2020. július 4. szombat
Ma Ulrik, Erzsébet névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Kopott gumival

Öreg Dezső
Öreg Dezső
Kopott gumival
(Spyke555 fotója)

Ha a belügyminiszter szeptember elején, 32 fokos hőségben arról beszél, hogy már tárgyalt a közműfejlesztési miniszterrel a téli gumik kötelező használata bevezetésének elhalasztásáról, akkor a laikus is érzi, hogy elkezdődött a választási kampány. Ha azt is elolvassa az újságban, hogy ezzel a gazdasági válság következményein próbálnak enyhíteni, akkor világossá válik, hogy a szociális demagógia kapja majd a főszerepet ebben a kampányban. Ugyanez a miniszter, aki mellékesen a szocialista párt vezetője, a kormány első alelnöke, azt is bejelentette, hogy a mezőgazdasági miniszterrel annak lehetőségét fontolgatják, hogy a traktortulajdonosok az eddigi évi gyakoriság helyett tízévenként jegyeztethessék be munkagépeiket. Kétségkívül ezt is zsebkímélő kampányfogásnak szánják. Hogy az amúgy is kiöregedett mezőgépállomány és a kopott nyári gumik mennyi balesetet okoznak, majd meglátjuk. A választások előtt ki foglalkozna ilyen statisztikával Szerbiában?

Ahol nem is titkolják, hogy ugyancsak választási meggondolásokból egyelőre csak tíz százalékkal emelik a földgáz árát, habár a számítások a harminc százalékos emelést támasztják alá. Két éve mondogatja a Srbijagas vezetője, hogy ez már régen nem gazdasági, hanem politikai, szociálpolitikai kérdés. Most a választások előtt különösen azzá vált. Mint minden országban az energiaszektor. Csak egy baj van vele. Szerbia elgázosítása nem kiegyensúlyozott. Így a lakosság egyes rétegeit érinti a kedvezményes ár, másokat nem. Ezt sem magyarázzák majd el részletesen. Ez is a politikai csúsztatások fegyvertárába tartozik. De ezt is így csinálják szerte a világon. Ott, ahol lehet. Persze a cél mégiscsak az, hogy lehetőség szerint senki se fázzon az előttünk álló télen. Amely, ha mindenható is úgy akarja, kíméletes lesz. Mert szociálpolitikai demagógiával nem lehet fűteni. Amolyan egyszerű politikaival sem nagyon. Egyre kevésbé. Mármint feltüzelni a nemzeti lelkeket. Igaz, nincs is hozzá igazi fűtő. Amióta a legutóbbi választások után az örökös második Tomislav Nikolić kettészakította a Szerb Radikális pártot, és amióta a hatalom és az ellenzék is Európázik. És mindkettő azt mondja, csak őt követve juthatunk el az európai Kánaánba. Kopott nyári gumikkal meg tíz évenként bejegyzendő többszörösen nagykorú mezőgépállománnyal. Oda, ahol majd a vergődő, támogatás nélküli agráriummal, mezőgazdasági terményekkel akarunk versenybe szállni. Mert mással már nem tudunk, nincs mivel. A gépipar meghalt, ha volt, az egykor híres és jó textilágazatot sikeresen felszámoltuk, tönkretettük, az ország nyersanyagforrásai kiapadtak, a képzett, olcsó munkaerő kiöregedett, az új nemzedékek még itthon sem bizonyítottak. Nem is igen bizonyíthattak, bizonyíthatnak, mert a külföldi tőke nem szereti, messze elkerüli a politikai meg az egyéb bizonytalanságot. Nem egyszerű ilyen helyzetben választási kampányba kezdeni.

