Ma Judit, Loretta, Eulália névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Fából vaskarika
Öreg Dezső
Elfelejtettük már, hogy milyen szépen és folyékonyan tud mesét mondani Szerbia miniszterelnöke. Ez a képessége az utóbbi időben valahogy nem igazán jutott kifejezésre.
Pedig a mindig nyugodt, lágymosolyú öregúr olyan feszültségoldóan tud beszélni, hogy aki figyelmesen hallgatja, vagy olvassa nyilatkozatát, percek alatt megnyugszik és elfelejti nemcsak a saját, hanem az ország gondját, baját is, és nyugodtan, derűs bizalommal tekint a jövőbe.
Legalábbis ez a benyomása annak, aki a minap elolvasta Cvetković miniszterelnöknek a kormányhoz ugyancsak közel álló napilapnak adott interjúját. Abból az alkalomból nyilatkozott az első miniszter, hogy hétfőn kezdődnek a tárgyalások a Nemzetközi Valutaalap küldöttségével. Ezeknek nem kisebb a tétje, mint a Szerbia számára jóváhagyott 3 milliárd eurós készenléti hitel további sorsa. Az összeg folyósítása azon is múlik, hogy teljesítettük-e a tavasszal adott ígéreteket. Ígértük pedig, hogy csökkentjük a költségvetési hiányt, hogy lefaragjuk a közkiadásokat, és a közfogyasztást a bérekhez méretezzük. Fel is vettük az első milliárdot, és jószerével bizonyára el is költöttük már valamire. Akadt helye bőven, nem nehéz egy roskadozó gazdaságba, az elfuserált privatizációk miatt üzemképtelenné vált vállalatokba, illetve azok elégedetlen munkásainak a zsebébe beletenni egymilliárdocskát. Most azonban pótvizsgázni kell, vagy ha úgy tetszik, el kell számolni az elmúlt öt hónappal, meg kell vonni a mérleget és hát jó lenne meggyőzni IMF-es urakat arról, hogy a következő nekifutás sokkal sikeresebb lesz, hogy ezúttal képesek leszünk fából vaskarikát csinálni. Mert a kormány nagyjából ugyanazzal a kínálattal áll majd elő, mint március végén, amikor Dinkić gazdasági miniszter, aki Milošević bukása óta szinte minden kormányban ott volt, ahol a pénzt költeni lehet, büszkén bejelentette, megvan a hárommilliárdos kölcsön. Akkor is, most is az államigazgatás karcsúsítására épültek az ígéretek. Most az államigazgatás történelmi reformját helyezte kilátásba a korábban emlegetett miniszterelnök. Megnyugtatott mindenkit, hogy továbbra sem gondolkodnak az általános forgalmi adó emeléséről, habár néhány hete, akárcsak a Nemzetközi Valutaalap küldöttségének tavaszi látogatása előtt, a pénzügyi tárca vezetője többször nyomatékosan hangsúlyozta: ez egy bevált módszer, csak vállalni kell a politikai következményeit annak, hogy mindenki drágábban vásárolná a kenyeret, a televíziót, bármit. És ugyanezt ajánlotta a Nemzeti Bank kormányzója is, aki már többször bizonyította pénzügyi szakértelmét. Tehát a kormány azt fogja ígérni, hogy önmagán fog takarékoskodni. Ami belső politikai használatra kiváló mondat. Azt is szeretik hallani a dolgozók, azok is, akik nem sztrájkolnak, hogy nem emelik az árakat. Legalábbis a kormány nem, adó formájában. Meg azt is szívesen hallják, hogy az állam kifizeti a bérek utáni járulékokat. Azokat, amelyeket a szándékosan vagy véletlenül ügyetlenül privatizált vállalatok új tulajdonosai elmulasztottak. Arra már lehet, hogy nem figyelt fel mindenki, hogy cserébe az állam részesedik a már magánosított vállalatokból. Kivéve azokból, amelyek megértek a csődeljárásra. De nemcsak a miniszterelnök ilyen adakozó. A 2000. október 5-e utáni knock-down-ból teljesen felépült szocialisták egyes miniszterei is. Milošević kedvenc híd- és útépítője, Milutin Mrkonjić ismét 20 ezer lakást ígér a fiataloknak féláron. Majd tavaszra – mondja. Még mindig befejezetlenül állnak azok a lakások, amelyeket a NATO-légicsapások után kezdett építtetni rohammunkával, a fiatal, tehetséges házaspároknak. Akkor is miniszter volt.
