Ma Konstantin, András névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
Kézikönyv nőknek 1955-ből
1955-ben kézikönyvet nyomtattak nőknek, amit háztartástannak neveztek. Néhány tanács következik a kézikönyvből: >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
Beatles (összes)
Valaki nem kis erőfeszítéssel összegyűjtötte a bogarak összes dalát, amit egyik kedves látogatónk küldött csokorba szedve. Íme, >
Apám tyúkja
A Rádiókabaré felvétele. >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Márai Sándor a „jobboldaliságról”
„Ahhoz, hogy Magyarország megint nemzet legyen, megbecsült család a világban, ki kell pusztítani egyfajta ember >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
Magyar-roma nyelvi rokonság
Gyenge Rózsika úrhölgy fedezte fel azt az adaptációt a videómegosztón, amelyik egyértelműen igazolja a magyar és >
A Radetzky-induló hiteles története
Kínai történészek hitelt érdemlő dokumentumokkal igazolták, hogy Radetzky gróf (teljes nevén Johann Joseph Wenzel Graf Radetzky >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Napi ajánló
Hidunk
Gerold László
„De jelen volt számos fiatal, ami irodalmunk szempontjából mégis mindennél fontosabb.” Gerold László jegyzetéből (Vajdaság Ma):
Nem tudom, észrevették-e, vagy rá se rántanak, persze ettől még a jelenség létezik, nevezetesen az, hogy napjainkban divatos lett a hagyományoknak, ha nem megszüntetése, de háttérbe szorítása, semmibevétele. Legegyszerűbben: leváltása. Mert mindent le lehet váltani, illetve majdnem mindent. Elsősorban az embereket. Így történt s történik ma is, nem is máshol, hanem itt nálunk és most. A mi világunkban. Mi is le vagyunk, vagy le leszünk váltva. Valamit azonban nem lehet leváltani, ahogy erről egy minapi esti műsorban Spiró György mondta Friderikusznak, nem lehet leváltani a műveket. Persze egy időre el lehet felejteni őket, de aztán váratlanul előbújnak. S akkor tudomásul kell venni őket.
Ez történt az idén immár nyolcvanéves Híddal. Természetesen nem arról van szó, hogy az, akit egy kicsit is érdekel kultúránk helyzete, állapota, ne tudna a Hídról, hogy ne lennének olvasói, akik számon tartják a folyóirat számainak megjelenését. A Híd ma élő fontos folyóirat, de mi a helyzet a Híd múltjával? Mit s mennyit tudunk róla? Holott illene, sőt kellene tudni, azért is, mert az 1934-től – a második világháború néhány évét leszámítva – folyamatosan megjelenő Híd nyolcvan éve a vajdasági magyar kultúra, irodalom időbeli hosszmetszete. Mi több, a jelenleg létező magyar nyelvű folyóirat-család legtöbb évfolyammal rendelkező tagja. A Hídnál régibb a nyolc évvel előbb indult kolozsvári Korunk, melynek megjelenése azonban hosszabb ideig, 1940-től 1957-ig szünetelt. Ilyenformán a Hídat az egyetemes magyar irodalmi kultúrában is megkülönböztetett figyelemnek kell(ene) kísérnie. Nem is szólva a vajdasági irodalmi kultúráról, melynek, amint utaltam rá egyik gerincvonulata.