Pedig a Demokrata Párt éppen most vágott bele ebbe a kockázatos de megkerülhetetlen kalandba. Vezetője, Boris Tadić, egy páratlanul sikeres péntek után, amikor csupa jó hírt ontott ránk a fővárosi közszolgálati média, szombaton a párt főbizottságának az ülésén meghirdette az előzetes választási célokat. Miután pénteken Brüsszelben a belgrádi és a pristinai delegáció is elfogadta azt, amit szigorú mentoraik javasoltak, és amit mindketten győzelemnek könyveltek el, és miután a térség vezetői hiánytalanul megjelentek az UNESCO szervezésében tartott regionális találkozón, és barátian mosolyogtak meg nyilatkoztak, ismét azt mondta: az Európai Unióról való lemondás katasztrófát jelentene. A választási célok tehát a régiek. Azok, amelyekkel négy évvel ezelőtt nyert, vagy majdnem nyert; nyerő pozícióba hozta magát – mondanák a magyarországi politikai szlenget utánzó vajdasági magyar politikusok. Tehát a cél továbbra is, vagy ismét, ki hogyan szereti, Európa. Meg azt is mondta, hogy a demokraták előnye az, tudják melyik úton kell haladni. Azon ugye, amelyiken négy év alatt nem jutottunk sehová – mondják majd, gondolom, az ellenfelek, akik szintén Európa felé akarnak vezetni bennünket. Csak az általuk választott és kijelölt úton. Ez az ismerik az utat biztatás nem biztos, hogy jól hangzik majd a választók fülében. Olyan politikusnak nem hitték el már, aki a szerbiai ellenzékiség hőskorának legmarkánsabb alakjaként 2002-ben az elnökválasztáson ezt a szlogent használta. „Ismeri az utat”, hirdették akkor Vuk Drašković óriásplakátjai. Csúnyán bukott. Az első fordulóban alig szerzett négy és fél százalékot. Mellékesen szólva a második forduló sem volt eredményes, nem jelent meg a választótestület fele sem.

Egyes, biztosan nagyon pesszimista nagyon feketén látó, nagyon kataklizmikusan gondolkodó elemzők most is azt prognosztizálják, hogy a kiúttalanság, a rengeteg csalódás, a reményfosztottság a becsapottság érzése, a politikusok szavának teljes hiteltelensége illetve az esetleges szavahihetőnek tűnő favoritok esélytelensége ezúttal sokakat távol tart majd az urnáktól. Akkor pedig a demagógia juthat behozhatatlan előnyhöz. Akár kopott gumikkal és koros traktorokkal. Meg puszta ígéretekkel, hogy emberek, próbáljatok már meg valami mást is, higgyetek nekünk is, egy kicsit legalább. Amíg mi is kiürítjük a kasszát.

2011. szeptember 4.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Az orosz bénultság

Megint divatba jöttek az üres politikai rituálék, akárcsak a Brezsnyev-érában. De a hasonlóság vonatkozik arra is, >

Tovább

Asselborn: Magyarországnak semmi keresnivalója az Európai Tanácsban

A magyar modell már nem demokratikus, élesen elüt a nyugati értékkánontól. Jean Asselborn, aki ádáz ellenfele >

Tovább

Bajban Orbán szlovén klónja

Belebukhat a szlovén kormány a vírus elleni felszerelések beszerzése körüli simlis üzletekbe. A gazdasági tárca vezetőjét >

Tovább

Az emberiség válaszúthoz közeledik

A világgazdaság már amúgy is súlyos visszaesést produkál és ehhez jön még az egyre erőteljesebb amerikai-kínai >

Tovább

A nemzet golyóstolla második fordulóra kényszerül

Arra lehet számítani, hogy Trzaskowski mozgósítani tudja a 3., illetve 4. helyen végzett jelölt szavazóinak jó >

Tovább

A rajongók köztársasága

Az ok az, hogy megosztott társadalmakban az emberek sokszor a pártos ösztöneiket követik és nem a >

Tovább

A SZER irányvonala még nem dőlt el

Pár hónap múlva ismét megkezdi működését a Szabad Európa magyar programja, hiszen nagyon kell a független >

Tovább

Az agytalanság országa

Legyen meg az ő akaratuk, csakis az övék, és bocsássa meg mindenki az ő vétkeiket, miképpen >

Tovább

A szovjet kultúra

Úgy érti, David Boriszovics, hogy nincs igazi, szovjet kultúránk? – érdeklődött hűvös hangon Sztálin elvtárs, és >

Tovább

Veszélyben a magyar független sajtó zászlóshajója?

A DW megjegyzi, hogy az aggodalmak már csak azért is jogosak, mert Orbán Viktor így darálja >

Tovább

Index jobbra

Versenytársainknak szerencsés túlélést kívánunk. De maradunk még mindig elegen. Nem lesz időtök mindannyiunkat kiirtani. Eljön a >

Tovább

A szerb demokrácia mint egy Potemkin-falu

Brüsszelnek nem kellene támogatnia az államfő pártját. A német liberálisok egyik parlamenti képviselője pedig az üzente >

Tovább