2019. augusztus 24. szombat
Ma Bertalan, Aliz, Detre névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Mosoly

Öreg Dezső
Öreg Dezső
Mosoly
(chaad illusztrációja)

Ha évfordulók kerülnek szóba az ember önkéntelenül a jó dolgokra emlékezne. Különösen, ha olyan eseményről esik szó, amelyekhez egykor nagy reményeket fűzött. 2000. október 5-e kétséget kizáróan ezek közé tartozik. Legalábbis azok körében, akik elnyomóként, jogfosztóként, a rossz megtestesítőjeként élték meg a nacionalizmus, a gyűlölet, a háborúk, a nemzetközi szankciók, a bezárkózottság, a kifosztások, az elszegényítés, a butaság korát. Most, alig néhány nappal október ötödike előtt ismét tétován merenghetünk azon, hogyan, mikor sikerült ismét átverniük bennünket azoknak, akikről azt gondoltuk, hogy megérdemlik bizalmunkat. És hogyan jutottunk oda, hogy az ország fele, legalább a fele, ismét, ha nem is rendszer-, de hatalomváltási hangulatban várja a tavaszra esedékes választásokat. Azzal a reménnyel, hogy az általuk hőn óhajtott változások meghozzák majd a szabadságot, az igazságot, a jobb és könnyebb életet. Amit sokak csupán egy munkahelyben, egy lakásocskában, rendszeres fizetésecskében ismernének fel. Ha lenne rá alkalmuk.

Hogyan engedtük meg magunknak, és hát nekik, választott vezetőinknek, hogy 11 évvel a miloševići rendszer bukása után továbbra is Koszovó, a nemzeti ellentétek, az egymással szembeforduló, szembefordított emberek gyűlölete köszönjön ránk nap nap után a sajtóból, az iskolában, a munkahelyen, az utcán, a politikai beszédekből a parlamentben? Hogyan történhetett meg, hogy 11 évvel az akkori október eleji forradalmi hangulat és bizakodás után a napokban végzett felmérések tanúsága szerint Szerbiában az EU-szkeptikusok száma ismét nagyobb mint az EU-barátoké. Miként kerültünk olyan helyzetbe, amelyben a belügyminiszter két nappal a bejelentett büszkeségfelvonulás előtt lemond minden bejelentett gyülekezést, mert azok nagyon kockázatosaknak ítéltettek. Azt mondta, tudomásuk van arról, hogy egyes csoportok randalírozásra, nagykövetségek és pártszékházak elleni támadásokra készülnek a melegfelvonulás idején. Mindenki emlékszik még a tavalyi felvonulásra, amikor csatatérré vált a főváros. Azóta csak annyi változott,hogy a szélsőjobb még erősebb lett, a másság iránti gyűlölet nyílt vagy burkolt támogatói pedig megsokasodtak. De az az igazság, hogy a koszovói (most már csak észak-koszovói) események miatt, na meg annak következtében, hogy Brüsszelből elég világosan megüzenték, Belgrád az idén nem számíthat az uniós tagságra vonatkozó tárgyalások kezdetének kijelölésére, az a szerbiai hatalom mondta ki megkönnyebbüléssel a felvonulás betiltását, amely az Európai Unióra esküdve került kormányalakító pozícióba majd négy évvel ezelőtt. Tulajdonképpen Szerbiában az LGBT populáció tagjain kívül senki sem sajnálja igazán azt, hogy betiltották a felvonulást. Esetleg egy-két pártocska érzi alkalmasnak a pillanatot arra, hogy verbális tűz alá vegye a kormányt az európai értékek semmibe vétele miatt. Azok is inkább szokásból tiltakoznak. Pavlovi reflex.

Mint ahogy nem zavar komolyabban senkit az a bejelentés sem, hogy a dél szerbiai albánok bojkottálják a szombaton kezdődött népszámlálást. Sőt még az sem igazán, hogy ugyanerre hívta fel nemzettársait a szandzsáki bosnyákok legnemzetibb szárnyának a vallási-világi vezetője. A belgrádi hatalom ímmel-ámmal szólította fel őket arra, hogy bojkottálják a bojkottot és fogadják a népszámlálási biztosokat. Mind az albánok, mind a bosnyákok technikai mulasztásokkal indokolják döntésüket. Nehezményezik, hogy az ívek csak szerb nyelvűek és cirill betűsek. Alkotmányos jogaikra hivatkoznak, természetesen jogszerűen. Az már más kérdés, hogy a Szandzsákban a nyelvi akadály kifogása enyhén megmosolyogtató. De hát tudja mindenki, hogy az okok nem technikaiak hanem politikaiak. 11 év hatalomgyakorlása nem bizonyult elegendőnek arra, hogy elhárítsák őket. Ez pedig már nem csalhat mosolyt senki ajkára.

2011. október 2.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Sírásóverseny

Állampolgári öntudat nélküli massza – most így látom a metrókocsiban körülöttem levőket. Miként nagyjából az egész >

Tovább

A SZER akkor és azóta

Nem tudom, hogy lesz-e magyar adás és ha igen, mikor. Azt hallom azonban, hogy a magyar >

Tovább

Az egységes európai értékrend ködfüggönyben

Az új magyar-német legfelső szintű forduló azonban újólag csak azt erősítette meg, amit vezető nyugati politikusok >

Tovább

Orbán új öntudata

A konzervatív Die Welt úgy látja, ma Sopronban sokkal többről lesz szó, mint csupán arról, hogy >

Tovább

A Donáth család és az evangélikus szeretetház tisztessége védelmében

És azzal is tisztában kell lennünk, hogy bárki sorra kerülhet. Elég egy felemelt tekintet, egy kritikus >

Tovább

Az ibizai csodára várva

Az újságírók alighanem reménytelen harcot vívnak a gonosszal. Leginkább ugyanis a liberális közönségnek beszélnek, amelyet azonban >

Tovább

Gyűlöld is

S minthogy az állam nem hajlandó emberségesen bánni a menekültekkel, ez a magatartás elkerülhetetlenül normává válik >

Tovább

Németh Miklós nem hisz a kerítésekben

A volt kormányfő arra is kitért, hogy a mai jobboldal szerint ugyan a Páneurópai Piknik kényszerítette >

Tovább

Szorul vissza a szólásszabadság, Magyarország az ékes példa

A Fidesz arra használja az adóbevételeket, hogy uralja a közbeszédet. Az MTI-t teletömték talpnyalókkal, viszont a >

Tovább

A békés egymás mellett élés Szigete

A Le Monde úgy mutatja be a Sziget Fesztivált, mint Európa legnagyobb zenei rendezvényét, amely azonban >

Tovább

Menjenek végig ezen az úton!

Ezen az úton már jól láthatóan nem tudnak visszafordulni. De akármilyen szörnyű is lesz az előttünk >

Tovább

Groteszk: Merkel és Orbán együtt Sopronban

Ők ketten azért alkotnak furcsa párt, mert a kancellár olyasvalakivel ünnepli a demokrácia újjászületését, aki saját >

Tovább