Ma Mihály, Gábor, Rafael névnap van.
Fiók
Jelszó:
Legnépszerűbb
Vajdasági magyar-magyar szótár
Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >
“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”
„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >
A rikkancs ismét jelenti (18.)
Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >
A rikkancs ismét jelenti (22.)
Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >
A rikkancs ismét jelenti (12.)
Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >
A rikkancs ismét jelenti (21.)
Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >
A rikkancs ismét jelenti (20.)
Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >
A rikkancs ismét jelenti (1.)
Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >
Újra itt a Napló! - hozzászólások
A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >
A rikkancs ismét jelenti (13.)
Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >
Madárdal
Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >
A rikkancs ismét jelenti (8.)
Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >
Mosoly
Öreg Dezső
Ha évfordulók kerülnek szóba az ember önkéntelenül a jó dolgokra emlékezne. Különösen, ha olyan eseményről esik szó, amelyekhez egykor nagy reményeket fűzött. 2000. október 5-e kétséget kizáróan ezek közé tartozik. Legalábbis azok körében, akik elnyomóként, jogfosztóként, a rossz megtestesítőjeként élték meg a nacionalizmus, a gyűlölet, a háborúk, a nemzetközi szankciók, a bezárkózottság, a kifosztások, az elszegényítés, a butaság korát. Most, alig néhány nappal október ötödike előtt ismét tétován merenghetünk azon, hogyan, mikor sikerült ismét átverniük bennünket azoknak, akikről azt gondoltuk, hogy megérdemlik bizalmunkat. És hogyan jutottunk oda, hogy az ország fele, legalább a fele, ismét, ha nem is rendszer-, de hatalomváltási hangulatban várja a tavaszra esedékes választásokat. Azzal a reménnyel, hogy az általuk hőn óhajtott változások meghozzák majd a szabadságot, az igazságot, a jobb és könnyebb életet. Amit sokak csupán egy munkahelyben, egy lakásocskában, rendszeres fizetésecskében ismernének fel. Ha lenne rá alkalmuk.
Hogyan engedtük meg magunknak, és hát nekik, választott vezetőinknek, hogy 11 évvel a miloševići rendszer bukása után továbbra is Koszovó, a nemzeti ellentétek, az egymással szembeforduló, szembefordított emberek gyűlölete köszönjön ránk nap nap után a sajtóból, az iskolában, a munkahelyen, az utcán, a politikai beszédekből a parlamentben? Hogyan történhetett meg, hogy 11 évvel az akkori október eleji forradalmi hangulat és bizakodás után a napokban végzett felmérések tanúsága szerint Szerbiában az EU-szkeptikusok száma ismét nagyobb mint az EU-barátoké. Miként kerültünk olyan helyzetbe, amelyben a belügyminiszter két nappal a bejelentett büszkeségfelvonulás előtt lemond minden bejelentett gyülekezést, mert azok nagyon kockázatosaknak ítéltettek. Azt mondta, tudomásuk van arról, hogy egyes csoportok randalírozásra, nagykövetségek és pártszékházak elleni támadásokra készülnek a melegfelvonulás idején. Mindenki emlékszik még a tavalyi felvonulásra, amikor csatatérré vált a főváros. Azóta csak annyi változott,hogy a szélsőjobb még erősebb lett, a másság iránti gyűlölet nyílt vagy burkolt támogatói pedig megsokasodtak. De az az igazság, hogy a koszovói (most már csak észak-koszovói) események miatt, na meg annak következtében, hogy Brüsszelből elég világosan megüzenték, Belgrád az idén nem számíthat az uniós tagságra vonatkozó tárgyalások kezdetének kijelölésére, az a szerbiai hatalom mondta ki megkönnyebbüléssel a felvonulás betiltását, amely az Európai Unióra esküdve került kormányalakító pozícióba majd négy évvel ezelőtt. Tulajdonképpen Szerbiában az LGBT populáció tagjain kívül senki sem sajnálja igazán azt, hogy betiltották a felvonulást. Esetleg egy-két pártocska érzi alkalmasnak a pillanatot arra, hogy verbális tűz alá vegye a kormányt az európai értékek semmibe vétele miatt. Azok is inkább szokásból tiltakoznak. Pavlovi reflex.
