hiszem, ez az állapot tartós marad – jó, ha egyikből-másikból sikerül időnként kilábalni.

Voltak különböző periódusok az életedben, a pályád alatt, amikor körülbelül négyévente változtattad a helyedet, előbb az Újvidéki Színháznál tevékenykedtél, majd Magyarországra mentél, ahol két színháznál is dolgoztál, aztán ismét visszamentél Újvidékre. Miért történtek ezek a lépések?

Nem jöttem még rá, hogy miért négyévente vesz teljes fordulatot az életem. Jobb lenne a klasszikus hét évre berendezkedni, de soha nem úgy alakul. Négy év után eddig még mindig történt velem valami, szerencsére csupa szép és változatos dolog. Az Újvidéki Színház társulata viszont szívügy. Ha nem erről a színházról lenne szó, azt hiszem, már jött volna az újabb változás. Hiszen öt éve itt vagyok.

2008-ban kerültél ismét haza, ez alatt az idő alatt fontos dramaturgi munkáid voltak a színháznál, művészeti vezető voltál, majd László Sándor lemondása után megbízott igazgatóként folytattad a tevékenységedet. Úgy is mondhatnám tehát, hogy 2008 óta megpróbáltál társulatépítésben, a színház művészi arculatának a kidolgozásában gondolkodni. Ez az ív most, kívülről szemlélve, megtorpanó félben van. Megállapításnak tűnik, de kérdésnek is szánom.

A tenni akarásom nincs megtorpanó félben, bármilyen funkcióban is tevékenykedem. Remélem, a gondolkodásom sem torpan meg. A kedvem sincs megtörve. Szeretem a kollégáimat, és hiszek bennük. A többi teljesen mellékes.

2014. március 3.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A tömeges fertőzés Magyarországon már régen elkezdődött?

New York Times: A hallgatás fala mögött arra utalnak a jelek, hogy a tényleges állapotok jóval >

Tovább

A demokrácia vége eddig mindig többmilliós emberáldozatot követelt

A jogállam nem luxus, ami csak a szép időkre szól. A demokrácia, az európai egység és >

Tovább

Egy kis közös teherviselés

Tényleg? Nincs elég közös teher az embereken? Például amiatt, hogy mi lesz velük, ha ők maguk >

Tovább

Londoni levél - A hibernáló metró

A lakásunk egy tágas parkra néz, nagy pázsittal. Senki. Pedig Angliára az a jellemző, hogy amint >

Tovább

A Fidesz Waterlooja

A magyar kormány nagyon túllőtt a célon. Arra számított, a koronavírus tombolása közepette senki sem figyel >

Tovább

Az EU tehetetlen a zsebdiktátorral szemben

Az unió nélkül Magyarország egészen más volna. Hála a sokmilliárdos támogatásnak a gazdaság virágzik, az életszínvonal >

Tovább

Egy ravasz, de gátlástalan kalandor

Az elmúlt 10 évben csaknem egymillió magyar fordított hátat országának, amelyet visszataszít a múltba egy ravasz, >

Tovább

Orbán mint a Bond-filmek gonosztevője

A mázli sokat segített neki. Magyarország kicsi, az EU-nak sokkal fontosabb, hogy a 40 milliós Lengyelországban >

Tovább

Az autokraták titokban imádják a világjárványt

Orbántól Kaczynskiig azért imádják, mert az a háborúhoz hasonlóan rendkívüli intézkedéseket igényel, beleértve a szabadságjogok korlátozását. >

Tovább

Nyugi!

Senkit nem visznek el, senkiért nem jön a fekete autó, és senkit nem hurcolnak be egy >

Tovább

Spiegel: Orbán Viktor – Európa szégyene

Így értékeli a lap, hogy az unió kellős közepén egy kvázi diktatúra jött létre. A kormányfő >

Tovább

Az eltűnt vírus nyomában

A pontos válasz tehát az, hogy nem tudjuk, mi történik éppen Vuhanban, de sejthetjük, hogy a >

Tovább