2019. október 14. hétfő
Ma Helén, Kaldixtusz névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

A Vatikán 166. sz. közleménye

Ma tették közé a Szentszék állásfoglalását. >

Tovább

A hűséges Hachiko története

Hachiko 1923 novemberében látta meg a napvilágot Japánban, Odate városában. Alig két hónapos volt, amikor >

Tovább

Amerika felfedezése annak köszönhető, hogy Kolumbusz nőtlen volt

Kolumbusz Kristóf kizárólag azért fedezhette fel Amerikát, mert nőtlen volt – jelenti kanadai tudósítónk. Tudniillik ha >

Tovább

A fasiszták zászlaja alatt

A fasiszták zászlaja alatt1 A filozófus bevásárolt és már majdnem hazaért a lakásába. Fényes nappal, Budapest szívében. >

Tovább

Okosabb vagy, mint egy ötödikes?

– Budapest melyik európai ország fővárosa? – így hangzott az amerikai iskolákban a harmadikos földrajz tananyagnak >

Tovább

Hogyan szaporodnak a rendőrök?

Dublinban elszabadult egy rendőrségi ló. Utóbb a termetes állatból előtört a párzási ösztön, és majdnem >

Tovább

Motivált zsírégetés

Végre egy szellemes hirdetés a reklámok sivárságában: >

Tovább

Úrvezetők Kínában

A felvételek gyűjteménye gyakorlatilag egyetlen sarkon készült. >

Tovább

Mosdók a világ minden tájáról

A leleményesség határtalan. >

Tovább

Előkerült az egyik legijesztőbb felvétel a Japánt sújtó szökőárról

Néhány napja tűnt fel a videómegosztókon a döbbenetes amatőr felvétel. >

Tovább

Távol Nigériától

Közel tíz éve, amikor először jártam Nigériában, ellenállhatatlanul magával ragadott a földrész gyönyörűsége. Megismerni egy másik, >

Tovább

Balla László esete Tito marsallal

Balla László* mérnök, a szabadkai Műszaki Iskola igazgatója, neves sportoló, Szabadka város díszpolgára, az egykori Jugoszlávia >

Tovább

Hál' Istennek, vége!

Hübsch Éva
Hál\' Istennek, vége!
Belin, 1990. október 2.

– Hál’ Istennek, vége van! Ez az átkozott, átkozott rendszer az országtól ellopta a jövőt, az emberektől a reményt. Lelki nyomorékokká tett bennünket! – az asszony csitítóan átöleli. Vállára hajtja a fejét, úgy nézik a tűzijátékot. Az Alexander Platzról jöttek Kelet-Berlinből, a valamikori Kelet-Németország Berlinjéből Nyugatra, a város szívébe, a Parlament, a Reichstag elé. Ez most az ő városuk, az ő országuk is.

Éjfél van, zengnek a harangok, az égbol­ton színes fények pattognak, sziporkáznak széjjel. Az egykori parlamenti épület fényárban úszik. Az előtte elterülő nagy, füves téren többszázezres tömeg énekli a himnuszt, min­den német himnuszát. Pezsgősüvegek pukkannak, az emberek egymás nyakába borulnak, és a felcsendülő keringő dallamára táncra perdül egy pár. Teret nyitnak ne­kik. Ujjongnak és táncolnak az emberek, ünnepel Berlin, az egy­beforrt főváros, és ünnepel az újra összenőtt nemzet. Egy ország, egy rendszer temetését és egy másik újjászületését ünneplik 45 év ket­tészakítottsága után. Németország újra egy.

– Ember és Isten előtt felelőssé­günk tudatában vagyunk, ezért egy egységes Európában a világ­békét szeretnénk szolgálni – jelen­tette ki Richard von Weizsäcker, az új Német Szövetségi Köztársa­ság elnöke az éljenző emberten­gernek.

Elbúcsúztak Berlintől a győztes hatalmak városi katonai parancs­nokai. Az egyesülés ugyanis meg­szüntette az amerikai, a szovjet, az angol és a francia előjogokat Né­metország felett. Furcsa volt „a nyugati bakákat” az egykori Kelet-Berlinben, városnézőben látni. Hisz ott voltak évekig a városban, mégsem láthatták az operát vagy az elesett hősök sírját, a városi múzeumot és a régi városháza tornyait. Sosem sétálhattak az Unten den Linden sugárút hársai alatt. Pedig ott éltek néhány méterre. Hisz ott volt a fal, és ha nem is látták mindig, de a tudatukban mélyen gyökeret eresztett.

