2020. szeptember 20. vasárnap
Ma Friderika névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Vajdaság egy miniatűr Európa

Milan Konjović
Vajdaság egy miniatűr Európa
Milan Konjović: Kosovóról jöttem, ősöm Nagyfényben lett pap, amit mi sokáig

Ma kicsit fáradt va­gyok, mert éjfél utánig néztem a tévé­ben a bevándorlásunk 300. évének ünnepségét, és fel is izgattam magam vele.

Szeptember 23. Paja Jovanović híres képe, (amelyről Lyka Károlynak olyan jó véleménye volt a századelő éveiben) egy csapásra népszerű lett. A verseci festőnek ez a naturalizmusában is pompás vászna máig meg is határozta a visszaemlékezés kötelező formáit. Én persze másképpen fogalmaztam volna meg a bevonulásunkat, kevésbé konvencionálisan, kicsit talán szertelenül is. Mert csodálatos volt népemnek ez a megjelenése annyi éves küzdelem után, hogy majd itt őrizze meg három évszázadon át, és tegye európaivá a maga egyéniségét. Persze ebben a tör­ténelmi szembesítésben hatott rám az a tény is, hogy én is Kosovóról jöttem, ősöm Nagyfényben lett pap, amit mi sokáig „Nadjfin”-ként emlegettünk. És ehhez mindjárt hozzá kell tennem, hogy kész, vége, megfordíthatjuk a család címerpajzsát, én vagyok, jobban mondva: voltam az utolsó férfi a nagy­fényi pap leszármazottai között. Kész, befejeztetett. Megiszom hát az altató­mat, amit üveges Zoli írt ki nekem, és lefekszem, azzal a bölcs megállapítással, amit még apám hagyott rám, hogy holnap is van egy nap, s én mégiscsak kilencvenharmadik évem­ben vagyok.

Szeptember 24. Ma kivitettem magam J-hez Doroszlóra. Nem festeni, amit pedig a kertjében úgy szerettem. Csak beszélgetni. Mert már nincs kivel visszaemlékezni az elmúlt ötven évre – rajta kívül. Óriási pesti sikeremre is visszatérve 1942-ben, amit aztán oly sokáig dörgöltek az orrunk alá. „Amíg mi harcoltunk, ti elmentetek leszedni a babérokat az ellenséghez.” Mert pont az ellenkezője történt! A szerb festőt ünnepelték bennem, az európait, úgy­hogy az ellenzék vezére, Bethlen István talpig feketében, Ugrón Gáborral, apám barátjával hozzám lépett, és azt mondta: „Fogadja mély részvétemet az újvidéki tragédia miatt”. Jelképesen ez volt a kiállítás megnyitója is. És én attól kezdve cirill betűvel írom alá a képeimet. A szerbségemet hangsúlyoz­va, így jelentem meg Párizsban is, a Grand Palais-ban, hadd tudja a világ, kivel van dolga. J. szereti festészetem vajdasági levegőjét emlegetni. Ami persze úgy igaz, hogy a Vajdaság egy miniatűr Európa. Pláne a második vi­lágháború kitöréséig volt az, amikor ezt a konglomerátumot zsidók és né­metek egészítették ki, egészen különös szellemet árasztva. Szegény Ingrid írta egyik levelében: „Téged már azért is szeretni kell, mert egyszerre vagy világ­fi és lokálpatrióta”. Nagy Ferinek is ilyen képzetei voltak rólam. Nem tu­dom, mit szólna ma a világnak ehhez a hatalmas átalakulásához? És ehhez a megvadult harci zajhoz, amikor rohadt kis karrieristák megtagadják a múltju­kat, és lepiszkolják en bloc a kommu­nistákat? Pedig kevés emberben volt annyi tiszta idealizmus, mint például Nagy Feriben. És a jószándékú Sóti vagy Farkas Nándi tisztességében ki­nek lenne joga kételkedni?

