2020. április 5. vasárnap
Ma Vince, Irén, Teodóra névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

Buktatók

Öreg Dezső
Öreg Dezső
Buktatók
Határ (sirus4me illusztrációja)

Azt írtam a múlt héten, hogy „a Hágai Törvényszék az emberek szemében sem itt, sem máshol a térségben nem vált az igazság és a törvényesség szimbólumává. Nem lett értékhordozó fogalom. Csak egy váltóiroda, ahol a körözöttek uniós tagságra cserélhetők. Most kiderül, hogy Szerbia esetében ez nem elég. Szorongó kíváncsisággal várjuk a szerbiai politikusok reagálását.”

Feloldották a szorongást. Most már nem kell várni, reagáltak. Őket megelőzően pedig a koszovóiak. Nehogy valaki sokáig élvezze a jól, sőt majdnem kiválóan elvégzett politikai-titkosrendőri-diplomáciai munka gyümölcsét.

Jött Koszovó ajtóstul. Előbb a szerbiai tárgyalócsoport mondatta le az uniós közvetítéssel folyó tárgyalásoknak a nyári szünet előtti utolsó fordulóját. Mert nem akarta elfogadni a koszovói vámpecsétet. Akkor még úgy tűnt, majd a szabadságok után folytatják a kötélhúzássá fajuló megbeszéléseket. Amelyek nem ilyennek indultak. De, mint kiderült, ismét becsaptak bennünket. Aztán Prishtina lépett. Különleges rendőralakulatokat vezérelt a két északi határátkelőre, hogy érvényre juttassa a frissen elrendelt határzárat. Amellyel a szerbiai termékekre meghirdetett embargót akarta betartatni. Akkor a huszonpár éve látott „spontán önszerveződés”, az utakra döntött szálfák, a nép, az egykor mennyeinek mondott nép következett. Amely nem tűri a megaláztatást, a terrort, a kívülről érkező diktátumot. Igy mondták akkor, így mondják most is. Egyesek. Ezúttal a „kívül” a falu határát jelenti. De legalábbis az Ibar folyót, azt a természetes határt, amelyen nem hatolt keresztül a prishtinai közigazgatás, rendfenntartás, igazságszolgáltatás. De még az oktatási rendszer, egészségügyi ellátás vagy akár a mobiltelefon szolgáltatás sem.

Így történt, hogy Brüsszel helyett Koszovóba utazott a belgrádi tárgyalócsoport vezetője, és az elegáns, jó kedélyű, európai modorú diplomata egyik napról a másikra barikádszónokká, magának populista szólamokat is megengedő néptribünné, másrészt, a nemzetközi erők képviselőivel való tekintélyesnek mutatkozó tárgyalópartnerré vedlett. Komoly politikai ambíciói lehetnek az embernek. Ami hagyján, ha eredményeket hagy maga után. Csakhogy, mint a múltban már annyiszor, a szálfatorlaszokat gyújtogatás és rombolás követte. Amikor annak nem volt itt semmi helye. A gyújtogatásnak soha sincs helye a demokráciában. De ezt máshol sem mindig látják be. A máglyák szelleme meg-megkísérti a hatalomból demokratikus úton kirekedteket. Néha a hatalmat is, ha olyannak akar üzenni, aki nála erősebb, befolyásosabb. Talán fölösleges emlékeztetni arra, hogy Koszovó függetlenségének kapcsán már égtek nagykövetségek is Belgrádban. Ezúttal azonban nem a belgrádi hatalom utasítására történt a határátkelő felgyújtása. Legalábbis minden jel erre vall. Régen, vagy lehet, hogy soha eddig nem láthatta Szerbia olyan fáradtnak, lehangoltnak Boris Tadićot, mint péntek este abban a tévés interjúban, amelyben ismételten békére szólított fel, a józan észre apellált. Meg ismételte azt, amit már annyiszor elmondott az át nem léphető vörös vonalakról, Koszovóról, Európáról, a mindenki számára elfogadható megoldásról, a megoldások sokrétűségéről, arról, hogy minden számításba jöhet, akár a terület, Koszovó területének a felosztása is.

Ezek után másnap már nagyon fölöslegesnek tűnt a parlament ülése, amelyen a pártok elmondták véleményüket a Koszovóra vonatkozó számos dokumentum közül a legújabbról. Amelyet most (is) nyilatkozatnak kereszteltek. Betakarózhat vele a kormány. Ismét szabad kezet kapott valamihez, amiről nem tudjuk, mi is valójában. Nagyobb baj, hogy nyilván a hatalom sem tudja, hogyan is kezeli majd ezt a válságot egy, kettő vagy három hét múlva. Hónapokról már beszélni sem merek. Ők pedig csak mellébeszélni hajlandók róla. Mert, hogy nem is ezt a válságot kellene megoldani, hanem az egész koszovói problémát. Amely egyre nagyobb kolonc Szerbia nyakában. Folyton belebotlik. Meg fel is buktatják. Nem lehet mostanában elvszerűen politizálni. Nem komfortos dolog ez a demokrácia.

2011. július 31.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Ehhez a cikkhez még nem fűztek megjegyzést.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

A demokrácia vége eddig mindig többmilliós emberáldozatot követelt

A jogállam nem luxus, ami csak a szép időkre szól. A demokrácia, az európai egység és >

Tovább

Egy kis közös teherviselés

Tényleg? Nincs elég közös teher az embereken? Például amiatt, hogy mi lesz velük, ha ők maguk >

Tovább

Londoni levél - A hibernáló metró

A lakásunk egy tágas parkra néz, nagy pázsittal. Senki. Pedig Angliára az a jellemző, hogy amint >

Tovább

A Fidesz Waterlooja

A magyar kormány nagyon túllőtt a célon. Arra számított, a koronavírus tombolása közepette senki sem figyel >

Tovább

Az EU tehetetlen a zsebdiktátorral szemben

Az unió nélkül Magyarország egészen más volna. Hála a sokmilliárdos támogatásnak a gazdaság virágzik, az életszínvonal >

Tovább

Egy ravasz, de gátlástalan kalandor

Az elmúlt 10 évben csaknem egymillió magyar fordított hátat országának, amelyet visszataszít a múltba egy ravasz, >

Tovább

Orbán mint a Bond-filmek gonosztevője

A mázli sokat segített neki. Magyarország kicsi, az EU-nak sokkal fontosabb, hogy a 40 milliós Lengyelországban >

Tovább

Az autokraták titokban imádják a világjárványt

Orbántól Kaczynskiig azért imádják, mert az a háborúhoz hasonlóan rendkívüli intézkedéseket igényel, beleértve a szabadságjogok korlátozását. >

Tovább

Nyugi!

Senkit nem visznek el, senkiért nem jön a fekete autó, és senkit nem hurcolnak be egy >

Tovább

Spiegel: Orbán Viktor – Európa szégyene

Így értékeli a lap, hogy az unió kellős közepén egy kvázi diktatúra jött létre. A kormányfő >

Tovább

Az eltűnt vírus nyomában

A pontos válasz tehát az, hogy nem tudjuk, mi történik éppen Vuhanban, de sejthetjük, hogy a >

Tovább

Mától partvonalon a kritikai hang és az ellenzék Magyarországon

Működő demokráciákban az úgy szokott lenni, hogy ha egy politikus rendkívüli felhatalmazást kér, és ha megkapja, >

Tovább