2022. július 6. Szerda
Ma Csaba, Mária névnap van.
Alapító: Bódis Gábor & Németh Árpád (MCMXC)

Fiók

Felhasználónév:

Jelszó:

Legnépszerűbb

Vajdasági magyar-magyar szótár

Remélhetőleg segítségével jobban megértjük egymást. >

Tovább

“Hálát adunk, hogy Erdély Romániához tartozik”

„Ordítani Kárpátia koncerteken és hullarészegen üvölteni, dögölj meg büdös zsidó.” Ille István ( Kanadai Magyar Hírlap): >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (18.)

Megőrültem. Ezt már kezdem felfogni, de lehet, hogy csak hülyülök. Tizenöt éve nem engedem Sára lányomnak >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (22.)

Simor Márton a becsületes neve. 1975-ben született. Szegedi szobrász és tanár. Mivel vallom, hogy az emberiség >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (12.)

Zsozsó! Őt szinte mindenki így ismeri. Zentai lány, asszony, akinek vadregényes élete valahol mostanság tisztult le. >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (21.)

Ifjúság Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépetts követték társai, az ittas tengerészek,szagos szél támadt s lábához hullt >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (20.)

Mondhatnám azt is, gyerekkori pajtások vagyunk, de ez nem igaz, hisz Robi egy tízessel fiatalabb, és >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (1.)

Valamelyik nap a múlt héten megcsörren a telefonom, és Árpád közli velem, hogy 19-év után újra >

Tovább

Újra itt a Napló! - hozzászólások

A Napló újraindulása alkalmából megjelent cikkhez több hozzászólás érkezett. Meggyőződésünk, hogy egyes vélemények tájékozatlanságnól fakadnak. Megpróbáltuk közölni >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (13.)

Magamnak ezeket a kérdéseket írtam fel. Olyan emlékeztetőnek, miután vasárnap délután rám csörgött: >

Tovább

Madárdal

Jó magyarnak lenni. Tudom ezt már rég óta, de most szombaton valahogy különösen jó volt, sok >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (8.)

Ma egy könyvről szeretnék szólni. Ez a gondolat már vagy fél éve érik bennem, de most, >

Tovább

A rikkancs ismét jelenti (102.)

Végrehajtók az ajtóm előtt

Sáfrány Ferenc
Sáfrány Ferenc
A rikkancs ismét jelenti (102.)
Hifi (Xn1 fotója)

Hangzatos a cím, legalább annyira, mint: Hannibal ante portas! Magam is megijedtem egy reggelen, a kilencvenes évek közepén, amikor a lakásunk csöngőjét nyomta valami félőrült, amíg ajtót nem nyitottam. Ekkor kiderült, ketten vannak, nem egyedül nyomta teljes erőből azt a fránya csöngőt, hanem felváltva, bele ne fáradjon.

– Végrehajtók vagyunk. Ön lenne Gipsz Jakab? – szegezte nekem a kérdést a bátrabb, miután látta rajtam, hogy felrobbanok a dühtől.

Nem rejtettem véka alá lelkületem rezdülését, mert a csengőre 1991 tavasza óta nagyon allergiás vagyok. A rémületet hozza rám. Ezért a lakásomra sokáig nevet se írtam ki. Engem ne keressen senki, főleg ne csöngessen. Azt sem tudom, hogy találták meg a mi csöngőnket, vagy mindenkit végigkolompoltak? Ezt nem kérdeztem meg.

– Az adóhatóságtól jöttünk, végrehajtani – mutatkoztak be az úriemberek.

– És mit szeretnének végrehajtani, és főleg miért? – mérgelődtem tovább, majd azonnal átvettem a kezdeményezést, miután leesett a tantusz, ezek az emberek itt nem viccelnek.

– Ha ön a Gipsz Jakab, akkor a mi kimutatásunk szerint önnek 72 618 Ft személyi jövedelemadó hátraléka van, amit nem fizetett ki május 20. határidőre. Most szeptember 12. van, és a végrehajtás a kamatokat is tartalmazza – hadarta végig a betanult szöveget a főnök, mert a másik csak bólogatott, mint egy mura ló, aki unja az igát húzni. Gyerekkoromban maradt egy ilyen mély emlékem Barna Gyurkáról, a kocsisról és az ő mura lovairól, akik naponta a főutcán baktattak végig, hol fát, hol szenet fuvarozva a megrendelőknek. Úgy sajnáltam ezeket a békés jószágokat, akik hatalmasakat fújtatva húzták a nehéz terhet, hogy még ma sem szabadulok az előttem fel-felvillanó képektől.

