Ma Hugó, Agád névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek
És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >
Szeles Mónika exkluzív
1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >
Európa, a vén kurva
E sorok írójának csak az a történelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >
Egy „Széchenyi-idézet” nyomában
„Minden nemzetnek olyan kormánya van, aminőt érdemel. Ha valami oknál fogva ostoba vagy komisz emberek >
The Orbán family’s enrichment with a little government help
„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >
Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia
Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >
A gyertyák csonkig égnek
„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >
Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük
A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >
A kiválasztott nép ilyennek látja Európát
Spitzertől: >
A fehér kabát
Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >
A Napló Naplója
Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >
Szeretet
Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >
Napi ajánló
A szuperhős halandó
Bódis Gábor
Visszahozták a humánus Bondot, ismét Ian Fleming figurája tevékenykedik a vásznon – írja Csákvári Géza a Népszabadságban:
…”A Skyfall számos ponton kapcsolódik az Őfelsége titkosszolgálatában tragikus ívű dramaturgiájához és annak szerkezetéhez, de persze a cselekmény teljesen különbözik tőle. Negyvenhárom év és egy pazar tehetség a rendezői székben, Sam Mendes kellett ahhoz, hogy a csoda ismét megtörténjen. Méghozzá olyan csoda, amelyre már szinte senki sem számított: egyszerre modernizál és tiszteli a hagyományokat. Pedig nagyon sok kételkedésre adtak okot a rendező nyilatkozatai, melyek szerint most tényleg visszatérnek az alapokhoz, konkrétan Fleminghez, már csak azért is, mert nem maradt olyan mű, melyet nem adaptáltak korábban. Mint ismeretes, a film gyártása több mint másfél évet csúszott, és Mendes ezt az időt a forgatókönyv „gyógyítására” fordította.
Azt kell mondanunk, hogy sikerrel járt. Visszahozta Ian Fleming világát és Bond karakterének a sötétebb, sérülékenyebb oldalát. Lassan, de biztosan bontakoznak ki a Skyfall cselekményszálai, mely igazi mélypontról indul. Az ügynök majdnem belehal egy félresikerült akcióba. És ezek után nyilvánvalóan nem egy sérthetetlen félisten igyekszik megmenteni a „régi” világot és értékrendet, hanem egy sérült, fizikálisan nem is a legjobb formában lévő férfi próbálja megtenni a tőle telhetőt.
A kör bezárult: Bond az utóbbi évtizedekben nagyon sokat tett a mai szuperhős kultusz kialakulásáért, és amikor a mozikban már szinte csak álarcos és emberfeletti képességekkel rendelkező hősöknek maradt hely, róla éppenséggel kiderül, hogy elpusztítható. Ez pedig óriási újítás. Hosszú időn át joggal tehettük fel ugyanis azt a kérdést, hogy James Bondot az ellenségei miért akarják érthetetlenül bonyolult módon megölni. Sokkal egyszerűbb lenne, ha mondjuk lelőnék. Ez a Skyfallban megtörténik, és Bond majdnem bele is hal. Nem mellékesen a főszereplő Daniel Craig is megtalálta a maga (el)játszanivalóját, sokkal jobb, mint a két korábbi Bond-moziban, a pózolásokon túl most igazi mélységet kapott a karakter: lehetőséget teremtett a jutalomjátékra, a színész pedig élt is a lehetőséggel, valóban lebilincselő az alakítása. Azt, hogy vajon az ötven év legátütőbb figuráját hozza-e, még talán korai lenne eldönteni, de a lehetőség benne van a pakliban. A forgatókönyv talán egyetlen apró hibája, hogy túlságosan a főszereplőre koncentrál, a fő gonosz pedig nagyon sok téren megmaradt afféle karikatúrának. De ezt Javier Bardem olyan lelkes átéléssel adja elő, hogy ez a kontraszt tulajdonképpen javít is az összképen – jót tesz a filmnek.”…
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
„Aki á-t mond, mondjon bé-t is”!
Ismereteim szerint – hosszú idő után – ez az első eset, hogy egy magyar párt határozottan >
Hitler elégedetten bólogat a sírjában
A kormányközeli Magyar Nemzet szerint a náci fasizmust veszélyétől többé nem kell tartanunk, mert „letűnt a >
Pártideológiát szolgál a színház (is)?
Most ismét két színházat biztosított be magának újabb négy évre a pártírónő, a „mi Miránk” (Mirjana >
Amikor már késő elutasítani a cinkosságot
El is utasíthatja, teszi hozzá „jóságos” arckifejezéssel, miután tudtára adta, hogy zsarolható. Ekkor már késő elutasítani >
A nemzeti kisebbségi nyelvek kiszorítása?
Az MNT-nek nincs mersze állást foglalni ebben a kérdésben sem? A Ljudevit Mičatek díjas, a Magyar >
Megalázott nemzeti ünnep
Visszatetsző az is, hogy a Magyar Újságírók Országos Szövetsége Aranytoll életműdíjjal tüntette ki a Magyar Szó >
- Micsoda nap van ma?
A költőt és csapatát nem állította meg a nyomda portása (mai szóhasználatban: az őrző-védő kft. alkalmazottja), >
Szerbia – „részben szabad ország”
Az biztos, hogy a jelenlegi állami vezetés hozzáállása a délvidéki magyarsághoz jobb, mint Trianon óta bármikor >
Mi történik a magyarokkal?
Ott várom be Anikót, aki lehangoltan meséli, hogy alig voltak egy tucatnyian a misén. Előzőleg a >
A Zoran
Életem legkeményebb élő adása volt. Szerkesztettem és vezettem a Szabad Európa Rádió délután 14 órakor kezdődő >
„A jogok érvényesítésében vannak még gondok” (?)
Kovács beszédéből akaratlanul is kiviláglik a VMSZ politikájának a csődje – a nemzeti közösségi oktatás, a >
Ilyenek vagyunk!
Mindennapos olvasmányaim közé tartoznak Teofil Pančić, Dejan Ilić, Saša Ilić, Ljubomir Stojadinović és még számos bátor >