Ma Auguszta, Bertold névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
Kik vagyunk, mit akarunk
Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
A szuperhős halandó
Bódis Gábor
Visszahozták a humánus Bondot, ismét Ian Fleming figurája tevékenykedik a vásznon – írja Csákvári Géza a Népszabadságban:
…”A Skyfall számos ponton kapcsolódik az Őfelsége titkosszolgálatában tragikus ívű dramaturgiájához és annak szerkezetéhez, de persze a cselekmény teljesen különbözik tőle. Negyvenhárom év és egy pazar tehetség a rendezői székben, Sam Mendes kellett ahhoz, hogy a csoda ismét megtörténjen. Méghozzá olyan csoda, amelyre már szinte senki sem számított: egyszerre modernizál és tiszteli a hagyományokat. Pedig nagyon sok kételkedésre adtak okot a rendező nyilatkozatai, melyek szerint most tényleg visszatérnek az alapokhoz, konkrétan Fleminghez, már csak azért is, mert nem maradt olyan mű, melyet nem adaptáltak korábban. Mint ismeretes, a film gyártása több mint másfél évet csúszott, és Mendes ezt az időt a forgatókönyv „gyógyítására” fordította.
Azt kell mondanunk, hogy sikerrel járt. Visszahozta Ian Fleming világát és Bond karakterének a sötétebb, sérülékenyebb oldalát. Lassan, de biztosan bontakoznak ki a Skyfall cselekményszálai, mely igazi mélypontról indul. Az ügynök majdnem belehal egy félresikerült akcióba. És ezek után nyilvánvalóan nem egy sérthetetlen félisten igyekszik megmenteni a „régi” világot és értékrendet, hanem egy sérült, fizikálisan nem is a legjobb formában lévő férfi próbálja megtenni a tőle telhetőt.
A kör bezárult: Bond az utóbbi évtizedekben nagyon sokat tett a mai szuperhős kultusz kialakulásáért, és amikor a mozikban már szinte csak álarcos és emberfeletti képességekkel rendelkező hősöknek maradt hely, róla éppenséggel kiderül, hogy elpusztítható. Ez pedig óriási újítás. Hosszú időn át joggal tehettük fel ugyanis azt a kérdést, hogy James Bondot az ellenségei miért akarják érthetetlenül bonyolult módon megölni. Sokkal egyszerűbb lenne, ha mondjuk lelőnék. Ez a Skyfallban megtörténik, és Bond majdnem bele is hal. Nem mellékesen a főszereplő Daniel Craig is megtalálta a maga (el)játszanivalóját, sokkal jobb, mint a két korábbi Bond-moziban, a pózolásokon túl most igazi mélységet kapott a karakter: lehetőséget teremtett a jutalomjátékra, a színész pedig élt is a lehetőséggel, valóban lebilincselő az alakítása. Azt, hogy vajon az ötven év legátütőbb figuráját hozza-e, még talán korai lenne eldönteni, de a lehetőség benne van a pakliban. A forgatókönyv talán egyetlen apró hibája, hogy túlságosan a főszereplőre koncentrál, a fő gonosz pedig nagyon sok téren megmaradt afféle karikatúrának. De ezt Javier Bardem olyan lelkes átéléssel adja elő, hogy ez a kontraszt tulajdonképpen javít is az összképen – jót tesz a filmnek.”…
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Felemelt kezekkel menekülünk, de nem tudjuk, hogy pontosan hova
Most már mindenki tisztában van vele, elvesztettük az ismeretlen ellenséggel szembeni háborút. Berendezkedtünk a megalázó védekezésre. >
Orbán és Vučić – több mint barátság
Ahol viszont egészen döbbenetes a két ország politikai berendezkedése közötti hasonlóság, az egyértelműen a média, itt >
Centrális erőtereket mindenhova
Nézzük csak meg például, hogy mi történt a Magyar Szóval az elmúlt 9 évben, hogyan lett >
Földrengés Zágrábban
Látom az ismert utcákat, óváros romos épületeit, az utcák tele törmelékkel, az az utcára menekült embereket, >
Nemzet a pártok csapdájában
A jelenlegi szörnyű magyar szakadék felett csak akkor épülhetnek hidak, ha a szakadék mindkét partján elmélyült >
A bekötött szemű pilóták
Vesztegzár alatt az újságíró kénytelen más jegyzetfüzetébe belelesni, lévén, hogy a sajátja üres. Olyanéba, aki még >
Nyomunkban a Nagy Testvér
Félő, hogy a járványveszélyben felerősödő globális félelem a diktatúrába sodorja a tömegeket. Végel László: >
Nem a fölhatalmazási törvényre
A válság kellős közepén összetörni az alkotmányos államrendet: ez shakespeare-i jelzőkért kiált. De még van néhány >
Róka fogta csuka
A harminc évvel ezelőtti marosvásárhelyi március arra kényszerített minket, hogy kétségbeesetten kapaszkodjunk a politikai párbeszéd eszközeibe, >
Zágráb, földrengés, Karmelita kolostor, hajnali vásárlás
Március 22. Tovább növekedett a fertőzöttek a halálos áldozatok száma is a környezetünkben. Ebben Horvátország vezet és >
Hivatalosan is megkezdte tevékenységét a FüVÉSZ
Most az a legfontosabb, hogy a koronavírus jelentette krízishelyzetet egészségben, lélekszámunkban nem megfogyatkozva átvészeljük, utána azonban >
From ver ju?
U jednom momentu naše uzaludne autobuske rasprave, pominjem koronu koja pogoduje eksponcijalnom porastu vidljivosti i čujnosti >