– Álljon meg a menet! Miről van itt szó? Én nem fizettem ki, mit? – majd ártatlan pofával vártam az új magyarázatot, ami azonnal érkezett is egy hivatalos átiratot a kezembe nyomva, kellően lepecsételve, és a megfelelő helyen aláírva. Olvasni kezdtem, majd felkiáltottam:

– De uraim, ez egy hatalmas félreértés, én az itt említett összeget kifizettem még áprilisban – nyugodtam meg, és már mosolyogtam a „dögkeselyűkön”, akik számomra a legocsmányabb munkát végezhetik, amit az emberi társadalom kitalált.

– Tudná ezt valamivel bizonyítani is? – kérdezett kajánul vissza a segéd.

– Tudnám-e bizonyítani? Mire gondol itt, uram? – vettem át a játék irányítását.

– Például a befizetett sárga csekk azon részével, amit a postán visszakapott – ekkor már káröröm szállta meg arcát, mert biztos volt a dolgában. A hivatal soha sem téved. Ez mindig bevált eddigi élményekben gazdag pályafutása során.

– Természetesen. Csak egy pillanat türelmüket kérem, a csekk az irodámban van, hozom a kulcsát – ezzel meg is fordultam, és az ajtót a „vendégekre” csuktam. Még véletlenül sem engedtem őket a lakásba. Várjanak kint. Nem is siettem. Átgondoltam mindent, majd a kulcscsomót kézbe véve, már közben fütyörészve nyitottam ki ismét, és megjegyeztem:

– Uraim, lehet jönni, utánam. Itt van a sarkon az irodám. Mindjárt előhalásszuk a bizonyítékot, a corpus delictit, ahogy a rómaiak mondanák, ha ma is élnének – és nagyokat lépve az utcáról nyíló iroda rácsát szabadítottam meg a lakatoktól, majd az ajtót nyitottam ki a következő kulccsal. Ez az iroda még akkor is zárva volt, ha én lenn dolgoztam. Ez egy olyan szokásommá vált, aminek humoros következményei is voltak, amikor az egyik üzleti partner, akit vártam, látván a rácsokon a lakatot, mérgesen elhúzott, majd szidva felhívott, hogy a bolondját járatom vele, mire én alig tudom neki elmagyarázni, hogy annak ellenére én az irodában vagyok, csak… Vagy kopogtasson az ablakon, vagy csörögjön rám, és én már be is engedem.

Nálam minden archiválva. Ha kell tíz-húsz évre. Ki tudja, kinek, mikor kell valamit előszedni? Most sem telt bele pár másodpercbe, a csekk előkerült a megfelelő fiókból, és az illető hivatalos személynek bemutatásra átadtam. Az arcát figyeltem. Nézi, nézi, nézi, majd megszólal:

– Te, Józsi, ezt nem értem? Mi a csoda ütött ezekbe ott bent. Ez a csekk rendben befizetve. Nézd meg te is – és ezzel a mondattal át is nyújtotta az inasnak az utálatos sárga csekk maradványát, melyen a postai pecsét dátumához semmi kétség nem férhetett. Még áprilist írt rajta.

– Elnézést kérünk a háborgatásért. Ne haragudjon ránk, nekünk ez a dolgunk. Nem értem, Józsi, mi a f…t tesznek ezek odabent az irodában, hogy a bolondját járatják velünk. Szégyen, gyalázat! – majd a kezét nyújtja, és még mindig rázza a fejét. Behúzott farokkal vonultak el. Én meg huncutul mosolyogtam. Viszontlátásra.

Abban az évben, júniusban, a postás is csöngetett nálam. Kétszer. És láss csodát, amikor gyorsan lerohantam hozzá, mosolyogva jegyezte meg, pénz áll a házhoz.

– Milyen pénz? – néztem rá csodálkozva.

– Az adóhivatal küldött neked 72 618 forintot. Valamilyen téves, vagy túlfizetés címen.

– Ez nem lehet igaz. De ha már küldte, még ma megzenésítem – mondtam neki kitörő örömmel, és vastag borravalót hagytam neki, a „talált” pénz kapcsán.