Szeptember 25. Tegnap felfedeztem egy elfelejtett képemet J-nél. A kuruc harcos sorozatának egy remek változa­tát. Mondom: „Vedd le a falról, hogy jobban lássam! Az istenfáját! Egy remek­mű”. Mert 1965-ben, amikor ezt a képe­met festettem, már megcsendesedett bennem minden avantgárd törekvés. Pe­dig hogy viaskodtam vele még a zentai meg a topolyai művésztelepek idején! Egyszerre kifejezni a Bácskának ezt a húsból és vérből való szellemét! De egé­szen korszerű formanyelven! Európai igénnyel! Kár, hogy ezt a képemet nem küldtem ki Párizsba! Most majd muszáj lesz szólnom Zámbó Illésnek, jöjjön ki, fényképezze le! A művésztelepekről is megemlékeztünk J-vel. Jóska örökké elégedetlen kísérletező hajlamáról, Sáf­rány vidám, játékosan könnyed és mégis mélyreható retrospektrváiról! Ahogy én festettem meg a „Hanyatlöki” csárdát, például. Sajnos ezt a mi szép összeállásainkat is elpolitizálták, így estek aztán szét, felhígulva, úgyhogy emberileg is távol kerültünk egymástól. Pedig én Sáf­ránynak még esküvői komája is voltam, de házasságáról sajnos hiányzott az iste­náldás. Később találta meg igazi boldog­ságát, amikor már különben is késő volt! Én meg, lám, elkalandoztam a messzi Bizáncba, s nem azt festem, amit látok, hanem, amit elképzelek az ikonok és, mondjuk, egy Fra Angelico vadházasságából. Mélységes alázatomat is megszó­laltatva persze, ahogy már szorosan összetartozik minden, ami isteni és ugyanakkor emberi ezen a világon.

1990. október 10.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Szomorú tavaszra keserű ősz

Azért nincs valamennyi iskolás asztalán laptop, azért védtelenek az óvodák, az iskolák, az öregotthonok, azért mentek >

Tovább

Mielőtt megmérgeznék az ellenzékieket

A demagógok viszont ezzel szembe mennek minden szinten. Addig tagadják a valóságot, míg csak nem lehetetlenné >

Tovább

Semmibe vett jogszabályok

Mindez nem volt elég jelzés a Magyar Nemzeti Tanácsnak (MNT) és a Nyelvhasználati Bizottságának, hogy átfogó >

Tovább

Etikánk (nem) egészen primitív

(A) csodálatosan szép férfi (egy harcsabajszú Daniel Craig!) egyszerűen nem hitte el vagy nem akarta elhinni, >

Tovább

Botrány, hogy Európa mindezt eltűri

Az EU-tól vár segítséget a színi egyetem sorsának rendezéséhez Bagossy László. Azt nem feltételezi, hogy Orbán >

Tovább

Macskabarátok és a többiek – lengyel kormányválság

Belviszály miatt az összeomlás szélére került a lengyel kormánykoalíció. A PiS mindenekelőtt az állatjogok miatt különbözött >

Tovább

Keresztény körmagyar

Tombol a hipokrita és hazug, az egyházakat politikai gazemberek által megszállva tartott, gyarmatosított és a legaljasabb >

Tovább

Walesa: EU-reform vagy újratervezés

A németek, franciák és olaszok vagy belülről reformálják meg az uniót, vagy pedig alapítsák újra, miután >

Tovább

Egy német Orbán-imádó iskolaigazgató lesz

Az MCC élén vállalt tisztséggel Kálnoky elveszti tudósítói megbízatását mind a Die Weltnél, mind a Die >

Tovább

Orbán szalámi taktikája

Idáig szalámi taktikát alkalmazott a magyar kormány a nemszeretem sajtóorgánumok megregulázására, lásd az Indexet és a >

Tovább

Csúsztatások, hazugságok, félrebeszélések

De akárhogy is, érdemes lenne erről a fertelmesen leereszkedő, tömény giccs-nagyapósan szenilizálva kedélyeskedő, nyájasan lekezelő modorról, >

Tovább

Újabb szorítások a magyar médiában

Hogy zajlik a tisztogatás a médiában, arra bizonyíték a 168 óra főszerkesztőjének azonnali hatállyal kimondott elbocsátása >

Tovább