2019. december 10. kedd
Ma Judit, Loretta, Eulália névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Végre egy örömhír: a kvótareferendumon a határon túli magyar állampolgárok is részt vehetnek

És ez még jobb: akinek nincs magyarországi lakcíme, levélben adhatja le szavazatát. >

Tovább

Szeles Mónika exkluzív

1986-ban Mónika valahol Dél-Amerikában megnyerte a korosztályos világbajnokságot, s amikor hazajött, akkor készítettem vele ezt >

Tovább

The Orbán family’s enrichment with a little government help

„Azt hiszem elképednénk a jelenlegi magyar miniszterelnök korrumpáltságának mélységétől.” Hungarian Spectrum: >

Tovább

Európa, a vén kurva

E sorok írójának csak az a törté­nelmi tapasztalat jutott osztályrészéül, hogy hintalovazás közben hallgassa végig az >

Tovább

Churchill és Bódis békés szivarozása helyett jaltai konferencia

Tulajdonképpen egy farsangi szivarozáson kellett volna találkoznia a krími félszigeten Churchillnek és Bódisnak 1945 februárjában – >

Tovább

A gyertyák csonkig égnek

„Az ember lassan öregszik meg: először az élethez és az emberekhez való kedve öregszik.” Márai Sándor >

Tovább

Egyik gyakornokunk szülinapját ünnepeltük

A bohókás ünnepeltet a kezében tartott tábláról lehet felismerni, amelyik egyben az életkorát is jelzi. Még fiatal, >

Tovább

A kiválasztott nép ilyennek látja Európát

Spitzertől: >

Tovább

A Napló Naplója

Kissé élcelődve azt meséltük, hogy minden a Magyarzó Pistike bálján kezdődött, amikor Árpád a söntésnél találkozott >

Tovább

A fehér kabát

Gabor,I like your white coat.Your pal,Tony Curtis >

Tovább

Kik vagyunk, mit akarunk

Egy rossz hírű könyvnek van hasonló címe. A szerzőpáros ezzel akarta lejáratni az 1956-os magyarországi forradalom >

Tovább

Szeretet

Amíg egy férfi új autóját fényezte, a kisfia felvett egy követ, és vonalakat karcolt az autó >

Tovább

32 nap alatt a Föld körül

Tahiti & Moorea (08.)

Németh Árpád
Németh Árpád
Tahiti & Moorea (08.)
Moorea: Cook-öböl a Belvedere kilátóból

Honoluluból szinte nyílegyenesen repültünk több mint 4400 kilométert délnek, át az Egyenlítőn, Francia-Polinéziába. A csaknem két és fél millió négyzetkilométeren, negyed Európányi területen szétszórt 130 szigete hat szigetvilágban csoportosul. Ezek egyikének, a Társasági-szigeteknek a legnagyobbikja Tahiti, fővárosa pedig Papeete. Ez volt úti célunk.

Előttünk természetesen mások is megtették ezt az utat. A nagyok közül a brit Cook és a kortárs Bougainville, aki folyton a nyomában loholt, franciaként elsőként hajózta körül a földet, nevét pedig megannyi róla elnevezett sziget mellett egy dísznövény, a bougainvillea (murvafürt) is őrzi. A kegyetlen történelem azonban nem rájuk emlékezik, hanem a Bounty lázadó tengerészeire és Paul Gauguinre.

Történeteik felidézése előtt azonban a szokásos módon nézzünk körül Tahitin, és a szomszédos Mooreán, a világ talán egyik legfestőibb szigetén*:

A Bountyt kenyérfáért küldték Tahitire. A francia forradalmat kissé megelőzve tört ki a lázadás a hajón 1789. áprilisában. Bligh kapitányt, és a lázadást ellenző 18 tengerészt nem ölték meg, hanem könyörületesen egy csónakba ültették egyheti élelem- és vízadaggal. Először a közeli Tofua szigetén próbáltak kikötni, ám ott egyik társukat halálra kövezték, ezért menekülni kényszerültek. Végül 47 nap elteltével jutottak el Timorra az alig 7 méteres lélekvesztőn, amit Bligh egy szextánssal és zsebórájával irányított. Becslése szerint ez alatt az idő alatt 6700 kilométert hajóztak.

A lázadók közben – Christian Fletcher vezetésével – visszatértek Tahitire, amelyik rabul ejtette őket. Első megérkezésük után ugyanis Bligh kissé szabadjára engedte őket, a bájos bennszülött, szabadelvű lányok pedig az öt hónapos ottlét alatt elcsavarták a fejüket. A szerelem a királyi parancsnál is erősebbnek bizonyult, és végül lázadásba torkollott.

