Ma Csaba, Mária névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
A Vatikán 166. sz. közleménye
Ma tették közé a Szentszék állásfoglalását. >
A hűséges Hachiko története
Hachiko 1923 novemberében látta meg a napvilágot Japánban, Odate városában. Alig két hónapos volt, amikor >
Amerika felfedezése annak köszönhető, hogy Kolumbusz nőtlen volt
Kolumbusz Kristóf kizárólag azért fedezhette fel Amerikát, mert nőtlen volt – jelenti kanadai tudósítónk. Tudniillik ha >
Hogyan szaporodnak a rendőrök?
Dublinban elszabadult egy rendőrségi ló. Utóbb a termetes állatból előtört a párzási ösztön, és majdnem >
A fasiszták zászlaja alatt
A fasiszták zászlaja alatt1 A filozófus bevásárolt és már majdnem hazaért a lakásába. Fényes nappal, Budapest szívében. >
Okosabb vagy, mint egy ötödikes?
– Budapest melyik európai ország fővárosa? – így hangzott az amerikai iskolákban a harmadikos földrajz tananyagnak >
Motivált zsírégetés
Végre egy szellemes hirdetés a reklámok sivárságában: >
Úrvezetők Kínában
A felvételek gyűjteménye gyakorlatilag egyetlen sarkon készült. >
Előkerült az egyik legijesztőbb felvétel a Japánt sújtó szökőárról
Néhány napja tűnt fel a videómegosztókon a döbbenetes amatőr felvétel. >
Mosdók a világ minden tájáról
A leleményesség határtalan. >
Balla László esete Tito marsallal
Balla László* mérnök, a szabadkai Műszaki Iskola igazgatója, neves sportoló, Szabadka város díszpolgára, az egykori Jugoszlávia >
Távol Nigériától
Közel tíz éve, amikor először jártam Nigériában, ellenállhatatlanul magával ragadott a földrész gyönyörűsége. Megismerni egy másik, >
Hál' Istennek, vége!
– Hál’ Istennek, vége van! Ez az átkozott, átkozott rendszer az országtól ellopta a jövőt, az emberektől a reményt. Lelki nyomorékokká tett bennünket! – az asszony csitítóan átöleli. Vállára hajtja a fejét, úgy nézik a tűzijátékot. Az Alexander Platzról jöttek Kelet-Berlinből, a valamikori Kelet-Németország Berlinjéből Nyugatra, a város szívébe, a Parlament, a Reichstag elé. Ez most az ő városuk, az ő országuk is.
Éjfél van, zengnek a harangok, az égbolton színes fények pattognak, sziporkáznak széjjel. Az egykori parlamenti épület fényárban úszik. Az előtte elterülő nagy, füves téren többszázezres tömeg énekli a himnuszt, minden német himnuszát. Pezsgősüvegek pukkannak, az emberek egymás nyakába borulnak, és a felcsendülő keringő dallamára táncra perdül egy pár. Teret nyitnak nekik. Ujjongnak és táncolnak az emberek, ünnepel Berlin, az egybeforrt főváros, és ünnepel az újra összenőtt nemzet. Egy ország, egy rendszer temetését és egy másik újjászületését ünneplik 45 év kettészakítottsága után. Németország újra egy.
– Ember és Isten előtt felelősségünk tudatában vagyunk, ezért egy egységes Európában a világbékét szeretnénk szolgálni – jelentette ki Richard von Weizsäcker, az új Német Szövetségi Köztársaság elnöke az éljenző embertengernek.
Elbúcsúztak Berlintől a győztes hatalmak városi katonai parancsnokai. Az egyesülés ugyanis megszüntette az amerikai, a szovjet, az angol és a francia előjogokat Németország felett. Furcsa volt „a nyugati bakákat” az egykori Kelet-Berlinben, városnézőben látni. Hisz ott voltak évekig a városban, mégsem láthatták az operát vagy az elesett hősök sírját, a városi múzeumot és a régi városháza tornyait. Sosem sétálhattak az Unten den Linden sugárút hársai alatt. Pedig ott éltek néhány méterre. Hisz ott volt a fal, és ha nem is látták mindig, de a tudatukban mélyen gyökeret eresztett.