Mint ahogy nem zavar komolyabban senkit az a bejelentés sem, hogy a dél szerbiai albánok bojkottálják a szombaton kezdődött népszámlálást. Sőt még az sem igazán, hogy ugyanerre hívta fel nemzettársait a szandzsáki bosnyákok legnemzetibb szárnyának a vallási-világi vezetője. A belgrádi hatalom ímmel-ámmal szólította fel őket arra, hogy bojkottálják a bojkottot és fogadják a népszámlálási biztosokat. Mind az albánok, mind a bosnyákok technikai mulasztásokkal indokolják döntésüket. Nehezményezik, hogy az ívek csak szerb nyelvűek és cirill betűsek. Alkotmányos jogaikra hivatkoznak, természetesen jogszerűen. Az már más kérdés, hogy a Szandzsákban a nyelvi akadály kifogása enyhén megmosolyogtató. De hát tudja mindenki, hogy az okok nem technikaiak hanem politikaiak. 11 év hatalomgyakorlása nem bizonyult elegendőnek arra, hogy elhárítsák őket. Ez pedig már nem csalhat mosolyt senki ajkára.
Kommentek
Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.
Komment írásához be kell jelentkeznie.
Legfrissebb
Szlovákia a választás után átcsúszhat Orbán táborába
A Nyugat számára nagy a tét, mindenesetre a szlovák politikában áttekinthetetlenek az erőviszonyok és igen nagyok >
Csak kétféle megoldása lehetséges: vagy Oroszország győz, vagy Ukrajna
Ha Oroszország győz, az bizonyosan nem jelenti Putyin katonai kalandjainak a végét, és a következő állomás >
Európa jobbra tolódása nincs kőbe vésve, a baloldalnak semmi oka az elkeseredésre
A munkásosztály soha nem vált le a baloldalról. A szegényebb körzetek mindig is a progresszív pártokra >
Európa „mini-Trumpjai” túlélték a bukását és most a visszatérésében reménykednek
Paul Taylor szerint a populisták, Orbántól kezdve Ficóig, jelenleg Washingtonra vetik vigyázó szemüket, mert a bukott >
Koszovó és Szerbia azt csinál, amit akar: Az EU-nak tekintélyproblémája van a Balkánon – és ez veszélyes
A jelek szerint a két szembeálló oldal egyáltalán nem szorgalmazza a kapcsolatok rendezését. Sőt a vasárnapi >
A fellazítás politikája
Nemcsak Magyarországon, hanem a határon túl élő kisebbségi közösségekben is elsorvasztották a magyar nyelvű független médiát >
Így működik a Meloni-rendszer
Az olasz kormányfő olyan, mintha burok venné körül: amióta egy évvel ezelőtt megszerezte a hatalmat, egymás >
Nyugat türelme hamarabb elfogy, mint ahogy véget ér a háború
A Stanford Egyetem neves történésze Niall Ferguson azt látja, hogy kezd meginogni az amerikai támogatás. Az >
Harc a demokráciáért Kelet-Európában: Szerbia szinte már teljesen elveszett a Nyugat számára
Az egyik legjobb osztrák sajtóelemző kiábrándítónak nevezik, hogy Kelet-Európában folyik a harc a demokráciáért, de egy >
Ukrajnának és az USA-nak is új stratégiát kell kidolgoznia
A Washington Post biztonságpolitikai szakírója úgy látja, hogy Ukrajnának és az USA-nak is új stratégiát kell >
A Putyin-barátság fontosabb, mint a kiállás a magyar kisebbségek mellett
Nagy az eshetősége, hogy a 400 ezres szlovákiai magyarságnak ezúttal sem lesz önálló képviselete a pozsonyi >
Nemzetes úr
Ami a félelmet illeti: a magyar közösségek fogyását nem lehetett megállítani. Feltéve, hogy egyáltalán akarták. Az >