2019. november 17. vasárnap
Ma Hortenzia, Gergő, Dénes névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

A szépemlékű mi utcánk

Boros Zoltán (Zágráb)
Boros Zoltán (Zágráb)
A szépemlékű mi utcánk
(spyroteknik illusztrációja)

„Ami emlék szebb is
Mint az ami él,
Romok is ragyognak,
Hűs hold fényinél.”

(Juhász Gyula, Emlék c. verséből)

Utcánk útteste – ahol gyermekkoromat töltöttem – bazaltkővel volt kikövezve. Az egyforma nagyságúnak tűnő kövek le voltak gömbölyítve, és átlósan, szorosan egymás mellé lerakva. Ez a precíz munka a szemnek is szép látványt nyújtott. A vasabroncs kerekű parasztszekerek egetverő csörömpöléssel, rázódással zötyögtek végig rajta, mintha minden pillanatban szét akarnának hullani. A bakon ülő kocsis pedig, ide-oda dülöngélt, akár egy alaposan berúgott alak. Télen azonban a kocsiút tükörsima volt, amelyen a fogatos szánok hangtalanul siklottak, csak a lovak nyakában fityegő csengettyűk jelezték, hogy valami jön. A járdák sárga klingertéglákkal voltak szegélyezve.

Az út két oldalát árok szegélyezte, az esővíz elvezetését szolgálandó. Emlékszek azonban olyan májusokra, mikor a kiadós tavaszi esőt képtelenek voltak az árkok elnyelni és mi gyerekek a járdán, bokáig érő vízben rohangáltunk visítozva. A nagykapus házak előtt aprócska hidak íveltek át az árkokon, biztosítva a bejárást a lovaskocsik részére. Hogy utcánkban autója lett volna valakinek, arra nem emlékszek.

Takaros utca volt a miénk, mert jómódú lakosai voltak. Parasztgazdák, iparosok, hivatalnokok, de még orvos és patikus is lakott benne. A nem hosszú utca elejének egyik sarkán egy vegyeskereskedés látta el portékával a környéket. Az üzlet a nép száján csak Kakasosbolt néven szerepelt. Valószínűleg a háború előtt egy rézkakas lehetett a cégére, annak szimbólumaként, hogy itt minden megtalálható, akár egy valamirevaló szemétdombon. S valóban, liszten, cukron, kötélen, láncon, szegen, seprűn át, még festék és oltott mész is kapható volt. Kenyeret akkoriban csak a pékeknél lehetett vásárolni. Az átelleni sarkon, a mi szomszédunk, egy festőszövetkezet volt, s udvarunkból a korhadó kerítésen át, gyerekként, sok pajzán viccet hallgattam ki, melyeket az épp tétlenkedő festőlegények mesélgettek egymás között.

Az utca túlsó végének két oldalán, mintegy képzeletbeli négyzet sarkain, egy orvos, két gyógyszerész és egy temetkezési vállalkozó lakott. Átlósan lakott az orvos az egyik patikussal, míg a másik átló két végén lakott a koporsós, meg a másik patikus. Utcánk vége egy térbe torkollott, amelyet Templomtérként ismert a nép, mert Isten egytornyú háza magaslott a házak fölé, s uralta a környéket. Sokat fociztam és játszottam ezen a téren a környék gyerekeivel, valamint vasárnapokon a kiváltságosok között lehettem, akik húzták a karvastagságú harangkötelet a toronyban, vagy nyomtuk a fújtató pedálját, nehogy az orgona mise közben szusz nélkül maradjon, míg a kántor érces, borgőzős hangján énekelt.

Ilyen égi és földi konstellációban utcánk lakosai biztonságban érezhették magukat, már ami egészségüket illette. Ha a patikus keveréke nem segített volna a kóron, ott volt az orvos, az emberi test titkainak ismerője. Ha az ő tudása is csődöt mondott, még reményként a gyógyulásban megmaradt a fohász, a tőszomszédságban lakó Mindenhatóhoz. Végső esetben, amennyiben Néki más tervei voltak az illetővel, akkor sem kellett messzire menni (pontosabban vinni) – ott volt helyben az, aki majd elvégzi az utolsó simításokat az anyaföldön a megboldogult páciens felett.

