2020. július 13. hétfő
Ma Jenő, Henrik névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

A szépemlékű mi utcánk

Boros Zoltán (Zágráb)
Boros Zoltán (Zágráb)
A szépemlékű mi utcánk
(spyroteknik illusztrációja)

„Ami emlék szebb is
Mint az ami él,
Romok is ragyognak,
Hűs hold fényinél.”

(Juhász Gyula, Emlék c. verséből)

Utcánk útteste – ahol gyermekkoromat töltöttem – bazaltkővel volt kikövezve. Az egyforma nagyságúnak tűnő kövek le voltak gömbölyítve, és átlósan, szorosan egymás mellé lerakva. Ez a precíz munka a szemnek is szép látványt nyújtott. A vasabroncs kerekű parasztszekerek egetverő csörömpöléssel, rázódással zötyögtek végig rajta, mintha minden pillanatban szét akarnának hullani. A bakon ülő kocsis pedig, ide-oda dülöngélt, akár egy alaposan berúgott alak. Télen azonban a kocsiút tükörsima volt, amelyen a fogatos szánok hangtalanul siklottak, csak a lovak nyakában fityegő csengettyűk jelezték, hogy valami jön. A járdák sárga klingertéglákkal voltak szegélyezve.

Az út két oldalát árok szegélyezte, az esővíz elvezetését szolgálandó. Emlékszek azonban olyan májusokra, mikor a kiadós tavaszi esőt képtelenek voltak az árkok elnyelni és mi gyerekek a járdán, bokáig érő vízben rohangáltunk visítozva. A nagykapus házak előtt aprócska hidak íveltek át az árkokon, biztosítva a bejárást a lovaskocsik részére. Hogy utcánkban autója lett volna valakinek, arra nem emlékszek.

Takaros utca volt a miénk, mert jómódú lakosai voltak. Parasztgazdák, iparosok, hivatalnokok, de még orvos és patikus is lakott benne. A nem hosszú utca elejének egyik sarkán egy vegyeskereskedés látta el portékával a környéket. Az üzlet a nép száján csak Kakasosbolt néven szerepelt. Valószínűleg a háború előtt egy rézkakas lehetett a cégére, annak szimbólumaként, hogy itt minden megtalálható, akár egy valamirevaló szemétdombon. S valóban, liszten, cukron, kötélen, láncon, szegen, seprűn át, még festék és oltott mész is kapható volt. Kenyeret akkoriban csak a pékeknél lehetett vásárolni. Az átelleni sarkon, a mi szomszédunk, egy festőszövetkezet volt, s udvarunkból a korhadó kerítésen át, gyerekként, sok pajzán viccet hallgattam ki, melyeket az épp tétlenkedő festőlegények mesélgettek egymás között.

Az utca túlsó végének két oldalán, mintegy képzeletbeli négyzet sarkain, egy orvos, két gyógyszerész és egy temetkezési vállalkozó lakott. Átlósan lakott az orvos az egyik patikussal, míg a másik átló két végén lakott a koporsós, meg a másik patikus. Utcánk vége egy térbe torkollott, amelyet Templomtérként ismert a nép, mert Isten egytornyú háza magaslott a házak fölé, s uralta a környéket. Sokat fociztam és játszottam ezen a téren a környék gyerekeivel, valamint vasárnapokon a kiváltságosok között lehettem, akik húzták a karvastagságú harangkötelet a toronyban, vagy nyomtuk a fújtató pedálját, nehogy az orgona mise közben szusz nélkül maradjon, míg a kántor érces, borgőzős hangján énekelt.

Ilyen égi és földi konstellációban utcánk lakosai biztonságban érezhették magukat, már ami egészségüket illette. Ha a patikus keveréke nem segített volna a kóron, ott volt az orvos, az emberi test titkainak ismerője. Ha az ő tudása is csődöt mondott, még reményként a gyógyulásban megmaradt a fohász, a tőszomszédságban lakó Mindenhatóhoz. Végső esetben, amennyiben Néki más tervei voltak az illetővel, akkor sem kellett messzire menni (pontosabban vinni) – ott volt helyben az, aki majd elvégzi az utolsó simításokat az anyaföldön a megboldogult páciens felett.

