2023. február 8. Szerda
Ma Aranka, Jeromos névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Buktatók

Öreg Dezső
Öreg Dezső
Buktatók
Határ (sirus4me illusztrációja)

Azt írtam a múlt héten, hogy „a Hágai Törvényszék az emberek szemében sem itt, sem máshol a térségben nem vált az igazság és a törvényesség szimbólumává. Nem lett értékhordozó fogalom. Csak egy váltóiroda, ahol a körözöttek uniós tagságra cserélhetők. Most kiderül, hogy Szerbia esetében ez nem elég. Szorongó kíváncsisággal várjuk a szerbiai politikusok reagálását.”

Feloldották a szorongást. Most már nem kell várni, reagáltak. Őket megelőzően pedig a koszovóiak. Nehogy valaki sokáig élvezze a jól, sőt majdnem kiválóan elvégzett politikai-titkosrendőri-diplomáciai munka gyümölcsét.

Jött Koszovó ajtóstul. Előbb a szerbiai tárgyalócsoport mondatta le az uniós közvetítéssel folyó tárgyalásoknak a nyári szünet előtti utolsó fordulóját. Mert nem akarta elfogadni a koszovói vámpecsétet. Akkor még úgy tűnt, majd a szabadságok után folytatják a kötélhúzássá fajuló megbeszéléseket. Amelyek nem ilyennek indultak. De, mint kiderült, ismét becsaptak bennünket. Aztán Prishtina lépett. Különleges rendőralakulatokat vezérelt a két északi határátkelőre, hogy érvényre juttassa a frissen elrendelt határzárat. Amellyel a szerbiai termékekre meghirdetett embargót akarta betartatni. Akkor a huszonpár éve látott „spontán önszerveződés”, az utakra döntött szálfák, a nép, az egykor mennyeinek mondott nép következett. Amely nem tűri a megaláztatást, a terrort, a kívülről érkező diktátumot. Igy mondták akkor, így mondják most is. Egyesek. Ezúttal a „kívül” a falu határát jelenti. De legalábbis az Ibar folyót, azt a természetes határt, amelyen nem hatolt keresztül a prishtinai közigazgatás, rendfenntartás, igazságszolgáltatás. De még az oktatási rendszer, egészségügyi ellátás vagy akár a mobiltelefon szolgáltatás sem.

Így történt, hogy Brüsszel helyett Koszovóba utazott a belgrádi tárgyalócsoport vezetője, és az elegáns, jó kedélyű, európai modorú diplomata egyik napról a másikra barikádszónokká, magának populista szólamokat is megengedő néptribünné, másrészt, a nemzetközi erők képviselőivel való tekintélyesnek mutatkozó tárgyalópartnerré vedlett. Komoly politikai ambíciói lehetnek az embernek. Ami hagyján, ha eredményeket hagy maga után. Csakhogy, mint a múltban már annyiszor, a szálfatorlaszokat gyújtogatás és rombolás követte. Amikor annak nem volt itt semmi helye. A gyújtogatásnak soha sincs helye a demokráciában. De ezt máshol sem mindig látják be. A máglyák szelleme meg-megkísérti a hatalomból demokratikus úton kirekedteket. Néha a hatalmat is, ha olyannak akar üzenni, aki nála erősebb, befolyásosabb. Talán fölösleges emlékeztetni arra, hogy Koszovó függetlenségének kapcsán már égtek nagykövetségek is Belgrádban. Ezúttal azonban nem a belgrádi hatalom utasítására történt a határátkelő felgyújtása. Legalábbis minden jel erre vall. Régen, vagy lehet, hogy soha eddig nem láthatta Szerbia olyan fáradtnak, lehangoltnak Boris Tadićot, mint péntek este abban a tévés interjúban, amelyben ismételten békére szólított fel, a józan észre apellált. Meg ismételte azt, amit már annyiszor elmondott az át nem léphető vörös vonalakról, Koszovóról, Európáról, a mindenki számára elfogadható megoldásról, a megoldások sokrétűségéről, arról, hogy minden számításba jöhet, akár a terület, Koszovó területének a felosztása is.

Ezek után másnap már nagyon fölöslegesnek tűnt a parlament ülése, amelyen a pártok elmondták véleményüket a Koszovóra vonatkozó számos dokumentum közül a legújabbról. Amelyet most (is) nyilatkozatnak kereszteltek. Betakarózhat vele a kormány. Ismét szabad kezet kapott valamihez, amiről nem tudjuk, mi is valójában. Nagyobb baj, hogy nyilván a hatalom sem tudja, hogyan is kezeli majd ezt a válságot egy, kettő vagy három hét múlva. Hónapokról már beszélni sem merek. Ők pedig csak mellébeszélni hajlandók róla. Mert, hogy nem is ezt a válságot kellene megoldani, hanem az egész koszovói problémát. Amely egyre nagyobb kolonc Szerbia nyakában. Folyton belebotlik. Meg fel is buktatják. Nem lehet mostanában elvszerűen politizálni. Nem komfortos dolog ez a demokrácia.

2011. július 31.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A filozófus halála és Orbán Magyarországának két valósága

Tamás Gáspár Miklós elhunyta és temetése kapcsán a portál megállapította, volt, aki számára intellektuális ”rocksztár” volt, >

Tovább

Oroszország szétlopása

Putyinék a háború örvén szétlopják Oroszországot, kihasználják, hogy külföldi cégek tömkelege távozik és befektetésük most szabad >

Tovább

A 22 milliárd euró sorsa

Az EU Bizottsága valójában nem csinált semmi különöset, csak érvényt szerzett annak a jó másfél éve >

Tovább

Moszkva második frontot nyit a Nyugat-Balkánon?

Elemzők szerint nem kizárt, hogy Moszkva második frontot nyit a Nyugat-Balkánon, habár az európai reakció meglehetősen >

Tovább

Riasztó lesz a háború második éve

A New York Times biztonságpolitikai szakírója azt jósolja, hogy riasztó lesz a háború 2. éve, az >

Tovább

Putyin pátriárkája kém volt Svájcban

I. Kirill (akit a magyar kormány levetetett az uniós tilalmi listáról – a szerk. megj.) szereti >

Tovább

Az elhúzódó háború ára

A New York Times elemzése szintén arra figyelmeztet, hogy nem lenne jó, ha elhúzódna a háború, >

Tovább

Izrael a magyar és a lengyel úton

A NPR, az amerikai közszolgálati rádió kommentárja azt emeli ki, hogy a szélsőjobbos izraeli kormány széles >

Tovább

A nagy közös piszoár

S ha már látszat és valóság politikai összefüggéséről beszélünk, aligha mehetünk el szó nélkül az Orbán-rezsim >

Tovább

A szabadság különös iránya

Orbán is bármit megtehet, mert a magyar állam halott, a helyébe ő lépett. Az állam minden >

Tovább

Netanjahu létveszélyt jelent Izrael számára

A Guardian kommentárja azt hangsúlyozza, hogy a régi-új miniszterelnök létveszélyt jelent Izrael számára, de ki lehet >

Tovább

A scholzkodás tétje

Timothy Garton Ash bevallja: nem gondolta volna, hogy ekkora sikert arat, amikor a múlt héten továbbküldte >

Tovább