Ahogy elment, bevágtam magam a kocsiba és irány az egyik zenei üzlet, ahol kinéztem magamnak egy márkás, megbízható hifi tornyot, és azonnal meg is vettem. Ezt a pénzt azonnal el kell költeni, hisz a kutya szájából vettem ki a tojást, ami nem kis teljesítmény és ritkán adatott meg az életben. Az adóhivatal visszaküldte a rám szabott adót? Ilyen nincs. Ha meg van, gyorsan tüntessd el. Meg is tettem és már el is felejtettem az esetet, amikor a hívatlan vendégek, végrehajtók formájában meg nem jelentek ajtóm előtt.

Majd ahogy jöttek, el is mentek. Majd jöttek ismét, egy hét múlva. Ekkor nem csöngettek. Kopogtattak. Ez még is diszkrétebb. Ahogy ajtót nyitottam és megláttam őket, mindannyian mosolyogtunk.

– Azt nem mondta uram, hogy ön a pénzt a hivataltól, tévesen, vissza is kapta – kezdte a lényeget a főnök.

– Kérdezték ezt önök tőlem, uraim?

– Nem, nem kérdeztük, ez így igaz. De most azért jöttünk, hogy emlékezessük, nyolc napon belül azért csak fizesse be azt az összeget, amivel tartozik, hogy mi ne ingázzunk ide-oda hetente, és mindenkinek egyszerűbb lesz az élete. Majd átnyújtott egy újabb végzést.

– Viszontlátásra – köszöntem el nyugodt szívvel tőlük, mert abban biztos voltam, nálam soha nem fognak végrehajtani. Fizetek, és közben hallgatom a kedvenc zeném, azon a stúdión keresztül, amit soha nem veszek meg, ha nem küldenek „talált” pénzt onnan, ahonnan az ember nem is várhatja. Ha mégis, meglepődik, akár a végrehajtók az ajtóm előtt.

2011. június 10.
Küldje tovább ezt a cikket.

Kommentek

Név: Francisco, írta: 2011. június 10. 0:40:29

Már csak hármat kell aludni a Nagy Találkozó napjáig. Minden a legnagyobb rendben leszervezve. Az előkészületek intenzíven folynak. Várunk mindenkit, aki úgy érzi, közénk tartozik.

Komment írásához be kell jelentkeznie.

Legfrissebb

Itt a vég Boris Johnson számára

Ám a politikus egyelőre ragaszkodik tisztségéhez, ami hiba, mert nem elég a pénzügyi, illetve a gazdasági >

Tovább

Putyin, a diktátor titokban abban reménykedik a világ belefárad a háborúba

Erre vannak is jelek, ám a demokratikus közösségnek nem szabad megelégednie a szolidaritási nyilatkozatokkal: sürgősen további >

Tovább

Ki ért minket?

Ha a kormány szemszögéből foglaljuk össze: a magyarok kivételesen intelligensek, tájékozottak és józanok, valamint becsületesek, mert >

Tovább

Hongkong riasztó példája

A Washington Post vezércikke azt ajánlja mindazoknak, akik nem aggódnak a demokrácia jövője miatt, hogy nézzék >

Tovább

Az önkényuralom bája

Az európai kereszténydemokrácia 45 utáni árnyoldalait dolgozta fel legújabb könyvében egy Bécsben dolgozó politológus, különös tekintettel >

Tovább

A bűnvádi eljárást már nem lehet megkerülni Donald Trumppal szemben

Ez veszélyes precedens keletkezhet, arról nem beszélve, hogy az eljárás jól jöhet a politikusnak. Másfelől viszont >

Tovább

Megvédheti-e a NATO Kelet-Európát?

A NATO esetleg meg tudja védeni kelet-európai tagjait egy orosz agressziótól, de azok belső gondjaival nem >

Tovább

A Fidesz, a republikánusok és a minimumadó

A republikánusok, illetve magyar illetékesek kölcsönösen egymásra hivatkoznak. A napokban több magyar hivatalosság is azzal érvelt: >

Tovább

Az ortodox Irán

Ezen a lencsén át az látszik, hogy Putyin háborúja azt célozza: minél átfogóbban és minél hosszabb >

Tovább

Az eddigi európai rendnek vége

Bármennyire is keserű szembesülni vele, az intézményeken és szerződéseken alapuló európai rendnek immár vége. A biztonságot >

Tovább

Porosenko: Fegyver, fegyver és még egyszer fegyver kell

A volt ukrán elnök, aki annak idején tető alá hozta Putyinnal a Minszki megállapodást, kizártnak nevezte, >

Tovább

Az összeomlás forgatókönyvei

Most még az első szakaszban vagyunk, amikor úgy tűnik, hogy az Orbán-rezsim bukdácsol ugyan, de fennmarad, >

Tovább