2020. április 5. vasárnap
Ma Vince, Irén, Teodóra névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

20 logó, amelyen csak mi, magyarok röhögünk

A Fika cafe egy svéd kávézó- és gyorsétteremlánc. A fika szó svédül kávét jelent. >

Tovább

Kínai fogamzásgátló

Trkala gyűjtéséből: Kínai fogamzásgátló tabletta magyar nyelvű tájékoztatója. Az OGYI úgy visszavágta, mint a kertajtót. A fogalmazványt eredeti >

Tovább

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

Kézikönyv nőknek 1955-ből

1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >

Tovább

Rendőrségi jegyzőkönyvekből

Szebenitől. Egyszóval hiteles. >

Tovább

A legjobb motor a világon

István barátunk (a pocsolya túloldaláról) néhány szerkezet működését hasonlította össze: >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

A zsemle ára

Ma már semmi szükség sincsen se villanyórára, se gázórára! Miért? Mert ezek a mérőórák eredetileg azt >

Tovább

Beatles (összes)

Valaki nem kis erőfeszítéssel összegyűjtötte a bogarak összes dalát, amit egyik kedves látogatónk küldött csokorba szedve. Íme, >

Tovább

Apám tyúkja

A Rádiókabaré felvétele. >

Tovább

Napi ajánló

Hidunk

Gerold László
Gerold László
Hidunk

„De jelen volt számos fiatal, ami irodalmunk szempontjából mégis mindennél fontosabb.” Gerold László jegyzetéből (Vajdaság Ma):

Nem tudom, észrevették-e, vagy rá se rántanak, persze ettől még a jelenség létezik, nevezetesen az, hogy napjainkban divatos lett a hagyományoknak, ha nem megszüntetése, de háttérbe szorítása, semmibevétele. Legegyszerűbben: leváltása. Mert mindent le lehet váltani, illetve majdnem mindent. Elsősorban az embereket. Így történt s történik ma is, nem is máshol, hanem itt nálunk és most. A mi világunkban. Mi is le vagyunk, vagy le leszünk váltva. Valamit azonban nem lehet leváltani, ahogy erről egy minapi esti műsorban Spiró György mondta Friderikusznak, nem lehet leváltani a műveket. Persze egy időre el lehet felejteni őket, de aztán váratlanul előbújnak. S akkor tudomásul kell venni őket.

Ez történt az idén immár nyolcvanéves Híddal. Természetesen nem arról van szó, hogy az, akit egy kicsit is érdekel kultúránk helyzete, állapota, ne tudna a Hídról, hogy ne lennének olvasói, akik számon tartják a folyóirat számainak megjelenését. A Híd ma élő fontos folyóirat, de mi a helyzet a Híd múltjával? Mit s mennyit tudunk róla? Holott illene, sőt kellene tudni, azért is, mert az 1934-től – a második világháború néhány évét leszámítva – folyamatosan megjelenő Híd nyolcvan éve a vajdasági magyar kultúra, irodalom időbeli hosszmetszete. Mi több, a jelenleg létező magyar nyelvű folyóirat-család legtöbb évfolyammal rendelkező tagja. A Hídnál régibb a nyolc évvel előbb indult kolozsvári Korunk, melynek megjelenése azonban hosszabb ideig, 1940-től 1957-ig szünetelt. Ilyenformán a Hídat az egyetemes magyar irodalmi kultúrában is megkülönböztetett figyelemnek kell(ene) kísérnie. Nem is szólva a vajdasági irodalmi kultúráról, melynek, amint utaltam rá egyik gerincvonulata.