A templom kántora egy alacsony termetű, a sok orgonálástól meghajlott hátú, a még több misebortól pedig borvirágos orrú, sunyi emberke volt, jó alany az ugratásra – ahogyan visszaemlékezek fél évszázad és a megszépítő idő távlatából –, aki templomba menet naponta a Bánffy gyógyszerészet mellett haladt el. A Bánffy patikus – a szimpatikus – pedig egy hórihorgas, propeller nyakkendős, hadaró, szabatos beszédű, viccre mindig készen álló úriember volt. Ha nénike vagy bácsika tért be hozzá valamilyen nyavalya elleni szerért, akkor ő kellő komolyságot felöltve szellentő port javallott, mert „egy kiadós szellentés az egészség legmegbízhatóbb jele, ami nem tévesztendő össze a kifingással, amikor már minden késő és hiábavaló” – szokta volt mondani nyájasan, egy csipetnyi kajánsággal megfűszerezve, s huncutul élvezve a gyógyulást áhítók megrökönyödött arckifejezését.

Csak sejteni lehet, hogy mikor ez a két tiszteletre méltó polgára a városnak véletlenül összefutott az utcán, milyen viccek, tréfák, ugratások mentek végbe kettejük között.

Az alábbi legenda, illetve szájhagyomány is ezt a tényt erősíti meg.

Történt egyszer, hogy a gyászmenet (mert akkor még háztól temettek) a Bánffy patikája előtt haladt el, a felsővárosi temető felé. Az utolsó tiszteletadás jeléül, s annak rendje-módja szerint, a patikus kiállt boltja bejárata elé, és a redőnyt félig lehúzta. A halottaskocsi mögött a kántor lépdelt, kezében kis jegyzetfüzetével amiből néha rázendített, így buzdítva a lanyhulni vélt visszafogott zokogást. Egy darab ideig csendben haladt a menet, csak a kocsi nyikorgása, a lovak patáinak érces koppanásai, meg a gyászolók szipogása hallatszott, de amikor egy vonalba ért a patikával, a kántor erőteljesen megrezegtette hangszálait:

– Halál ellen nincs orvossááág…

Bánffy uram jó viccértő ember volt, meg a célzást is – amit a kántor kántált – megfelelő, helyes módon értelmezte. Épp ezért félhangosan, a helyzet komolyságához és komorságához nem éppen odaillőt mondott, majd megfordult, lehajolt és eltűnt a félig lehúzott roló mögött.

Hogy a visszavágó milyenre sikeredett, arról nem szól a fáma.

Fogant Zentán, íródott Zágrábban, 2012. november 2-án

2012. november 17.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Gruevszki megszólalt

A Frankfurter Allgemeine Zeitung most nagy nehezen rávette egy beszélgetésre, amelynek során azt közölte, hogy teljesen >

Tovább

A demokrácia alkonya

Professzorok, szerkesztők, a civil társadalom vezetői hanyatt estek a populista tekintélyelvűség előtt, sőt, együttműködtek azzal. Esettanulmányban >

Tovább

Orbán á la Trump

Annak idején liberálisként és istentagadóként indult, de azután rájött, hogy a vallás politikai hasznot hozhat számára. >

Tovább

Merkel és a populisták

A képviselők úgy vették, hogy szavai támadást jelentenek Trump és Johnson, vagyis azok ellen, akik nem >

Tovább

A világ esik szét amíg az USA visszavonul

A liberális demokráciáknak nincs esélyük, hogy ellensúlyt képezzenek bizonyos területeken Pekinggel szemben, de egyben együtt is >

Tovább

Soros befolyása

A filantróp Soros kora előtt jár, hiszen rájött, mekkora gondok feszítik a világot. Lásd a kelet-európai >

Tovább

Von der Leyen Horvátországban kampányolt

A Bizottság szóvivője ugyan kifejtette, hogy a politikus személyes véleményét mondta el a Néppárt által szervezett >

Tovább

A HDZ győzött, a lengyelek meg még mindig a körmüket rágják

Sokaknak elnyerte a tetszését Plenković miniszterelnök mérsékelt vezetési stílusa mutat rá az Oxfordi Egyetem Nemzetközi Kapcsolatok >

Tovább

Erkölcsi tisztaság kontra Koszovó?

A szerb elnök szerint országa számára Koszovó függetlensége nem lehet fontosabb, mint az értékek, az erkölcsi >

Tovább

Londoni levél – A „hazai hivatal”

Az itteni belügyminisztériumot 1782 óta Home Office-nak hívják, a kitöltendő kérdőívem fejlécében is ez volt. Tárgyilagos >

Tovább

A szélsőjobb királycsináló lehet Horvátországban

Egy zágrábi történész arra figyelmeztet, hogy az ország az eddiginél sokkal közelebb kerülhet a populista, a >

Tovább

Az orosz bénultság

Megint divatba jöttek az üres politikai rituálék, akárcsak a Brezsnyev-érában. De a hasonlóság vonatkozik arra is, >

Tovább