2020. október 20. kedd
Ma Vendel, Irén, Kleopátra névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Bolondja járatás

Öreg Dezső
Öreg Dezső
Bolondja járatás
Trónterem (yefumm illusztrációja)

Szerbiában még mindig el lehet hitetni, hogy a politika fontosabb az életnél. Annál az életnél, amelyet emberhez méltónak lehet nevezni. Még, hogy el lehet hitetni! Az emberek nem is akarnak másban hinni! Meg abban, hogy a politikusok fontosabbak az embereknél. Az emberek azon csoportjánál, amelyet társadalomnak szoktak nevezni. Egyébként nem történhetne folyamatosan, hogy egy személy körül forog ez a kicsiny balkáni világ. Immár 13, 25 vagy 70, akár 100 éve. Attól függ, hogy ki melyik uralkodótól számolja a történelmet. Mert mindenkinek a fejében él egy kicsi, saját bejáratú történelem. Amelyet az egyik vagy a másik uralkodó feltűnésétől vagy éppen távozásától számít. Nos ez a tudat nemigen változik. Vagy csak nagyon lassan. Hol vagyunk még az európaitól? Attól az európaitól, amely rendszerben, rendben, emberi értékekben gondolkodik.

Mindez csupán arról jutott eszembe, hogy a nagy csinnadrattával miniszteri bársonyszékbe ültetett gazdasági tárcavezető a minap bejelentette, távozik tisztségéből, ha az általa meghirdetett reformtörvények nem kapnak zöld fényt a parlamentben. Azok a törvények, amelyek még a kormány elé sem kerültek. Meglehetősen nagy összegben mernék fogadni, hogy egyhamar nem is fognak. Mert a jelenlegi politikai uralkodó nem találja időszerűnek. Hogy miért azt ő tudja a legjobban, de egy biztos, a gazdasági törvények elfogadása az emberek sorsának a rosszabbra fordulását jelentené. Még rosszabbra fordulását. Mert arra köteleznék az itteni intézményeket, hogy takarékoskodással és hatékonyabb munkával, igyekezettel teremtsünk jobb minőségű életet. Nehéz dió egy olyan országban, ahol az átlagbér alig 400 euró körül mozog. Ahol azzal riogatják az embereket, hogy a nyugdíjasok ellátmánya 200 eurós lesz és mindenki egyformán kap majd. Merthogy a számítások szerint ennyiből meg lehet élni. Biztos, kenyéren és vízen. Egy rövid ideig. Igen, igazságtalan, nagyon igazságtalan a szociális támogatás szintjére süllyeszteni a 30-40 évig dolgozók juttatását, hiszen ez alatt az idő alatt sokkal többel járultak hozzá ennek az országnak az építéséhez. Meg szavazataikkal - sajnos - a lerombolásához is. Amely során elháborúzták a 30-40 év munkájának a gyümölcsét. De ezen már tényleg kár siránkozni. Mert ment itt a tranzíciós rablás is, annak rendje és módja szerint. Volt kitől tanulni. Amíg mi háborúztunk, a többi posztkommunista országban már kidolgozták az efféle fosztogatás csínját-bínját. A jól menő vállalatok tönkretevésétől kezdve a külföldi tőke és a korrupció által idegen kézre juttatáson keresztül a munkások vad kapitalista módszerekkel való kihasználásáig. Mindez itt párosulva a személyi kultusz sajátos többpárti formájával, amelyet a demokratikus választások intézményének bevezetésével sem lehetett kiverni az emberek fejéből, oda vezetett, ahova jutottunk.

Azóta, mármint a többé-kevésbé demokratikusnak mondható választások intézményének megteremtése óta, ami jobbára bő 13 évre tehető, az egyik kisisten a másikat követte a politikai trónon. Mindegyiket óriási várakozás előzte meg és mindegyiket a nép óriási csalódása kényszeríttette a háttérbe. Van, akit a történelem süllyesztőjébe. Sajnos, van, akit a sírba kényszeríttettek, valaki mások. Mert, ugye, egyedül Szerbiában gondolták egyesek, hogy egy miniszterelnök likvidálásával meg lehet állítani az időt. Mint kiderült, ez részben sikeres próbálkozás volt. Mái napig azon siránkoznak egyesek, hogy a néhai kormányfő elleni merénylet megrendelői még mindig ismeretlenek. Hogy nem derült fény az ügy politikai hátterére. Nem tanulva a történelemből, hogy az efféle gyilkosságok hátterét örök homály fedi. Hogy a mái napig másképpen magyarázzák az idén pont 100. évébe forduló szarajevói merényletet. Hogy a marseille-i királygyilkosság tolmácsolása sem egyértelmű. Nem is szólva Kennedy meggyilkolásáról.

Most talán fény derül egy újságíró meggyilkolására. De a politikai háttér ott is sűrű homályba vész. Valószínűleg örökre. Mindezek tükrében nem lenne jobb az életre figyelni inkább, mint a politikusokra? A mi életünkre, az emberibbre.     

2014. január 19.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A hatalom természete az illiberális rendszerben

A legsúlyosabb következményekkel az jár, hogy leértékelődik a nyilvánosság. A média javarészét a hatalom tartja markában, >

Tovább

A csirkefogók, mint Orbán mindenütt ihletet merítenek Trumptól

Orbánnak és a hasonszőrűeknek konkrét politikai hasznot hajthat, ha Trump nyer, de a legnagyobb nyereség mégis >

Tovább

Koronás világunk, quo vadis?

A túlzott lazítás sajnos nagyon rossz következményekkel járt. Túl gyorsan jött a „megnyertük a csatát” kommunikáció, >

Tovább

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy „befogadó” mesekönyv

Ha egy könyvben romák, fogyatékkal élők vagy feminista hercegnők szerepelnek, akkor főleg a meleg és transznemű >

Tovább

Ameddig a király nem lesz teljesen meztelen

Eljöhet a pillanat, amikor a rezsim a saját gyenge, ellentmondásos, joghézagos törvényeit sem tartja be. Amikor >

Tovább

Közép-Európa az önteltség miatt lett a pandémia járványgóca

A visegrádi államok a járvány tavaszi hullámát példamutató pozícióban kezelték, ám az önteltség, az álszentség, a >

Tovább

Kikapcsolni és uniformizálni!

Ezzel a címmel számol be a legolvasottabb német lap arról, hogy éleződik a harc az SZFE >

Tovább

Ami tavasszal bejött, most már nem segít Közép-Európában

„Orbán Viktor magyar miniszterelnök hasonló értelemben fenyegetőzött a nyáron, de elcsendesedett a témában, amióta egyre magasabbra >

Tovább

Él még Amerika, de nagy veszély fenyegeti

Napjainkban viszont csak pislog a világ, mert az elnök arcátlanul hazudozik és egy világhatalom nem kívánja >

Tovább

Hadgyakorlat

Egy másodpercre se feledjük: hadgyakorlatról van szó. Ahogy az a 18-19. századig rendre megtörtént: a csatarendet >

Tovább

A Visegrádi Csoport kettészakad

Méghozzá a jogállami kritériumok ügyében, mert Csehország és Szlovákia egyáltalán nem tartja ördögtől valónak, hogy a >

Tovább

„Orbán Macbethje”

Ezzel a címmel közölt igen terjedelmes cikket a Foreign Policy amerikai folyóirat „a tragikus alakról, aki >

Tovább