Ma örs, Stella, Kamil névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Demokrácia
A demokrácia ugyan nagyon rossz, de még nem találtak fel nála jobbat – mondotta volt Churchill, Nagy Britannia egykori miniszterelnöke, amikor az Egyesült Királyságban még nem tudták, vagy nem akarták észrevenni, hogy az a viktoriánusi nagyhatalmi kor, amelyben ez az ország és az ebben az országban kiépített értékrend uralta a világot, lassan de biztosan eltűnőben vagy mondjuk talán úgy, gyöngülőben van. Azóta sok minden megváltozott ebben a világban, teljesen átalakultak az erőviszonyok, de a demokrácia akkori elvei többé kevésbé maradandónak, működőképesnek bizonyultak. Legalábbis a világnak abban a felében, amely az európai és az észak amerikai, angolszász kultúra befolyása alatt áll. Bár az is igaz, hogy azt a mondást is Churchillnek tulajdonítják, mely szerin: „A legjobb érv a demokrácia ellen egy ötperces beszélgetés egy átlagos szavazóval.” – jó kis angol cinizmus, de valljuk be találó. Tudják, ők gyakorolják a legrégebben a mai értelemben vett demokráciát.
Ennek a demokráciának a lényege pedig, az általános válaszhatóság. Az, hogy mindenki választhat és mindenki választható. Meghatározott időszakonként. Társadalmi megállapodás kérdése, milyen hosszú időre érdemli ki a nép bizalmát egy-egy személy vagy testület. Mondjuk államfő, házi tanácsi elnök, parlament, pártvezető(ség), gittegyleti elnök(ség). Nos mindhárom elem, mármint a szavazati jog, a válaszhatóság és a hatalom idejének korlátozása nagyon fontos. Mert bármelyiket kihagyjuk, alapjaiban ingatjuk meg a demokráciát. Ma erről a harmadikról kellene néhány szót ejteni. Mert úgy tűnik, egyre nagyobb bajok, vagy pontosabban ismét nagyon nagy bajok adódnak értelmezésével. Itt, a Balkánon. Legalábbis Szerbiában. Mindenek előtt a hatalom gyakorlásának az idejéről kell tehát beszélni. Mert egyre többet és egyre többen emlegetik a rendkívüli választások lehetőségét. Amire, elvben akkor kerülhet sor, ha működésképtelenné válik. Mármint a hatalom. Akár a megválasztott személy, akár a testület. Vagy az a testület, amely megejtette a választást, elégedetlen – tegyük hozzá indokoltan és a korábban megbeszélt szabályok megszegése miatt elégedetlen a megválasztottal. Ezeket a szabályokat törvényekként tiszteljük, vagy ügyrendi szabályzatként alkalmazzuk, vagy csak egyszerű szóbeli megállapodás szerint járunk el értelmükben. Elvben mindegy, a gyakorlatban óriási a különbség. De! Szabad-e csak azért választásokat tartani, mert egy hatalmi csoport, mondjuk az ország legerősebb pártja úgy méri fel, hogy most a legalkalmasabb a pillanat, mert a politikai vagy más tevékenysége folytán nőtt a népszerűsége? Vagy ki kell várnia a törvényes kereteket, hiszen működőképes lenne, ha akarna a koalíció? Szabad-e visszaélni a pillanatnyi , populista úton szerzett előnyökkel?
Kell-e Vajdaságban új választás kell-e az országban? Mindkettőt emlegetik, az utóbbit követelik. Azok, akik most nagyon erősnek érzik magukat. Indokolt-e a kormányátalakítás? Ezek azok a kérdések, amelyek naponta merülnek fel a politikában. Mert felvetik őket. Persze, hogy a politikusok. A nép, az isten ada nép pedig gondolkodás nélkül elfogadja ezt a logikát. Mert azt akarja, hogy az új vezető hatalma korlátlanná váljék. Amire ő adná a beleegyezését. Amire ő szavazna, demokratikusan. Láttunk már ilyent ezeken a tájakon. Nem régen, bő húsz esztendeje. Amikor a nép, a demokráciától megrészegülve elhitte, hogy senki sem emelhet kezet rá. Ezt ígérte az új vezér akkor. Most mást ígér, hogy ő menti meg a népet a bűnözéstől és a korrupciótól. Ő menti meg a rég elveszett déli tartományt, és vezeti be népét az európai Kánaánba. Holott valós politikai szándékait nagyon kevesen, vagy annál is kevesebben ismerik.
Ezért veszélyes dolog a választásokkal való játszadozás. A demokráciára való folyamatos hivatkozás, a demokrácia eszméi mögé való rejtőzködés. Itt a Balkánon, ahol még mindig nagyon hiszékeny a választópolgár. Annyit viszont tud, hogy jobb, könnyebb életre vágyik. Aranyba foglalja annak a nevét, aki azt a látszatot kelti, hogy ő vezeti népét a Kánaánba. Ha kell élete árán is. Mert ilyen ígéret is elhangzott már a napokban.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Mi van, ha Ukrajna elesik. Ez többé már nemcsak találgatás
Simon Tisdall immár nagyon is valós lehetőségnek tartja, hogy Ukrajna elesik, épp ezért azt sürgeti, hogy >
Trump a vámokkal meg akarja osztani Európát, ám az EU-nak vissza kell vágnia
A Süddeutsche Zeitung gazdasági rovatának a vezetője van ezen a véleményen. Egyelőre ugyanis meghiúsult a remény, >
A szabadság ára: elengedni a személyes célokat
A valóság könyörtelen: aki szétforgácsolja az ellenzéki erőt, az Orbánt tartja hatalomban. Aki most, ebben a >
A jobboldali populisták veszélyes sikere
Veszedelmesen sikeresek a jobboldali populisták, mert Trump, Milei és Meloni teljesítik, amit megígértek a kampányban. Ám >
Putyin seregei nyomulnak, de a politikus nem fog nyerni
A Guardian vezércikke ítéli így meg. Oroszország fokozza ugyan brutális támadásait, de az ukránok morálja nem >
Putyin túlságosan is elvetette a sulykot Trumpnál
Aligha fog tetszeni neki, ami most jön, mert Trumpnál van az összes ütőkártya – írja Hamish >
A „gumicsont politika”
Magyar alighanem belátható ideig tovább használja ezt a fogalmat, mivel Orbán nem mutat készséget arra, hogy >
Pénz legyen vagy szabadság? - ez itt a kérdés
Nem lehet, hogy épp ez a DK-ra kiosztott feladat, a Tisza kétharmad megakadályozása? Elvégre ettől rettegnek >
30 éve történt Srebrenica: Európa szégyene
Keno Verseck Európa szégyenének nevezi az éppen 30 évvel ezelőtt történt szrebrenicai mészárlást, amelynek során boszniai >
Az EU a füle botját nem mozgatja, miközben a szerb elnök fokozza az állami elnyomást a tüntető diákokkal szemben
A Bizottság változatlanul Vučićot támogatja, ám az most már annyira brutális eszközöket alkalmaz, hogy Brüsszel választás >
Sok hasonlóság van az izraeli és az Európában honos jobboldali populizmus között
Ezt állapítja meg Richard Schneider, aki 56-os magyar szülők gyerekeként Németországban született és igen sokáig volt >
Piszkos üzletek Dodikkal
A bírálók piszkos ügyletnek nevezik, hogy visszavonták a letartóztatási parancsot a szakadár szerb kisebbségi vezér, Dodik >