Ezen az éjszakán, október 2. és 3. között még egyszer leomlott ez a fal. Nemcsak a németek között, de a világnak is.
– Szomorú vagyok, hogy haza kell menni, de turistaként visszajövök még. Berlin csodálatos város, és a német Wurstot és a Biert nem lehet elfelejteni – mondja az egyik angol kiskatona.
– Nem tudom hogy lesz tovább, valószínűleg költözködnünk kell majd. Német feleségem van, az itteni amerikai egységeket pedig, ki tudja, hová vezénylik át.
És integetve szállnak a buszokba a visszaintő berliniek között
*
A nagy nap egyben Kohl kancellár nagy napja is. Az örömmámorban úszó tömeg kórusban kiáltotta nevét, és amikor már a jeles vendégek mind visszavonultak a Parlament előtti térről az épületbe, az est csillagaként őt minduntalan vissza-visszahívták. Amikor újra megjelent, a tömeg extázisba esett, úgyhogy a rendőrkordonnak csak nehezen sikerült visszatartania az áradatot.
– Megérintettem a vállát, megérintettem a vállát - kiabált egy fiatalember önkívületben. Természetesen de Maziére, az egykori NDK kormányfője, a jelenlegi vicekancellár sem akart lemaradni a babérosztásról. Ő is megjelent az országház egyik ablakában, szerencsétlen időpontban, mert néhány ablakkal arrébb más műsor kezdődött. Egy túlfűtött fiatalember kiállt a párkányra, és vetkőzni kezdett a nevető, fütyülő tömeg előtt. Szegény vicekancellár azt hitte, hogy őt nevetik. Zavarodottan tekintgetett körbe. Az addigra már teljesen pucér fiatalembert azonban eltakarták az oszlopok. A show így folytatódhatott még néhány percig a tömeg és az újságírók nagy gyönyörűségére.
– Ha összetartunk és áldozatokra is készek vagyunk, akkor van esélyünk a közös sikerre – hívta fel szolidaritásra a nemzetet Kohl kancellár. Ez a szolidaritás, az együvé tartozás, a közös öröm az ünnep idején szinte tapinthatóvá vált. Vonzotta az embereket az utcára. Október 3-án ragyogó napsütésben együtt sétált Kelet és Nyugat a főváros utcáin A négymilliós Berlin mintegy hatmillióra duzzadt a látogatók, az együtt ünnepelni akarók tömegétől. És ahogyan a Brandenburgi kapu alatt, amely évtizedeken keresztül a nemzet jelképe és később szétszakítottságának szimbóluma volt, Beethoven zenéjét hallgatva méltóságteljesen hullámzott a nép, szinte pillanatról pillanatra érezhetővé vált, mint forr össze és tartozik újra eggyé. Összefűzte őket a közös öröm.
Akkor úgy éreztem, hogy most biztosan nagyon jó lehet egynek lenni közülük, legalább egy pillanatra, átélni ezt az örömet, az összetartó erőt.
Másnap már minden a régi kerékvágásba zökkent, megmutatkoztak a nemzet alaptulajdonságai is. Ragyogtak az újra tiszta utcák, a parlament előtt átültették a letaposott palántákat, a sajtóközpontban dobozokba csomagolták az író- és másológépeket, de először természetesen védőfóliába burkolták őket. A Trabantokról lekerült a DDR jelzés, és csupán a D maradt Az egykori kelet-berlini nagykövetségek táblái lekerültek a falakról és új „réztáblák kerültek a kapu alá”, a bonni nagykövetség berlini kirendeltsége címzéssel.
