2024. április 26. péntek
Ma Ervin, Klétusz névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Napi ajánló

Félelmek nagykoalíciói

Félelmek nagykoalíciói
A Bundestag (vesparia fotója)

„Kaczyński és Orbán Merkelben mindig is Hitler reinkarnációját fogja látni, miként önmagukban Piłsudskit vagy Horthyt, Gömböst és így tovább.” Ara-Kovács Attila blogja (Magyar Narancs):

Nem kevesen vannak, akiket nagyon idegesít a formálódó német nagykoalíció. Egyesek a növekvő baloldali befolyástól félnek, mások attól, hogy a jelentékeny felhatalmazású Bundestag révén Berlin súlya az eddiginél is jelentékenyebbé válik, így Németország a kisebb nemzetek akaratát könnyebben figyelmen kívül hagyhatja, mint korábban.

Annak ellenére, hogy Angela Merkel és a CDU/CSU szövetség marad továbbra is a meghatározó ereje ennek a koalíciónak, furcsa módon épp a jobboldali óbégatás a hangosabb. Jó példák erre a Jarosław Kaczyński fideszesen működő pártját, a Jog és Igazságot (PiS) támogató lengyel Rzeczpospolita időnkénti kirohanásai, s különösen az az aktuális cikk, amiben a szerző azt ecseteli, milyen kihívásokat is rejtene magában, ha az angolhoz és a franciához hasonlóan a német is az unió meghatározó kommunikációs nyelvévé válna. „Valahogy mindig pusztulást hoz magával, valahányszor a németek arra szólítják fel Európát, hogy beszéljen az németül” – állapítja meg Mariusz Cieślik a lap november 29-én publikált számában.

Az ilyen szöveg – magyar vonatkozású példák is hosszan idézhetők lennének – nem Németországot, nem a németeket, hanem az érintett véleménynyilvánítót minősíti, s minthogy egy egész – sikeresnek mondható, ámbátor egyre inkább szélsőséges – párt áll mögötte, okkal feltételezhető, hogy a lengyel társadalom egy adott, karakteres szegmensét is. Jelzi, méghozzá igen pregnánsan, hogy épp e társadalom az, ami képtelen múltjához lezárt, feldolgozott módon viszonyulni. És amiként a Jog és Igazság Pártja is nap mint nap megerősíti Józef Piłsudski marsall prefasiszta rendszeréhez való elkötelezettségét, akként konstruálja újra és újra a történelemből már rég kikopott ellenségeit, s teremti meg ismét – a nemzeti pátosz külsőségeivel színezett – számkivetettségének legszörnyűbb vízióját.

A kelet-európai jobboldal képtelen ráhangolódni a sikerre, ezt mutatja a politikai kibontakozás mind a Visztula partján, mind a Dunáén. Identitásának szerves része az európai magány és a vereségtudat – maga a végzet, melyet másoknak szán, de amiben maga is osztozik. Ezzel kompenzálja hiányzó jövőképét, amit minduntalan a régmúlt démonaival kényszerül helyettesíteni.

A magyar békemenetekben menetelő lengyelekkel és a lengyel függetlenség napján randalírozó fideszesekkel nem elképzelhető a modern, megújult jobboldal. Kaczyński és Orbán Merkelben mindig is Hitler reinkarnációját fogja látni, miként önmagukban Piłsudskit vagy Horthyt, Gömböst és így tovább. Alapkultúrájuk képtelen maga mögött hagyni a múltat, amelynek szörnyűségei karakterük lényegébe ivódtak, s amit nem tudnak nélkülözni, minthogy az eleve politikai legitimációjuk szerves eleme. Sem Kaczyński, sem pedig Orbán nem fasiszta, okkal kérhetik ki maguknak az efféle vádakat, de a 20. század szörnyeinek örökösei, nem tudnak s nem is képesek lemondani a borzalmak által rájuk ruházott identitásról. Különben szétpukkadnának, mint a buborék.

Alighanem a kelet-európai baloldalnak is lehetnek hasonló problémái nyugati társaikkal, bár a kommunista múlt utáni nosztalgia visszatérte aligha elképzelhető. Volt ugyan erre kísérlet korábban, de az inkább groteszkre és nevetségesre sikeredett, semmint elképesztőre, mint a jobboldali példák. Ám egyáltalán nem zárható ki, hogy a kelet-európai pártcsaládok is kialakíthassanak valamilyen, rájuk jellemző nagykoalíciót. Ha viszont ez létrejön, annak közös nevezője – természetüket ismerve – valamiféle nacionalizmus lesz majd, ismét visszavezetve a térség népeit megszokott katasztrófaállapotukhoz. Elég, ha megnézzük, mi zajlik ma a magyar baloldalon: a Demokratikus Koalíciót leszámítva egyfajta versenyfutás Orbán nacionalizmusa után.

2013. december 2.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A Fico-kormány átneveli a közmédiát

A populista-nacionalista szlovák kormány neki kezes intézményre akarja lecserélni a közmédiát. Már elfogadta az erre vonatkozó >

Tovább

Nehogy tragikus hős legyen

Míg a kérdésén gondolkodtam, „Hogy bírod lelkileg ezt a sok valóságot a fejedben?”, ő már válaszolt >

Tovább

Politikai válság Horvátországban

Paul Lendvai azt írja a horvát választás után, hogy a zágrábi politikában jelenleg minden elképzelhető. Válság >

Tovább

Veszélyes lehet-e ez az ember Orbán számára?

Nemigen fordul elő, hogy valaki veszélyessé válik Orbán Viktor számára, de most valami megmozdult az országban, >

Tovább

A szélsőjobb át akarja venni Európát és Meloni mutatja hozzá az utat

Ezt írja Rómából a New York Timesban David Broder, aki nemrégiben könyvet jelentetett meg a mai >

Tovább

Orbán illúziói a nagyságról

Orbán hiú reményei összeomlottak. A miniszterelnök azt remélte, hogy egy nacionalista, bevándorlás-ellenes, Putyin-párti ellenforradalmat vezethet Európa >

Tovább

Káoszba fulladt a brüsszeli szélsőjobbos konferencia

A New York Times szerint örül az európai jobboldal, mert brüsszeli tanácskozásukat törölni próbálták. Pedig a >

Tovább

A Guardian arra szólítja fel Iránt, illetve Izraelt, hogy lépjenek vissza a szakadék széléről

Ellentétük ugyanis nyílt háborúval fenyeget. A világ persze nem tudja, mit szabadítanak el a megtorló akciók, >

Tovább

Nagy siker lett volna az iráni légitámadás elhárítása?

Roger Boyes, a Times diplomáciai szerkesztője azt elfogadja, hogy újrakeverték a geopolitikai kártyákat. Immár Teherán közvetlenül >

Tovább

A világ a háború szélén áll

Izraelnek nincs más választása: válaszolnia kell az Iránból indított támadásra – küldi elemzését Izraelből a Daily >

Tovább

A Közel-Kelet egy olyan, nagy háború küszöbén áll, amelyet senki sem akar

Erre mutat rá David Ignatius, a Washington Post biztonságpolitikai szakírója. A Biden-kormányzat felhasznál minden lehetséges diplomáciai >

Tovább

Az ember, aki kihívja Orbán Viktort

A kormány elbizonytalanodása kézzel fogható. A kegyelmi ügy keményen eltalálta Orbánékat, annál is inkább, mert a >

Tovább