2020. július 7. kedd
Ma Apollónia, Vilibald, Bene névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Tekintélyuralom

Öreg Dezső
Öreg Dezső
Tekintélyuralom
A jövő (Bebenista fotója)

Sokat, talán túl sokat foglalkozik a szerbiai sajtó a Demokrata Pártban esedékes vezetőségcserével. Ezúttal azonban nem csupán arról van szó, hogy a magát komolynak tartó médiumok is a bulvár szintjére süllyedtek. A hónapok óta agonizáló demokraták ugyanis olyan helyzetbe juttatják a hatalmi koalíciót, amely már nem egészséges az itteni, bizony, igencsak zsenge demokráciára nézve. Mint ahogy az sem jó, hogy nincs egy meghatározó ellenzéki párt vagy tömörülés, amely ellensúlyozná a hatalmi többséget. Mert ugye, a hatalom romlandó termék. És minden, ami romlandó, meg is romlik. Ha nem ellenőrzik.

Most azonban úgy tűnik, hogy a májusi választások utáni kiütéses vereség után kezd lábadozni az ellenzék vezető pártja. Nem talpra állni, hogy megmaradjon, hanem csak lábadozni. És aktívan részt venni a gyöngélkedés okainak elhárításában. Megelőzve a pártszakadást, aminek a veszélye, úgy látszik, végleg elhárult. Mert az eddigi elnök azt üzente ellenlábasainak, hogy bizonyos feltételekkel hajlandó lemondani tisztségéről és önkéntes külföldi száműzetésbe vonulni. Biztos ezt rejti az a megfogalmazás, hogy nemzetközi szerepet vállal a politikában. Sejthető, hogy a Szocialista Internacionáléban. Biztos nem ült tétlenül a szervezet fokvárosi közgyűlésén, a nyáron. Már a választási vereség után. (De ez merő találgatás.) A tény az, hogy bizonyos feltételek mellett hajlandó kilépni az pártelnöki tisztségért folyó versenyből. Ezek pedig a párton belüli demokratizálás, az oligarcháktól való elhatárolódás, néhány ember jelenléte a legszűkebb pártvezetésben.

Nos, mindezek tudatában, egyesekben felvetődött a kérdés: demokratikus-e, ha néhány ember előre eldönti, milyen lesz egy párt (új) arculata, ki lesz az elnöke, kik lesznek a legszűkebb vezetésben. Ezek az egyesek azok a kivételek a szerbiai közéletben, akik erősítik a szabályt. Azt a szabályt, mely szerint itt és most, akárcsak 20 vagy 70 évvel ezelőtt, még mindig egy tekintélytisztelő társadalomban élünk, ahol az autoritásnak és a karizmának sokkal nagyobb a befolyása, mint az elveknek, a józan észnek, az önbecsülésnek. A Demokrata Pártban esedékes elnökcserének tulajdonított jelentőség végső soron híven tükrözi a társadalmi állapotokat. Azt a felfogást, azt a gyakorlatot, mely szerint egy ember távozása és a másik érkezése gyökerestül felforgat mindent az adott szervezetben. Amely – ugye – lehet kisebb vagy nagyobb, de a lényeg abban keresendő, hogy ha változik a pásztor, módosul a nyáj vonulási iránya. Mert ha a pártban, pártokban, mint a politikai élet alapsejtjeiben antidemokratikus, autoritatív, úgymond feudális viszonyok uralkodnak, akkor ez, természetesen, kivetül az egész társadalomra. Növeli a bajt, hogy a parancsuralmi, diktatórikus viszonyok úgy fokozódnak, ahogyan csökken egy-egy párt politikai ereje, befolyása. Ami, ugye, egyenes arányban áll a megszerzett szavazatok számával. Kicsiny közösségekben, ahol mindenki mindenkit ismer, ilyenek a kicsiny pártok is, nagyobb a bélyeg az egyénen, ha megszegi a helyi folklór diktálta szokásokat, elvárásokat, mint a nagy szervezetben. Még nagyobb a gond azzal, hogy olyan pártok is működnek, amelyek nem tartják szent kötelességnek politikai súlyuk, az általuk hirdetett ideológia hitelének megméretését a közösségben. Csak egy szűk csoportot megcélozva, politikai szektaként viselkedve töltik be az önjelölt ideológiai hittérítő szerepét. A választásokon esetleg csatlakoznak egy-egy koalícióhoz, de nem szükségszerűen. Inkább az önkormányzatokra összpontosítanak. Megélnek, mint a Jehova tanúi vagy a mormonok a keresztény történelmi egyházak árnyékában. A rendszer ezt is lehetővé teszi.

Ennél azonban sokkal fontosabb, hogy egyensúlyba billenjen a szerbiai politikai színtér, amely amúgy is hajlamos a megingásokra. Mert a választások győztesei eddig még mindig szem elől tévesztették, hogy legkésőbb 4 éven belül ismét mérlegre kell állniuk. A szerbiai politikai mindennapok diszharmóniájának enyhítését és az egyszerű mindennapokra való összpontosítás lehetővé tételét szolgálná az ellentétek áthidalása a Demokrata Pártban, tektonikus rengések nélkül.

2012. október 28.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Soros befolyása

A filantróp Soros kora előtt jár, hiszen rájött, mekkora gondok feszítik a világot. Lásd a kelet-európai >

Tovább

Von der Leyen Horvátországban kampányolt

A Bizottság szóvivője ugyan kifejtette, hogy a politikus személyes véleményét mondta el a Néppárt által szervezett >

Tovább

A HDZ győzött, a lengyelek meg még mindig a körmüket rágják

Sokaknak elnyerte a tetszését Plenković miniszterelnök mérsékelt vezetési stílusa mutat rá az Oxfordi Egyetem Nemzetközi Kapcsolatok >

Tovább

Erkölcsi tisztaság kontra Koszovó?

A szerb elnök szerint országa számára Koszovó függetlensége nem lehet fontosabb, mint az értékek, az erkölcsi >

Tovább

Londoni levél – A „hazai hivatal”

Az itteni belügyminisztériumot 1782 óta Home Office-nak hívják, a kitöltendő kérdőívem fejlécében is ez volt. Tárgyilagos >

Tovább

A szélsőjobb királycsináló lehet Horvátországban

Egy zágrábi történész arra figyelmeztet, hogy az ország az eddiginél sokkal közelebb kerülhet a populista, a >

Tovább

Az orosz bénultság

Megint divatba jöttek az üres politikai rituálék, akárcsak a Brezsnyev-érában. De a hasonlóság vonatkozik arra is, >

Tovább

Asselborn: Magyarországnak semmi keresnivalója az Európai Tanácsban

A magyar modell már nem demokratikus, élesen elüt a nyugati értékkánontól. Jean Asselborn, aki ádáz ellenfele >

Tovább

Bajban Orbán szlovén klónja

Belebukhat a szlovén kormány a vírus elleni felszerelések beszerzése körüli simlis üzletekbe. A gazdasági tárca vezetőjét >

Tovább

Az emberiség válaszúthoz közeledik

A világgazdaság már amúgy is súlyos visszaesést produkál és ehhez jön még az egyre erőteljesebb amerikai-kínai >

Tovább

A nemzet golyóstolla második fordulóra kényszerül

Arra lehet számítani, hogy Trzaskowski mozgósítani tudja a 3., illetve 4. helyen végzett jelölt szavazóinak jó >

Tovább

A rajongók köztársasága

Az ok az, hogy megosztott társadalmakban az emberek sokszor a pártos ösztöneiket követik és nem a >

Tovább