2021. március 1. hétfő
Ma Albin, Albina, Leonita, Lea névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

Egy „Széchenyi-idézet” nyomában

„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

In memoriam: Rácz József

In memoriam: Rácz József
Rácz József

Gyenge Ildikó megemlékezése felejthetetlen kollegánk halálának 10. évfordulóján.

„Akárki is volt ő, de fény, de hő volt.
Mindenki tudta és hirdette: ő volt.
Ahogy szerette ezt vagy azt az ételt,
s szólt, ajka melyet mostan lepecsételt
a csönd, s ahogy zengett fülünkbe hangja,
mint vízbe süllyedt templomok harangja
a mélybe lenn, s ahogy azt mondta nemrég:
„Édes fiacskám, egy kis sajtot ennék”,
vagy bort ivott és boldogan meredt a
kezében égő, olcsó cigaretta
füstjére, és futott, telefonált,
és szőtte álmát, mint színes fonált:
a homlokán feltündökölt a jegy,
hogy milliók közt az egyetlenegy.”

Rácz József, kiváló televíziós riporter, újságíró, Kishegyes egykori alpolgármestere, a Magyar Nemzeti Tanács tagja.

A kilencvenes évek elejétől nemcsak a vajdasági magyarok ismerhették, de a Duna Televíziónak készített riportjai révén az anyaország és a határon túli magyarok is megismerhették.

A Vajdasági Szent Mihály faluból indult útja, tanár lett, majd újságíró.

Magyar újságírónak lenni nem volt könnyű abban az időben, a Vajdaságban. Ő mégsem futamodott meg. A végsőkig kitartott hazája, és a haza emberei mellett. Munkahelyét, az Újvidéki Televízió magyar szerkesztőségét el kellett hagynia, a milosevicsi Jugoszláviában, de Bánát és Bácska embereit nem. Ettől fogva a Duna televízión keresztül tudósított. Mindig értett minden ember nyelvén, kitűnő riportok születtek általa. Ki volt Rácz József?

Jó újságíró volt, de mindenekelőtt, kiváló ember. Nekem, csak Józsi bácsi. Ezt büszkén mondhatom. Apám legjobb barátja. Tudják, az az egy. Akivel beszélni és hallgatni is lehet, egyaránt. Tíz év távlatában sem tudom elfogadni, hogy már nem jön. Az az ember, akinek a rohanó világban is mindig akadt ideje megkérdezni: hogy vagy? És volt ideje, meg is hallgatni a választ. Kiváló férj és apa volt. Igazi példamutató. Sokat tanultam tőle. Az életről. Hogyan kell látni és hallani a dolgokat. És elfogadni. Nem tűnt el nyomtalanul. Hisz mindenki, aki szerette, és akit szeretett, visz belőle valamit tovább. Egy emléket, egy tanulságos sztorit, egy bölcsességet. Vigasztal, hogy boldog volt. Egyszer, mesélt nekem a boldogságról. Amikor a feleségével reggel leül az asztalhoz meginni a reggeli kávéját, és közben beszélgetnek, azt mondta az a boldogság. Tanulhatnánk tőle. Mindannyian. A boldogságról és a házasságról egyaránt. Apa volt, ki mindent megtett a gyerekeiért. És mindent meg is adott nekik-az idejét és a figyelmét adta. Minden emberben látta a különlegest, mindenkivel tudott beszélgetni. Kedvelte őt a földműves és a politikus, a szegény és a gazdag, a tanult és a tanulatlan, egyaránt. Örökké vidám volt, mosolygós, optimista. Szeretett főzni és kitűnően tudott is. Tudta, hogy honnan jön és merre tart. Soha nem panaszkodott, hanem tette a dolgát, őszintén és jó szándékkal, úgy, ahogyan az életet vállalni szabad. Mindenütt otthon volt, Szentmihályon, Kishegyesen, Maradékon és Budapesten is. Mindenhol megtalálta feladatait és mindig csak azt mondta, amit igaznak tartott. Az örök emberi értékek tisztelete mindig fontosabb volt a pillanatnyi érdekeknél.

Fáj, hogy elment, de jobban fájna, ha nem is lett volna. Egy ember, akinek élete nem volt hiábavaló. Nem tűnt el nyomtalanul. Örülök, hogy ismerhettem. Látom, ahogy a szeretettel főzött bográcsosból nekünk meri a legjobb falatokat… Nyugodjon békében, Józsi bácsi!

2014. január 12.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A mazsolázók

Színre lépnek a névtelenül mazsolázó sajtómunkások, akik a megjelent autorizált interjút úgy vágják össze, hogy nem >

Tovább

Kusturica Szarajevó fölött

És akadnak azért jó dolgok is. Igaz, a halálhoz kötődnek ezek is. Elhunyt ugyanis az újvidéki >

Tovább

Az elrabolt idők nyomában

Én csak keresem a hagyományt miközben az a tudat kínoz, hogy elrabolták a múltomat.  Nem csak >

Tovább

A tévedhetetlenekkel szemben

Furcsa állítás, de bevallom: nem hiszek azoknak az embereknek, akik életükben nem tévedtek jó néhányszor. Nem >

Tovább

„Nesze semmi, fogd meg jól!”

Aki csak teheti, továbbra is tartson ki az elvett ingatlanok természetben való visszakövetelése mellett, ne fogadja >

Tovább

A közéleti vákuum depresszív hatása

A covid19 befagyasztotta az állapotokat, ami nem jelenti azt, hogy a társadalmi feszültségek nem növekszenek. Ezt >

Tovább

A harmincas évek újra meg újra felbukkanak

Az antifasiszta Európa kerekedett felül, az képviselte a többséget, és rossz érzéseim ellenére elégedett vagyok azzal, >

Tovább

Haiku és kapitalizmus

Inkább azon csodálkoztam, hogy ezek az államkapitalista kommunista milliárdosok verseket írnak. Mégpedig haikukat! Környezetünkben ilyesmi nem >

Tovább

Független sajtó

Aki saját eszmei értékrendjéhez ragaszkodik, legyen az akár szocialista, konzervatív vagy liberális, az Arthur Koestlerrel elmondhatja, >

Tovább

Bűn

Lehet, hogy a legnagyobb bűn a bűnhődéstől való menekülés. Azokra gondolok, akik Pilátusként nem akartak hallani >

Tovább

Kamberi: „Így még Milošević uralkodása idején sem volt”

A képviselők nem éltek/élnek az anyanyelv használatának jogával a szerb parlamenti felszólalásaik alkalmával. Kovács Elvira, a >

Tovább

Ami az embert igazából feszíti, azzal kéne foglalkozni

„Hogy az irodalom csak irodalom. Ennek vége van. Ez nem azt jelenti, hogy vissza kellene fordulni, >

Tovább