A legnagyobb baj az új-régi programmal azonban az, hogy senki sem mondta meg, kire fog vonatkozni. Ha csak a központi és az önkormányzati foglalkoztatottak számát és munkáját ésszerűsítik, akkor ez a számítások szerint évi szinten egy havi nyugdíjat sem tesz ki. Pedig mintegy 7O ezer embert érintene, akiknek a számát 14-15 ezerre kellene csökkenteni. Ha viszont hozzányúlnak a legnagyobb költségvetési fogyasztókhoz, a tanügyi és egészségügyi dolgozókhoz, ne adj Isten az erőszakszervezetekhez, abból egészen biztos kormányválság keletkezne. Mert az egészség-és az oktatásügyben, a rendőrségnél és a katonaságnál, valamint a kommunális szolgálatokban mintegy fél millió embernek adnak fizetést.
Nem lesznek tehát kényelmesek a Valutaalappal esedékes tárgyalások, de azért azt se feledjük el, hogy gazdaság ide, gazdaság oda, a politikai érdekek is nyomnak a latban, itt, a Balkánon, különösen.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Valóban csak a gazdaság?
A világszerte keletkező háborús gócok még jobban megrendítik a biztonságérzetet. 1939 előtt erre ugyanazt a „békét >
Trump nevetséges állásfoglalása
Nevetségesnek minősítette Donald Trump Szíriával kapcsolatos állásfoglalását a New York Timesban Thomas Friedman kommentátor, aki háromszor is >
Ki veszi át Szíria irányítását?
Az Economist elemzése azt latolgatja, vajon ki veszi át Szíria irányítását, miközben egyáltalán nem biztos a >
Mindenszentek napja Újvidéken
A végtelenül cinikus hangnem, mellyel az államfő a határozottan fellépő tüntetőket illette, mindenesetre valóságos tendenciára mutat >
A szír polgárháború tétje az, ki uralja az egész Közel-Keletet
Ezt állapítja meg Neil MacFarquhar, aki csaknem 30 éve dolgozik a New York Timesnál. Hogy a lázadók >
Az Orbánt váltó lengyelek vissza tudnak-e térni a normális állapotokhoz
Sokak szerint Magyarország minden idők legrosszabb uniós elnökségét produkálta a most véget érő félévben, de az >
Hogyan borít Orbán kihívója
Magyarországon eddig két dolog volt biztos: a halál, és hogy Orbán győz. De csak eddig volt >
Lehet, hogy Meloni lesz Európa aduásza Trumpnál
Bármennyire is úgy gondolja Orbán Viktor, hogy ő az amerikai politikus magától értetődő ideológiai szövetségese. Az >
A merkelizmus tragédia Trump és Putyin korában
Ezt fejti ki a volt kancellár most megjelent emlékiratai kapcsán Andreas Kluth, aki bevallja: annak idején >
Ez már nem a gyerekekről szólt
Veszíteni rossz. Aki folyton veszít, megsebzett lélekkel létezik, úgy él, mintha véget nem érő sötétség venné >
Putyin a pusztításban és a kiutasításban bízik: mi lesz az ukrajnai menekültekkel?
Putyin azon van, hogy romboljon Ukrajnában és lehetőleg minél több embert üldözzön el – már jó >
Magyarország korszakváltás előtt
Ezzel a címmel közöl kommentárt Lendvai Pál a bécsi Der Standardban Magyar Péterről, akiről azt írja, >