A kalandnak Hollywood sem tudott ellenállni. Háromszor is megfilmesítették a lázadást: először 1935-ben Charles Laughtonnal és Clark Gable-lel, aztán 1962-ben Marlon Brandóval és Trevor Howarddal, és végül 1984-ben Mel Gibsonnal és Anthony Hopkinsszal. Magát Marlon Brandót is annyira megigézte a helyszíni forgatás Tahitin, hogy tíz évre feleségül vette filmbéli partnerét, a 18 évvel fiatalabb Tarita Teriipiát.

A Bounty lázadói után éppen 100 évvel később – „az európai civilizáció elől menekülve” – érkezett először a szigetre Paul Gauguin nem sokkal azután, hogy barátjával, Van Gogh-gal való összezördülése után a holland festő egy bordélyházba menekült, és ott rituálisan levágta bal fülét. Gauguin és Van Gogh kapcsolata mindmáig eléggé tisztázatlan, mint ahogy a francia posztimpresszionista festő szexuális élete is. Annyi bizonyos, hogy Gauguin a serdülő tahiti lányokban kedvét lelte olyannyira, hogy másodszor is visszatért Francia Polinéziába, és ott, a Marquesas-szigetekhez tartozó Hiva ’Oán halt meg 54 éves korában szifiliszben, morfium túladagolásban, szívszélhűdésben, alkoholizmusban, vagy ezek elegyében – miközben a francia gyarmatosítókkal való szembeszegülése miatt egy hónapnyi elzárásra ítélték.

Tahiti mindezen kihívásai közül szerencsére egyikkel sem találkoztunk, amikor késő este leszálltunk Faa’a** nemzetközi repterén.

ʻIa ora na (helló!)

Kissé ijesztőnek tűnő sikátorokon át taxiztunk a közeli szállodába. Útközben, egészen valószínűtlen módon majdnem egy Daciával ütköztünk. Nem hittem a szemeimnek!  De utóbb még megannyival találkoztunk. Szinte úgy tűnt: a román autógyártás egyik legígéretesebb piaca Francia Polinézia.

Érkezés után: a szálloda kivilágított medencéjének megnyugtató látványa

Ébredés után: a szálloda medencéjének még megnyugtatóbb látványa

És akkor, a fák fölött megpillantottuk Mooreát.

Miután „átléptük” az Egyenlítőt, és a déli féltekére érkeztünk, nyomban beköszöntött a tél. Az évszakok változása természetesen hőmérsékletingadozással jár. Francia Polinéziában akár 3 fokkal is hidegebb lehet télen, mint nyáron. Az átlaghőmérséklet a márciusi 27 fokos csúcsról augusztusban-szeptemberben 24 fokra zuhan vissza.

Tehát ilyen egy „zimankós” reggelen Moorea

Körülbelül 5 másodpercig tipródtunk, átmenjünk-e.

Papeete kikötőjéből gyors és még gyorsabb kompok szállítják az utasokat

Moorea (jelentése: sárga gyík) felülről szinte szabályos szív alakú sziget. A legszebbek között tartják nyilván. Joggal.

A többi polinéz szigethez hasonlóan ide is – a honfoglalással nagyjából egyidejűleg – kerek 1000 éve érkeztek az első telepesek Dél-Ázsiából. Tehát nem egyiptomiak voltak, mégis építettek maraekat, piramisszerű sziklahalmokat.

Tizenhatezer lakosa elszórtan él a piciny szigeten, amit nagyon-nagyon lassan autózva, több megállással is mindössze pár óra alatt megkerültünk.

Vaiare kikötő „Rózsadombja”

Buja növényzet

Moorea lakosai nem tehetősek. A házikók azonban takarosak, gondozottak, ápoltak.

Maharepa „főutcája”

Kicsit odébb kezdődik a Cook-öböl.

A háttérben magasodik a Mouʻa Puta

A Belvedere-kilátóhoz (belvedere olaszul: szép kilátás) egy alig észrevehető tábla irányított bennünket. Nem bántuk meg, hogy a keskeny úton felkapaszkodtunk a Mouʻa Puta lankáira. Először is találkoztunk…

… egy mooreai kiskakassal és két tyúkjával…

… amint a kétmillió éves hegyek tövében kapirgáltak.

Lélegzetelállító

A Belevedere-ből mindkét északi öböl gyönyörűen látszik. Az egyik a már említett Cook-öböl, a másik pedig az…

… Opunohu-öböl

Itt vannak, a környéken a sziget szállodái.

Elviselhető helynek tűnik vakációzásra

Elviselhető helynek tűnik vakációzásra, mert minden szinte karnyújtásnyira van.

A fodrász 7 méterre

Igaz, Honolulu 4333, Auckland 4093, a moai kőszobrairól híres, Chiléhez tartozó Húsvét-sziget pedig alig 4259 kilométerre, nagyjából félúton Moorea és Dél-Amerika között.

