Ma Magdolna, Mária, Magda névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Egynapos hír
Öreg Dezső
A mi szakmában vannak egynapos hírek. Amelyek egy napig élnek. Esetleg kettőig. Ezek azok, amelyekre nem kell odafigyelnie mindenkinek. Esetenként senkinek. Amelyek csak egy vékony réteget érintenek, azt is ideiglenesen. Olyanok is vannak, amelyek közérdekűek lennének, de elsatnyulnak, elvesznek a hírrengetegben. Meg a sajtó hagyományos felületességében. Meg olyanok, amelyeket túlírunk, méltatlanul és indokolatlanul nagy teret, jelentőséget adunk nekik, mi újságírók. Legalábbis egyesek (meg kettesek is) közülünk. Egyrészt szakmai tudatlanság, felkészületlenség, másrészt elkötelezettségi – mondjuk politikai elkötelezettségi – okokból. A kettő nem ritkán keveredik. Nem kell ehhez nagy tapasztalat, csak bele kell olvasni, hallgatni, nézni az itteni médiába.
Ilyen egy-két napos hírnek bizonyult az is, mely szerint a német nagykövet új feltételhez kötötte Szerbia uniós csatlakozását. Mert azt találta mondani, hogy Belgrádnak előbb utóbb nyilatkoznia kell Koszovó ENSZ-tagságáról. Heinz Wilhelm nagykövet a Večernje Novostinak adott interjúban egyebek között azt nyilatkozta: „Koszovó ENSZ-tagsága egyike azoknak a kérdéseknek, amelyeknek az asztalra kell kerülniük Brüsszelben”. Miután a szerbiai miniszterelnök korábban már mondott valami hasonlót, miszerint Belgrád – egy átfogó megoldás keretében – akár erről is hajlandó tárgyalni. Akkor is felbolydult a politikai bazár, most is. Vele együtt természetesen a sajtó. Vagy fordítva. Mindegy. Következett a már annyiszor látott előadás ugyanazzal a szöveggel, identikus díszlettel, a korábbiakkal egybevágó rendezésben és szereposztással. A hatalom elismételte, sohasem ismerjük el Koszovót; a jobboldal árulást, hazaárulást kiáltott; a nemrégi hatalom, amely most állítólag a legerősebb ellenzéki párt, aggódik amiatt, hogy a brüsszeli tárgyalások menete meg témái nem eléggé áttekinthetőek. A miniszterelnök pártjának egyik képviselője viszont nyugodtan kijelentette, mint ahogy Ivica Dačić kormányfő korábban már mondta, minden lehetőség az asztalon van, mindenről tárgyalni kell, semmitől sem kell megfutamodni, hiszen a parlament által nemrég szentesített Koszovó határozat is kimondja, az átfogó megoldás a cél. A legerősebb kormánypárt szerint viszont a nagykövet provokált. Nem is a nagykövet, hanem Németország. Ebben az utóbbiban igaza lehet. Nem a provokáció tekintetében, hanem abban, hogy Berlin következetes politikáját közvetíti a nagykövet. És nem csak ő. Legutóbb tavaly szeptemberben mondta Martin Schulz, az Európai Parlament Elnöke, hogy Szerbiának el kell ismernie Koszovót. Történetesen ugye, ő is német. Aki, ugyan, ebben a tisztségben „európai” meg még szocialista is, tehát otthon ellenzéki. De ugyanazt mondta, amit a kereszténydemokrata kormány belgrádi nagykövete. Tehát Berlin komolyan gondolja. Meg egységesen. Nagyhatalmi módon. Európai nagyhatalmin. Ami, tetszik ez vagy sem, nagyon fontos tényező. Angela Dorothea Merkel kancellár Belgrádban mondta evangélikus szigorral az akkori államfő szemébe, hogy nem tűrik meg a párhuzamos intézményeket Észak-Koszovóban. Vagy, ha valaki elfelejtette volna, tavalyelőtt karácsonyt megelőzően Németország állította le Szerbia tagjelölt státusának a megadását. Amit tavaly márciusban elnyertünk, de a csatlakozási tárgyalások kezdetére még várunk. Annak reményében folynak Brüsszelben a közvetlen szerbiai-koszovói kormányfői megbeszélések. Amelyekhez, nyomatékként, úgy tűnik inkább hazai használatra, csatolják a bő egy hét múlva esedékes elnöki találkozót.
Nem csoda hát, hogy a német nagykövet kijelentése körüli kakofóniát igyekeztek minél gyorsabban elcsitítani. Meg is találták a módját, a miniszterelnök és Wilhelm nagykövet már másnap együtt nyitott meg Versecen egy gyárrészleget, ahol mindketten tisztázták, mit is akartak mondani. Megmagyarázták, sikerült. Mert a másnapi sajtó már egyéb témákkal foglalkozott. Más egynaposokkal. Mindegyik a magáéval. Jobbára attól függően, melyik politikai párttól függ. Egyelőre. Erős a gyanúm azonban, hogy ezzel a tárggyal még foglalkozunk. Nem egynapos témaként.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
A kísérlet
Ungváry „kísérletét” én ugyan az első perctől kissé maszatosnak éreztem, de a valódi okai nem érdekelnek, >
Wass Albert: Harmonia caelestis
Aztán visszajött a hegyről az édesapám, fölvette a priccsnadrágját, elment Csonka-Magyarhonba és nem láttuk többet soha. >
Az európai szélsőjobb B terve
A mindennapokban az obstrukció érvényesül majd, a keletiek bizonyították, hogy képesek vétózni, de ők is vesztettek: >
A „kereszténydemokrata” csavar
Orbán mostanában nem illiberális, hanem keresztény demokráciaként jellemzi rendszerét. A fő üzenet továbbra is a migránsok >
Gábor György: “összekeverik a… Gizikét a gőzekével, a teniszpályát a pénisz tájával”
A Pesti Srácok összes félművelt tollforgatója csatasorba állt egy újságírónak látszó kollégájuk mellett, aki ellenségnek nevezte >
Az év végéig befejezni a jogállami eljárást Magyarország ellen
Párizs egyetért a Bizottsággal és az Európai Parlamenttel abban, hogy a jövőben a tagállamok csak akkor >
A történelem kifehérítése
Nem állja meg a helyét az sem, hogy csakis a nyilasok üldözték a zsidókat. A halálvonatok >
Néppárti rehabilitálás Orbán számára?
Mindkét részről enyhíteni igyekeznek az ellentéteket. Ám egy magyar forrás szerint továbbra is bizonytalan, maradhat-e a >
Orbáni emlékezetpolitika: a magyar nemzet áldozat
Bejön, mert Trianon elfed minden kényelmetlen tényezőt az emlékezetkultúrában. Így eltakarja, hogy a magyarok egészen 1944-ig >
Magyarország lerobban
A Fidesz lop, központosít és propagandát tol, de a szó valódi értelmében nem kormányoz. Erre a >
Amerika valódi hangja
És ugyanez a szellem hatotta át a kongresszusi delegáció múlt heti tevékenységét is. Őszinte üzenetük azonban >
Brüsszeli narancs
Az Orbánék által állítólag megfúrt Weber így most maradt annak az EPP-nek a frakcióvezetője, amibe A >