Folytatódott az építkezés, mert új lakásokra van szükség, szűkké vált a laktér. Új telkek a lebontott fal körüli senki földjén. A berlini fal pedig piacra kerül. Darabokban árulják emlékként a turistáknak. 10-20 márka egy színes emlék. Kiárusításra kerültek az egykori keletnémet egyenruhák, jelvények, kitüntetések, érdemrendek. Egy csomó kalapácsot és körzőt ábrázoló ócskavas. Kacat. Piacra kerültek a dicső érdemrendek. És akinek kedve szottyan, keletnémet zászlót is vehet, hisz egyszer biztosan muzeális értéke lesz. Most azonban még túl magas az áruk, hisz alighogy elmúlt az ünnep, néhány hónap múlva olcsóbban is meg lehet majd venni.
Az egykori keletnémet üzletekben, boltokban ott van már a nyugati áru. Az az érzése az embernek, hogy itt nagytakarítás folyik. Mi lesz a gyárakkal? A drezdai Pentacon kameragyár 4000 munkása például munka nélkül maradt. A becslések szerint az újraegyesülés a többi között 2 millió 700 ezer munkahelybe fog kerülni. Ugyanakkor a német állam 50 milliárd márkát fordít csupán az átképzésre, gazdasági és szociális segélyre. Kiárusítják a valamikori keletnémet áruházakat is. A vevők a nagy nyugati áruházláncok. Mint a Kaufhof vagy Kaufhalle.
*
Üzletzárás előtt öt perccel egy úr szeretne még esernyőt venni, az egykori Kelet-Berlinhez tartozó Alexander Platz-i Alex áruházban. Az elárusító azonban már nem hajlandó kiszolgálni. És hiába próbálja a kuncsaft szép szóval rábeszélni, hisz van még öt perc, a kisasszony hajthatatlan Ekkor az ismeretlen úriember hívatja a főnököt és közli, hogy ő az új tulaj, és a kisasszony munkájára már többé nem tart igényt
Ezt a történetet az új német hétköznapok egy külföldi szemlélője mesélte – mondhatnánk, ez is Németország... az új Németország.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Küldjék Merkelt Moszkvába
Kati Marton azt javasolja, hogy Merkelt küldjék el Moszkvába, mert ő mindig megtalálta a megfelelő hangot >
Ukrán tragédia, orosz katasztrófa
Kinek kellene Putyint megállítania? Konszolidált autokráciákban a rendszert és annak vezetőjét aligha lehet békés tüntetésekkel megdönteni. >
A botrányok olimpiája
Akadtak persze felemelő pillanatok is, ám az egész eseményt beárnyékolta a rengeteg negatívum. Ha az olimpiai >
Putyin legnagyobb tévedése?
Ha a Kreml a fegyveres utat választja, annak olyan viszály lesz a következménye, amely sokáig elképzelhetetlennek >
Putyin kockázatos ukrán játszmája
A háború óta eltelt 7 év nagy változásokat hozott az ukránoknál: a lakosság nemzeti tudata erősödött, >
Indul a német hatalmi póker
Teljesen mindegy, hogy Laschet vagy Scholz lép-e Merkel örökébe, mert a németeknek erős kancellár kell. A >
Hogyan kezelni Netanjahu mérgező örökségét
A Financial Times vezércikk szerint az új izraeli kormány legsürgősebb teendője az, hogy megszabaduljon Netanjahu mérgező >
Maradhat-e kancellár Kurz?
A miniszterelnök drámai botrány kereszttüzébe került, egyértelmű, hogy ő és klikkje, a felkapaszkodók, célzatosan meghódították a >
Putyin önkényuralma meggátol minden változást Oroszországban
Meg kell érteni, hogy Moszkva a gazdaságot a politika eszközének tekinti. Az üzleti életben csak az >
Ózdon az állapotok rosszabbak, mint Bergamóban tavaly tavasszal?
Egész Közép- és Kelet-Európa tovább szigorít, csak Magyarország nem, noha igen súlyosan érinti a koronaválság. A >
Valami bűzlik Ausztriában
Már látszik, hogy nem csupán a szélsőjobbos FPÖ, hanem a nagyobbik kormánypárt is erősen hajlik a >
Kinek kell európai diplomácia
Navalnij ügye is jól mutatta, hogy szavakban nincs hiány, az ellenzéki vezető bebörtönzését egyöntetűen elítélték a >