2020. július 5. vasárnap
Ma Emese, Sarolta, Antal névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Egynapos hír

Öreg Dezső
Öreg Dezső
Egynapos hír
(MozzART26 illusztrációja)

A mi szakmában vannak egynapos hírek. Amelyek egy napig élnek. Esetleg kettőig. Ezek azok, amelyekre nem kell odafigyelnie mindenkinek. Esetenként senkinek. Amelyek csak egy vékony réteget érintenek, azt is ideiglenesen. Olyanok is vannak, amelyek közérdekűek lennének, de elsatnyulnak, elvesznek a hírrengetegben. Meg a sajtó hagyományos felületességében. Meg olyanok, amelyeket túlírunk, méltatlanul és indokolatlanul nagy teret, jelentőséget adunk nekik, mi újságírók. Legalábbis egyesek (meg kettesek is) közülünk. Egyrészt szakmai tudatlanság, felkészületlenség, másrészt elkötelezettségi – mondjuk politikai elkötelezettségi – okokból. A kettő nem ritkán keveredik. Nem kell ehhez nagy tapasztalat, csak bele kell olvasni, hallgatni, nézni az itteni médiába.

Ilyen egy-két napos hírnek bizonyult az is, mely szerint a német nagykövet új feltételhez kötötte Szerbia uniós csatlakozását. Mert azt találta mondani, hogy Belgrádnak előbb utóbb nyilatkoznia kell Koszovó ENSZ-tagságáról. Heinz Wilhelm nagykövet a Večernje Novostinak adott interjúban egyebek között azt nyilatkozta: „Koszovó ENSZ-tagsága egyike azoknak a kérdéseknek, amelyeknek az asztalra kell kerülniük Brüsszelben”. Miután a szerbiai miniszterelnök korábban már mondott valami hasonlót, miszerint Belgrád – egy átfogó megoldás keretében – akár erről is hajlandó tárgyalni. Akkor is felbolydult a politikai bazár, most is. Vele együtt természetesen a sajtó. Vagy fordítva. Mindegy. Következett a már annyiszor látott előadás ugyanazzal a szöveggel, identikus díszlettel, a korábbiakkal egybevágó rendezésben és szereposztással. A hatalom elismételte, sohasem ismerjük el Koszovót; a jobboldal árulást, hazaárulást kiáltott; a nemrégi hatalom, amely most állítólag a legerősebb ellenzéki párt, aggódik amiatt, hogy a brüsszeli tárgyalások menete meg témái nem eléggé áttekinthetőek. A miniszterelnök pártjának egyik képviselője viszont nyugodtan kijelentette, mint ahogy Ivica Dačić kormányfő korábban már mondta, minden lehetőség az asztalon van, mindenről tárgyalni kell, semmitől sem kell megfutamodni, hiszen a parlament által nemrég szentesített Koszovó határozat is kimondja, az átfogó megoldás a cél. A legerősebb kormánypárt szerint viszont a nagykövet provokált. Nem is a nagykövet, hanem Németország. Ebben az utóbbiban igaza lehet. Nem a provokáció tekintetében, hanem abban, hogy Berlin következetes politikáját közvetíti a nagykövet. És nem csak ő. Legutóbb tavaly szeptemberben mondta Martin Schulz, az Európai Parlament Elnöke, hogy Szerbiának el kell ismernie Koszovót. Történetesen ugye, ő is német. Aki, ugyan, ebben a tisztségben „európai” meg még szocialista is, tehát otthon ellenzéki. De ugyanazt mondta, amit a kereszténydemokrata kormány belgrádi nagykövete. Tehát Berlin komolyan gondolja. Meg egységesen. Nagyhatalmi módon. Európai nagyhatalmin. Ami, tetszik ez vagy sem, nagyon fontos tényező. Angela Dorothea Merkel kancellár Belgrádban mondta evangélikus szigorral az akkori államfő szemébe, hogy nem tűrik meg a párhuzamos intézményeket Észak-Koszovóban. Vagy, ha valaki elfelejtette volna, tavalyelőtt karácsonyt megelőzően Németország állította le Szerbia tagjelölt státusának a megadását. Amit tavaly márciusban elnyertünk, de a csatlakozási tárgyalások kezdetére még várunk. Annak reményében folynak Brüsszelben a közvetlen szerbiai-koszovói kormányfői megbeszélések. Amelyekhez, nyomatékként, úgy tűnik inkább hazai használatra, csatolják a bő egy hét múlva esedékes elnöki találkozót.

Nem csoda hát, hogy a német nagykövet kijelentése körüli kakofóniát igyekeztek minél gyorsabban elcsitítani. Meg is találták a módját, a miniszterelnök és Wilhelm nagykövet már másnap együtt nyitott meg Versecen egy gyárrészleget, ahol mindketten tisztázták, mit is akartak mondani. Megmagyarázták, sikerült. Mert a másnapi sajtó már egyéb témákkal foglalkozott. Más egynaposokkal. Mindegyik a magáéval. Jobbára attól függően, melyik politikai párttól függ. Egyelőre. Erős a gyanúm azonban, hogy ezzel a tárggyal még foglalkozunk. Nem egynapos témaként.

2013. január 27.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Erkölcsi tisztaság kontra Koszovó?

A szerb elnök szerint országa számára Koszovó függetlensége nem lehet fontosabb, mint az értékek, az erkölcsi >

Tovább

Londoni levél – A „hazai hivatal”

Az itteni belügyminisztériumot 1782 óta Home Office-nak hívják, a kitöltendő kérdőívem fejlécében is ez volt. Tárgyilagos >

Tovább

A szélsőjobb királycsináló lehet Horvátországban

Egy zágrábi történész arra figyelmeztet, hogy az ország az eddiginél sokkal közelebb kerülhet a populista, a >

Tovább

Az orosz bénultság

Megint divatba jöttek az üres politikai rituálék, akárcsak a Brezsnyev-érában. De a hasonlóság vonatkozik arra is, >

Tovább

Asselborn: Magyarországnak semmi keresnivalója az Európai Tanácsban

A magyar modell már nem demokratikus, élesen elüt a nyugati értékkánontól. Jean Asselborn, aki ádáz ellenfele >

Tovább

Bajban Orbán szlovén klónja

Belebukhat a szlovén kormány a vírus elleni felszerelések beszerzése körüli simlis üzletekbe. A gazdasági tárca vezetőjét >

Tovább

Az emberiség válaszúthoz közeledik

A világgazdaság már amúgy is súlyos visszaesést produkál és ehhez jön még az egyre erőteljesebb amerikai-kínai >

Tovább

A nemzet golyóstolla második fordulóra kényszerül

Arra lehet számítani, hogy Trzaskowski mozgósítani tudja a 3., illetve 4. helyen végzett jelölt szavazóinak jó >

Tovább

A rajongók köztársasága

Az ok az, hogy megosztott társadalmakban az emberek sokszor a pártos ösztöneiket követik és nem a >

Tovább

A SZER irányvonala még nem dőlt el

Pár hónap múlva ismét megkezdi működését a Szabad Európa magyar programja, hiszen nagyon kell a független >

Tovább

Az agytalanság országa

Legyen meg az ő akaratuk, csakis az övék, és bocsássa meg mindenki az ő vétkeiket, miképpen >

Tovább

A szovjet kultúra

Úgy érti, David Boriszovics, hogy nincs igazi, szovjet kultúránk? – érdeklődött hűvös hangon Sztálin elvtárs, és >

Tovább