Ezt támasztja alá a napokban tartott Mozgalom, kultúraformálás, irodalmi gondolkodás címmel tartott újvidéki tanácskozás, melynek keretében, ahogy a cím is utal rá, a Híd történetének alakulását, egyes fázisait tekintették át azok, akik a folyóirat indulásának és első, az 1941-es megszüntetéssel végződő időszakának politikai körülményei által meghatározott eszmetörténetéről, illetve a korszak kisebbségi létre jellemző társadalmi szemléletéről beszéltek, valamint az egyes főszerkesztők (Majtényi Mihály, Major Nándor, Ács Károly) által jegyzett koncepciókat vizsgálták, s akik a Hídban publikáló szerzők és az egyes szakterületek (folklór, fordítás) meg műfajok (dráma) és rovatok (Műhely) kapcsán végzett kutatásaikról számoltak be. De a szépszámú érdeklődő hallott személyes emlékekkel kísért verselemzést (Koncz István: A Tisza), egyetlen képzőművész (Csernik Attila) Hídbeli szerepléséről, egyetlen, nem is kifejezetten irodalmi, inkább határműfajnak tekinthető formáról, a képregényről készült dolgozatot, illetve értesülhetett a mai fiatal íróknak a folyóirathoz való kötődéséről. Hogy a konferencia jó elgondolás alapján szerveződött, azt az időív követése példázta témaválasztás tanúsítja. A múlt mellett a jelen is meghatározó tényezője volt a konferencián elhangzott tudományos, illetve ismertető jellegű dolgozatoknak, melyeket itteni és magyarországi meg romániai előadók írtak. (…)

Hogy a Híd, mint nyolc évtizedes létezése során, ma is kultúránk és irodalmunk egyik tartóoszlopa, azt a tanácskozás vitán felül igazolta, ezért is sajnálatos, hogy sem a (kultúr)politika eminensei, sem a folyóirat- és rovatszerkesztők nem mutattak kellő és joggal várható érdeklődést, távolmaradtak. De jelen volt számos fiatal, ami irodalmunk szempontjából mégis mindennél fontosabb.

2014. január 19.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Londoni levél - A hibernáló metró

A lakásunk egy tágas parkra néz, nagy pázsittal. Senki. Pedig Angliára az a jellemző, hogy amint >

Tovább

A Fidesz Waterlooja

A magyar kormány nagyon túllőtt a célon. Arra számított, a koronavírus tombolása közepette senki sem figyel >

Tovább

Az EU tehetetlen a zsebdiktátorral szemben

Az unió nélkül Magyarország egészen más volna. Hála a sokmilliárdos támogatásnak a gazdaság virágzik, az életszínvonal >

Tovább

A hatalomban, vagy ellenzékből? (3.)

A VMSZ vezetői történelmi hibát követtek el, amikor szövetkeztek a radikálisokból lett haladókkal. Számukra nem a >

Tovább

Egy ravasz, de gátlástalan kalandor

Az elmúlt 10 évben csaknem egymillió magyar fordított hátat országának, amelyet visszataszít a múltba egy ravasz, >

Tovább

A hatalomban, vagy ellenzékből? (2.)

A Szijjártó vezette magyar külügy teljesen lemondott a délvidéki magyar közösség helyzetével kapcsolatos bármilyen kérdésnek vagy >

Tovább

Harangok és mentőautók

Ferenc pápa a koronavírus sújtotta világért imádkozik. Rómában szólnak a harangok miközben szirénáznak a mentőautók. Végel >

Tovább

Orbán mint a Bond-filmek gonosztevője

A mázli sokat segített neki. Magyarország kicsi, az EU-nak sokkal fontosabb, hogy a 40 milliós Lengyelországban >

Tovább

Kellemes meglepetés

Az újvidéki rádiósok becsületére váljon, hogy az ügyben Sinkovics Norbertot, a SZER vajdasági tudósítóját, a független >

Tovább

A hatalomban, vagy ellenzékből? (1.)

Mit eredményezett, tehát, a VMSZ-nek „a hatalomban való szerepvállalása”? A VMSZ vezető tagjainak néhány jól fizetett >

Tovább

Az autokraták titokban imádják a világjárványt

Orbántól Kaczynskiig azért imádják, mert az a háborúhoz hasonlóan rendkívüli intézkedéseket igényel, beleértve a szabadságjogok korlátozását. >

Tovább

A nemzeti egység kompromisszumok nélkül csonka

Semmi sem kártékonyabb, mint az embereket nemzetpolitikai kínai csizmába kényszeríteni. A vajdasági magyar politikusoknak sem ártana >

Tovább