Ja, és itt van még a Saint Michel templomocska, amelyik minden vasárnap reggel 8 órakor várja a hívőket.

Kicsi és ápolt imahely

Továbbhaladva, délen található Maatea, ahol a kézművesek többi között a híres tahiti fekete gyöngyöt ékszerré varázsolják, szabadidejükben pedig lubickolnak.

A háttérben Tahiti

A polinéziai szigeteket áldásos korallzátonyok veszik körül.

Felfogják a hullámokat

És még egy Tahiti

Később, már „otthon”, Tahitin egy-egy koktéllal öblítettük le az út porát.

És megismerkedtünk René Hofferrel, az elzászival, aki most épp taxizással foglalkozik. Karján a francia trikolor színeire festett bilinccsel.

René Hoffer

A börtönben töltött hónapok emlékére viseli. Mert úgy véli, igaztalanul vetették tömlöcbe. És azóta keresi az igazát; a bürokráciát, meg a korrupt hivatalnokokat ostorozza. Legfőképpen azonban a „magyar származású” Sarkozyt.

– Francia Polinéziát arra használja, hogy a bűnözéssel, korrupcióval szerzett pénzét mossa tisztára! – harsogja René, miközben villámokat szór a tekintete. Ennek bizonyítására rávesz, hogy vessek egy pillantást a bankjegyekre.

Hátoldalukon semmi sem utal a pénznemre

– Itt azt írja, hogy ez Franciaország bankjegye, miközben ott már eurót használnak. Francia Polinézia elnevezése sehol sem szerepel – hőzöng.

Néhány nappal később – ígéretéhez híven – a Faa’a reptéren vár bennünket percre pontosan, hogy még körbekalauzoljon bennünket, és néhány kellemes órát töltsünk el.

Naplemente

Nyugalmunkat csak fokozta, hogy Francia Polinéziában a magyar mobil nem működik.

Nincs szolgáltatás

Az előző rész: Pearl Harbor (07.)

A következő rész: Mahi mahi Bora Borán (09.)

* Az animált térkép megtekintéséhez telepíteni kell a Google ingyenes, Föld nevű alkalmazását (ld. sorozatunk első részét).

** Igen, jól írtam, három a-val kell.

2011. október 3.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Lesz-e Vajdaságban intézményes kisebbségkutatás?

Amennyiben egyáltalán megalakul egy ilyen intézet, nem lenne elfogadható – de az emberi valamint a nemzeti >

Tovább

A színház az új CEU

Így tehát az ilyen harcokban nem az a tét, hogy jön a konzervatív váltás, hanem hogy >

Tovább

Einstand. Avagy a Viktor utcai fiúk

A cím maradhat? A címmel nincs semmi baj. Ennél jobb címet mi sem találhattunk volna. A >

Tovább

Mengyán: A Magyar Szó és a Hét Nap „mélyrepülésben van”

Tanulmányozni kellene, hogy a közpénzek iránti ilyen – felelőtlennek is nevezhető – viszonyulásban (meg)vannak-e a gazdasági >

Tovább

Szerpentin a Kárpátokban

Akármennyire is lehangoló ma a román politika távlattalansága, az erdélyi magyar közvélemény figyelmét ismét rá kellene >

Tovább

A szájzár és a nemzet

Az ellenzéktagadásnak nevezhető meggyőződés, amelyről azt mondtuk, hogy fertőzésként terjedt el, itthon gyakorta még azzal a >

Tovább

„Egy ilyen országban, amelynek, sajnos, nem látjuk a jövőképét”…

itt egy formálisnak is alig nevezhető kulturális autonómia létezik, ami egy (költséges) pénzelosztó és (döntő többségében) >

Tovább

Most már komolyan veszem...

Akkor talán én is megmosolyogtam volna ezt a mondatot. Most azonban komolyan kellene venni. Nem vágyni >

Tovább

„Vajdaságban nagyon jó a helyzet”?

A Vajdaságban a nemzeti kisebbségi jogok az ún. joghurtforradalom előtt valóban példa értékűek, európai szintűek voltak. >

Tovább

A balkanizálódástól a posztfasiszta kísértésekig

A kelet-közép-európai régió egy-két évtizeden belül balkanizálódott. Ezt a „jövőt” Szerbiában könnyebb volt felismerni, mint a >

Tovább

Fontosabb a kirakat?

A nyilvánosságnak nem kell értesülni a nemzeti kisebbségek oktatási problémáiról?  Csak arról, amit Vicsek hangoztatott, hogy >

Tovább

Két bácskai katolikus pap, aki a háború idején Horvátországban szolgált

Egyszer arra lettem figyelmes, hogy az 56-os sorszámú után a 200-valahányas engedély következett. Másnap egy újabb >

Tovább