Ezen az éjszakán, október 2. és 3. között még egyszer leomlott ez a fal. Nem­csak a németek között, de a világnak is.

– Szomorú vagyok, hogy haza kell menni, de turistaként visszajövök még. Berlin csodá­latos város, és a német Wurstot és a Biert nem lehet elfelejteni – mondja az egyik angol kiskatona.

– Nem tudom hogy lesz tovább, valószínű­leg költözködnünk kell majd. Német felesé­gem van, az itteni amerikai egységeket pedig, ki tudja, hová vezénylik át.

És integetve szállnak a buszokba a vissza­intő berliniek között

*

A nagy nap egyben Kohl kancellár nagy napja is. Az örömmámorban úszó tömeg kórusban kiáltotta nevét, és amikor már a jeles vendégek mind visszavonultak a Parla­ment előtti térről az épületbe, az est csillaga­ként őt minduntalan vissza-visszahívták. Amikor újra megjelent, a tömeg extázisba esett, úgyhogy a rendőrkordonnak csak ne­hezen sikerült visszatartania az áradatot.

– Megérintettem a vállát, megérintettem a vál­lát - kiabált egy fiatalember önkívületben. Természetesen de Maziére, az egykori NDK kormányfője, a jelenlegi vicekancellár sem akart lemaradni a babérosztásról. Ő is meg­jelent az országház egyik ablakában, szeren­csétlen időpontban, mert néhány ablakkal arrébb más műsor kezdődött. Egy túlfűtött fiatalember kiállt a párkányra, és vetkőzni kezdett a nevető, fütyülő tömeg előtt. Szegény vicekancellár azt hitte, hogy őt nevetik. Zavarodottan tekintgetett körbe. Az addigra már teljesen pucér fiatalembert azonban elta­karták az oszlopok. A show így folytatódha­tott még néhány percig a tömeg és az újságírók nagy gyönyörűségére.

– Ha összetartunk és áldozatokra is készek vagyunk, akkor van esélyünk a közös sikerre – hívta fel szolidaritásra a nemzetet Kohl kancellár. Ez a szolidaritás, az együvé tarto­zás, a közös öröm az ünnep idején szinte tapinthatóvá vált. Vonzotta az embereket az utcára. Október 3-án ragyogó napsütésben együtt sétált Kelet és Nyugat a főváros utcá­in A négymilliós Berlin mintegy hatmillióra duzzadt a látogatók, az együtt ünnepelni akarók tömegétől. És ahogyan a Branden­burgi kapu alatt, amely évtizedeken keresztül a nemzet jelképe és később szétszakítottságának szimbóluma volt, Beethoven zenéjét hall­gatva méltóságteljesen hullámzott a nép, szinte pillanatról pillanatra érezhetővé vált, mint forr össze és tartozik újra eggyé. Össze­fűzte őket a közös öröm.

Akkor úgy éreztem, hogy most biztosan nagyon jó lehet egynek lenni közülük, lega­lább egy pillanatra, átélni ezt az örömet, az összetartó erőt.

Másnap már minden a régi kerékvágásba zökkent, megmutatkoztak a nemzet alaptulaj­donságai is. Ragyogtak az újra tiszta utcák, a parlament előtt átültették a letaposott palán­tákat, a sajtóközpontban dobozokba csomagolták az író- és másológépeket, de először természetesen védőfóliába burkolták őket. A Trabantokról lekerült a DDR jelzés, és csu­pán a D maradt Az egykori kelet-berlini nagykövetségek táblái lekerültek a falakról és új „réztáblák kerültek a kapu alá”, a bonni nagykövetség berlini kirendeltsége címzéssel.