Ezt támasztja alá a napokban tartott Mozgalom, kultúraformálás, irodalmi gondolkodás címmel tartott újvidéki tanácskozás, melynek keretében, ahogy a cím is utal rá, a Híd történetének alakulását, egyes fázisait tekintették át azok, akik a folyóirat indulásának és első, az 1941-es megszüntetéssel végződő időszakának politikai körülményei által meghatározott eszmetörténetéről, illetve a korszak kisebbségi létre jellemző társadalmi szemléletéről beszéltek, valamint az egyes főszerkesztők (Majtényi Mihály, Major Nándor, Ács Károly) által jegyzett koncepciókat vizsgálták, s akik a Hídban publikáló szerzők és az egyes szakterületek (folklór, fordítás) meg műfajok (dráma) és rovatok (Műhely) kapcsán végzett kutatásaikról számoltak be. De a szépszámú érdeklődő hallott személyes emlékekkel kísért verselemzést (Koncz István: A Tisza), egyetlen képzőművész (Csernik Attila) Hídbeli szerepléséről, egyetlen, nem is kifejezetten irodalmi, inkább határműfajnak tekinthető formáról, a képregényről készült dolgozatot, illetve értesülhetett a mai fiatal íróknak a folyóirathoz való kötődéséről. Hogy a konferencia jó elgondolás alapján szerveződött, azt az időív követése példázta témaválasztás tanúsítja. A múlt mellett a jelen is meghatározó tényezője volt a konferencián elhangzott tudományos, illetve ismertető jellegű dolgozatoknak, melyeket itteni és magyarországi meg romániai előadók írtak. (…)
Hogy a Híd, mint nyolc évtizedes létezése során, ma is kultúránk és irodalmunk egyik tartóoszlopa, azt a tanácskozás vitán felül igazolta, ezért is sajnálatos, hogy sem a (kultúr)politika eminensei, sem a folyóirat- és rovatszerkesztők nem mutattak kellő és joggal várható érdeklődést, távolmaradtak. De jelen volt számos fiatal, ami irodalmunk szempontjából mégis mindennél fontosabb.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Az EU-t felszólították a magyar sajtószabadság betiltására irányuló tervek ügyében
Több mint 90 főszerkesztő és kiadó írt alá egy nyilatkozatot Európa-szerte, amelyben felszólítják az EU-t, hogy >
Magyarország veszélyben van
A számára kedvezőtlen közvélemény-kutatási arra arra csábíthatja Orbán Viktort, a hibrid autokráciáját alig leplezett diktatúrává alakítsa. >
Trump visszavitte a kiindulópontra az ukrán-orosz béketárgyalásokat, de Putyin pont ezt akarta
Ezt hangsúlyozza kommentárjában a Guardianben Olga Csizs, a Torontói Egyetem Politológia Tanszékének tanársegédje. Elismeri, hogy az >
A VMSZ, a civil szervezetek és az egyházak összefonódása
A két esemény, illetve cikk alapján arra a következtetésre lehet jutni, hogy a vajdasági magyar civil >
Ki védi meg majd Magyar Pétert?
Mi pedig az adósai vagyunk azért a lehetőségért, amit az elmúlt egy évben egy szál maga >
Drágán add az életed!
Trump folytatja a támadást a sajtószabadság ellen – a példakép nyilvánvalóan Orbán és Putyin. Ezt mondta >
Viharfelhők Szerbia égboltján
Hónapokkal ezelőtt Vučić nagylelkűen ígérgette, hogy bármikor kiírhatja a rendkívüli választásokat, moszkvai üzenetében azonban nem mondott >
A diadal másnapja: nem az RMDSZ győzött, hanem a közösség mentette meg önmagát
Rákapcsoltak ugyan a Nicușor Dant támogató kampányra, de egyetlen szóval sem nevezték nevén Orbán árulását. A >
Szerbia a csonka rendszerváltási múzeumba kényszerült
Amit most a szemünk előtt zajlik, az a múzeumból való kiútkeresésről szólnak. Az elmúlt harminc évben >
AFP: Tízezrek tiltakoztak az Országgyűlés előtt
A médiát és a civileket sújtó „tekintélyuralmi” törvényjavaslat ellen tartottak tüntetést. A jogszabály lehetővé tenné, hogy >
Megszűnt az utolsó független nyomtatott vajdasági magyar nyelvű újság!
A Családi Kör megváltozásával nemcsak a lap, de a vajdasági magyar nyomtatott sajtó történetében is új >
Az izraeli kormányfőnek megvan minden oka, hogy megrémüljön
Erre elég volt, ha csak végignézte, hogy mit csinált Trump a héten a térségben. A három >