2019. augusztus 19. hétfő
Ma Huba, Marián, Emília névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Karácsonyok

Öreg Dezső
Öreg Dezső
Karácsonyok
(applefight fotója)

Úgy ért véget a karácsony, úgy értek véget a tavalyi karácsonyok, hogy az államfő a belgrádi elnöki palotában ünnepséget szervezett. Olyan rendes karácsonyit. Nem családit, nem meghittet és szeretetteljest, hanem államit. Mondván, nem volt ilyen, ki tudja mióta. Őszintén szólva volt egy kicsi dilemmám azzal kapcsolatban, hogy az idei vagy a tavalyi karácsonyról beszélek-e. Mert hogy ha a Julianus-naptár szerint számolok, akkor még mindig a tavalyban élünk – mi itt Szerbiában –, ha viszont a gregoriánus időszámításhoz igazodok, akkor már régen magunk mögött hagytuk az Úr születése utáni 2O13. esztendőt. Bonyolult dolgok ezek, bölcs csillagászok meg matematikusok sok-sok számlálása után reformálta meg néhai Gergely pápa – béke poraira – az időszámítását, azzal a céllal,hogy pontosabban alkalmazkodhassunk a csillagok járásához, amelyet – ki tudja miért, nem az emberi időméréshez igazított a teremtő – bárki is legyen az.

Mindegy. Tehát meghitt és szeretetteljes karácsonyt kívántak egymásnak az elnöki palotában összegyűltek. Nem láttam közöttük a kormányfőt és első helyettesét sem, de lehet, hogy ez csak az én mulasztásom, nem mindig összpontosítok kellően. De az is megeshet,hogy a végrehajtó hatalom képviselői tartják magukat ahhoz a minap elhangzott kijelentéshez,mely szerint az egyház nem avatkozik bele az állami dolgokba. Véleményt formálhat, de a szekuláris, világi állam értékei nem kerültek veszélybe. Mindezt bizonyítják a kulcsfontosságú politikai kérdésekben kialakított álláspontok. Ezt a kormány első alelnöke nyilatkozta a minap egy interjúban. Szavát komolyan kell venni, mindenki tudja, hogy ő az itteni világi hatalom megmondhatója. Urát és parancsolóját is mondhattam volna, de nem akartam. Még nem jött el az ideje.

Na mármost. Az elnök, az ország minden polgárának az elnöke, akit ezek a „minden polgárok” a polgári demokrácia értékei szerint megszabott törvények szellemében választottak, tehát nem trónba született mivolta révén gyakorolja az ugyancsak szabályok béklyójába szorított hatalmát, az elnöki palotában ünnepelt. Egy multietnikumú és többvallású ország elnökének a palotájában. Nem biztos, hogy a legjobb üzenetet küldte ezzel az ország majd egyharmadát kitevő másoknak. Mondjuk azoknak, akik két héttel korábban már maguk mögött hagyták a keresztények legszentebb ünnepét. Vagy azoknak, akik Jézust nem megváltóként tartják számon. Belőlük is akad szép számban ebben az országban. Nem is szólva azokról, akik ateistának vallják magukat. Nem is olyan régen belőlük volt a legtöbb, ugyanabban az elnöki palotában és attól lefelé a hatalmi létrán. Ismerek olyan egykori párttitkárokat is, akik most elvárják, hogy az első sorban legyenek a templomban, mert a mostani pártvezetői tisztségüknek ez dukál. Ilyen időket élünk. Aztán az is eszembe jutott,hogy a mi politikusaink – gondolok itt azokra, akik a vajdasági magyarságért lobognak –, tehát, hogy ők is az első sorokban imádkoznak minden jelesebb vallási ünnepen és a mi papjaink is ott vannak a politikai eseményeken. Sőt, helyet kapnak a politikai intézményekben is. Nem lenne ezzel gond, hiszen az egyház is a társadalom eleme, tagjai teljes joggal vehetik ki részüket annak formálásából. Személyesen. Kis Péterként és Nagy Bélaként. Magánemberként. De nem a canterbury érsek tisztjében. Még nagyobb bűn, ha az egyház intézménye pártok mellett teszi le a voksot. Ettől már nincs túl messze az ágyúk megáldása. Vagy a háborúba induló önkéntesekre való áldás kimondása. Láttunk ilyent az elmúlt 2O év során. Mert ne feledjük, a háború a politika erőszakos eszközökkel való folytatása. Még szerencse, hogy elmúltak a karácsonyok. Békében, meghitten, szeretetteljesen.

2014. január 12.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Orbán új öntudata

A konzervatív Die Welt úgy látja, ma Sopronban sokkal többről lesz szó, mint csupán arról, hogy >

Tovább

A Donáth család és az evangélikus szeretetház tisztessége védelmében

És azzal is tisztában kell lennünk, hogy bárki sorra kerülhet. Elég egy felemelt tekintet, egy kritikus >

Tovább

Az ibizai csodára várva

Az újságírók alighanem reménytelen harcot vívnak a gonosszal. Leginkább ugyanis a liberális közönségnek beszélnek, amelyet azonban >

Tovább

Gyűlöld is

S minthogy az állam nem hajlandó emberségesen bánni a menekültekkel, ez a magatartás elkerülhetetlenül normává válik >

Tovább

Németh Miklós nem hisz a kerítésekben

A volt kormányfő arra is kitért, hogy a mai jobboldal szerint ugyan a Páneurópai Piknik kényszerítette >

Tovább

Szorul vissza a szólásszabadság, Magyarország az ékes példa

A Fidesz arra használja az adóbevételeket, hogy uralja a közbeszédet. Az MTI-t teletömték talpnyalókkal, viszont a >

Tovább

A békés egymás mellett élés Szigete

A Le Monde úgy mutatja be a Sziget Fesztivált, mint Európa legnagyobb zenei rendezvényét, amely azonban >

Tovább

Menjenek végig ezen az úton!

Ezen az úton már jól láthatóan nem tudnak visszafordulni. De akármilyen szörnyű is lesz az előttünk >

Tovább

Groteszk: Merkel és Orbán együtt Sopronban

Ők ketten azért alkotnak furcsa párt, mert a kancellár olyasvalakivel ünnepli a demokrácia újjászületését, aki saját >

Tovább

Egy hiányzó mondat

Ezt az ominózus, „hátgerinctördelős” utolsó mondatot időközben a Pesti Srácok eltávolította. Ebben a pillanatban ez még >

Tovább

Migránsok helyett melegek

Lakmuszteszt lehet az Orbán-kabinet számára, mármint hogy ki lehet-e használni politikai célokra az LGBT-közösséggel szembeni ellenérzéseket, >

Tovább

Az EPP megszólal

Köszönöm a brutálisan őszinte beszélgetést. A szokásos ide-oda kacsingató ígérgetés helyett roppant fontos - bár kiábrándító >

Tovább