2019. augusztus 24. szombat
Ma Bertalan, Aliz, Detre névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

A Vatikán 166. sz. közleménye

Ma tették közé a Szentszék állásfoglalását. >

Tovább

A hűséges Hachiko története

Hachiko 1923 novemberében látta meg a napvilágot Japánban, Odate városában. Alig két hónapos volt, amikor >

Tovább

Amerika felfedezése annak köszönhető, hogy Kolumbusz nőtlen volt

Kolumbusz Kristóf kizárólag azért fedezhette fel Amerikát, mert nőtlen volt – jelenti kanadai tudósítónk. Tudniillik ha >

Tovább

A fasiszták zászlaja alatt

A fasiszták zászlaja alatt1 A filozófus bevásárolt és már majdnem hazaért a lakásába. Fényes nappal, Budapest szívében. >

Tovább

Okosabb vagy, mint egy ötödikes?

– Budapest melyik európai ország fővárosa? – így hangzott az amerikai iskolákban a harmadikos földrajz tananyagnak >

Tovább

Hogyan szaporodnak a rendőrök?

Dublinban elszabadult egy rendőrségi ló. Utóbb a termetes állatból előtört a párzási ösztön, és majdnem >

Tovább

Motivált zsírégetés

Végre egy szellemes hirdetés a reklámok sivárságában: >

Tovább

Úrvezetők Kínában

A felvételek gyűjteménye gyakorlatilag egyetlen sarkon készült. >

Tovább

Mosdók a világ minden tájáról

A leleményesség határtalan. >

Tovább

Előkerült az egyik legijesztőbb felvétel a Japánt sújtó szökőárról

Néhány napja tűnt fel a videómegosztókon a döbbenetes amatőr felvétel. >

Tovább

Távol Nigériától

Közel tíz éve, amikor először jártam Nigériában, ellenállhatatlanul magával ragadott a földrész gyönyörűsége. Megismerni egy másik, >

Tovább

Balla László esete Tito marsallal

Balla László* mérnök, a szabadkai Műszaki Iskola igazgatója, neves sportoló, Szabadka város díszpolgára, az egykori Jugoszlávia >

Tovább

Hál' Istennek, vége!

Hübsch Éva
Hál\' Istennek, vége!
Belin, 1990. október 2.

– Hál’ Istennek, vége van! Ez az átkozott, átkozott rendszer az országtól ellopta a jövőt, az emberektől a reményt. Lelki nyomorékokká tett bennünket! – az asszony csitítóan átöleli. Vállára hajtja a fejét, úgy nézik a tűzijátékot. Az Alexander Platzról jöttek Kelet-Berlinből, a valamikori Kelet-Németország Berlinjéből Nyugatra, a város szívébe, a Parlament, a Reichstag elé. Ez most az ő városuk, az ő országuk is.

Éjfél van, zengnek a harangok, az égbol­ton színes fények pattognak, sziporkáznak széjjel. Az egykori parlamenti épület fényárban úszik. Az előtte elterülő nagy, füves téren többszázezres tömeg énekli a himnuszt, min­den német himnuszát. Pezsgősüvegek pukkannak, az emberek egymás nyakába borulnak, és a felcsendülő keringő dallamára táncra perdül egy pár. Teret nyitnak ne­kik. Ujjongnak és táncolnak az emberek, ünnepel Berlin, az egy­beforrt főváros, és ünnepel az újra összenőtt nemzet. Egy ország, egy rendszer temetését és egy másik újjászületését ünneplik 45 év ket­tészakítottsága után. Németország újra egy.

– Ember és Isten előtt felelőssé­günk tudatában vagyunk, ezért egy egységes Európában a világ­békét szeretnénk szolgálni – jelen­tette ki Richard von Weizsäcker, az új Német Szövetségi Köztársa­ság elnöke az éljenző emberten­gernek.

Elbúcsúztak Berlintől a győztes hatalmak városi katonai parancs­nokai. Az egyesülés ugyanis meg­szüntette az amerikai, a szovjet, az angol és a francia előjogokat Né­metország felett. Furcsa volt „a nyugati bakákat” az egykori Kelet-Berlinben, városnézőben látni. Hisz ott voltak évekig a városban, mégsem láthatták az operát vagy az elesett hősök sírját, a városi múzeumot és a régi városháza tornyait. Sosem sétálhattak az Unten den Linden sugárút hársai alatt. Pedig ott éltek néhány méterre. Hisz ott volt a fal, és ha nem is látták mindig, de a tudatukban mélyen gyökeret eresztett.

