2019. december 11. Szerda
Ma Árpád, Árpádina, Damazusz névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

Napi ajánló

Itt vannak a felvidéki huszárok

Bódis Gábor
Bódis Gábor

„A kisebbségiek egy részénél ez a durva nacionalizmussal fűszerezett revansizmus nagyon komoly szerepet játszik.”  Hunčík Péter blogjából (Amerikai Népszava):

„Egy Dél-Szlovákiában működő magyar klub vezetői február végén beszélgetésre hívták meg Révkomáromba Gyurcsány Ferencet. Az aktuális problémák megtárgyalása mellett a 2004-es népszavazásról is meg akarták őt kérdezni, hisz a magyar választók többsége épp Gyurcsányék negatív kampányának hatására utasította el a kettős állampolgárság megadását a külhoni magyaroknak. Az est szervezői olyan embert ültettek le az asztal túlsó oldalára, aki azóta már felvette a magyar állampolgárságot. Úgy gondolták, hogy így mind Gyurcsány Ferencnek, mind Boldoghy Olivérnek teret biztosítanak arra, hogy kifejthessék álláspontjukat, majd  vitatkozzanak egymással, úgy, ahogyan ez Európa civilizáltabb régióiban szokás. Csakhogy Szlovákia déli régiói az utóbbi időben nem kedvelik az európai szokásokat. Főleg akkor ignorálják az európai hagyományt, ha nemzeti „sorskérdések“ megtárgyalásáról van szó. Mert már a kisebbségi magyarok is megtanulták, hogy nemzeti „sorskérdések“ megtárgyalásánál nincs helye a beszélgetésnek. Sorskérdésekre csakis magyaros, karakán válaszokat szabad adni. Például jól odavágni, oszt kuss! Úgy, ahogyan azt a pesti politikusok javasolják. „Vagy velünk vagytok, vagy ellenünk“, harsogják odaátról. „Gyáva népnek nincs hazája! Hazátlanokkal és hazaárulókkal meg nincs mit tárgyalnunk“, folytatódik az anyaországi verdikt. Nos, ehhez az utasításhoz tartották magukat azokhoz az extrém csoportosulásokhoz tartozó kisebbségi magyarok is, akik agresszív ellenlépésekkel fenyegetőztek, ha Gyurcsány mégis ellátogatna Komáromba. Egyikük megfogalmazása szerint, „Gyurcsánnyal nem tárgyalni kell, hanem likvidálni kell őt“.

Ezek után a rendezők inkább lemondták a klubestet. A nemzeti „sorkérdéseket“ intéző bizottság tagjai meg dörzsölhették a tenyerüket. Egy újabb lépést tettek a kisebbség a radikalizálódása felé. (…)

„Tudom, hogy magyarországi olvasóim ezt a problémát nem érzik olyan élesen, mint a belpolitikai gondokat. De a kisebbségiek egy részénél ez a durva nacionalizmussal fűszerezett revansizmus nagyon komoly szerepet játszik. Ennek hatására kerül fel egyre több Nagymagyarországot ábrázoló térkép a kocsmák falára, ezért tűnik fel egyre több árpád sávos lobogó a focimeccseken és a tüntetéseken, és ezért fogalmaz egyre radikálisabban a fiatalság egy része is. És persze ezért nehezebb párbeszédet folytatni a szlovákság képviselőivel.  És ezért értékeli egyre negatívabban a külföld Magyarországot, hisz ma már Berlinben és Brüsszelben is ismerik a kettős beszéd megfejtésének kulcsát. Mert miközben Orván Viktor és Robert Fico (két éve még O.V. és Basescu)  kart karba öltve  bizonygatják, hogy mindern a legnagyobb rendben van a két nép között, a Fidesz holdudvar képviselői jól érthető füstjeleket küldenek a Kárpát-medence magyarságának a harc folytatásáról. És a kisebbségben élők tízezrei veszik is ezt a jelzést. Ámde ha ma lennének Magyarországon országgyűlési választások, akkor a választásra jogosult kisebbségiek döntő többsége mégiscsak Orbán Viktorra, és a… Jobbikra szavazna  (ha lehetne). Viktorra azért, mert ő a Viktor, a Jobbikra pedig azért, mert a Fidesz „megoldási“ javaslatait már kevéssé radikálisnak találják. Miután a Fidesz vezetői megérezték, hogy a kisebbségi magyarok lassan elfordulnak tőlük, áttértek a jól ismert dupla fenekű beszédre, hogy bebizonyítsák, semmivel sem maradnak el a Jobbik mögött. Mindezek után már jobban érthető az a gyanakvás, amelyik mind a román, mind a szlovák politikában fellelhető a magyarokkal kapcsolatban. Ezért van az, hogy a románok a területi autonómiát, a szlovákok pedig a kettős állampolgárságot tartják az elszakadás első lépcsőjének. Ámde jelen esetben nem a sokszor emlegetett „túlzott szlovák (román) érzékenységről“ van szó, melyet a pesti politikusok oly szívesen és lesajnáló módon szoktak emlegetni, hanem jól megalapozott bizalmatlanságról.”

 

2013. március 30.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Lesz-e Vajdaságban intézményes kisebbségkutatás?

Amennyiben egyáltalán megalakul egy ilyen intézet, nem lenne elfogadható – de az emberi valamint a nemzeti >

Tovább

A színház az új CEU

Így tehát az ilyen harcokban nem az a tét, hogy jön a konzervatív váltás, hanem hogy >

Tovább

Einstand. Avagy a Viktor utcai fiúk

A cím maradhat? A címmel nincs semmi baj. Ennél jobb címet mi sem találhattunk volna. A >

Tovább

Mengyán: A Magyar Szó és a Hét Nap „mélyrepülésben van”

Tanulmányozni kellene, hogy a közpénzek iránti ilyen – felelőtlennek is nevezhető – viszonyulásban (meg)vannak-e a gazdasági >

Tovább

Szerpentin a Kárpátokban

Akármennyire is lehangoló ma a román politika távlattalansága, az erdélyi magyar közvélemény figyelmét ismét rá kellene >

Tovább

A szájzár és a nemzet

Az ellenzéktagadásnak nevezhető meggyőződés, amelyről azt mondtuk, hogy fertőzésként terjedt el, itthon gyakorta még azzal a >

Tovább

„Egy ilyen országban, amelynek, sajnos, nem látjuk a jövőképét”…

itt egy formálisnak is alig nevezhető kulturális autonómia létezik, ami egy (költséges) pénzelosztó és (döntő többségében) >

Tovább

Most már komolyan veszem...

Akkor talán én is megmosolyogtam volna ezt a mondatot. Most azonban komolyan kellene venni. Nem vágyni >

Tovább

„Vajdaságban nagyon jó a helyzet”?

A Vajdaságban a nemzeti kisebbségi jogok az ún. joghurtforradalom előtt valóban példa értékűek, európai szintűek voltak. >

Tovább

A balkanizálódástól a posztfasiszta kísértésekig

A kelet-közép-európai régió egy-két évtizeden belül balkanizálódott. Ezt a „jövőt” Szerbiában könnyebb volt felismerni, mint a >

Tovább

Fontosabb a kirakat?

A nyilvánosságnak nem kell értesülni a nemzeti kisebbségek oktatási problémáiról?  Csak arról, amit Vicsek hangoztatott, hogy >

Tovább

Két bácskai katolikus pap, aki a háború idején Horvátországban szolgált

Egyszer arra lettem figyelmes, hogy az 56-os sorszámú után a 200-valahányas engedély következett. Másnap egy újabb >

Tovább