2021. május 15. szombat
Ma Zsófia, Szonja névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Kopott gumival

Öreg Dezső
Öreg Dezső
Kopott gumival
(Spyke555 fotója)

Ha a belügyminiszter szeptember elején, 32 fokos hőségben arról beszél, hogy már tárgyalt a közműfejlesztési miniszterrel a téli gumik kötelező használata bevezetésének elhalasztásáról, akkor a laikus is érzi, hogy elkezdődött a választási kampány. Ha azt is elolvassa az újságban, hogy ezzel a gazdasági válság következményein próbálnak enyhíteni, akkor világossá válik, hogy a szociális demagógia kapja majd a főszerepet ebben a kampányban. Ugyanez a miniszter, aki mellékesen a szocialista párt vezetője, a kormány első alelnöke, azt is bejelentette, hogy a mezőgazdasági miniszterrel annak lehetőségét fontolgatják, hogy a traktortulajdonosok az eddigi évi gyakoriság helyett tízévenként jegyeztethessék be munkagépeiket. Kétségkívül ezt is zsebkímélő kampányfogásnak szánják. Hogy az amúgy is kiöregedett mezőgépállomány és a kopott nyári gumik mennyi balesetet okoznak, majd meglátjuk. A választások előtt ki foglalkozna ilyen statisztikával Szerbiában?

Ahol nem is titkolják, hogy ugyancsak választási meggondolásokból egyelőre csak tíz százalékkal emelik a földgáz árát, habár a számítások a harminc százalékos emelést támasztják alá. Két éve mondogatja a Srbijagas vezetője, hogy ez már régen nem gazdasági, hanem politikai, szociálpolitikai kérdés. Most a választások előtt különösen azzá vált. Mint minden országban az energiaszektor. Csak egy baj van vele. Szerbia elgázosítása nem kiegyensúlyozott. Így a lakosság egyes rétegeit érinti a kedvezményes ár, másokat nem. Ezt sem magyarázzák majd el részletesen. Ez is a politikai csúsztatások fegyvertárába tartozik. De ezt is így csinálják szerte a világon. Ott, ahol lehet. Persze a cél mégiscsak az, hogy lehetőség szerint senki se fázzon az előttünk álló télen. Amely, ha mindenható is úgy akarja, kíméletes lesz. Mert szociálpolitikai demagógiával nem lehet fűteni. Amolyan egyszerű politikaival sem nagyon. Egyre kevésbé. Mármint feltüzelni a nemzeti lelkeket. Igaz, nincs is hozzá igazi fűtő. Amióta a legutóbbi választások után az örökös második Tomislav Nikolić kettészakította a Szerb Radikális pártot, és amióta a hatalom és az ellenzék is Európázik. És mindkettő azt mondja, csak őt követve juthatunk el az európai Kánaánba. Kopott nyári gumikkal meg tíz évenként bejegyzendő többszörösen nagykorú mezőgépállománnyal. Oda, ahol majd a vergődő, támogatás nélküli agráriummal, mezőgazdasági terményekkel akarunk versenybe szállni. Mert mással már nem tudunk, nincs mivel. A gépipar meghalt, ha volt, az egykor híres és jó textilágazatot sikeresen felszámoltuk, tönkretettük, az ország nyersanyagforrásai kiapadtak, a képzett, olcsó munkaerő kiöregedett, az új nemzedékek még itthon sem bizonyítottak. Nem is igen bizonyíthattak, bizonyíthatnak, mert a külföldi tőke nem szereti, messze elkerüli a politikai meg az egyéb bizonytalanságot. Nem egyszerű ilyen helyzetben választási kampányba kezdeni.