Ezen az éjszakán, október 2. és 3. között még egyszer leomlott ez a fal. Nem­csak a németek között, de a világnak is.

– Szomorú vagyok, hogy haza kell menni, de turistaként visszajövök még. Berlin csodá­latos város, és a német Wurstot és a Biert nem lehet elfelejteni – mondja az egyik angol kiskatona.

– Nem tudom hogy lesz tovább, valószínű­leg költözködnünk kell majd. Német felesé­gem van, az itteni amerikai egységeket pedig, ki tudja, hová vezénylik át.

És integetve szállnak a buszokba a vissza­intő berliniek között

*

A nagy nap egyben Kohl kancellár nagy napja is. Az örömmámorban úszó tömeg kórusban kiáltotta nevét, és amikor már a jeles vendégek mind visszavonultak a Parla­ment előtti térről az épületbe, az est csillaga­ként őt minduntalan vissza-visszahívták. Amikor újra megjelent, a tömeg extázisba esett, úgyhogy a rendőrkordonnak csak ne­hezen sikerült visszatartania az áradatot.

– Megérintettem a vállát, megérintettem a vál­lát - kiabált egy fiatalember önkívületben. Természetesen de Maziére, az egykori NDK kormányfője, a jelenlegi vicekancellár sem akart lemaradni a babérosztásról. Ő is meg­jelent az országház egyik ablakában, szeren­csétlen időpontban, mert néhány ablakkal arrébb más műsor kezdődött. Egy túlfűtött fiatalember kiállt a párkányra, és vetkőzni kezdett a nevető, fütyülő tömeg előtt. Szegény vicekancellár azt hitte, hogy őt nevetik. Zavarodottan tekintgetett körbe. Az addigra már teljesen pucér fiatalembert azonban elta­karták az oszlopok. A show így folytatódha­tott még néhány percig a tömeg és az újságírók nagy gyönyörűségére.

– Ha összetartunk és áldozatokra is készek vagyunk, akkor van esélyünk a közös sikerre – hívta fel szolidaritásra a nemzetet Kohl kancellár. Ez a szolidaritás, az együvé tarto­zás, a közös öröm az ünnep idején szinte tapinthatóvá vált. Vonzotta az embereket az utcára. Október 3-án ragyogó napsütésben együtt sétált Kelet és Nyugat a főváros utcá­in A négymilliós Berlin mintegy hatmillióra duzzadt a látogatók, az együtt ünnepelni akarók tömegétől. És ahogyan a Branden­burgi kapu alatt, amely évtizedeken keresztül a nemzet jelképe és később szétszakítottságának szimbóluma volt, Beethoven zenéjét hall­gatva méltóságteljesen hullámzott a nép, szinte pillanatról pillanatra érezhetővé vált, mint forr össze és tartozik újra eggyé. Össze­fűzte őket a közös öröm.

Akkor úgy éreztem, hogy most biztosan nagyon jó lehet egynek lenni közülük, lega­lább egy pillanatra, átélni ezt az örömet, az összetartó erőt.

Másnap már minden a régi kerékvágásba zökkent, megmutatkoztak a nemzet alaptulaj­donságai is. Ragyogtak az újra tiszta utcák, a parlament előtt átültették a letaposott palán­tákat, a sajtóközpontban dobozokba csomagolták az író- és másológépeket, de először természetesen védőfóliába burkolták őket. A Trabantokról lekerült a DDR jelzés, és csu­pán a D maradt Az egykori kelet-berlini nagykövetségek táblái lekerültek a falakról és új „réztáblák kerültek a kapu alá”, a bonni nagykövetség berlini kirendeltsége címzéssel.