Folytatódott az építkezés, mert új lakások­ra van szükség, szűkké vált a laktér. Új telkek a lebontott fal körüli senki földjén. A berlini fal pedig piacra kerül. Darabokban árulják emlékként a turistáknak. 10-20 márka egy színes emlék. Kiárusításra kerültek az egykori keletnémet egyenruhák, jelvények, kitüntetések, érdemrendek. Egy csomó kalapácsot és körzőt ábrázo­ló ócskavas. Kacat. Piacra kerültek a dicső érdemrendek. És akinek kedve szottyan, keletnémet zászlót is ve­het, hisz egyszer biztosan muzeális értéke lesz. Most azonban még túl magas az áruk, hisz alighogy elmúlt az ünnep, néhány hónap múlva ol­csóbban is meg lehet majd venni.

Az egykori keletnémet üzletek­ben, boltokban ott van már a nyu­gati áru. Az az érzése az embernek, hogy itt nagytakarítás folyik. Mi lesz a gyárakkal? A drezdai Pentacon kameragyár 4000 munkása például munka nélkül maradt. A becslések szerint az újraegyesülés a többi kö­zött 2 millió 700 ezer munkahelybe fog kerülni. Ugyanakkor a német állam 50 milliárd márkát fordít csu­pán az átképzésre, gazdasági és szociális segélyre. Kiárusítják a vala­mikori keletnémet áruházakat is. A vevők a nagy nyugati áruházláncok. Mint a Kaufhof vagy Kaufhalle.

*

Üzletzárás előtt öt perccel egy úr szeretne még esernyőt venni, az egykori Kelet-Berlin­hez tartozó Alexander Platz-i Alex áruházban. Az elárusító azonban már nem hajlandó ki­szolgálni. És hiába próbálja a kuncsaft szép szóval rábeszélni, hisz van még öt perc, a kisasszony hajthatatlan Ekkor az ismeretlen úriember hívatja a főnököt és közli, hogy ő az új tulaj, és a kisasszony munkájára már többé nem tart igényt

Ezt a történetet az új német hétköznapok egy külföldi szemlélője mesélte – mondhat­nánk, ez is Németország... az új Németor­szág.

1990. október 10.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Trump ukránokkal akarta megismételni, amit az oroszokkal megcsinált

Trump szokásos módon boszorkányüldözést emleget, de az ügy kirobbanása után tartott első sajtótájékoztatóján szokatlanul megszeppent, visszafogott >

Tovább

WP: A NATO-nak ideje megválni Törökországtól

A Nyugatnak meg kell határoznia: a NATO sima biztonsági szerveződés, vagy pedig a tagoknak egyben igazodniuk >

Tovább

A nemzetközi sajtó von der Leyen esélyeiről

Elvileg 374 voks elegendő a megválasztáshoz, de ha nem szed össze legalább 400 szavazatot, akkor igencsak >

Tovább

Lendvai: a csúcsjelölti rendszer igazából nem demokratikus

Weber cseppet sem tett volna jót a Bizottságnak, hiszen 2010 óta pátyolgatta Orbánt és lehetővé tette, >

Tovább

Nem rossz, de nem is az igazi

Von der Leyen hatalmas meglepetés, rá senki sem gondolt volna előzőleg Juncker utódjaként. Róla Németországban úgy >

Tovább

Bohócorr

Kezdettől látszott, hogy egy bohóc, de mostanra a saját karikatúrájává vált. Donald Trump oszakai ámokfutásán már >

Tovább

Palotaforradalom a Néppártban

Timmermans-szal szemben nagy az ellenállás az új tagállamok között. Ám ha mégis ő futna be, nos, >

Tovább

Putyin pechje

Tény, hogy a demokrácia egy ideje sok helyütt gyengül, de ez gyorsan változhat, ha az egyre >

Tovább

A nyugati gátlástalanság találkozása a közel-keleti gátlástalansággal

„Kelet-Európában is tanácsos lenne megtanulni: fehérházi perspektívából a térség sem ér többet egy messzi porfészeknél, melyre >

Tovább

Ha nem Weber, akkor ki?

Egyre több hír jön arról, hogy Merkel hiába próbálta keresztülnyomni Webert. Macron kezdettől fogva ellenezte, hogy >

Tovább

Weber helyett Timmermans?

Úgy hírlik, hogy fájdalomdíjként a bajor vezető az Európai Parlament élére kerülne. Ez viszont megnövelné a >

Tovább

Putyin: a liberalizmus ideje lejárt

Nem túl hízelgően nyilatkozott a szexuális sokszínűségről sem, mivel az szerint elhalványítja a lakosság döntő hányadának >

Tovább