2020. március 29. vasárnap
Ma Auguszta, Bertold névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Tekintélyuralom

Öreg Dezső
Öreg Dezső
Tekintélyuralom
A jövő (Bebenista fotója)

Sokat, talán túl sokat foglalkozik a szerbiai sajtó a Demokrata Pártban esedékes vezetőségcserével. Ezúttal azonban nem csupán arról van szó, hogy a magát komolynak tartó médiumok is a bulvár szintjére süllyedtek. A hónapok óta agonizáló demokraták ugyanis olyan helyzetbe juttatják a hatalmi koalíciót, amely már nem egészséges az itteni, bizony, igencsak zsenge demokráciára nézve. Mint ahogy az sem jó, hogy nincs egy meghatározó ellenzéki párt vagy tömörülés, amely ellensúlyozná a hatalmi többséget. Mert ugye, a hatalom romlandó termék. És minden, ami romlandó, meg is romlik. Ha nem ellenőrzik.

Most azonban úgy tűnik, hogy a májusi választások utáni kiütéses vereség után kezd lábadozni az ellenzék vezető pártja. Nem talpra állni, hogy megmaradjon, hanem csak lábadozni. És aktívan részt venni a gyöngélkedés okainak elhárításában. Megelőzve a pártszakadást, aminek a veszélye, úgy látszik, végleg elhárult. Mert az eddigi elnök azt üzente ellenlábasainak, hogy bizonyos feltételekkel hajlandó lemondani tisztségéről és önkéntes külföldi száműzetésbe vonulni. Biztos ezt rejti az a megfogalmazás, hogy nemzetközi szerepet vállal a politikában. Sejthető, hogy a Szocialista Internacionáléban. Biztos nem ült tétlenül a szervezet fokvárosi közgyűlésén, a nyáron. Már a választási vereség után. (De ez merő találgatás.) A tény az, hogy bizonyos feltételek mellett hajlandó kilépni az pártelnöki tisztségért folyó versenyből. Ezek pedig a párton belüli demokratizálás, az oligarcháktól való elhatárolódás, néhány ember jelenléte a legszűkebb pártvezetésben.

Nos, mindezek tudatában, egyesekben felvetődött a kérdés: demokratikus-e, ha néhány ember előre eldönti, milyen lesz egy párt (új) arculata, ki lesz az elnöke, kik lesznek a legszűkebb vezetésben. Ezek az egyesek azok a kivételek a szerbiai közéletben, akik erősítik a szabályt. Azt a szabályt, mely szerint itt és most, akárcsak 20 vagy 70 évvel ezelőtt, még mindig egy tekintélytisztelő társadalomban élünk, ahol az autoritásnak és a karizmának sokkal nagyobb a befolyása, mint az elveknek, a józan észnek, az önbecsülésnek. A Demokrata Pártban esedékes elnökcserének tulajdonított jelentőség végső soron híven tükrözi a társadalmi állapotokat. Azt a felfogást, azt a gyakorlatot, mely szerint egy ember távozása és a másik érkezése gyökerestül felforgat mindent az adott szervezetben. Amely – ugye – lehet kisebb vagy nagyobb, de a lényeg abban keresendő, hogy ha változik a pásztor, módosul a nyáj vonulási iránya. Mert ha a pártban, pártokban, mint a politikai élet alapsejtjeiben antidemokratikus, autoritatív, úgymond feudális viszonyok uralkodnak, akkor ez, természetesen, kivetül az egész társadalomra. Növeli a bajt, hogy a parancsuralmi, diktatórikus viszonyok úgy fokozódnak, ahogyan csökken egy-egy párt politikai ereje, befolyása. Ami, ugye, egyenes arányban áll a megszerzett szavazatok számával. Kicsiny közösségekben, ahol mindenki mindenkit ismer, ilyenek a kicsiny pártok is, nagyobb a bélyeg az egyénen, ha megszegi a helyi folklór diktálta szokásokat, elvárásokat, mint a nagy szervezetben. Még nagyobb a gond azzal, hogy olyan pártok is működnek, amelyek nem tartják szent kötelességnek politikai súlyuk, az általuk hirdetett ideológia hitelének megméretését a közösségben. Csak egy szűk csoportot megcélozva, politikai szektaként viselkedve töltik be az önjelölt ideológiai hittérítő szerepét. A választásokon esetleg csatlakoznak egy-egy koalícióhoz, de nem szükségszerűen. Inkább az önkormányzatokra összpontosítanak. Megélnek, mint a Jehova tanúi vagy a mormonok a keresztény történelmi egyházak árnyékában. A rendszer ezt is lehetővé teszi.

Ennél azonban sokkal fontosabb, hogy egyensúlyba billenjen a szerbiai politikai színtér, amely amúgy is hajlamos a megingásokra. Mert a választások győztesei eddig még mindig szem elől tévesztették, hogy legkésőbb 4 éven belül ismét mérlegre kell állniuk. A szerbiai politikai mindennapok diszharmóniájának enyhítését és az egyszerű mindennapokra való összpontosítás lehetővé tételét szolgálná az ellentétek áthidalása a Demokrata Pártban, tektonikus rengések nélkül.

2012. október 28.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A vírus: háború és béke

A vírus korába értünk. A világjárvány a világháború utáni legsúlyosabb esemény. Érinti az egész emberiséget. Egyszerre >

Tovább

Újra előkerült a diktátor elnevezés

A kormányfő erős és szuverén kríziskezelőnek akar látszani a választói előtt. Sok jel utal arra, hogy >

Tovább

Teljhatalom vagy csak démonok kergetése?

Az önjelölt illiberális nacionalista miniszterelnök 10 év alatt átalakította az ország politikai, jogi és alkotmányos viszonyait. >

Tovább

NER-puccs

Nem mindenki fél a koronavírus világjárványtól. Van, akinek épp kampó,, épp kapóra jött, és a 30 >

Tovább

Ha nem figyelünk oda, eltűnhetnek a szabadságjogok

A magyar kormány cinikusan arra használja a válságot, hogy befejezze a demokrácia felszámolását a nemzeti határok >

Tovább

WP: Magyarország teljes diktatúraként kerül ki a jelenlegi válságból...

... hacsak nem lép közbe Brüsszel és Washington, miközben mindkettő érthető módon sokkal sürgősebb ügyekkel van >

Tovább

Szép új világ

Nagyon megterhelő időszak lesz ez mindenhol, hát még nálunk, egy olyan kormány uralma alatt, amely képtelen >

Tovább

A populisták ugrásra készen

Persze másutt is szigorú intézkedéseket hoztak és nem a magyar kormányfő az egyetlen, aki a kórokozó >

Tovább

Katonásra váltott Orbán

Egy-két más államférfihoz hasonlóan Orbán is harcias retorikát vet be a koronavírus elleni harcban. A hangnemhez >

Tovább

Magyarországon sorban állnak a fegyverekért

Ezt a New York Times írja két hírügynökségre a Yahoo-ra és a Reutersre hivtkozva. A lap >

Tovább

Magyarországon karanténba kerül a demokrácia

Orbán Viktor sötét módszerekhez folyamodik. A miniszterelnök tudja, miként kell a politikát félelemre alapozni. Megtanulta és >

Tovább

Dupla halál - vírus és törvény

A vészhelyzet fennállása alatt többek között nem lennének időközi választások, és az újságírókat akár öt év >

Tovább