A templom kántora egy alacsony termetű, a sok orgonálástól meghajlott hátú, a még több misebortól pedig borvirágos orrú, sunyi emberke volt, jó alany az ugratásra – ahogyan visszaemlékezek fél évszázad és a megszépítő idő távlatából –, aki templomba menet naponta a Bánffy gyógyszerészet mellett haladt el. A Bánffy patikus – a szimpatikus – pedig egy hórihorgas, propeller nyakkendős, hadaró, szabatos beszédű, viccre mindig készen álló úriember volt. Ha nénike vagy bácsika tért be hozzá valamilyen nyavalya elleni szerért, akkor ő kellő komolyságot felöltve szellentő port javallott, mert „egy kiadós szellentés az egészség legmegbízhatóbb jele, ami nem tévesztendő össze a kifingással, amikor már minden késő és hiábavaló” – szokta volt mondani nyájasan, egy csipetnyi kajánsággal megfűszerezve, s huncutul élvezve a gyógyulást áhítók megrökönyödött arckifejezését.

Csak sejteni lehet, hogy mikor ez a két tiszteletre méltó polgára a városnak véletlenül összefutott az utcán, milyen viccek, tréfák, ugratások mentek végbe kettejük között.

Az alábbi legenda, illetve szájhagyomány is ezt a tényt erősíti meg.

Történt egyszer, hogy a gyászmenet (mert akkor még háztól temettek) a Bánffy patikája előtt haladt el, a felsővárosi temető felé. Az utolsó tiszteletadás jeléül, s annak rendje-módja szerint, a patikus kiállt boltja bejárata elé, és a redőnyt félig lehúzta. A halottaskocsi mögött a kántor lépdelt, kezében kis jegyzetfüzetével amiből néha rázendített, így buzdítva a lanyhulni vélt visszafogott zokogást. Egy darab ideig csendben haladt a menet, csak a kocsi nyikorgása, a lovak patáinak érces koppanásai, meg a gyászolók szipogása hallatszott, de amikor egy vonalba ért a patikával, a kántor erőteljesen megrezegtette hangszálait:

– Halál ellen nincs orvossááág…

Bánffy uram jó viccértő ember volt, meg a célzást is – amit a kántor kántált – megfelelő, helyes módon értelmezte. Épp ezért félhangosan, a helyzet komolyságához és komorságához nem éppen odaillőt mondott, majd megfordult, lehajolt és eltűnt a félig lehúzott roló mögött.

Hogy a visszavágó milyenre sikeredett, arról nem szól a fáma.

Fogant Zentán, íródott Zágrábban, 2012. november 2-án

2012. november 17.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Pár méterre az ígéret földjétől

Egyesek már három éve úton vannak. De mindent elvesztenek: nemcsak a családjukat és a javaikat, hanem >

Tovább

„Magyarország »hihetetlenül goromba« jelöltje a bizottságba”

Ezzel a címmel közölte a Politico amerikai portál európai kiadása Lili Bayer cikkét Várhelyi Olivérről. A >

Tovább

Magyarország immár nem demokrácia

Erre persze jöhet a másik oldal azzal, hogy Karácsony Gergely lett a budapesti főpolgármester. Ám Isztanbult >

Tovább

A halottak nem válaszolhatnak

Schmidt Mária egy államilag finanszírozott rendezvénysorozat kormánybiztosaként ismét azt teszi, amit Orbán Viktor 30 évvel ezelőtt, >

Tovább

Erődemonstráció

A november 7-ére gondosan kitervelt és megrendezett káosz nem volt más, mint a felcsúti nemzetvezető erődemonstrációja, >

Tovább

Önök úgy humanisták, ahogy orbánék krisztusi keresztények

Gyilkolni, kedves Dobrev Klára, nem csak fegyverekkel lehet. Olykor egy-egy szavazat is elég hozzá. Hadd ne >

Tovább

A nagy vonzódás személyes okai

A török üzletember, Adnan Polat boltolt Orbán vejével és rendbe hozatta Gül baba türbéjét. Azon kívül >

Tovább

Mi lett a szabadság új hajnalából

Kína nem halad a demokrácia felé, Oroszország visszatért a tekintélyelvűséghez. Új demokráciák jöttek ugyan létre, de >

Tovább

Az ellenzék káros purifikátorai

Én azt gondolom, hogy nekünk, akik szavazatainkkal segítettük az ellenzéki összefogás győzelmét, bíznunk kell bennük mindaddig, >

Tovább

Többszázezer bevándorló a migránsellenes keleten

Magyarország főként Délkelet-Ázsiára alapoz, de emellett ösztöndíjakkal igyekszik jelentkezőket becsábítani az arab térségből. És a születések-halálozások-elvándorlások >

Tovább

Nincsenek eszközök a gengszter tagállamok megfékezésére

A New York Times pár napja még a csilivili vadonatúj magyar stadionokat állította szembe az ország >

Tovább

A halál csókja

Erdoğan a múlt héten köszönetet mondott Orbánnak a szíriai konfliktussal kapcsolatban nyújtott támogatásáért. Ez halálos csóknak >

Tovább