Pedig a Demokrata Párt éppen most vágott bele ebbe a kockázatos de megkerülhetetlen kalandba. Vezetője, Boris Tadić, egy páratlanul sikeres péntek után, amikor csupa jó hírt ontott ránk a fővárosi közszolgálati média, szombaton a párt főbizottságának az ülésén meghirdette az előzetes választási célokat. Miután pénteken Brüsszelben a belgrádi és a pristinai delegáció is elfogadta azt, amit szigorú mentoraik javasoltak, és amit mindketten győzelemnek könyveltek el, és miután a térség vezetői hiánytalanul megjelentek az UNESCO szervezésében tartott regionális találkozón, és barátian mosolyogtak meg nyilatkoztak, ismét azt mondta: az Európai Unióról való lemondás katasztrófát jelentene. A választási célok tehát a régiek. Azok, amelyekkel négy évvel ezelőtt nyert, vagy majdnem nyert; nyerő pozícióba hozta magát – mondanák a magyarországi politikai szlenget utánzó vajdasági magyar politikusok. Tehát a cél továbbra is, vagy ismét, ki hogyan szereti, Európa. Meg azt is mondta, hogy a demokraták előnye az, tudják melyik úton kell haladni. Azon ugye, amelyiken négy év alatt nem jutottunk sehová – mondják majd, gondolom, az ellenfelek, akik szintén Európa felé akarnak vezetni bennünket. Csak az általuk választott és kijelölt úton. Ez az ismerik az utat biztatás nem biztos, hogy jól hangzik majd a választók fülében. Olyan politikusnak nem hitték el már, aki a szerbiai ellenzékiség hőskorának legmarkánsabb alakjaként 2002-ben az elnökválasztáson ezt a szlogent használta. „Ismeri az utat”, hirdették akkor Vuk Drašković óriásplakátjai. Csúnyán bukott. Az első fordulóban alig szerzett négy és fél százalékot. Mellékesen szólva a második forduló sem volt eredményes, nem jelent meg a választótestület fele sem.

Egyes, biztosan nagyon pesszimista nagyon feketén látó, nagyon kataklizmikusan gondolkodó elemzők most is azt prognosztizálják, hogy a kiúttalanság, a rengeteg csalódás, a reményfosztottság a becsapottság érzése, a politikusok szavának teljes hiteltelensége illetve az esetleges szavahihetőnek tűnő favoritok esélytelensége ezúttal sokakat távol tart majd az urnáktól. Akkor pedig a demagógia juthat behozhatatlan előnyhöz. Akár kopott gumikkal és koros traktorokkal. Meg puszta ígéretekkel, hogy emberek, próbáljatok már meg valami mást is, higgyetek nekünk is, egy kicsit legalább. Amíg mi is kiürítjük a kasszát.

2011. szeptember 4.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Orbán azt csinál, amire csak kedve szottyan

A politikus a kétharmad birtokában immár 11 éve azt csinál az állami intézményekben, amihez csak kedve >

Tovább

Kurz az orbáni úton

Bizonytalanná vált az osztrák kancellár politikai jövője, mert az ügyészség hamis tanúzás miatt eljárást indított Kurz >

Tovább

Spiegel: Veszélyes balkáni fantazmagóriák

A lap arról a diplomáciai tervről ír, amely a Nyugat-Balkáni határok újrarajzolását tartalmazza, csak éppen nem >

Tovább

Orbánnak jó 10 év óta most először főhet a feje

Méghozzá a választás miatt, aminek oka részben a járvány elhibázott kezelése, de még inkább, hogy felállt >

Tovább

Orbán ideje lassan lejár, már a végjátékra készül

Helyzetét rontja a szörnyű járványmérleg, az egyesült ellenzék, valamint az, hogy Magyarország egyre inkább elszigetelődik az >

Tovább

Orbán hűség szállta meg Várhelyi Olivért

Brüsszelben feltételezik, hogy a magyar biztos azért folyamodott ehhez a váratlan húzáshoz, mert Orbán, akihez Várhelyi >

Tovább

A magyar hatóságok megsértik a kultúra függetlenségét

Többféle formában is tiltakozni kíván az Európai Művészeti Akadémiák Szövetsége, mert úgy ítéli meg, hogy Magyarországon >

Tovább

A remény napja

Május kilencedike ünnep. Mostanában alig beszélnek róla, pedig a ma ismert Európa – Hitler legyőzése után >

Tovább

Kurier: Nehogy az Orbánok és Janšák Európája legyen

Úgyhogy az elemzés arra bíztatja az integrációt: ne engedjen a szűklátókörű ellentábornak, legyen úrrá kisebbrendűségi hajlamán. >

Tovább

Még épp időben

Mi tagadás, az ellenzék politikusai egyszerűbb lelkek, ráadásul a választási feltételek is kirívóan egyenlőtlenek: mindenben, ami >

Tovább

Baljós árnyak

Nehéz idők jönnek. Merkel asszony, kormányzó urunk európai őrangyala távozik a hatalomból, pártja, a CDU–CSU pedig egy >

Tovább

Magyarország Peking leghűségesebb partnere az unióban...

... csak éppen nincs belőle sok anyagi haszna, leszámítva Orbánt és szűk körét. A miniszterelnök fennen >

Tovább