Folytatódott az építkezés, mert új lakások­ra van szükség, szűkké vált a laktér. Új telkek a lebontott fal körüli senki földjén. A berlini fal pedig piacra kerül. Darabokban árulják emlékként a turistáknak. 10-20 márka egy színes emlék. Kiárusításra kerültek az egykori keletnémet egyenruhák, jelvények, kitüntetések, érdemrendek. Egy csomó kalapácsot és körzőt ábrázo­ló ócskavas. Kacat. Piacra kerültek a dicső érdemrendek. És akinek kedve szottyan, keletnémet zászlót is ve­het, hisz egyszer biztosan muzeális értéke lesz. Most azonban még túl magas az áruk, hisz alighogy elmúlt az ünnep, néhány hónap múlva ol­csóbban is meg lehet majd venni.

Az egykori keletnémet üzletek­ben, boltokban ott van már a nyu­gati áru. Az az érzése az embernek, hogy itt nagytakarítás folyik. Mi lesz a gyárakkal? A drezdai Pentacon kameragyár 4000 munkása például munka nélkül maradt. A becslések szerint az újraegyesülés a többi kö­zött 2 millió 700 ezer munkahelybe fog kerülni. Ugyanakkor a német állam 50 milliárd márkát fordít csu­pán az átképzésre, gazdasági és szociális segélyre. Kiárusítják a vala­mikori keletnémet áruházakat is. A vevők a nagy nyugati áruházláncok. Mint a Kaufhof vagy Kaufhalle.

*

Üzletzárás előtt öt perccel egy úr szeretne még esernyőt venni, az egykori Kelet-Berlin­hez tartozó Alexander Platz-i Alex áruházban. Az elárusító azonban már nem hajlandó ki­szolgálni. És hiába próbálja a kuncsaft szép szóval rábeszélni, hisz van még öt perc, a kisasszony hajthatatlan Ekkor az ismeretlen úriember hívatja a főnököt és közli, hogy ő az új tulaj, és a kisasszony munkájára már többé nem tart igényt

Ezt a történetet az új német hétköznapok egy külföldi szemlélője mesélte – mondhat­nánk, ez is Németország... az új Németor­szág.

1990. október 10.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

WP: A NATO-nak ideje megválni Törökországtól

A Nyugatnak meg kell határoznia: a NATO sima biztonsági szerveződés, vagy pedig a tagoknak egyben igazodniuk >

Tovább

A nemzetközi sajtó von der Leyen esélyeiről

Elvileg 374 voks elegendő a megválasztáshoz, de ha nem szed össze legalább 400 szavazatot, akkor igencsak >

Tovább

Lendvai: a csúcsjelölti rendszer igazából nem demokratikus

Weber cseppet sem tett volna jót a Bizottságnak, hiszen 2010 óta pátyolgatta Orbánt és lehetővé tette, >

Tovább

Nem rossz, de nem is az igazi

Von der Leyen hatalmas meglepetés, rá senki sem gondolt volna előzőleg Juncker utódjaként. Róla Németországban úgy >

Tovább

Bohócorr

Kezdettől látszott, hogy egy bohóc, de mostanra a saját karikatúrájává vált. Donald Trump oszakai ámokfutásán már >

Tovább

Palotaforradalom a Néppártban

Timmermans-szal szemben nagy az ellenállás az új tagállamok között. Ám ha mégis ő futna be, nos, >

Tovább

Putyin pechje

Tény, hogy a demokrácia egy ideje sok helyütt gyengül, de ez gyorsan változhat, ha az egyre >

Tovább

A nyugati gátlástalanság találkozása a közel-keleti gátlástalansággal

„Kelet-Európában is tanácsos lenne megtanulni: fehérházi perspektívából a térség sem ér többet egy messzi porfészeknél, melyre >

Tovább

Ha nem Weber, akkor ki?

Egyre több hír jön arról, hogy Merkel hiába próbálta keresztülnyomni Webert. Macron kezdettől fogva ellenezte, hogy >

Tovább

Weber helyett Timmermans?

Úgy hírlik, hogy fájdalomdíjként a bajor vezető az Európai Parlament élére kerülne. Ez viszont megnövelné a >

Tovább

Putyin: a liberalizmus ideje lejárt

Nem túl hízelgően nyilatkozott a szexuális sokszínűségről sem, mivel az szerint elhalványítja a lakosság döntő hányadának >

Tovább

Mindenki ellenség, de ő még a rákot is kigyógyítja (trumpizmusok)

Amerikában szórakoztatóiparrá vált a politika, de ebben a szakmában csak az maradhat fenn sokáig, aki újra >

Tovább